Te is belelátsz a jövőbe?
Vajon Te is belelátsz a jövőbe? Próbáltad már?
Lehet, hogy rendelkezel bizonyos fokú belső látással, csak nem tudsz róla?
Gyere próbáljuk ki együtt!
Pár évvel ezelőtt, egy Önmegvalósítás táborban volt egy lány, aki nagyon szenvedett az élettől, a párkapcsolattól és persze elsősorban Önmagától!
Sokat foglalkoztunk Vele, igyekeztünk "felhozni", megtanítani mindarra, ami az elindulásához, az élete rendezéséhez kellhet. Egyszerre volt benne nagy elszántság és elkeseredés is, hiszen olyan mélyről indult, ahonnan még a kiút halvány fénye sem látszott akkor.
Az egyik program közben előjött bennem a kérdés, hogy lesz-e egyáltalán valami eredménye ennek a rengeteg befektetett munkának? Nem fog visszaesni az önsajnálatba és a küzdelem feladásába?
Ahogy megszületett bennem a kérdés, máris jött egy látomás a jövőről, amiben Őt láttam 3 évvel később. Jól volt, jól érezte magát, rendeződött az élete és már nem ugyanazzal a pasival volt, akivel éppen akkor nyűglődött, hanem egy érzelmileg teljesen megbízható, "normális" alakkal.
Úgy megörültem a megnyugtató válasznak, hogy rögvest odamentem hozzá és elmeséltem mit láttam. Reméltem, hogy ezzel némi reményt kap: van kiút a nehézségekből, csak tovább kell haladnia az úton, amit Önmagának teremtett.
Azóta nem hallottunk felőle, eltelt 3 év, mígnem pár napja kaptam tőle egy üzenetet:
"Minden úgy lett, ahogy akkor mondtad. Jól vagyok, rendeződött az életem és még számomra is hihetetlen, de egy másik férfival élek boldogságban, nem az akkori "örök szerelmemmel"! Köszönöm!"
Együtt örültem Vele a jó hírnek, és ismét elképedtem azon, hogyan láthatok bele ilyen pontosan a jövőbe?!
Persze emlékszem, egy időben rengeteg gyakorlást fektettem a jövőbelátó képességem fejlesztésébe, amit tovább élesített az is, hogy évekig jósként dolgoztam az országban. De azért így is újra meg újra elképedek az ilyen visszajelzések kapcsán, ugyanis nem ez az első eset, hogy évek múlva szólnak: "Sanyi, minden pontosan úgy történt, ahogyan akkor megjósoltad!"
Aztán elgondolkodtam azon is:
- Vajon mindenkinek van jövőbelátó képessége?
- Ha igen, akkor miért nem látják az emberek a saját jövőjüket?
- Talán a jövőbelátás mindenkinél működik, csak még nem próbálták ki?
Persze nem azokra a próbálkozásokra gondolok, amikor éber tudatállapotban megpróbálod kitalálni a LOTTÓ nyerőszámokat, vagy azzal hitegeted a haverokat, hogy az eső nem áztatja szét a délutáni kertipartit!
Inkább olyan gyakorlatokra gondolok, amelyekben elmélyülve, önmagadra figyelve, ráhangolódsz a jövődre és valóban megpróbálod megérezni, hogy mit hoz majd számodra!
Hiszed vagy nem, de jó esélyed van rá, hogy egy ilyen gyakorlat során sikeresen beleláss a jövődbe!
Gyere, próbáljuk ki együtt!
1. Ülj le egy kényelmes székbe, fotelbe. Csukd be a szemed és figyelj befelé!
2. 3-4 percig csak a légzésedet figyeld és közben képzeld el, hogy egy lépcsőn lépkedsz lefelé, Önmagad mélyebb tudatállapota felé!
3. Amikor úgy érzed, hogy eléggé elmélyültél, akkor gondolj a jövődre. Gondolj úgy rá, mintha annak bizonyos részei előre meg lennének írva, biztos, hogy megtörténnek! Neked csak ezekre az eseményekre kell ráhangolódnod.
4. Ekkor tedd fel a kérdést: Milyen események, történések fognak velem megtörténni a következő 2-3 hetes időszakban, amiről most is tudnom kell? Kérem, mutatkozzanak meg ezek az események és érezzem meg azon lelki változásokat is, amiket kiváltanak belőlem!
5. A kérdés elhangzása után legyél nyitott, nyugodt, türelmesen várakozó és a legapróbb jelet, testi vagy lelki változást is tekintsd az első jelnek, a válasz kezdetének!
6. Ami így érkezik, vagy változik benned, azt engedd megmutatkozni, figyeld meg, éld át minden mozzanatát. Ne siess, időd van bőven!
7. Időnként megismételheted a kérdést is, hátha újabb eseményt láthatsz, érezhetsz át a jövődből.
8. Ha véget ért a belső műsor, akkor összegezd magadban az átélteket, majd gyere vissza éber állapotba. Írj fel mindegyik történetről legalább egy-egy emlékeztető mondatot, hogy később leellenőrizhesd az eredményességedet!
9. 2-3 hét múlva tekints vissza: Mi valósult meg azokból, amiket láttál, éreztél? Mennyire volt pontos a jövőbelátásod?
A Sirály Belső látás 2. Cd-n részletesen szó van azokról az elméletekről és meditációs technikákról, amelyek a jövőbelátó és intuíciós képességed fejlesztéséhez kellhetnek.
Ezek a gyakorlatok a Belső látás 1. tananyagára épülnek, ezért ha komolyan el akarod kezdeni a képességeid fejlesztését, akkor javaslom, hogy a teljes Belső látás csomagot rendeld meg!
A biztos sikerhez, most ajándékba adom a Meditációs tanfolyamot tartalmazó Cd-t is!
...és még egy tipp a sikeres gyakorláshoz:
Még ma végezd el a fentebbi gyakorlatot, mert az emberek 90%-ánál holnap már nem működik!
Ennek az az oka, hogy holnapra vagy elfelejtkezel a gyakorlatról, vagy annyit esik a motivációd a mostanihoz képest, hogy még ha eszedbe is jutna, csak tovább halogatod a következő napokra, és így soha nem kezded el!
Csak egy 20 perces gyakorlat és kiderül, belelátsz-e a jövődbe?!
Kérlek, az eredményeidet itt oszd meg velünk >>
Sikeres gyakorlást kívánok!
- Huszti Sándor - Önismereti tanító blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
36 hozzászólásNamaste'
Erdeklodnek a belso latas jovolatas tanfolyam utan. Ami a problemat jelenti, hogy Canadaban elek, igy a tanfolyamra nem tudok eljarni, de a tanayag erdekelne. Hogyan s mennyier juthatnek hozza. Hova tudnek utalni, s hogyan jut el hozzam a tananyag.
Szep napot.
Szeretettel:
Mayrah
Kedves Mayrah!
A tanfolyam hanganyagát külföldre is el tudom postázni, kérem vegye fel Velem a kapcsolatot!
Köszönöm!
Amikor megvalósul a "meglátott" jövő, mindig felmerül bennem a kérdés, most ezt valójában megláttam, vagy megteremtettem?
Elvileg a jövőre is igaznak kell lennie, hogy olyan lesz amilyennek hiszed. Megváltoztathatónak, vagy -hatatlannak hiszed?
S akkor még ott van Coelho elmés megjegyzése is az Alkimistában, miszerint Isten csak akkor mutatja meg a jövőt, ha az úgy van megírva, hogy megváltozzék.
minden esetben, amit látok azon tudok-e változtatni, vagy már késő.
A teremtésnek korlátai vannak.
Ezek a korlátok
-tudatossági szint. Átlagos ember vágyai és félelmei legtöbb esetben kiütik egymást, például gazdag akarna lenni, hogy csodálják, viszont tudat alatt meggyőződése a gazdag mind gonosz, a félelem a közutálattól máris betette a blokkot a teremtésbe. A tudatállapot mélyítésével meditációban ráláthatunk a valódi vágyainkra, a valódi életutunkra, azzal szinkronban a teremtés támogatott.
Minél magasabb a tudatossági szint, úgy emelkedik hatványozottan a teremtés ereje, egy megvilágosodott ember, néhány jógi akár pár millió tudatlan ember pusztító erejű teremtését képes átírni - szerencsére. Most láthatjuk ennek a folyamatát a 2012-es mizériával kapcsolatban.
-idő tényező. Tapasztalataim szerint ahhoz hogy megteremtsük a vágyainknak megfelelő külső világot nagymértékben át kell alakítani a személyiségünket, ez lépésről lépésre lehetséges, egyes életterületek gyökeres átalakítása minden esetben több év. Gyors teremtéssel a megteremtett vágy tárgya gyorsan el is fog veszni, hiszen belül még nem tartunk ott, hogy ez nekünk járna.
-a halál időpontja nem átírható, amennyiben ezt megtudom, legyen az ember vagy állat
( a legtöbb embert a tisztánlátástól ez tart vissza ) ezenkívül olyan betegségek, balszerencse, ami feltétlenül szükséges hogy megállítson a rossz úton és megfordulásra kényszerítsen.
-amikor az, ami ellen teremtünk, az nagyobb nálunk. Az egó kicsi, még az össz emberiség együttes ereje is kisebb, mint maga a Föld, a Földet megtartó erők. Érdemes a teremtést összhangba hozni azzal, ami nálunk nagyobb, erre a legjobb módszer a tisztánlátás elsajátítása.
Nekem a legbiztosabb jel arra nézve, hogy az egóm által negatívnak ítélt jövő átírható vagy nem, testérzetben mutatkozik meg. Ha a jobb szemem belső sarkában érzek nagyon erős szúrást, bármit teszek ellene, amire ráérzek megtörténik, szükséges. Ha meditációban kioldható az ok, azt érzem, a szemem külső oldalán folynak lefelé a könnyek. Tehát ha meditációban belemerülök a tanításba, megélem, kisírom, a tanítást már az életben nem fogom megkapni. Szerencsére az első variáció meglehetősen ritkán fordul elő az életemben.
Tarot is így érdemes húzni: mi történik ha így folytatom? Lehet-e befolyást gyakorolnom most?
És mi történik ha változtatok és mit kell megváltoztatnom?
Igaz, én is tanítok ilyen technikákat, de ahogy most így összeszedve olvasom, hogy mi mindent elkövethetünk, csak hogy megteremthessük a vágyainkat, elborzadok rajta, miért nem választunk egyszerűbb utakat?
Például:
- Utánanézek, melyik félelmem gerjeszti valójában az adott vágyamat?
- Elfogadom, hogy nincs meg és nem is lesz!
Miért nem elég nekünk az alapműködés:
Talán ilyen egyszerű.
Viszont más és más az adott személyiség által hordozott traumák, lelki defektek nagysága és ehhez viszonyítva a megoldási eszközök és a megéléshez szükséges lelki erő nagysága.
Minden nagy tanítás megborítja az egót amit aztán magasabb szinten újraszervezünk. Attól válik a dolog nehézzé és bonyolulttá, hogy a személyiség az utolsó kapaszkodóit képtelen elengedni, vagy a felszínre hozott tudattartam olyan erőteljes, hogy az újraszerveződéshez a lelki erő kevés.
Ha valakinek vezetek meditációt akkor kézben tartom a felszínre hozott tudattartam nagyságát és ismerem a feloldó technikákat. Saját utamon mégis belecsúsztam legutóbb a csapdába, a türelmetlenségem miatt túl nagyra sikerült a falat, túlságosan jól sikerült a felszínre hozás, a feldolgozás lemaradt, a történet materializálódott.
Az idegrendszer az egyik legnagyobb szervünk, a regenerálódásához idő kell, hasonlatban azt tudnám felhozni, hogy ha el kell jutni Pestről Debrecenbe, a legnagyobb butaság az elején olyan gyorsan futni, hogy szívinfarktust kapj, majd más módon lesérülj. A legnagyobb művészet megalkotni azt a tempót, azt a gyakorlat sort, a módszereket, amivel a legoptimálisabb ütemben oda lehet érni.
...a halál időpontja nem átírható
Szerintem átírható, csak akkora tudatosság kell hozzá, ahol a lény már inkább elfogadja a kiszabott időt, mert belátja, hogy a TERV jó, inkább a vágyain és félelmein kell igazítania!
Találtam erre egy nagyon jó idézetet. Egy angyal küldte és Malász Gitta írta le.
Érdemes elolvasni és ráhangolódni az üzenetre.
Az időről ezt tanítja nekünk:
Van egy pont, gyújtópont, amit úgy hívnak: Örökkévalóság, az uralom, a biztonság pontja. A nagy tévesztő az IDŐ.
• Az időben nincs hely ember számára. Helytelen,
• Egy lépés – elkapja az ár, az idő áradata. Áradat, az vízjelű.
• Múlt – jelen – jövő. Egyik sajnálja a múltat, a másik fél tőle. Egyik reméli a jövőt, a másik fél tőle. S így „jelen” nincs. Nincs jelen, mert az ember vagy a múltban van, vagy a jövőben. Mind a három egy folyó. Elválaszthatatlanul egy: mozgás, finom anyag mozgása. Más nézni a folyót és más benne lenni. Az ember a folyónak is ura.
• A tett az időben megjelenő örökkévalóság. A kapkodás nem tett. A gyújtópont az örökkévalóság. Lépj ki az időből, és ura leszel.
eddig az idézet.
A tett az időben megjelenő örökkévalóság - ennél szebb üzenetet ember még nem kapott!
Véleményem szerint, a sorsunkban sem fix események vannak megírva, hanem tanítások, amelyeket meg kell kapjunk. Hogy kinek miképpen fog megnyilvánulni az adott tanítás, illetve az illető miképpen fogadja azt be, vagy utasítja el, ez változhat és ez jelentősen képes alakítani a tanítás fizikai megnyilvánulását is!
Ha például nekem az van tanításként megírva, hogy tudatosítsam a megalázottságot, akkor ezt időben felismerhetem magamban és akkor belül szembenézhetek vele, befogadhatom, "elsajátíthatom".
De ha nem veszek róla tudomást, akkor legközelebb ez már egy külső eseményként fog megjelenni, például valaki megaláz. Még ez elől is elmenekülhetek: nem veszek róla tudomást, kimagyarázom, tompítom... - csak így egyre nagyobb erővel fog rám törni az adott tanítás.
Vannak nagyobb fontossággal bíró tanítások, amelyeket alig lehet elkerülni és vannak olyanok is jócskán, amelyeket jóval könnyebb kikerülni, mert nem szorítanak még annyira.
Amelyik már sürgető és a gazdája kevésbé tudatos, az elég jól megjósolható, pontosabban fogalmazva: valószínűsíthető, hogy bekövetkezik.
Más tanítások, amelyek nem létfontosságúak, esetleg a gazdájuk tudatosabb, az kevésbé pontosan jósolható meg.
Minden attól függ, hogy mennyire erőteljes, "kötelező" az adott tanítás, illetve mennyire tudatos az, akinek kapnia kell azt.
Így tehát, aki alacsony tudatossággal bír (a tanítások feldolgozása terén), annál elég jól megjósolható, hogy bele fog lépni az összes gödörbe, amit maga elé tervezett tanításként.
Aki viszont rendkívül tudatos, az minden tanítást magába tud fogadni, mielőtt abba belebotlana élete során, így még ha látjuk is, hogy mi felé halad, időben felszámolja a gödröket belső tudatosítás által.
Erre számos példát tudok mondani a saját életemből is, amikor tudtam, hogy mi következik (mások szerint elkerülhetetlenül), én viszont magamba mélyedve megkerestem az esemény belső tanítás megfelelőjét és azt helyrerakva-tudatosítva, mégiscsak elkerült a külső fenyegető veszély!
...most ezt valójában megláttam, vagy megteremtettem?
Úgy gondolom, a legtöbb teremtésnek vélt akciónk valójában egy megérzésből indul ki. Megérezzük, hogy valamelyik vágyunk megvalósulása lehetséges, de ebből csak a vágy megjelenését vesszük észre és jól megörülünk, amikor az valóban megvalósul!
Ha meg még valamelyik "teremtés imaginációt" is elvégezzük előtte, akkor végkép büszkék lehetünk magunkra, hogy mekkora teremtő képességünk van!
Ha ez így menne, akkor ennek működnie kellene majd minden esetben!
Viszont a gyakorlat azt mutatja, hogy olykor (10-20% se!) működik, máskor meg szétimaginálhatja magát a titok-hívő, akkor se jön neki a bőség!
Szerintem az van, hogy sok dolog ott vár bennünk a megvalósulásra, majd amikor ennek lehetősége nyílik, akkor ahogy eszünkbe jut, azt vágyként azonosítjuk, pedig az inkább már egy ígéret!
Namost, ha nem szúrjuk el (pl félelemmel, ön-gátlással), akkor hamarosan be is következik és meglepődve örülünk, hogy máris megkaptam, pedig csak egy pillanatra vágytam rá!
A beképzelt EGO aztán ebből azt vonja le, hogy mekkora teremtő képessége van, elég ha egy kicsit vágyik valamire, elképzeli és az máris megtörténik vele!
Jah, ha ilyen könnyen adná az élet a mannát!
Teremtés vagy bevonzás?
Viszont valóban lehet "teremteni", vagy inkább bevonzani dolgokat.
A teremtés ugyanis a semmiből teremtést jelenti - ami lehetséges egy szuper tudatossággal rendelkező lénynek, de mi ettől irtó messzire vagyunk - így a mi esetünkben helyesebb megfogalmazás, ha tudatos bevonzásról beszélünk.
Szóval a tudatos bevonzáshoz az kell, hogy amire kívül vágyunk, azt először magunkban kell "megteremteni", felépíten, felszínre hozni, kitalálni-elfogadni, realizálni.
Ez egy összetett és hosszabb folyamat, mint egy rapid imagináció, de nagyon stabilan működik, mindig hozza azt az eredményt, amit belül már elértél.
A technika részletezésére most nem térek ki, mert az még 3 oldalnyi lenne, akit érdekel, a Sirály haladó csomagokban megtalálja.
S akkor még ott van Coelho elmés megjegyzése is az Alkimistában, miszerint Isten csak akkor mutatja meg a jövőt, ha az úgy van megírva, hogy megváltozzék.
...elmés, de nem bölcs. ...$#%&Đ>@! Coelho
Úgy fel tudom magam húzni (többek között) Coelho frappáns, de a valósággal köszönő viszonyban sem levő megjegyzésein! Miért bánt ennyire az ezoterikus hülyeség?
érzésem szerint a fő oka az, hogy szenvedtél a múltban ( előző életben ) vallási ügyből kifolyólag, ami még nincs teljes mértékben kioldva.
Nekem a Megoldásfolyosó a favorit meditációm, Terror Házának hívom, ha fogalmam sincs mitől húzom fel magam és valószínűleg több ok húzódik meg a háttérben.
A meditáció a Belső látás 2-n rajta van, tudattartamok tisztítása címmel. Bármilyen kérdésre megadta a választ, volt rá eset, hogy hozzám forduló több terápiát megjárt, Hellingert és szuper asztológust, súlyos pénzeket elköltve és nem derült ki a problémájának a gyökér oka. Húsz perc alatt megkapta a választ, nagyon hálás volt érte.
Biztos komoly sérülésem van a vallástól, mert a poharnak írt hozzászólásomból kétszer is ki kellett töröljek fél oldalt, különben kitilthattam volna magam a weboldalról.
Érdekes, amikor a Tanítómhoz kerültem, évekig csodálkoztam azon, hogy mi baja van a kereszténységgel, miért "ellenzi" annyira? Aztán bennem az elmúlt években jött elő komolyabb elutasítás, valószínűleg a dogmatikus gondolkodásuk, a beszűkült látásuk bosszant, meg még valami...
Köszönöm Kati, megkeresem és megcsinálom rá az ajánlott meditációt!
Talán a dogmatikus tanok, de lehet, hogy valami egészen más.
Én sem szerettem a keresztényeket és Bibliát sem. Nekem Jézus személyiségét kellett feldolgoznom, megértenem.
Mára már nem látom a templomba járó embereket beszűkültnek, sőt érzek egy titkos köteléket köztük és Isten között.
Ezen már én is gondolkodtam,hogy is van ez.Ha jön egy esemény és előtte megérzem mi fog történni,akkor annak úgy kell lennie vagy ezt az én belső életem már tudja.De lehet,hogy a kettő ugyanaz.
Kipróbáltam az ajánlott meditációs gyakorlatot (következő pár hetes időszak "megtekintése"). A bevezető részben a lépcsőn mélyebbre menni önmagamba nem igazán sikerült de bejött egy kép helyette: magamba fordulok lassan, behúzodom, mint egy csigabiga a házába.
Sajnos látszik hogy kezdő vagyok, nem sok kép jött fel bennem a kérdésre: Mi fog történni a köv. két-három hétben, mit kell tudnom?". És azt hiszem, ami megjelent, az is inkább vágykép volt, nem feltétlenül az, ami valóban történni fog. Pl. láttam egy tábortüzet, csillagos eget. A konkrétum ebből az, hogy a férjemmel június elejére kirándulást tervezünk, sátorral, s a két gyermekünkkel. Nagyon vágyom már a kikapcsolódásra, csendes esti tűz- és csillagbámulásra, mikor már a többiek alszanak. Hogy valóban sikerül-e megteremteni az anyagi lehetőséget, időt stb. hogy elmenjünk kirándulni, pillanatnyilag még kérdéses, de tervben van.
A másik kép az volt, hogy búcsúzom a főnőknőmtől, kollégáktól. Ez is inkább vágykép szerintem, mert már hónapok óta keresgélek, hogy továbbléphessek a jelenlegi munkahelyemről (főként 2 kollégámmal való összetűzés miatt).
Biztosan sok gyakorlás kellene ahhoz, hogy a valóságot és ne a vágyaimat lássam, és sok akaraterő. Viszont én erőtlennek érzem magam és hamar feladok mindent, eléggé depresszióközeli állapotban vagyok,már évek óta. Mi segíthetne? Ez a kérdésem.
Köszönöm a meditációt mindenképp, és ha kapok választ, azt előre is megköszönöm!
Egyelőre írd fel, miket láttál és majd 3 hét múlva tudod megmondani pontosan, mi volt ebből csak a vágyad megjelenése és mi realizálódott valójában!
A csigabiga visszahúzódik is lehet egy válasz a jövődre, elképzelhető, hogy vissza fogsz húzódni magadba, hogy egy kicsit eltávolodj a munkahelyi gondoktól, meg a külső nyüzsgő élettől. Ezt is írd fel!
Jó hogy felvetetted, célszerű úgy végezni a gyakorlatot, hogy előtte tisztázod magadban: Nem a vágyaimat akarom látni, hanem csak azt, ami valóban megtörténik!!!
Nekem ez nem jutott most eszembe, talán mert annyira automatikus már, de a Belső látás 2 Cd-n még rajta van ez az instrukció is, meg sok egyéb trükk, ami a sikeres jövőbelátáshoz kell.
Ha depresszió közelében vagy, akkor érdemes lenne azt előszedned, amit elnyomtál, elfojtottál magadban: bánatot, fájdalmat, vágyakat, célokat, bármit ...leginkább Önmagad!
Ki kellene nyílnod, de ehhez először helyre kellene tenned azokat a részeidet, amelyek bezáródtak, amelyeket Te magad zártál be, vagy hagytad, hogy mások bezárják benned.
A teremtést mint valamiféle tulajdonságunk nagyon emberi módon próbáljuk megfogalmazni, megérteni, használni.
Pedig a teremtés az nem egy emberi kiváltság, hanem Isten része.
A tudatossági szintnek nem sok köze van hozzá, inkább amire te gondolsz az a Hit.
Ha valaki hiszi, hogy amit kér "teremteni kíván" az meglesz, akkor az meglesz néki. Ez a hit lehet Istenbe vetett, Jézusba, magunkba (tudatosság), vagy akár egy másik emberbe (bizalom).
Az idő tényezője, nagyon fontos, mert mindvégig meg kell őrizni az akaratunkat. Ezt a Bibliában a Reménynek nevezik.
Gyakran nincs türelmünk kivárni a megvalósulást, van hogy egyszerűen elfelejtjük, hogy mit is kértünk, és olyan is van, hogy nem látjuk, hogy már megkaptuk amit kértünk.
Pl. Szerintem a teremtés 6.napja még nem ért végett, mert Isten ránéz az emberre és azt mondja, hogy minden amit teremtett Jó. Még az ember is.
Így tehát Isten, vagy vak, vagy Ő egy olyan embert lát amit mi nem. Ő a "végeredményt" látja, mi viszont csak a kifürkészhetetlen utakat.
A teremtés és jövőbelátás elképzelhetetlenek egymás nélkül, de mi nézvén nem látunk, mert nem értjük, hogy a teremtés folyamat.
Lehet, hogy hetek, hónapok, évek telnek el és lehet, hogy már a kérésünk pillanatában is látunk valamit, a folyamat részéből, de ezeket a képeket, sem a vágyainkhoz, sem az időhöz nem tudjuk hozzá kötni. Merthogy elfelejtettük mi is volt a kérés, egyszer.
Az időt fel lehet gyorsítani, vagy egyszerűen ki lehet iktatni, ha a kérést a Szeretet (pl. kegyelem, irgalom hála..) indítja útnak.
A Szeretet mindent legyőz.
"-amikor az, ami ellen teremtünk, az nagyobb nálunk" - írod
Ez az érzés is csak az "emberré" válás egy apró kikötője lehet, amikor az ember felismeri, hogy nincs értelme másokat bántani, eltaposni, kirekeszteni, gyűlölni.
Most úgy érzed, azért mert "nagyobb nálad", később majd úgy érzed azért mert olyan, mint te.
Azt mondod, valamit azért kapunk meg, mert hiszünk benne, hogy megkapjuk... Hát ez nekem úgy hat., mint amikor egy dolgot önmagával magyarázol meg.
Szerintem a keresztények kénytelenek felnagyítani a hit jelentőségét, hiszen a Biblia kevés lelki eszközt adott a kezükbe, ráadásul amit 1700 évvel ezelőtt írtak és összeollóztak, az is sokszor homályosan fogalmaz és így kedvünk szerint félre is magyarázható!
A hiten kívül vannak sokkal fejlettebb lelki eszközök is, mint például a megismerés, az elfogadás, az elengedés vagy az egyé válás, csak nyilván az akkori alacsony tudatosságú népek ezeket nem értették meg, ezért meg se próbálták elmagyarázni nekik a világ és Önmaguk működését. Ezért kénytelenek voltak beérni azzal a szegényes eszközzel, hogy higgyenek. Hittek hát a jóban, a szebb jövőben, a felemelkedésben, stb. ...egész életükben csak hittek és hittek, amitől ugyan jól megnyugodtak, de ez akkora változást mégsem hozott, mint ha nem hittek volna!
Ma már tudatosabbak az emberek, így megértik és belátják, hogy minden belőlünk fakad, a megoldásokat is csak magunkba mélyedve találják meg. Ez nem hit, ez már tudás és a tudás több a hitnél!
Isten ránéz az emberre és azt mondja, hogy minden amit teremtett Jó. Még az ember is.
Talán onnan ered a félreértés, hogy Istennek más értelmezés kapcsolódik a "Jó" szóhoz, mint az embernek.
Ki tudja, Istennek mi a terve velünk? Lehet az, hogy egymás öldöklésén és gáncsolásán keresztül találjuk meg a lelki békét. Ha ez, akkor amit teremtett, az jó - még az ember is -, hiszen hozza a formáját, a terv jól működik! ; )
Az időt fel lehet gyorsítani, vagy egyszerűen ki lehet iktatni, ha a kérést a Szeretet (pl. kegyelem, irgalom hála..) indítja útnak.
Ezt hogy érted? Írnál róla részletesebben?
Köszönöm!
Én úgy gondolom, hogy az ember manapság "túlgondolja" az Életet.
Próbálunk neki értelmet adni, keressük, kutatjuk kik is vagyunk, pedig az Élet értelme, maga az Élet.
Nem kell az élethez különösebb tehetség, tudatosság, képesség az élet mindenképpen van.
Úgy gondoljuk, hogy az életet, mi éljük, értelmet akarunk neki adni vágyainkkal, céljainkkal, tapasztalatainkkal de az igazság az, hogy ezek nélkül is létezik. Sőt...
Szerintem az igazi Életet ha élni akarjuk, akkor nincs szükség másra csak bizalomra felé. Hitre.
Amikor az ember elkezd bízni az Életben, az élet válaszolni fog neki. Ekkor a jövőbelátás is olyan természetes lesz, mint a levegővétel.
Az élet nem ellensége az embernek, csak az ember jelenleg próbál rajta kívül létezni, ha romantikusan akarom magam kifejezni azt mondhatnám: nem dobog együtt a szívünk.
Az idővel kapcsolatban.
Jézus rá a példa, hogy amit Ő kért az mindjárt meg is valósult.
Én úgy érzem, hogy amikor te láttad a jövőben a lányt, akkor nálad ez azért volt egy azonnali élmény, mert irgalmat, szánalmat éreztél felé.
Szeretted volna, ha élete jobbra fordul és az élet neked válaszolt, hogy így lesz.
Ilyen ritka pillanatokban, amikor az embert a szeretet mozgatja, bármit el tud érni. Még azt is ,hogy valaki élete jobbra forduljon.
Igaz, hogy az élet nélkülünk is jól meg van, de szerintem igenis dolgunk, hogy megtaláljuk benne a helyünket, feladatunkat és mindeközben tudatosságra ébredjünk, ne pedig csak bárgyún vegyünk benne részt, sodródjunk vele, ahova visz!
Végül Te is ajánlasz valamiféle módszert, hogyan vegyünk részt az életben: "...akkor nincs szükség másra csak bizalomra felé. Hitre."
Ilyen-olyan módszer vagy hozzáállás, de mind azt sugallja, hogy ha "jobban" akarod élni az életedet, mint aki az egészet végig alussza vagy meneküli, akkor gondolkodj, érezz, változz, cselekedj TUDATOSAN! ...és ettől, vagyis Tőled lesz másabb az életed élménye. Az élet végig ugyanaz marad, de ahogy a benne részt vevő változik, úgy változnak a tapasztalatai is.
Szépen mondtad:
Az élet nem ellensége az embernek, csak az ember jelenleg próbál rajta kívül létezni...
...vagy felülemelkedni rajta. Pedig a megoldás többnyire az, ha belemerülünk.
Az idővel kapcsolatban:
Igen, valóban éreztem felé szeretetet, irgalmat, de egyelőre nem hiszek benne, hogy emiatt változott volna az élete. Szerintem a Jézusi azonnali változások oka inkább abban keresendők, hogy Ő oly mértékben volt tudatos a világ működésében, hogy akár tudott dönteni is róla, mi, mikor történjen meg.
Én nem vagyok ennyire tudatos, de a hétvégén a gyermekeimmel társasjátékoztunk és habár totál rossz taktikával indultam neki a játéknak, valamint közben is jópár baklövésem volt, de használtam azt a tudatosságomat, amivel a kockadobás eredményét tudom befolyásolni, így 9-ből 7-szer azt dobtam, dobták, amit én akartam.
Tudom, nem szép dolog,
Csakhogy az Élet nem csak sodor jobbra, balra és nem csak bárgyún nézünk ki a fejünkből, Ha van Hit.
Merthogy ki tudhatná jobban, hogy ki mire lett teremtve, ha nem maga a Teremtő. És hogyan tudná ezt elmondani nekünk, ha nem az Élet által?
Jelenleg Mi mondjuk meg, hogy kik vagyunk, vagy hogy másokat kiknek gondolunk. De látjuk-e a valóságot, helyesen látjuk-e önmagunkat?
Jézus vajon miért tanította az embereket mértékletességre, az önfeláldozásra, és most miért szól minden tanítás a bőségről, a vágyakról, az akaratról?
Szabad Akarat- ez a két szó már eleve ellentétpárok
a Szabadsághoz nem illik az akarat. A Szabadságot a szeretet hozza el. A szeretet amely önzetlen, soha nem nézi a saját akaratát, mindig másokéra figyel.
Ha mások "mosolya" számít, akkor szabad vagyok.
Megtetszett a szó.
Te a gondolkodó vagy ,vagy az azon túli,ami egyesek szerint maga az élet?
Ha a gondolkodó vagyok,akkor előbb utóbb túlgondolkodom,és a lét valamelyik önellentmondására agyammal,mint motoros a fára,rácsavarodom,vagyis (orvosilag nézve) attól becsavarodom.
"Bizalom hit,és a jövőbelátás oly természetes lesz,mint a levegővétel"?(Már annak kéne lenni.)
De ha előbb akarjuk,és a ,várható hasznát ínycsiklandóan elénk tálaló gondolatoktól hajtva megküzdünk magunkkal és egy élettel előbb ízlelhetjük a csemegét,az természetes?
A gondolkodás bármely indíttatása lehet-e természetes?Ha eszközül használjuk a pillanat megéléséhez,akkor talán(szerintem,de ebből le kell vonni a túlagyalással való fertőzöttségemet).
De a pilllanat teljes megélésének része-e a gondolkodás?Vagy éppen deflorálja azt?
Üdvözlettel : felacso
U. i . : Vagy csak mértékkel,mint mindent?
A gondolkodás a kivitelezés eszköze. Mivel az ember kell ahhoz, hogy Isten műve elkészüljön, ezért számos olyan képessége van ami ezt szolgálja. Ilyen a kreativitás, a leleményesség, a kitartás, alkotás....
És igen gondolkodhat is bármin amin akar. Ez van, hogy építi a művet, van hogy rombolja, van hogy akarunk gondolkodni, és lesz egy pont, amikor már nem.
Ezen a ponton is érkeznek "gondolatok", de az már valami egészen mást szolgálnak. Nem az embert, hanem az elkészült művet, azaz Isten akaratát.
Vegyes érzéseket váltott ki bennem ez a jövőbelátás téma. Elolvastam, de nem csináltam meg aznap. Miért nem? Mert féltem. Féltem, attól, hogy mit fogok látni. Egyrészt izgalmas dolog látni a jövőt, másrészt kérdés, hogy mit fogok látni.
Évekkel ezelőtti élményem jött fel, amikor úgy éreztem képes voltam látni valamit és utána megtörtént. Ez már a múlt. Azt hiszem akkor megijedtem kicsit és talán vagy biztosan be is zártam magam.
Most ismét feljött bennem az érzés, hogy szeretném én látni a jövőt? Persze, hogy szeretném és mégsem.
Másnap miután olvastam a bejegyzéseket, mégis úgy döntöttem megcsinálom, csak úgy a poén kedvéért. Lefekvés előtt csináltam, utána alvás. Igazából nem csináltam túl komolyan, figyeltem az érzéseimet, mi jut eszembe, vajon miért, álmodtam is. Talán van jelentősége, talán nincs, majd kiderül.
Ma történt velem valami, ami beindított bennem valamit és szomorúság és sírás lett a vége.
Este jól kibőgtem magamat, próbálom feldolgozni mit-miért érzek.
Ez a jövőbe látás is feljött bennem. Azt éreztem, hogy maga a jövőbe látás is egy vágy. Ki szeretné látni a jövőt? A lelkem ismeri a jövőt, az egóm, elmém hívjam, ahogy akarom, aki szeretné látni a jövőt.
Aztán jött a következő kérdés, hogy mit csináljak?
Azért vagyok itt, hogy ébresztgessem magamban ezt a képességet, gyakoroljam és csináljam vagy
ha, Isten úgy akarja, akkor a jövőbe látás képessége majd jön magától, és amit meg kell látnom, azt úgyis meglátom akkor, amikor annak eljött az ideje.
Biztos azért érintett meg a téma, mert eljött az idő, hogy ezzel is foglalkozzam…még elmélkedem rajta kicsit, hogy feszegessem ezt a témát vagy engedjem el.....
illetve az is eszembe jutott, hogy ha lelkem ismeri a jövőt....akkor megnézhetem én is a jövőt...csak lehet, hogy épp az egóm fél látni azt......na jó ez így egy ördögi kör......ki akarja látni a jövőt? és ki nem akarja látni a jövőt.....egó, egó....vagy tévedek?
hogy amit tényleg akarok , arra rögtön ugrok , még akkor is hogyha tétovázásra ( megfigyelésre , előzetes elemzésre ) vagyok hajlamos , mert már megtanultam ( ? ) , hogy egyébként elszalad az egér .
Mélyebben belegondolva : a sorsom , vagy ami engem él , az tudj
a , hogy milyen feladatokat vállalt , milyen megtapasztalandó gödröket . ( Vagy ő maga a feladatsor ? ) Én viszont csak fohászkodhatok hozzá ( jövőbelátás meditáció ) , hogy mutassa meg előre a menyasszonyt , a várható lelkileg fejlesztő élvezeteket . De mehetek teljesen vakon is , tapogatódzva a nászszobába : a végén úgyis felgyullad a fény , és ott táncol majd minden lélektárs körbe - körbe : hogy ezt mi is így csináltuk , pajtás .
Melyik mód az érdekesebb ? Bennem is ott ez a kettősség . Üdvözlettel : felacso
Egyszerű a példa, amit hozok. Ha bekötött szemmel sétálsz, fél méteres gödör van előtted, kitöröd-e a bokádat? És ha nincs bekötve a szemed? Mi a szimpatikusabb, tovább sétálsz és kéred a Teremtőt meg az angyalokat, kapjanak el ha elesnél vagy megtanulsz élni a képességeiddel? Vagy el se indulsz mert az a biztonságos, cipeljenek odébb, ha akarnak valamit tőled :-)
Ez is spirituális közhely kevés igazságtartalommal, ha bele kell esnem úgyis bele esek.
De mi van akkor, ha az a feladat, tanuld meg kezelni a helyzetet? Akkor a legjobb ha felkészülsz rá.
Ráadásul a tisztán látás velünk született képesség, amit a környezet beszennyez plusz mi saját magunknak lezárunk.
Hazudnak a szüleink, tévedésekről, téveszmékről tanulunk az iskolában, megtanuljuk, hogy kényelmes és biztonságos beszűkülve élni.
A gyerekek látnak, többször kipróbáltam a következőt. Ránézek egy kisgyerekre, aki kb egy-két éves. Átküldöm neki ezt a gondolatot: szia kicsim látod az angyalt? Erre elkezd körbenézni és a hátam mögött megállapodik a tekintete. Egyszer egy dán kisgyerekkel kommunikáltam így, magyarul gondolkodva feltettem a kérdést, mit látsz kicsim? Erre felmutatott a lámpára és az mondta: lys vagyis fényt. Látja a fényt.
A jövőbelátás nekem azért nagyon fontos, mert a tudattágítás része, megtanít elengedni az egó markolta korlátokat, merni nagyot álmodni és minden eszközt felhasználni hogy megvalósuljon. Ez egy döntés, megtisztítom magam, a belső látásomat, az érzéseimet, az életemet. Döntést hozni arról hogy fejlődök felvállalva a nehézségeket, vagy választom a megszokott, elviselhető, közepesen ócska állapot.
igazad van.Én a saját életemből azt tanultam meg,hogy aggyal,akarattal szándékkal nem lehet küzdeni.Ha tudatosan felkészülsz 101 csapásra,belefutsz a 102.-be.
Abban biztos igazad van,hogy felpörgetett szuperaggyal jobban megy a dolog,de ott meg nem a 102.hanem a 1.000001.gödörben cuppansz szaftosat.De Te nem is ezt mondtad.
Hétkoznapi gondolkodással.vagy a többé,még többé majd a szinte megvilágosult tudatossággal más az a mérték ,szint amennyiben és amin előre látsz.Az alacsonyabb szintű tudatosságban a homály bizonytalanná teszi a járást,és ami Neked világos lehetőség a Te szinteden,az nekem csak ködlepte talány,amiben csak az erős hit bizonyossága indítja,és irányítja lépteim.
Ha gödrök megtapasztalása az élet,akkor helyes eljárás az arra való akaratteli törekvés,hogy kikerüljük? Az eleganciát imádom,de biztos,hogy irhánk szárazon tartása a cél?Ha minden gödör fölött átívelek,az út végen akkor is Szépasszony mosolya vár rám.Biztos,hogy a probléma tudati feldolgozása ad olyan mélységben belémégő tanulságot,amit a következő bebocsátáskor már ösztönszinten hozok magammal?Nem lehetséges,hogy csak azt van esélyem tudati szintű átéléssel a lelkemből kidolgozni,amit előző megtapasztalásaim már fölhoztak ennek a szintnek a határára (a többi gödör meg ott tátog cuppogó szájával lelkem mocsarában )? Üdvözlettel:felacso
U. i . : Csak azt akartam mondani,hogy éppen most nem érzek késztetést tisztán látni,ami nem jelenti azt,hogy holnap nem vetem bele magam heves belső viszketéssel a felébresztésébe.
Akinek nem inge, úgysem veszi magára.
Nem mindenkinek kell a jövőbelátást most gyakorolnia. De vannak, akiket megérintett ez a téma, akár azért, mert volt bennük vágy, akár azért, mert félnek tőle, vagy mert azt se tudják, mit szóljanak hozzá.
A lényeg az, hogy megmozgat, gondolkodásra, elmélyülésre, önmegismerésre késztet!
És így van ez az élet számtalan gödrével is. Az egyiknél azt kell megtanulni, hogyan kerüld ki, a másiknál meg azt, hogyan lépj vagy ess bele. Hogy melyiknél mi a lecke, arra közben rájössz, addig úgysem léphetsz tovább!
Egy csupán a közös, ezeken az akadályokon, feladványokon keresztül tanítjuk magunkat arra, hogy befele figyelve megtalálható minden, mit addig kívül kerestünk. Tudást, képességeket, gyakorlatot szerzünk, egyszóval a tudatosságunkat fejlesztjük, miközben életünk "nagy" problémáit próbáljuk megoldani.
Akik valaha ellebegtek már egojuk burkán túlra is, - akár csak egy pillanatra, - mind azt élték meg, hogy visszatekintve piciny földi létükre, nevetséges, milyen pitiáner dolgokon tudunk problémázni! Teljesen lényegtelen, hogy mit csinálunk, hogyan csináljuk, kivel csináljuk, miért csináljuk...
A lényeg a lét! ...vagy talán még az se!
Ebben igazuk van. ...de csak onnan nézve!
Ugyanis ahhoz, hogy abba a - majdnem - végső állapotba eljussunk, most kell komolyan (de leginkább tudatosan!) venni a dolgokat és mindenből tanulni, fejlődni szükséges! Erre valóak a gödrök, amelyeket magunknak tettünk az útra, hogy belelépve vagy legalább kapcsolatba kerülve velük, a tudatosságunkat fejlesszük, növeljük.
Vannak, akik hiába szórták tele életútjukat gödrökkel, fel sem fogják, hogy nem a világ hibás a sok bokaficamért, hanem magukban kellene keresni a mélyebb okokat.
Mások meg a pozitív gondolkodás égisze alatt, vigyorogva kerülik ki mindet, viszont az egész életük a kerülgetésről szól!
Én amondó vagyok, ha egy tudatosabb létemben raktam még oda ezeket a gödröket, akkor biztosan jó okom volt rá, ezért foglalkozok velük, igyekszem hamarabb megtalálni bennük a tanítást, mint hogy az találna meg engem egy elbambult pillanatomban.
Ez eddig bevált.
Ha keresem a mögöttes okokat, akkor megtalálom.
Ha megtalálom és fel is oldom, akkor az már nem bosszant, nem zaklat, élhetem két keresés közben a felhőtlen életem. Van munka és pihenés is.
Sokszor tapasztaltam egy-egy problémamegoldás végén, hogy nem az volt a lényeg, hogyan oldom azt meg, hanem az, hogy foglalkoztam vele és közben a tudatosságom is fejlődött!
Gondolj bele: Életünk eredményeit bármikor elsöpörheti egy kósza meteorit, viszont amit magadban elértél, az a következő születésedkor is meg lesz!
(...mondjuk ez csak azoknak jelent valamit, akik hisznek, esetleg tudják, hogy nem egy életük van. A többieknek gyenge vigasz! De nyugi, mostanában nem csap belénk a ménkű!)
Hagyd az előző életeket, ha voltak azért, ha meg nem akkor meg azért.
"Mit ti életnek neveztek, az a feladat, ha hat. Ha csak van, akkor ura a halál. De ha a helyén megáll, szolgál. A halál és születés egy pár. Nem a halál és az élet. Itt téved a lélek, ha fél. Mert az élet él örökké. "