Csongor nem emelt fel a beszélgetés hanem folyamatosan kérdeztem és hallgattam a válaszokat és inkább azt éreztem hogy nem szerintem nem így van, de mivel beszélgettem velük elfogadtam az ő meglátásukat a gondolataim nem osztottam meg velük csak kérdeztem. A gondolataim már régóta borúsak és aggódóak ezen max rontani tudtak volna. Engem az lepett meg hogy eddig ha jöttek agresszív módon próbáltak befolyásolni és meggyőzni nem beszélgettek hanem tuszmákolták rám a gondolataikat élből elutosítottam 1 percig sem beszéltem egyikkel sem :) Most viszont egy normális beszélgetés volt és még el is hittem volna de ott lebegett bennem a "de". Manipulációnak éreztem mert mintha rátapintottak volna a rossz gondolataimra :) A másik ami zavart hogy beleronditottak az Isten képembe és ez volt ami a gondolatokat elindította.
"De marhára alkalmasak arra,hogy vitatkozni lehessen róluk,hogy meggyőződéssé válva elmebeteg viselkedésűvé,vagy akár gyilkossá tegyenek egyébként jóravaló,nyugodt embereket,azáltal,hogy embertársaikkal és a világgal való lényegi közösségüket az ezekben és bármely más gondolatban megfogalmazott állítások mentén szétbaltázzák." Ez viszont jó :)

Csongor, amit a Bibliáról írtál, attól megvilágosodtam: a Kereszténység a világ legnagyobb könyvklubja! :)

Ráéreztél az zavart nagyon hogy totál naivan voltam :)
"Hiszen ha a Jehovások ostobaságára mutogatunk, a sajátunkat kellene elővenni és elfogadni :-)" és ebben a mondatban is ott az igazság :), mert miután leírtam a blogot felvillant egy gondolat hogy nem kedvelem ezt a társaságot xy miatt de bennem is ott van az ostobaság hiszen igaznak éreztem az egyszerű kis igazoló írásukat a mai emberről :) Köszönöm az írásod :)

Szerintem a többség nem szándékos, jól átgondolt manipulációt végez, egyszerűen kaptak egy programot, amiben hisznek is, és Ők csak azt végzik el, a tudásuk legjavát adva. Hisznek benne, hogy Jézus a megváltójuk, meg jönnek az utolsó napok és a jó szándék meg a szentlélek által vezérelve próbálnak fűt-fát megtéríteni. Aztán ebből a munkából persze nem fog kimaradni a személyiségükben lakozó agresszió, vagy más manipulációs eszközök használata sem, hiszen ahhoz jóval nagyobb tudatosság kellene, ami nincs.

De ez nem baj, Ők így cseszik el az életüket, más meg kocsmába jár, tévébuzi vagy a pénzt hajkurássza. Ezek mind arra alkalmas időtöltések, hogy a figyelmüket eltereljék a belső világukról, hiszen ott a saját hibáikkal, gyengeségeikkel, bűneikkel kellene szembesülniük, ami azért jóval fájóbb!
Ez is egy választás. ...fogadd el!

A lényeg, hogy Te ne ess bele hasonló csapdába, hanem csak menj a saját önfeltáró, megoldó utadon!

Az ego gyerekkorban kialakuló és folyamatosan formálódó én-érzet, én-azonosulás, amit az 5 érzékszerv által megtapasztalt valóság alapján az elme hoz létre. Elméből alkotott én-kép.

Tehát az ego én-kép, a saját személyiségemről alkotott kép, ami elég sok tévedést tartalmaz.

A tévedések egyik oka az, hogy amikor az én-kép kialakult, még logikus gondolkodással, stabil értékrenddel nem rendelkeztem, a gyerek egyszerűen beépíti a környezete visszajelzéseit. Milyennek látott az anyu és az apu, a testvérek, a nagyszülők. Mivel ők sem tisztánlátók, a visszajelzések az értékrendjükön, világnézetükön, gondolkodásmódjukon és a tapasztalatukon, bölcsességükön alapult.

A személyiség fogalma pedig, a valóságban meglévő tulajdonságok, képességek, blokkok és sérülések, a tudás és a probléma megoldó minták, eszközök összessége. Az, hogy valójában milyen vagyok nem azonos azzal, milyennek látom magam, sem azzal, milyennek látnak a többiek. A személyiség fejlettsége különböző szinten van a világkép szerint, ide tartozik a vallás és Istenkép, az erkölcs szerint, a pszichoszexuális fejlettség szerint, a gondolkodás fejlettsége szerint és a ego fejlettsége szerint stb.

Ide tartozik még a lélek fogalma. A lélek Isten egy darabja, ami a Teremtés folyamán az anyagi világban elkezdi a létezést tapasztalni, új és új formációkban megvalósulva, újraszületve, amíg visszatalál Istenhez.

A lélek tehát fejlődni, tapasztalni van ebben a világban, az ember pedig rendelkezik egoval és személyiséggel. Amíg az ember az egoval azonosítja magát teljes mértékben, addig egyetlen leszületésben gondolkodik. Azonosul és megtagad tulajdonságokat.

A valósághoz viszont hozzátartozik az is, ami az 5 érzékszerven túl van, ezek pedig a transzperszonális tapasztalatok, a nevében is benne van, a személyiség meghaladását jelentik. Több vagyok annál, amit tapasztalok normál tudatállapotban. Egyrészt azok a tulajdonságok, amiket letagadok, az ördögi rész is én vagyok. Másrészt pedig, több vagyok, mint ember, emberfeletti képességeim és tulajdonságaim is vannak.

Visszatérve a kérdésedre.

Az ego szeretné kielégíteni a vágyait, elkerülni a kellemetlen érzéseket és biztonságra törekszik. A lélek ezzel szemben bevállalja a negatív tapasztalatok megélését, feldolgozását, mert ezek a személyiséget egyre teljesebbé és nyitottabbá teszik teszik. Egészen addig amíg meg tud nyílni az Egység befogadására. Ide tartozik még az elhárító vagy én-védő mechanizmusok fogalma is. Szerepük nagyon fontos, azokat a tapasztalatokat, amik a személyiség szétesését, maradandó károsodását okozhatnák, kizárják, tompítják, a tudatalattiba süllyesztik. Ezeket a tudattartamokat felszínre hozzák életesemények, amikor már magasabb fejlettségi szinten megbírkózhatunk a tudatosításukkal vagy tovább hárítjuk a tudatosításukat.

Az ego nem rossz és nem kiirtani, legyőzni való valami, hanem a szövetségesünk a fejlettség egy fokán, viszont eljön az az idő amikor meg kell haladni. Sorban felszámolni a tévedéseit, kijavítani a hibáit, új képességeket elsajátítani. Képességeinknek megfelelően törekedni kell a jóra, az őszinteség növelésére, a fejlődésre, és elfogadni azt ahol tartunk.

A naivitás hit. Hinni az elme által megalkotott képben, például a másik ember szándékát illetően. Mivel a másik ember sem megvilágosodott, még az a variáció is jelen van, jót akar de rosszat tesz.

A naivitással a tapasztalatokon alapuló tudást lehet szembeállítani.

Személyes tapasztalatom a szektákkal kapcsolatban nincs túl sok. Volt egy osztálytársam, szombatista volt, együgyű lélek, aki önálló gondolkodásra nem volt képes, viszont jószándékú és szelíd volt, elvolt ebben a világban, a testvére viszont fellázadt és megvalósította a saját elképzeléseit az életről.

Az a házaspár, akit már említettem, nagyon paranoiás, beteges félelmük a Sátántól, a démonoktól hajtja őket arra, hogy próbálják a térítés téveszméjén keresztül megváltani magukat. A kritika nélküli hit olyan mértékben jellemezte őket, hogy nem hitték el nekem, hogy az állatorvos egy bolhairtót a haszonkulcs miatt ajánl, amit én javasoltam, töredék összegbe került volna. Istenítették az állatorvost. Persze, nekem volt tapasztalatom az általam ajánlott szert illetően, évek óta használom, ráadásul barátom egy másik állatorvos, aki elmondta, azt a bizonyos drága cuccot azért árusítják, mert a cégnek meg kell élni. Tehát a világképük azon a szinten van, ahol vagy Jó vagy Gonosz valaki. Ezért az általuk istenített ember hibáit, gyengeségeit tagadják, a Gonosz ember jó tulajdonságait szintén. Engem első körben a jókhoz soroltak, viszont elárultam, hogy kártyából jósolok, kétséget kizáróan közölték a képességem a Sátántól van. Arra a kérdésre, hogy félek a démonoktól a válaszom az volt hogy nem, ezzel nem tudtak mit kezdeni. Én beláttam és elfogadtam, vitának helye nincs, ezért elköszöntem. Ők bármennyi energiát beletettek volna a megtérítésembe :-)

Többször határozottan visszautasítottam őket mégis visszajöttek :) Most nem ez igaz de ha jönnek megkapják a konkrét nemet:) Templomba sem járok el így gyülekezetbe sem akarok :D lelki állapotom mostanában hagyjon békén mindenki. Nem akarok szereplő lenni nem akarok "okos" lenni, nem akarok hú de nagyot mondani. Csömöröm van attól hogy adott helyzetekben szerepet játsszak mert kell. Katalin magyarázatából értem az "ego" jelentését. Nos én az egomat éveken keresztül hizlaltam tanultam dolgoztam és mindenkinél jobb akartam lenni a szakmámban ezért sokat tanultam sokat kérdeztem tőlem okosabbaktól és egyre jobb lettem szakmailag így egyre több felelősség rakodott rám és a vége a frusztráció lett. Egyáltalán nem lettem boldog sem kiegyensúlyozott :) Sőt sok felelősséget a nyakamra raktak ami egyre terhesebb lett, egyre többet vártak el. Megtanultam félni a végére és megundorodtam ezektől az emberi kapcsolatoktól és mondhatom hogy totál kikészültem a nyomástól. Lelkileg megviselt és testileg is egyre több bajom lett a stresz miatt. Szakítottam mindennel és előröl kezdek mindent. Biztos sokan átestek azokon a dolgokon amiken én vagy hasonló helyzeteken, egyet tudok. Meg kell tanulnom szeretni magam, elfogadni dolgokat, feldolgozni azt ami volt és megtalálni azt a pontot ahol a lelki békém megvan. Egyébként miért kötelességük felkeresni engem? Azért mert kérdéseket tettem fel? A válaszaik halál egyszerűek voltak és rögtön elfogadhatóak és pont ezért kezdtem gondolkodni rajta. Vagy azért keresnének fel mert bizonytalan vagyok és keresem az utam és ők ezt megérezték? Végül is mindegy visszajöhetnek és kapnak egy határozott nemet :D Aztán megint vissza fognak később jönni mert ők ezt hiszik el és a hitüket terjesztik :) Én maradok annál a célomnál hogy az engem érdeklő dolgokat megismerem. Jehova Tanui előtt nem azért csapom be az ajtót mert ők azok hanem azért mert teli a hócipőm azzal hogy riogatni akarnak a világ végével. Épp elég félelem él bennem ami tisztázásra vár nem hiányzik a lelkemnek az hogy foglalkozzak az ő hitükkel világlátásukkal és az eljövendő világvégével. Különben sem vagyok jó hithű ember vagy hogyan is írjam, hiszen katolikus létemre elvétve járok járok templomba, nem voltam sem elsőáldozó sem bérmálkozó soha nem akartam és nem is akarok férjhez menni. Bár tény hogy a fiamat megkeresztelő papot becsülöm emberként és jó gondolatai vannak. A mai napig ha erre jár bejön beszélgetünk könyveket cserélünk :) És pap létére ő mondta ki a gondolatomat hogy attól hogy nem járok templomba nem gyónok stb ő tudja hiszek Istenben és ugyanolyan értékes lélek vagyok Isten szemében mint az aki jár templomba :) Jehova Tanuival ellentétbe ő nem akar meggyőzni, hogy tartsam be Isten törvényét ő azt mondja minden bűn megbocsájtható. Itt érdekes módon a ne paráználkodj című mondat ugrik be :D Hát végül is azt teszem mert akkor elfogadható a Biblia szerint ha házasok az emberek, de én nem akarok férjhez menni :D Nos a kedves fiatal pap ezen jót vigyorgott és a levegőbe legyintett amikor erről beszélgettünk. Így sokkal jobban tetszik a katolikus vallás, nem győzköd senki.