Mire tanít a költözés?
Az elmúlt 2 hétben költöztek a gyermekeim és költöztek a weboldalaim is. Ez elgondolkodtatott:
Mire tanít a költözés? Mit jelent önismeretileg?
Egyáltalán, miért költözünk? Mit várunk tőle?
Az összepakoláskor, bedobozoláskor látjuk, hogy mennyi felesleges kacatot halmoztunk fel, amit csak tárolunk, de már biztosan nem fogjuk használni sehol sem. Sokhoz még emlékek is kapcsolódnak, de vannak, amelyekre már nem is emlékeztünk, hogy kerültek oda?
Mi dolgunk velük?
Az elengedés
El kell engedni a tárgyakat és velük együtt az emlékeket, terveket, reményeket is.
Amihez nincs kötődésünk, azt könnyen elengedjük, de amihez érzelmileg kapcsolódunk, azt úgy érezzük egy velünk, magunkból pedig nehezebben adunk.
Ehhez el kell búcsúzni a múlttól, fel kell adni a megtervezett jövőképet, el kell engedni a soha révbe nem érő reményt.
Ha mindezt sikerült elengedni, akkor jöhet az újra hasznosítás!
Minden tárgynak meg kell találni az új helyét, az új gazdáját. Mert nem a kuka és a szeméttelep a helye a számunkra felesleges tárgyaknak! Oda csak az kerüljön, ami valóban használhatatlan, ami végleg tönkrement.
Ami másnak még érték lehet, az találja meg a gazdáját, segítsünk neki!
Ez egyfajta újra elosztás.
Így a költözés Önmagunk újra rendezése, újra gondolása, rendszerezése. Nem csak dobozolás.
Újra kell gondolni, hogy:
- Kik vagyunk és mennyit érünk?
- Honnan jövünk, hova tartunk?
- Kire és mire van szükségünk az életben?
- Kivel akarunk együtt élni és miért?
- Mely tárgyakat akarunk megtartani és miért?
Van, akinek a költözés menekülés. Menekülés a rosszból, remélve a jót, a jobbat. De hogyan menekülhetne az ember egy jobba, ha minden körülményének Ő belül az okozója, az előhívója?
Csak úgy, ha közben belül is átalakul, megújul.
Leveti a régi ruháját, elengedi a régi, elavult megszokásait, énképeit és megtalál mögötte egy tisztább, rendezettebb ént. Egy ilyen belső megújulás már képes jobb, szebb körülményeket teremteni. Enélkül pedig csak csöbörből-vederbe.
“Önmaga elől nem menekülhet, nem költözhet el az ember!”
Te mit gondolsz erről?
- Huszti Sándor - Önismereti tanító blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
5 hozzászólásSzerintem mindenkinek mást....
Èppen benne voltam a költözés legmozgalmasabb idöszakában amikor indítottad a témát,
ezért csak most reagálok rá.
A költözést elöször a láthatatlan világban történik meg amit megteremthet egy belsö változás,ami lehet
egy felismerés,vagy önmagunkon végzett eredményes munka eredménye.
Mert amikor olyan felismerésem adódik ami teljesen megváltoztatja az ezelötti nézeteimet amitöl más ember leszek az logikusan hozza magával ezt a természetü változást a fizikai világomban is ami akár egy költözés is lehet.
Ez a mostani költözésem egy felismerésnek tudható be,és maga a történet a lakás találás maga,és úgy minden olyan tapasztalatokat adott nekem hogy már kezdtem úgy érezni magam mint egy szereplö a mesében.
Elmondanám hogy az átmenet soha nem könnyü.Még akkor sem ha egy jobb világba ,,költözünk" át.
Ha egy jobb minöségü életbe ,,költözünk" át akkor sem.
Nem csak az elengedés miatt...hanem azért hogy valóban beleérezzük magunkat az új világba,hogy a magunkénak tudjuk és átérezzük az új fizikai létünk energiáját.
Ismerek olyanokat akik az életüket akarták jobbá,békésebbé tenni azzal hogy elköltöznek máshová
ahol nincsenek azok a szemét akárkicsodák. ;)
De mivel önmaguk nem változtak ezért az új lakhelyükön is megtalálták az életüket megkeserítö tényezöket és ezuttal még intenzivebb energiát amit persze önmaguk generálnak csak nem tudják.
Ilyenkor azt hiszi az ember hogy peches amíg azt hiszi hogy mindíg csak más a hibás.
Tehát a menekülésre a költözés a lehetö legrosszabb megoldás,mert ilyenkor csak az történik hogy ami elöl menekülünk még nagyobb intenzitással tornyosul a fejünk felé.
Eddig nem hittem benne,de tényleg van olyan hogy egy hírdetés mint ha kiemelkedne,világítana,vonzana söt még várna is ránk! Most már nem hiszem hanem tudom hogy lehetséges. ;)
Na meg új környezet,új emberek akik inkább passzolnak az újonnan energiánknak és ilyenkor az is természetes ha a régi életünk/önmagunk szereplöi lemorzsolódnak vagy egyik napról a másikra tünnek el az életünkböl.
Számomra a költözés az elengedés és a megújulás ami fizikai és lelki eröpróba is egyben.
Még meg kell ismerkednem az új önmagammal az új környezetemben és ez nehéz de egyben nagyszerü dolog szerintem.
Mert még az is lehet hogy sokkal jobb fej az akit még nem ismerek mint az akiröl azt mondom most hogy ez vagyok én...és ilyen.
Ennyi ,,röviden" ;)
Erika Szeretettel!
Nemrég költöztem. 120 km-t. Nagyon nehezen ment az elengedés... szenvedtem, mint a kutya. Egészen addig, míg egy (nem is spirkós) barátom azt találta mondani: "ugyan... ez mind csak díszlet!"
Akkorát zuhant, koppant ez a hasonlat bennem! :)
Mindent viszek magammal ami fontos (=belül), nincs menekvés, a felhalmozott trutyi jön... ugyanakkor nagyon jó alkalom a külső lomtalanításra, ami hozza a belsőt is :) észrevétlen fölösleges kacathegyek gyülemlenek fel...
érdekes szembesülni a prioritással is, mi az aktuális "nélkülözhetetlen" tárgy, eszköz, hangulat..... és miért? mikor, mitől változik a sorrend?
Nálam az új díszlet, élethelyzet sokkal kevésbé kényelmes, mint az előző... de bárhogy is, összességében az egész költözés egy felismerésgyár :)
,,. de bárhogy is, összességében az egész költözés egy felismerésgyár :)"
Teljes mértékben egyetértek de azért mégis jobb túl lenni rajta már. :)))
Remélem azért Kirsikka megtalálod az örömödet az új fizikai ,,díszleted"-ben is!
Én nem tudom mivel szolgáltam rá de a mese még mindíg tart!
...lehet csak azért élhetek át csodákat mert hiszem hogy vannak és mert megengedem magamnak
hogy a ,,mesében" szerepet játszak.Hmm..?
Üdv!Erika
:) szerintem a csoda a természetes. attól függ, mit definiálsz csodának... ha a legkellemetlenebb szituációból tanulsz valamit, a legnagyobb ajándék lehet. De Neked ezt nem kell részleteznem, mert figyelve élsz :) minél több úgynevezett csoda érkezik, annál természetesebb lesz, és a végén azt veszed észre, hogy a csoda a világ legtermészetesebb dolga :D mint a kék ég. (szép díszlet ;)) a szerepjátszás meg nem tragédia, még akkor sem ha tragédiában zajlik a cselekmény, csak tudd, hogy nem a karakter vagy ;) előbb-utóbb úgyis azon kapod magad, hogy "ezt meg ki mondta" :D
szerintem jó ez a "mai világunk" arra, hogy gyakran kerülünk ilyen változás-helyzetekbe. tanulunk elengedni, nemragaszkodni, felismerni...
az öröm sem díszletfüggő... csak egy sztori, amit el lehet mesélni -ma is elmeséltem- tökfölöslegesen :D
Számomra az amikor csodálkozom,ámulok és bámulok és arra gondolok hogy ,,ilyen is van?" :)
Amikor olyan élményekben van részem amit a legvadabb fantáziáimban sem gondoltam volna.
Talán mert nem korlátozom magam vágyakkal hanem csak teszem a legjobb tudásom szerint
a dolgaimat tudván azt hogy ,,jó magokat vetek´" és élvezni fogom a gyümölcsét bármi legyen is az.
Ha csak olyan gyümölcsöket akarok enni amit már ismerek,megtapsztaltam,hallottam róla vagy elképzelek az unalmas.
A csoda az amikor olyan ,,gyümölcsöt" eszek ami kellemes meglepetésként hat.
Ez azért is nagyszerü mert aki ,,jó gyümölcsön" él az annak a magvait szórja el amiböl egy két ,,növény" szintén kihajt és még több hozzá hasonló ,,gyümölcsöt" terem majd.
Ez egy olyan folyamat amit eleinte gondozni kell de ha beindul folyton önmagát generálja,és nincs megállás mert nem csak én érzem magam jól hanem vonz másokat...ami aztán szintén eröt ad az öröm energiának.
Elárulom hogy sok örömlöket megterhelö a fizikai test számára. ;)
Akárhogy is de jól van ez kitalálva ahogy most van.
Önmagunkban kell az öröm energiáját nevelgetni és akkor annyi ,,gyümölcsöt" kapunk amennyit képesek vagyunk ,,megenni".
Egyébként jól vetted észre Kirsikka.
A kacatok blokkolják az energiákat. ;)
Ìme egy video hogyan vélekedik erröl Galla.:
http://www.youtube.com/watch?v=wmkDCpw0Bmg
Üdv!Erika