Ki akar örökké élni? - Halhatatlanság Leonard Orr szerint
Miközben az Újjászületés témához keresgéltem olvasnivalót, ráakadtam az újjászületés (rebirting) légzés kifejlesztőjének, Leonard Orr-nak egy könyvére és annak előszavára.
Teljesen ledöbbentem az ott olvasottakon, hiszen pont ugyan ezt tanítottam pár évvel ezelőtt az "öregedés és halál okának feltárása" témában valamelyik Tantra táborban. Az, akkor, valamelyik égi csatornából lejött, nem én találtam ki, de tudtam, hogy így van és most nagyon örültem annak, hogy mástól is ugyanezeket a gondolatokat olvashatom!
"Amíg erősítem magamban a létezés tudatát, megtartom az egészség és fiatalság állapotát. Gondolkodásunk könnyen kedélytelenné válhat, ha újra és újra elhisszük a halál elkerülhetetlen, s nem áll módunkban felülkerekedni rajta. Ha gondolataink, érzelmeink, cselekedeteink teremtik meg a valóságot (márpedig így van), a meg nem válaszolt és meg nem vizsgált halál utáni vágy, melyet a kizárólagos testi létezés tudatban élt nemzedékektől, végül szüléinktől és kultúránktól örököltünk, életünk nemkívánatos részévé válik és létrehozza jövőbeli gyümölcseit. Azaz a halál és nem az örökkévalóság kultúráját. Sokat bírált modern civilizációnk elszívhatja minden energiánkat, de támogathatja is örömteli, örök életünket. Nem szükséges és nem is lehetséges mindenkit meggyőznünk a halhatatlanságról. Néhányan vágynak a halálra, és ehhez joguk is van. Ugyanakkor mindenkinek joga van választani az élet és halál között. A könyvben található értesülések nélkül azonban nem hozhatjuk meg a helyes döntést. A legtöbb ember annyira belemerül a halál kötelező eljövetelének gondolatába, hogy fel sem merül benne a halhatatlan jógik, a felemelkedett mesterek által feltárt, valójában minden emberben benne rejlő isteni képességek kibontakoztatása. Leonard Orr"
Azon nyomban megrendeltem a könyvet és elolvastam ától-zéig.
Azt mondja Leonard Orr, hogy Ő vagy fél tucat halhatatlannal találkozott, de a Földön több ezren is lehetnek, csak ezt nem reklámozzák magukról, meg úgysem hinné el senki sem. Ő csak azokat sorolja halhatatlannak, akik már több mint 300 évet éltek.
Ezek a halhatatlanok tisztán táplálkoznak, tudatosan élnek, napi tisztító gyakorlatokat végeznek és többnyire spirituális környezetben-társaságban töltik idejüket. Mindezek kellenek, hogy ne rombolják testüket és a lelküket sem, hiszen mindkettő felől elérheti őket a halál.
Legelőször is a halálhoz, öregedéshez kötődő gondolatainkat kell felszámolni, elengedni és elhinni, tudatosítani, hogy örökké fogunk élni! Nyilván, aki ebben nem hisz és meghagyja magában az öregedésbe és halálba vetett hitet, abban ez egy tudatalatt működő programként fog hatni és akármilyen tisztán él, ez végül a sírba viszi.
De a tudat mellett a testet is tisztán kell tartani, a vegetárius táplálkozás és a tisztító gyakorlatok az alap, de rendszeresen kell böjtöt is tartani, hogy a táplálékhoz fűződő viszonyunk tudatossá váljon!
Fontosnak tartja Leonard Orr, hogy naponta végezzünk energetikai rendszerünket megtisztító gyakorlatokat az elemekkel, ami a tűz, víz, főld és levegő. Az ezekkel való napi kapcsolata meg volt a több ezer éve élt őseinknek, azonban mi annyira eltávolodtunk a valós természetünktől, hogy ezekre a tisztításokra mindenképpen szükségünk van a spirituális tisztaság eléréséhez.
Tulajdonképpen egyik gyakorlat sem nehéz, sőt számomra mindegyik ismert volt, valamelyik időszakomban mindegyiket gyakoroltam már. Most már csak be kell ültetni a hétköznapokba és akár lesz ebből halhatatlanság, akár nem, a tisztább életért megéri ennyit tenni!
Te hiszel a testi halhatatlanságban? Szeretnél örökké élni?
Vagy inkább kötődsz a halálhoz, szeretnél a végére érni a szenvedésednek?
Ha eljönnél egy olyan programra, ahol a halhatatlanságért, vagy akár csak a hosszú, egészséges életért gyakorolunk, akkor kattints ide >> Életerő tábor
Hozzászólások
90 hozzászólásHogy ki szeretne halhatatlan lenni, és ki nem, az szerintem nagyban függ attól, hogy az illető milyen életet él, milyen környezetben, és hogy ő maga hogyan áll az élethez. Akinek az egész élete kínszenvedés, az nyilván nem nagyon igyekszik azon, hogy azt meghosszabbítsa. (Az most egy más kérdés, hogy ha úgy élne, hogy az hozzájáruljon egy hosszú élethez, akkor is olyan szenvedéssel teli lenne-e.) Most eszembe jutott hirtelen a Hegylakó sztorija, aki szegény pára annyi asszonyt és szerettet temetett már el, hogy az sem lehet egy egyszerű dolog. Vagy tán ebbe is "bele lehet rázódni"? :) Hát, nem hiszem. Erről meg most az jutott eszembe, hogy nyáron együtt utaztam vonaton egy igen bészedes idős úrral, aki mesélte, hogy az ő nagynénje 108 évig élt (igen, itthon), vagy még él, már nem emlékszem, és 3x házasodott, utoljára 102 évesen, de szerencsétlen őt is eltemette 1-2 éven belül. Mikor aztán ezek után később viccesen megkérdezte a rokonság, hogy "Mikor lesz a következő lagzi mama?", szomorúan annyit mondott:
"Soha. Több férjet nem temetek el."
Szóval, tudja a fene. Én személy szerint sosem gondoltam, hogy lenne értelme végtelenségig élni ebben a testben. Egy idő után szerintem marhára unnám. Persze unatkozni csak az elme tud, ha ne adj' isten közben véletlen megvilágosodnék, talán máshogy tekintenék a kérdésre. De hogy hogy...? Talán egyszer megtudom :)
Erről a kérdésről egy régi vicc jut az eszembe:
Arisztid megnősül, elveszi feleségül a város közkedvelt örömlányát. Mikor találkozik Taszilóval, az felteszi neki a nagy kérdést:
- "Mondd, miért nem a volt menyasszonyodat vetted el? Az olyan rendes lány volt, ez viszont fűvel-fával meg fog csalni."
Arisztid erre elmosolyodik, majd így válaszol:
-"Tudod végiggondoltam a dolgot, s úgy döntöttem, jobb egy jó üzletben 20 százalékkal benne lenni, mint egy rosszban 100 százalékkal."
Nem véletlenül találtuk ki magunknak azt, hogy az életünk különböző szakaszainak megélése gyermekkor, fiatalság, középkor és öregség - után meghalunk, majd újjászületünk. Ez az egyetlen jó módja annak, hogy valóban "újrakezdhessük", s megéljünk olyan dolgokat, amit egy életen belül nem lehetséges.
A Bibliában azt olvashatjuk, hogy eleinte akár 800 évig is eléltek az emberek, aztán egyszer csak Isten úgy döntött, hogy 120 évre korlátozza az élet idejét. Ha nem is pontosan szó szerint, de hiszem, hogy így volt, Isten (vagy nevezzük bárhogyan is a bennünk élő "egyet") rájött, hogy így adja meg a léleknek / tudatnak a legjobb lehetőségeket a megtapasztalásra.
Én már nem vagyok fiatal, s eszembe sem jutna feleslegesen sokáig élni. Az élet nem rétestészta, hogy nyújtsuk jó hosszúra. Az élet változás és tapasztalás sorozata, s így ha arra kényszerítjük, hogy megragadjunk valahol, akkor ellene teszünk. A halált nem véletlenül találtuk ki! Ez segít nekünk élni! Ha tudnánk, hogy nem halunk meg, vagy hogy 300 évig élünk, akkor mennyire tartanánk fontosnak mondjuk 30 évesen, hogy megtegyünk dolgokat, amiknek épp ideje van? Számunkra semmi nem lenne sürgős, még inkább eluralkodna az a nézet, hogy "ej, ráérünk arra még". Hogyan élhetnénk meg így azt, amit oly sokszor hallani "élj úgy, mintha ez lenne életed utolsó napja!"?
Jó beszédtéma lehet a hosszú vagy épp örök élet, de valójában értelmetlen, hiszen minden úgy jó, ahogyan van! Világunkban minden rendben van.
Kikerestem a bibliai idézetet: "És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő." http://biblia.hit.hu/bible/21/GEN/6
Mi az, hogy: mivelhogy ő test?
Pont az Úr mondja ezt? Előtte nem zavarta, hogy több száz évig éltek?
Nem akarom belemagyarázni, de az jut eszembe, hogy amikortól az ember testnek tartja/éli magát, onnantól nem képes 120-nál többet megélni?
Azt olvasom a könyvben, hogy a halhatatlan test olyan precízen betartott egészséges életmódot kíván, amit mondjuk halogatással nemigen lehetne fenntartani.
"Hogyan élhetnénk meg így azt, amit oly sokszor hallani: élj úgy, mintha ez lenne életed utolsó napja!?"
Tudatosság kell hozzá, jelenben levés, önfegyelem.
De ez egy haldokló élethez is jól jönne nem?
"A halált nem véletlenül találtuk ki!" - gondolod, hogy az ember kitalálja magának a halált, mert már unja az öröklétet?
"minden úgy jó, ahogyan van! Világunkban minden rendben van."
Persze, csak elfogadás kérdése és minden jól van úgy, ahogyan van. De ennyi erővel a halhatatlanság is jól van úgy, ahogyan van, nem?
Mi van akkor, ha az öregedés és halál csak a tudatlanságunkból fakadó hibáinknak a következménye, amivel oly régóta élünk együtt, hogy már elfogadtuk a létét.
Talán a halhatatlanság egy bizonyos tudatosság felett választható opció, az alatt pedig elkerülhetetlen végzet?!
hogy a Földön létezett magas spriritualitású kultúra, erre konkrét bizonyítékot Egyiptomban találhatunk. Az egyiptomi beavatottakról el tudom képzelni, hogy több száz évig éltek. A sztori, mi szerint létezett az atlantiszi kultúra, onnan származnak, akik Egyiptomot megalakították és megszervezték az ott élő embereknek. Ha megnézed a festményeken az arcokat és megnézed milyen az arcszerkezete egy mai egyiptomi embernek, látszik, ők mások.
Az életkor a spirituális tisztasággal mindenképpen összefügg, mivel a betegségeink a lelki nyomorúságainkból keletkeznek.
Az újszövetség embere szerintem más kategória, alacsony tudatosságú. Épp hogy kinőtt a törzsi kultúrából. Nem mondanám hogy más faj, de az 120 év szép kilátás számára. A bibliát, mint forrást jó lenne úgy használni, hogy az eredeti szöveget tudná olvasni az ember, nem pedig ezt a sokszorosan félrefordított, átírt és megnyírbált darabot.
Szerintem az Úr emígyen szóla: Te, testközpontú alfaja az embernek, legjobb esetben ha 120 évig húzod :-)
Érdemes lenne a Hellinger módszerrel lekérni válaszokat, mi a véleményed?
... legjobb esetben ha 120 évig húzod :-))))
Tényleg, az állításos módszer eszembe sem jutott! Pedig azzal telibe lehetne kapni ezt az információ halmazt.
Úgy gondoltam, hogy a január eleji Spirituális elvonulásnak ez lenne az egyik témája, meg a tisztító gyakorlatok, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle! Még nincs meghirdetve, ne keresd! (jan 4-8., nemtudomhol)
"És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő."
Nekem azt mondja ez a ,,tanítás,hogy a test az halandó,120 évre van ,,kitalálva" eredetileg. /Ő már csak tudja? :D/
De azt nem mondja Isten,hogy ez kötelező,és nem lehet ez ellen tenni semmit. Ez az átlag ember. Az Evangéliumokban a tanítások éppen arról beszélnek /Jézus/,hogy hogyan lehet elérni az örök életet /romolhatatlan testben/. Ő is így jött vissza /igaz,hogy csak egy kis időre/,de talán aki akar az maradhat is,ameddig akar.. :-) /A ,,halhatatlanok"/. Vagy jöhet-mehet. :-)...
A másik amit mond nekem az idézet,hogy a test véges, ,,meghal",mert anyag,de AZ EMBER LELKE ISTENTŐL VALÓ /,,az én lelkem"/. És ezért az ugye ÖRÖK.. Vagyis ezt jó tanításnak,magyarázatnak tartom,és inspirálónak is,hogy ez ne így legyen,hanem az ember törekedjen,tanuljon, megvannak rá a módszerek,hogy ez a ,,halandó " test hogyan is lehet mégis halhatatlan.
Legjobb tudásunk szerint ugye úgy ha a test a lélek és a szellem kapcsolódnak egymással,áthatják úgy a testet, hogy az ennek következtében ,,romolhatatlanná alakul,és így ugyanúgy ,,örök" lesz..
Érdemes ez ügyben tanulmányozni a Rózsakeresztes hagyományt,tanításokat. Az kimondottan ezt tanítja,erre ad praxist. A nyugati világban,/Saint Germain Gróf pl. ? /,de a keleti hagyományok is ugyanúgy megadják ehhez a tanításokat. Állítólag vannak 250-300 éves kínaiak /bizonyítottan? /,akik Tao-val,csikunggal érték volna el ez?
A hindu tanítások, /jóga/ más szemlélet ilyen értelemben mondhatni ,,életellenesek",egyszóval nem oda visz. Megmondom őszintén ,bár ez a tanítás áll hozzám a legközelebb,mégsem vágyom a Nirvánára,ha lehet én is inkább az ,,örök életet" választanám. Az életet. :-)
Számomra azért értékes/döbbenetes az írásod, mert sok, más szempontokból is fontos vetülete van. Először is, ha megpróbálod ( és remélem megteszed) akkor kérlek értesíts bennünket. Permanensen. És nagyon sok sikert hozzá. Igenis éljt túl mindent - miért is ne. Ha lehetséges.
Susi véleményére: miért is NE lehetne megtenni ezt? Hogy egy hosszú életen át éli meg az ember a tapasztalásait, előre-jól-megfontoltan teremtve. A biológia igazolja: a sejtek képesek rá. Újjászületnek. Még az idegsejtek is regenerálódnak.
Minden ilyen felfedezés (age 300 years) csak közelebb vihet Istenhez. ( a teremtéshez)
Minden kezdet ilyen lehetett, volt. Giordano Brúnóról olvastam a napokban - máglyán égették meg, mert bizonyos volt abban, hogy NEM a Föld a világegyetem középpontja. De mondhatunk mást is: lapos, vagy gömbölyű-e a Föld. Meddig tartották laposnak. És logikusnak: hiszen fejjel lefelé nem lóghatnak dolgok a viláegyetemben. Hogy mégis gömbölyű és mégsem pottyanank le róla dolgok, az a későbbi tudások és tudományok eredménye. Mindezen közben a Föld SOHA nem volt lapos - végig gömbölyű.
Hitek, hitrendszerek, amelyek átitatták az emberi életeket. Az emberek a "saját" ismereteik alapján élnek. Én abban hiszek: az ilyen váltások ( az életről alkotott felfogásainkról) szükségesek. Én ezért szurkolok "huszisanyinak" ha megpróbálja. ( remélem megteszed !:)
Nagyon is elképzelhető, hogy ez bizony igaz. Az emberi élet meghosszabbítható.
A másik vetülete ennek az írásnak, ép a The secret témnakörébe vezet. És azt igazolja ( már amennyiben a 300 éves emberek valóban léteznek) a teremtsd meg a valóságodat, hiszen azért vagy ép itt. Teremtsd önmagadon át.
Ilyen aspektusából tökéletesen illeszkedik Leonard Orr írása, gyűjtése a A Titok témaköréhez. A gondoltaiság, a bizonyos gondolatok kizárása, figyelmen kívűl hagyása, más gondolatok-szellemiség előtérbe helyezése, és a teremtő-közeg. Ennyi a "szükséges" feltétele a vágyaink teljesülésének.
Így én nagyon örülök annak, ha ez igaz. ( hosszú életek, tudatosan teremtve)
Számomra egyenértékű avval: NEM lapos a FÖld ! És ez egy ÚJ hír volt az emberiség számára. De nem volt hír a Föld-nek.
Ha az ember képes hosszú életet teremteni, képes bármit.
Legyen így.
" amikor Isten kimondja, hogy ő Emberből van "
köszönöm
H-
nem szeretnék. Esetleg C terv? :-)
Viszont örülök, hogy a téma előjött. A családunkban a 70 és 80 év közötti elhalálozáshoz kötődik a genetikai állomány és a hiedelem rendszer. Anno egy jósnő ebben megerősített, hozzátette, ha vigyázok magamra. Látva a láncdohányzást és az extrém stresszt, a disznóhús imádatát stb stb, egyéb önpusztító és vezeklésre hajlamosító programjaimat. Elfogadtam ennek a fontosságát és egyre egészségesebben élek.
Egyáltalán nem mindegy, hogy a magas kort milyen fizikai, lelki és szellemi állapotban éljük meg. A lelki megtisztulás visszahat a testre, egyre igényesebbek leszünk a környezetünk tisztaságára, az ételeink, italaink minőségére.
Ahogy a testünkkel bánunk az pedig visszahat a lelkünkre. Az energetikai testünk kibillenését, energiátlan és túlpörgő állapotok harmonizálását pont a napokban végeztem el, a Sirály 3-as csomag belső harmónia megtalálása gyakorlattal.
http://onmegvalositas.hu/siraly/3
Ma elővettem az őselemekkel tisztítás gyakorlatot a Belső Látás 1-en van rajta, kiterjesztve a kettes csakrára, mert a vesém jelezte, lenne mitől megszabadulnia. A kettes csakra a megújulás és az életerő központja. Érdemes odafigyelni a jelzéseire.
A tisztító gyakorlatot elég régen végeztem, teljesen kezdő koromban. Meglepően intenzív és tiszta gyakorlatot sikerült megcsinálnom a mostani gyakorlottságommal.
Visszatérve élet és halál kérdésére, szerintem bízzuk a döntést a lelkünkre. Ha van még tanulni valónk más testben, máshová születve, pláne más neműként, akkor legyen az. Addig is, amíg itt van dolgunk bánjunk felelősen és szeretettel a testünkkel a lelkünkkel és a szellemünkkel.
Van C terv is: Addig élsz, amíg kedved tartja!
De igazából ez is a B terv része.
Halhatatlannak lenni nem azt jelenti, hogy semmiképpen nem tudsz meghalni, bele vagy szorulva az életbe! (Ilyen csak a pihent agyú sci-fikben van) Inkább a halál kényszerének elengedéséről van szó, vagyis hogy nem vagy köteles meghalni, mert erről már nem a tudattalan programjaid döntenek és nem is a tested tönkremenetele visz sírba, hanem a Te tudatos döntésed az, hogy mikor szállsz ki ebből az életfolyamból.
A nemek közötti váltás miatt sem szükséges meghalni és újra születni!
A blog kis képén Babaji látható, aki láthatóan megvalósította az androgün állapotot, vagy hogy is hívják ezt, amikor hasonló tudatossági szinten él benne a nő és a férfi énje is.
Ez gyakorlással fejleszthető, a Lélekpár Sirály anyagban szó és meditáció van róla. Én magam is sokat gyakoroltam, hogy jobban megértsem a Nőket! ; )))
Nekem volt egy ilyen élményem egy transzlégzésen.
Nem tudom, mennyi idő telhetett el (percek is), de mozdulatlanul feküdtem, és nem volt szükségem levegővételre.Nagyon jól éreztem magam, béke volt bennem és megnyugvás.
És azt éreztem, hogy abszolút és kizárólag én döntök arról, hogy élek vagy meghalok. Egyetlen gondolat, egy szándék elég lett volna, hogy úgy döntsek, menni akarok, és a szívem nem dobogott volna tovább.
Ez alapján a tapasztalásom alapján azt érzem, hogy ha tudatosan élünk, tényleg mi választunk élet-halál, egészség-betegség közül...
Nem biztos,Gréti!
Nekem is az a tapasztalatom,hogy a transzon nem venni levegőt többnyire fantasztikus tudatállapotokat eredményez!Számomra még azt,hogy levegő vétel nélkül is vagyok,létezem és valójában nincs is szükségem rá,ez is csak egy illúzió!A valóságban nincs szükségem rá!
Nem is meghatározható az idő amit így eltöltesz,mert az idő érzékelés kiesik,másképp érzékelsz.
De,hogy akkor és ott valóban belehalsz e,vagy megáll a szíved ahogy írtad az csak akkor derül ki,ha döntesz,belemész és megteszed!Addig csak egy lehet de nem több.
Volt már hasonló élményem és megdöbbentem amikor eljött transzban,ez a lehetőség.
Ott volt a halál és azt éreztem választhatok.
Megijedtem,de azt mondtam hajráááá csináljuk, aztán sorra jöttek a félelmek amit valószínű a módosult tudatállapot miatt hihetetlen gyorsan feldolgoztam,legyőztem!
Gyorsan peregtek a Kötödések,félelmek,emlékek eszméletlen gyors feldolgozás...Egyre gyengültek a legutolsó az volt,hogy úristen a holttestem itt marad mi lesz Sanyival,hogy mossa ki magát,hogy idehaltam?Mi lesz a holttestemmel?Tényleg ott még egy komoly de utolsó akadálynak tűnt,aztán eszembe jutott,hogy ez nem az én dolgom.Majd megoldja:)
Minden akadály,minden fal eltűnt és valami nagy erő húzott,itt jött egy kis pánik részemről,de éreztem már nincs esélyem valami hatalmas erejű örvényszerű dologba kerültem,és hiába küzdök.Felismertem már csak az elengedés elernyedés segít és mikor megtettem.....
Abban a másodpercben nagyon hirtelen mintha visszazuhantam volna testembe szabály szerűen éreztem ahogy visszacsapódtam,órákig remegtem,de csak fizikailag viselt meg!
De akkor és ott hiába volt meg a döntés,a vége máshogy más tapasztalásokkal zárult!
Ami nem baj,mert nagyon kirááály volt a halállal szembe nézni,elfogadni és bele menni,mindent merni feladni.
De azért itt vagyok:)
Tehát transzban nem olyan egyszerű belehalni még ha igent is mondasz!
azt éreztem van egy tudatosabb vagy felettesebb énem,vagy nem tudom minek nevezzem,aki felül írta akkor és ott a helyzetet,kicsit csalódott is voltam.De helyesnek éreztem!Sokkal nagyobb tudatosság volt hirtelen jelen,és eltörpültem mellette.Olyan volt mint a tűzzel játszó kislány akit az utolsó pillanatig hagynak játszani,hogy tapasztaljon de az utolsó előtti pillanatban egy kötéllel visszarántanak!És szó szerint ezt is éreztem,hogy egy iszonyatosan nagy erő visszaránt,hirtelen!Azonnal kijöttem a transzból,szinte villám gyorsan aminek nagyon erős szívdobogás,remegést stb volt a jele még egy óra múlva is!
egyéni tapasztalat alapján általánosítani.
Hol van ebben a csapda? Ott, hogy az "én", mint tapasztalat, nem több mint tudatállapot függő öndefiníció...
Véleményem szerint minimum 4 variáció létezik:
1. Kicsi én úgy dönt meghal, felsőbb én rábólint. Ez történik a sikeres öngyilkosság esetén, más, önpusztítás okozta halál esetén.
2. Kicsi én élni akar, felsőbb én a halálra voksol. Meghalsz balesetben, megölnek, az Isten sem menti meg a fizikai testedet.
3. Kicsi én a halált választja, felsőbb én az életet, bármit csinálsz, tudatosan vagy hülyeségből, megmentenek.
4. Mind a két szinten az életre voksolsz, hurrá :-)
Érdemes óvatosan bánni ezért a kinyilatkoztatás szagú véleményekkel, minél nagyobb energiát fektet valaki a saját tapasztalatainak az abszolut érvényre emelésével, annál biztosabb, valamilyen lehetőséget lehasít a valóságról. Mert képtelen szembenézni vele, mert egós veszteség érné, vagy egyszerűen tudatlanságból...
Szerintem más az, amikor az egónk különböző okokból (sokszor a "szegény én" játszmából) kifolyólag meg akar halni, mert nehéz ez az élet, de rossz itt lenni stb...
De ha elég tudatosak lennénk, akkor tényleg egy tudatos döntés lenne az egész. És ott, akkor nem jönnek elő már ilyen ragaszkodások, félelmek. Egyetértek Sanyival a halhatatlanság és a tudatosság összefüggésével kapcsolatban. Szerintem a tudatos választás, hogy mikor akarunk meghalni és meg akarunk-e halni, ez is egy bizonyos tudatosság felett választható opció. Hiszen, ha valaki annyira tudatos lenne, akkor nyilván a teste sem lenne beteg, vagy ha elő is jönne valami lelki probléma, gyorsan meg tudná oldani, ezáltal nagyon gyorsan meg is gyógyulna. És akkor miben halna meg?? Egy tudatos döntés kell ehhez, hogy ezt a földi életet most befejezi, és majd leszületik újra, ha van még tapasztalnivalója a vagy feladata...
egy megvilágosodott:
a színpadon ott a halál, a nézők között nem...
... mert ők arra vágynak, taníts, és bár az ő tudatosságával az övé minden, marad még egy kicsit...
Minden döntés elutasítás is egyben, a halhatatlanság választásának a döntése, a romlatlan fizikai test kifejlesztése az öregedés, a lassú pusztulás elutasítása. A doki ebben a leszületésben, ahol megvilágosodott, a lassú, fájdalmas öregség megtapasztalását is hagyta beáramolni az életébe...
Manapság nagyon divatos "Az én már megvilágosodtam..." szlogen... Azért felteszem a kérdést, hogy tényleg megvilágosodott-e mindenki, aki annak nevezi magát...
És attól még, hogy valaki esetleg tényleg megvilágosodott, még nem biztos, hogy halhatatlan is... Ő választ, tudatosan... Él vagy meghal, és meddig és hogyan...
Minden döntés elutasítás is egyben? Persze, ha így nézzük, hiszen nem lehetünk egyszerre 5 emberrel párkapcsolatban, ahogy nem lehetünk egyszerre tökéletesen egészségesek és betegek sem, vagy élők és halottak (legalábbis a "földi értelemben"). De ez is csak azt jelenti, hogy mindent meg kell tapasztalnunk, és hogy éppen most, minek van itt az ideje. A tudatos döntés, hogy most mi az utam, mit akar a lelkem megtapasztalni. És ebben van jogom és lehetőségem dönteni, hogy meddig élek, és mikor választom a halált. És nem az öngyilkosságról van szó, szerintem az mindig az egó "játéka", hanem az a tudatod döntés, hogy ennyi volt, most ezt szeretném, mert nincs jelenleg dolgom itt... Én ezt a lehetőséget tapasztaltam meg, hogy én választhatok...
bár nekem erről kicsit más vélemény körvonalazódik most. Azt hiszem, hogy a tudatosság növekedésével a saját akarat inkább egyre jobban eltűnik. Nem akarok már sem élni (főleg nem örökké) és sem meghalni, csak csinálom, ami éppen adódik. Számomra a tudatosság és az ártatlanság között csak egy különbség van, de az lényeges: az előzőnél mélyen belelátok a folyamatokba, értem is mi miért történik, míg az utóbbinál csak vakon sodródok az árral. De akaratot, irányítási vágyat egyik fogalomban sem érzek.
Igen, igazad lehet. Én is hasonlót érzek, hogy azon a tudatossági szinten pontosan tudjuk, hogy mi a helyes, mi az utunk, mi a helyünk a világban és a különböző helyzetekben. A képességünk ugyan megvan bármire, jogunkban is állna dönteni az életünkről és minden másról, mégis pontosan tudjuk, hogy éppen ott, akkor, mit kell megélnünk, megtapasztalnunk.
Izgalmas volt olvasni a hozzászólásaitokat, igazi sziporka csomag! Köszönöm!
Amikor ilyen dilemmához érkezek, hogy nem tudom: Akarni kell, vagy inkább nem? Élni vagy meghalni? Elfogadni vagy irányítani?
...akkor tudom, hogy azért nem látok tisztán, mert még nem vagyok elég tiszta. Tovább kell ilyenkor végezni a tisztító, tudatosító gyakorlatokat és el fog jönni az a tudatosság, ahol már teljesen világos lesz, hogy mi az út!
Például a napokban előjött egy többször átélt, megszenvedett félelmem, amire kétféleképpen szoktam reagálni: Vagy beleroskadok, összeomlok, vagy elkezdek ellene dolgozni, nehogy bekövetkezzen.
Azonban most összeszedtem magam és elkezdtem a félelem feldolgozás gyakorlatával oldani és fél óra múlva eljutottam arra a felismerésre, hogy ez nem egy reális félelem, hanem egy nagyon fontos tanulnivalóm ebben az életben, amelyből rengeteget tanulhatok, fejlődhetek, ha nem a klasszikus reakciókat adom!
Ez egy óriási szemléletbeli ugrás volt, amihez a tudatos feldolgozással jutottam el. Ez a szemléletmód pedig további segítséget adott ahhoz, hogy egy tudattartalomként tekintsek a félelmemre, ne pedig mint egy veszélyre.
/Amikor felébredünk, minden félelmünkről kiderül, hogy csupán álom énünk produktuma./
"...a romlatlan fizikai test kifejlesztése az öregedés, a lassú pusztulás elutasítása. A doki ebben a leszületésben, ahol megvilágosodott, a lassú, fájdalmas öregség megtapasztalását is hagyta beáramolni az életébe..."
Arról nem vitatkoznék, hogy megvilágosodott volt-e a doki, viszont nézzük ezt a romlandó, öregedő test témát másképpen!
Annyira belénk ivódott a rengeteg leszületés közben, hogy öregedni és meghalni kell, hogy ezt az élet részének tekintjük. "Aki születik, az meg is hal." ...és mi van, ha nem?
Mi van akkor, ha nem a természet törvényét rúgja fel egy halhatatlan, hanem inkább a halandók buknak bele tudatlanságukból fejlődő személyiségük zavarába (betegségek, balesetek) ?
Csak képzeljük el, hogy a test egy tökéletes lelki működés vagy egy nagyon tudatos feldolgozás mellett nem vesz át semmilyen romba döntő problémát. Vajon meghal magától, vagy képes önmegújításra évről-évre? Úgy tudom képes.
Innen már csak az a kérdés, hogy a lelkünk miért akarna meghalni?
Az egyik ok valóban lehet az, hogy még meg kell tanulnia az öregedést és a halál állapotait is. Szándékosan nem a "megtapasztalni" szót használtam, hiszen már oly sokszor megtapasztalhattuk ezeket a fázisokat, azonban nem volt kellő tudatosságunk, hogy fel is dolgozzuk azokat.
Viszont ha most van hozzá tudatosság, akkor csak fel kell idézni ezeket az elmúlt életek hanyatló időszakaiból és tudatosítani.
Én például rengeteg halál emléket elő tudtam hozni meditációban és transzban is. Igyekeztem mindet feldolgozni.
Mellette megfigyeltem, hogy milyen kíváncsiságom van az öregségre. Nagyon szeretném tudni, megélni, milyen is öregnek lenni!
Miért, talán nem voltam még számtalanszor öreg? De, biztosan. Viszont olyan tudatosságom még sosem volt, amellyel fel is tudtam volna dolgozni!
Viszont most van és ha jól haladok a belső munkával, akkor hamarabb feldolgozhatom, mint ahogy a kíváncsiságom az öregségbe taszít.
adott tudatossági szinten minden lehetséges.
Viszont nem csak az ember öregszik, hanem például az állatok és a növények is. Adott egy fajra, fajtára való genetikai program, ami várható élettartamot foglalja magába.
Kutyáknál például érdekes, hogy a nagytestűek sokkal rövidebb ideig élnek mint a picurkák. Az igazi öregkor a haláluk előtti hat hónapban kezdődik, látványosan gyors a leépülés - sajnos.
Visszatérve az emberhez. A programot kell átírni szerintem, ami az adott szerven belül a szinten tartást végzi. Ezen kívül pedig az egész hiedelemrendszert ki kellene söpörni. Szép és nagy munka, az öregedés lelassítását én is tervbe vettem :-) szerintem menni fog.
Remélem nem írtam félreérthetően a transzban szó sincs öngyilkossági vagy szegény én meg akarok halni játszmáról.Sőőőt.Főleg,hogy az ego szinte teljesen kiütődik ott,legalábbis nálam!
Igen pontosan azt akartam mondani,hogy ott volt a lehetőség,De abba akkor is bele kell menni szerintem,hogy megtudd mi a valóság,vagy tényleg birtokában vagy e ennek a tudásnak? Tudod e irányítani,használni,működik e a gyakorlatban.Hogy reagálsz,hol tartasz valójában?
Addig csak egy feltételezés,hogy dönthettem volna akár úgyis,hogy .........
De ez ego játszma is lehet.Hisz valójában nincs akkori per pillanat tapasztalás,csak egy érzés ami azt mondja,hogy így is lehetett volna.
Tehát azon a síkon abban a tudatossági szinten szerintem csak és kizárólag akkor derül ki valóban működik e? Ha bele is mész.......
Persze ez itt nem kérdés,hogy mi döntünk e?
Inkább csak az,hogy le lehet vonni szerintem téves következményeket is a transzból.
Hisz olyan dimenziók nyílnak meg,olyan tudatállapotokat tudunk megélni és olyan képességeket amiknek valóban birtokában vagyunk,de igazából a transz nélkül nem tartunk ott!
Így nem is jön létre! De az illúzió megvan képes vagyok rá,szerintem mindenféleképp érdemes az adott tudatossági szintre azonnal átültetni és megtapasztalni,hogy Tényleg képes vagyok e rá?
Valóban nehéz eldönteni innen ebből a tudatállapotból, hogy mi hogyan működik, működne abban a tudatállapotban.
Én is éltem már meg hasonlót, mint Gréti, hogy a saját életem, halálom ura vagyok. Én az életet választottam, pedig volt bennem kíváncsiság, és egy "csakazért se" is, hogy a halálba menjek. Hogy mi lett volna a másik úton, azt ebből valóban nem tudhatjuk meg.
Viszont azt gondolom, hogy a Te példádból sem vonhatunk le általános következtetést.
Mert mi van akkor, ha a lelked képes volt a halált választani, de a haláltól elválasztó félelmek, kötődések feldolgozása közben annyit esett a tudatossági szinted, amivel már nem voltál képes tisztán belekerülni, így csak a tested szenvedte el ennek maradék hatását?
Én erre szavaznék.
Az is lehet, hogy Gréti is belefutott volna még a saját akadályaiba, és Ő sem tudott volna olyan "egyszerűen" meghalni!
Milyen vicces, még meghalni sem tudsz anélkül, hogy ne dolgoznád fel a saját lelki akadályaidat! Még a halálhoz is önismereti oldásra van szükség!
Persze, egy kicsit túlozva fogalmaztam, hiszen itt nem a belebukós halálról van szó, hanem a tudatos halál választásról.
A transzlégzés a sámán tradicióból ered,a sámán ezt az ,,önkívületi" ,vagy módosult tudatállapotot használja fel a különböző világokba jutásához,és egyéb ,,megmozdulásaihoz".
Sámán is csak úgy lehet valaki ,ha előbb ,,MEGHAL",majd "újjá születve új életre kel",vagyis kell egy úgynevezett beavatási halál a ,,beavatottsághoz".
Ez minden tradicióban így van,hogy úgy ,,születhet egy ember az örök életre",ha előbb ,,meghal",de még életében,tehát a fizikai halála előtt kell ezt megtennie.
Tehát azért fontos ez a ,,még az életben meghalni" állapot mert ez elengedhetetlen szükséglete az igazi megújulásnak,az igaz /örök/" életre való születésnek.
Minden kultúra beszél erről, Orpheus az alvilágban,később Dante pokoljárása,de a népmesékben a sárkánnyal való küzdelem a barlangjában,és lehetne sorolni,valamint az összes régebbi és újkori beavatási társaságban is alap dolog ez.
Vagyis ha az embernek ilyen céljai vannak,akkor egyszer bizony össze kell szednie ehhez a bátorságát:)
Teljesen megértem ,ha valaki mégsem választja ezt a felkínált megoldásokból,én sem tenném egyelőre:)
/Valahogy nincs olyan erős motivációm még ehhez,mert túl jól elvagyok ebben a világban,és kimondottan örömet okoz a létezés:) /
A másik dolog pedig az,hogy azért ez nem olyan ,,sima ügy". Ott tényleg meghal valami belőlünk,és azt bizony túl is kell élni:) Vagyis ehhez a fajta halálhoz szerintem már nagyon ,,magas szinten kell lenni",és azt gondolom,hogy ilyenkor valami ,,magasabb" részünk-felsőbb én-,nevezzük bárminek irányíthatja ezeket a dolgokat,és csak akkor választja már ezt az ember ,ha valóban annyira megérett rá,hogy sérülés nélkül,és valóban újjá születve tud kikerülni abból az állapotból.
Így van! Ennek minden mondatával egyet is értek,én is így gondolom!
Valamiért nem oda került ahova szerettem volna,így helyesbítenék.
Még a halálhoz is önismereti oldásra van szükség! Alá címeztem.
Mi tagadás engem is felvillanyozott,amiről Sanyi beszél. Elég ráérős, halogatós természetem van,ezért jól jönne még nekem is az átlagostól sokkal több idő:) Örökké azért nem szeretnék élni,de azt hiszem el tudnám foglalni magamat pár 100 évig még:)
A ,,régiek" pontos?:) recepteket adtak a halhatatlanság eléréséhez. Életelixir,bölcsek ,köve az alkimistáknál,és rózsakeresztes tanok. Legendák szólnak arról ,hogy némely alkimisták, rózsakeresztesek már több 100 éve köztünk élnek./pl. Saint Germain gróf,és mások.../
A halál ugyanis e miatt a testünk miatt következik be,amit az úgynevezett ,,bűnbe esés'' miatt kaptunk. Azért mondja az Úr,hogy ,,ez a test" 120 évre van ,,időzítve". Ez a test,mert előtte nem volt halál. Ezt ugye ama ismert esemény után vontuk magunkra. Persze csak szimbolikusan. Tulajdonképpen a szellem az anyagba,,süllyedt",és hát az anyagi rész így romlandó....
Szóval a kiút ebből a ROMOLHATATLAN test. Merthogy ez a test,ami nekünk van,fentiek miatt bizony igencsak romlandó,és ezen az sem segít,ha bármennyire is vigyázunk rá,és tisztítjuk,mert ezzel is csak egy kicsit tudjuk talán kihúzni ezt a ,,meghatározott" életkort amit ,,kaptunk". Hogy a test ne legyen romlandó,a szellemmel kell újra átitadódnia,átalakulnia,transzfigurálódnia. Úgy is hívják ezt ,hogy Transzfiguráció. A folyamatnak utána lehet nézni az alkimiában,és a rózsakereszteseknél,de ez mindenképpen több az anyagban való gondolkodásnál /tisztító gyakorlatok ,egyebek/,mert ez egy teljes szellemi átalakulást igényel. Hogy a szellem ,,tisztíthassa meg,emelhesse fel" az anyagot,ami így transzfigurálódva már nem romlandó,és ezért már nem érinti a halál sem. Hát sikeres átalakulást minden bátor próbálkozónak! Meg is alakíthatnánk a leendő halhatatlanok klubját!:)
mind a három szinten végrehajtják a megtisztulást.
A szellem szintjén hat nagyon erőteljesen például a torokcsakra nyitása és megtisztítása, mivel az igazság bevállalásának a képessége növekszik.
Az Akasha technikával a legmagasabb szintű szellemi minőségekhez lehet hozzáférni, feltétele a korona, a bindu és a harmadik szem nyitása és megtisztítása.
A lelki tartalmak a feldolgozás és az elengedés segítségével tisztulnak, a szív mélyében lévő oldó erő végzi el az átalakítást.
Modern technika a mai kor emberének, Sirály önismereti csomagokban összefoglalva.
Sanyi az írásában egy könyvről beszélt,az abban található információkról, /többek között az ott említett tisztító gyakorlatokról is/ .
A saját ezzel kapcsolatos módszeréről nem írt. Ezért köszönet,hogy megosztottad az ő módszerét is.
Kedves Éva!
Összegyűjtenél pár linket, anyagot, ami erről a transzfigurációról szól? Nyissunk neki egy új topikot és bővítsük gyakorlataink palettáját!
Köszönöm!
Kedves Sanyi!
Köszönöm, mert számomra példát mutattál, toleranciából, megértésből, ELFOGADÁSBÓL.
Ennél hatékonyabb bizonyíték nem is kéne, hogy a Sirály csomagok gyakorlataival milyen messzire el lehet jutni az élet minden területén.
Nem akarlak a szemedbe dicsérni, de a mondandóm miatt kénytelen vagyok:) Nekem Te vagy az élő példa, hogy mire képesek ezek a gyakorlatok /ha az ember megfelelően használja őket/, mert mindig úgy is cselekszel, ahogyan beszélsz. /Szerintem az is az értékmérője, hogy milyen egy tanítás, hogy van e olyan ember, aki azt meg is tudja valósítani/.
Azért kellett ezt leírnom, mert szerintem a Sirály csomagokban ott van minden lehetőség, és ha valaki élni tud vele, akkor azt mondom, hogy igen a modernebb tanításokhoz folyamodjon. Persze meg kell találni, hogy azok közül is mi a hiteles, és manapság ez a legnehezebb dolog.
Tehát nekem a Sirály csomagokban lévő tanítás bizonyított. Le kellett ezt szögeznem, mert a "transzfiguráció" nagyon nehéz dió, /olyan értelemben, hogy valóban nem éppen a modern ember útja/, tehát "statisztikailag" nagyon kevés ember választja a belső átalakulás tradicionális útjait.
Gyakorlatokkal /linkekkel/- sajnos nem szolgálhatok, mert ehhez ott kell lenni egy olyan Társaságban, ahol ez az út, ott van praxis is hozzá. Ez mindig egy egyéni út, egy belső teljes átalakulás, egy belső alkímia.
Erről szól már Hermész Ttriszmegisztos Smaragd táblája is. Pontosan leírja a belső átalakulás Útját, csak hát alkímiai szimbólumokkal, amiket persze rendre félreértünk, magyarázunk, és egészen más jelentést adunk a mondandójának.
Tehát vagy utána néz az ember ezeknek a dolgoknak /hermetika, alkímia, rózsakeresztes tanok/, vagy vannak ezekről egészen közeli, és érthető művek, pl. Hamvas Béla: Stiencia Sacra, vagy Mágia Sutra-ja, és még több tradicionális szerzőnél is megtalálható, de szerintem Hamvas ilyen szempontból a legjobb, mert tökéletesen és érthetően mindent elmond.
Praxisért egy beavatási társaság tagjának kell lenni, de erre nem adnék javaslatot, mert manapság sajnos, már közük nincs ahhoz amihez kéne, és inkább ellen- beavatás, amit adnak. /Okom van rá, hogy ezt mondjam.../ Akik még esetleg komolyan őrzik ezt a hagyományt azok meg valóban Titkos társaságok.
Mivel ahhoz, hogy az ember egy ilyen nagyon komoly útba kezdjen már előtte az átlagemberhez képest komoly fejlődésen, átalakulásokon kell átmennie, minőségileg sokat változnia. /Elő-elő beavatások, amikor tulajdonképpen önmagamba avatódok be:) / Azt gondolom, hogy ehhez a Sirály csomagok folyamatában, az alapoktól elkezdve, a legvégéig fokozatosan felépítve, gyakorolva, a legjobb lehetőségek egyike. Ez több éves kitartó munka, de megvan az eredménye, pontosan Te reprezentálod ezt itt a legjobban. Biztosan mások is értek el figyelemre méltó eredményeket, de én csak arról beszélhetek, amit megtapasztaltam:)
Ami az erről a témáról szóló topikot illeti, már nagyon sokat beszéltünk erről korábban az oldalon, és értékes anyagok is át lettek adva. Tulajdonképpen a "transzfiguráció" amióta az emberiség létezik mindig is az állandó vágya az embernek. "Visszatérni" Istenhez, az eredeti isteni állapot visszaállítása. Ezt különböző kultúrákban különbözőképpen hívták. Amíg a Hermetika tartott, belső alkímiának, transzfigurációnak, később a keresztény misztikában a, "szentté" válás folyamata, keleten, felébredésnek, megvilágosodásnak hívják.
Minden tanítás ugyanarról beszél, az emberben lévő Isteni állapot helyreállításáról, ami hatalmas belső munka, egy teljes "transzfiguráció", belső átváltozás.
A "Sirály csomagok" is ezt a folyamatot viszi végig, ha az ember úgy használja, ahogy az meg lett alkotva.
Na, eleget beszéltem :)
Köszönöm a lehetőséget!
A minap hallottam ezt a mondatot egy egyébként tudatosabb embertől:
"Már nem biztos hogy meg akarom ismerni magam, csak mielőbb leélni itt amit kell, és ennyi!"
Nyilván az elkeseredettség beszélt belőle, kár érte!