Megéri kimutatni az érzelmeinket?
Biztos mindenki megfigyelte már: Ha kimutatod az érzelmeidet valaki felé, onnantól nem érdekled a másikat, mert mindig az kell nekünk akit nem kaphatunk meg, vagy aki közönyös irántunk. Ezért itt is fordított stratégiát kell alkalmazni, "csak meg ne látszódjon rajtunk, hogy mit érzünk!".
Belegondolva már, mekkora hülyeség!"
Eredeti kérdéskör: http://www.onmegvalositas.hu/node/12396
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Ez a vadászösztön miatt van. Az emberek többségében még működik az az ösztönünkből fakadó vágy, hogy újabbat és újabbat akarnak megszerezni, megismerni, ezért akit kiismernek, az onnantól "meg van" nekik, nem kell érte tovább küzdeniük.
Így, ha egy ilyen vadásszal találkozol és kimutatod az érzelmeidet, vagyis odaadod neki magad, akkor azzal el is veszíted a varázsodat, amit az ismeretlenséged adott addig!
Ezért szokták azt javasolni a randi guruk, hogy maradj titokzatos, legyen egy olyan részed, amely titkokat, felfedezni valót takar.
Persze, ez ellentmondást sejtet azzal az önismereti alapelvvel, hogy legyünk nyitottak és őszinték a párkapcsolatban. De csak úgy tűnik mintha ellentétes lenne a 2 nézőpont, valójában nem!
Szerintem akármennyire megismerünk is valakit, titkai mindig lesznek, ha más nem, hát a változás adta új tulajdonságai. Nem ?
De hisz épp itt is beszélni szoktunk arról, hogy az önmagunk megismerése szinte egy életen át tartó folyamat, akkor a másik ember sem ismerhet meg teljesen szinte soha, nem ?
Az a fajta megismerés, ami egy párkapcsolat elején zajlik, az szerintem így nézve kicsit felszines. Ahhoz hogy a másik érdekesnek tünjön, nem a titkzatosságra van szükség, hanem valami másra. Valami megfoghatatlan vonzásra... Hogy tényleg dolgom, feladatom legyen... Nem ?
Nem ? :-)
Üdv: Almás
A napokban pont azon meditáltam, hogy:
1. Nem unalmas-e a "tökéletes" párkapcsolat
2. Ha van "tökéletes" párkapcsolat, a vadászösztön "tönkre" teszi-e?
Az alábbiakra jutottam:
1. Nem unalmas.
2. Ha tökéletes a kapcsolat, akkor nem lesz vadászösztön. Amikor a vadászösztön belép, az azért van, mert érezzük, hogy ennél még lehetne jobb párkapcsolat is.
Viszont, amíg nem vagyok "tökéletes", nem lesz tökéletes kapcsolatom sem. És ez nem baj, pont így jó, ahogy van. Ha jön egy új kapcsolat, akár nekem, akár a páromnak, az mindig újabb tantásokat hordoz, sokszor magasabb szintű is a következő kapcsolat.
Amikor megtalálom azt, aki pont engem egészít ki, akkor nem fogok vadászni. Viszont, ha egy picit is változok, vagy a másik, és erre a változásra a másik nemúgy (vagy nem változik) változik, ami engem újból kiegészít, akkor érzem, hogy lehet egy jobb kapcsolatom mással, és jön a vadászhatnék érzése.
Hát én ezt láttam meditációban.
És szerintem ezért nem kéne ragaszkodni a hűséghez, mert ha a lelki egyensúly nincs meg, a hűség sem lesz meg lélek szinten, csak megerőszakolva magamat. És akkor pont ahhoz nem leszek hűséges, akihez érdemes hűségesnek lenni:ÖNMAGAMHOZ.
Üdv.:
Mackó
Mackó! Ez nagyon ott van a válaszod! Valami ilyesmin gondolkodok én is! Hogy semmi értelme több 10 éven keresztül megerőszakolni magunkat! Asszem, amit írtál abban benne van a lényeg! Köszi! :)
Szia Péter!
Szerintem sincs értelme megerőszakolni magunkat semmilyen területen sem. Ami nem megy, az nem megy. Ha meg zavar, hogy nem megy, akkor próbálok rajta vátoztatni, de nem úgy, hogy meghazudtolom magamat, becsapom magam azért, mert valaki vagy valakik ezt várják.
Üdv.:
Mackó
hogy mivel nem akarom becsapni saját magamat, ezért teret adok egy másik pasinak az életemben egy párkapcsolatomon belül. Tetszett, hogy így nem kell majd megerőszakolnom önmagam, és mindenféle ideák miatt hűségesnek lennem, mikor másra vágyom.
Aztán eszembe jutott, hogy vajon az mennyivel jobb, ha saját magamhoz ugyan őszinte vagyok, de a páromnak meg hazudok. Végül rátaláltam a lelkemnek legjobban tetsző megoldásra, de lenne-e bátorságom így felvállani ezt?
Odaállnék az oldalbordám elé és azt mondanám: "Kedves párom, az a helyzet, hogy én már úgy érzem, nincs több tanulnivalóm Tőled. Bizony kifelé kacsintgatok a kapcsolatunkból, vonzom be ezerrel a nekem udvarló pasikat, és most elhatároztam, hogy a valóságban is kipróbálom, kitől mit tanulhatok. Még nem tudok igazán búcsút mondani Neked sem, sok szálon kötődöm Hozzád, szóval több projektet fogok futtatni egyszerre. Aztán majd meglátjuk mi sül ki belőle a végén."
Ezután három lehetőséget látok a folytatásra:
1. A párom végre kidugná a homokból a fejét, és már nem tudna hazudni többé saját magának, hogy egy jól működő párkapcsolatban él. Elkezdene egyre őszintébben és tudatosabban gondolkodni, és ez a csapás által végre ő is elindulna a lelki fejlődése útján.
2. Továbbra is görcsösen ragaszkodna a feje a homokhoz, sőt még mélyebbre ásná magát benne, én pedig tiszta lelkiismerettel véghez vihetném, amit elterveztem, hiszen ebben az esetben tényleg nem hazudok senkinek.
3. Felismerné ő is, hogy milyen gyatra párkapcsolatban él, és onnantól kezdve ő lenne az, aki előbb kilép belőle, ezáltal lehet, hogy nekem némi kellemetlenséget okozva, hiszen én még nem akartam igazán megválni tőle.
Hát, tényleg kíváncsivá tettem magam, vajon be tudnám-e vállalni ezt a játékot! Büszke lennék magamra, ha igen, és sokat tanulnék belőle, az biztos!
de mivel már eljátszottál a gondolattal, teljesen új forgatókönyve lesz a dolognak. :)
Hogy mindig olyan klasszul kikombinálom a lehetséges jövőt, aztán tényleg állandóan máshogy sül el. Viszont ezen kiváló kombinációs készségemnek "köszönhetően" nem tudok a jelenben lenni, ha éppen a jelenben nem történik valami extra érdekes. Viszont feltétlen előnye, hogy soha életemben nem unatkoztam. Ennél több értelmet sajna nem tudok hozzárendelni. Mindenesetre jó tudni, hogy nemcsak nekem van ilyen agymenéses agyam!
Ez tetszik! De mi van akkor, ha elképzelem magamnak álmaim pasiait. Elmeditálnék rajta, hogy mit "tanulnék" tőlük. Akkor már semmi érdekük nem fűződne ahhoz, hogy bevonzódjanak.
Tehát, nem lehet pasikról álmodozni?!
Nekem annak idején a belső főnököm oldotta meg a problémámat. Úgy 7 éve voltunk együtt, igaz ha a háborús éveket duplán számolom akkor lehet hogy 10. A mai felfogó képességemmel már a porcikám sem kivánta a pasit, de hát én küzdöttem. Mindig egyre jobb akartam lenni, megfelelni. (csacska csaj!) Aztán egy szép napon vacsoráztunk egy étteremben és a rizskupac mögül megszólalt a szám. Csak úgy beszóltam valamit. A párom felkapta a fejét. Én még ilyen dühösnek nem láttam. Mondd ezt még egyszer. Rettegtem, hogy nagyon megneheztel, ezért be akartam fogni a számat. De a "főnök" megint megszólalt és elismételte a bűnös mondatot. Erre a srác felcsattant: ha ezt még egyszer elismételed akkor azonnal felállok. A mondatot nem sikerült befejeznie mire megint beszóltam neki. Felállt elment. Én ott ültem és azon tűnődtem, hogy mi a fene is történt most. Hát ki beszél itt? Zavarodva elindultam én is, azt sem tudtam hogy kerültem haza. Legközelebb már az ügyvédek találkoztak.
Alig egy hétre rá az egyik haverom odaadta egy numerológus telefonszámát. Kaptam tőle hatalmas útravalót és egy Mennyei Próféciát. És egy új fejezet kezdődhetett az életemben.
Az érzelmek elfojtása, ki nem mutatása egyébként megbetegit. Többek között izületi elváltozásokat ill. rákot okozhat. Tehát lehet, hogy a vadászok számára már nem leszünk olyan érdekesek, de legalább egészségesek maradhatunk, ha kimutatjuk őket. Ki tudja, tán ezért vált a rák népbetegséggé?
Üdv!
Hédi
bocs ez megint egozas lesz, bar ezzel se értem mi baj van:))
en csak szeretnem beledobni magam a jovobe, legyen ami jön, legyen aminek lennie kell aztan jolvan. sose legyen olyan érzésem, hogy vmit erőltetni kell, hogy menjen. menjen az magatol, épp csak annyit adok hozza ami kezdetben szükséges.
Szerintem azért működne valamelyik ebből a három verzióból! A leggyakrabban a másodikat választja az amúgy is beszűkült partner, annak a vége meg úgyis válás lesz!
Hogy állsz csaesz? Elkezdted ezt a játékot?
Tudom, hogy ez most pasi téma, meg ráadásul 16 vagyok, szóval nem sokat tudhatok. :) Azért leírom...
Szerintem egy részről igaz: ami nem megy az nem megy, nem kell erőltetni, és talán a kövi kapcsolatban többet lehet tanulni és talán nem érdemes felőrlelni magunkat egy kapcsolatban. De vajon bűntethetem én azzal a páromat, hogy én változok? Ha én változom akkor nem kéne komprumisszumot kötnöm vele / esetleg megpróbáli mindkét félnek "egymáshoz változni"? Elvégre a problémákból tanulunk többet, vagy nem? Nem abból ha beleugrunk az új, "felhőtlen" kapcsolatba. Ha mindig elfutunk a problémák elől az nem segít. Úgyis megkapjuk a következő életben. A problémák mindig tanulást jelentenek. Persze csak egy bizonyos mértékig. Lehet, hogy nem jól gondolom, kíváncsi vagyok a válaszokra! ;)
Fanni
Nagyon jól látod a témát és a tizenhat éveddel már most sokkalta bölcsebb vagy, mint az idősebb társadalom! Egyébiránt pedig folyamatosan fejlődünk és változunk az életünk során, így mindíg lenne ok amiért tönkre lehet tenni akár egy kapcsolatot is! A "menekülés" a párkapcsolatból, illetve bármilyen problémából és bajból, pedig azt jelenti, hogy nem működik a megoldó képessége, hiszen az elhagyás, vagy ha úgy tetszik a továbbállás nem old meg semmit sem, csak viszi tovább magával a problémákat, megoldás nélkül és ezt a végtelenségig lehet vinni, hiszen újra és újra visszaköszönnek a problémák, csak lehet hogy más formában, de jelen vannak továbbra is, mégpedig egyre aktívabban és hatalmasabb formákat öltve egészen addíg, amíg szembe nem nézünk vele és meg nem oldjuk! Tehát az egyetlen helyes megoldás, amit tenni érdemes, a folytatás!
Nem csak azért hagyhatunk el valakit, mert menekülünk a problémák elől, hanem azért is, mert már megoldottuk a vele kapcsolatos problémáinkat.
Ezért egyoldalúnak tartom a kijelentésedet, miszerint "az egyetlen helyes megoldás, a folytatás!"
A kérdés ezért az, hogy vajon a kilépés az menekülés, vagy a megoldás utáni új tanító keresése? Erre a pontos választ nem egy előre felállított sémából tudhatjuk meg, hanem az őszinte, önmagát megismerő ember intuitív válasza fogja megadni. - szerintem
Mit gondoltok?
Számtalanszor a mindennapi életünk során megtapasztalhattuk, hogy mennyire képes az ego tönkretenni az életet. A szellemi megvilágosodás pedig nagyon sok kérdésünkre megadja a helyes választ, ami már a tiszta szeretetel teli.
Minden ember fontos szerepet tölt be az életedben és a földi feladataidban segítenek különböző tevékenységeikkel! Ezekre pedig a fejlődésed során rájössz, illetve ráérzel utólagosan, hogy kinek milyen szerep jutott az életedben! Ők a te segítőid!
jaj csak legyen mar vmi problema:) denekem annyi mondvacsinalt problemam van/volt hogy ihaj. és nem érdemes erőltetni, ez tuti, vagy megvan magatol vagy nincs meg sehogy. nagyon sokat szenvedtem, amiért magamba kerestem a hibat; feleslegesen.
Szerintem igen.. mert mindig annyit kapsz mint amennyit adsz ! Pont az érzelem az amit nem lehet véka alá rejteni...legyen az pozitiv vagy negativ...ugy igazán nem is lehet eldugni és rejteni...mert valamelyik része kilóg...vagyis kiderül.14
mai első cikk a neten ami szembejött velem:
http://www.noilapozo.hu/20090705/a_noi_lapozo_olvasojanak_sajatelmenye_f...
(tud a harmadik is kapcsolódni az első két témához speciális esetekben: http://www.onmegvalositas.hu/node/12396 )
Ez több dologtól függ
pl. attól kivel állsz szemben
Mivel kapcsolatos az érzelem
Mi a célod stb.
Szóval sokrétű, és bizony válaszolni sem tudnék, csak konkrét esetben lehet dönteni.
Sokat tanulok én is és van csiszolódnom, mert eleve őszinte és nyitott, mások dolgait (sajnos ez a domináns) magam elé helyező személyiség vagyok.
Mivel mérleg vagyok, ne tudjátok meg mennyire nehéz döntenem. mennyit vívódom, mire döntök, de tapasztalom, hogy a "kudarc" épít, így bátran állok elébe a helyzeteknek már. Most ai időzítéseken dolgozom, hiszen sokszor -utólag értékalva- túl sokat várok, de ennek biztos van oka.
Szerintetek ez így épít, vagy van más út, a döntésképtelenségem csiszolásában?
Várom tapasztalásaitokon alapuló információitokat!
Jaguár !
Lehet ,hogy " védve " vagy ! erre nem gondoltál ?
vadat mondok :
...egyszer még hálás leszel Istennek ,hogy
nem a te elképzelésed ,
vágyaid szerint történnek a dolgok...
Ez a legnagyobb kegyelmek egyike ...és
igen nagy örömforrás : várni minden
nap , hogy mit ad az Úr ! Mikor valósítja
meg ígéreteit.
névtelen úton levő
Kértem Istent!
Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet,
de Õ azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Õ veszi el,
hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet,
de Õazt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás
mellékterméke, nem kapni, megszerezni kell.
Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,
de Õazt mondta: nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.
Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,
de Õ azt mondta: nem.
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.
Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlõdést,
de Õazt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a fejlõdés az én dolgom,
de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.
Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni,
úgy, ahogyan Õ szeret engem.
Erre azt felelte: látom már kezded érteni.
Kértem erõt...
És Isten adott nehézségeket, amelyek erõssé tesznek.
Kértem bölcsességet...
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.
Kértem bátorságot,
És Isten adott veszélyeket, hogy legyõzzem azokat.
Kértem adjon szeretetet...
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kértem kegyelmet...
És Isten adott lehetõségeket.
Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent,
amire szükségem volt.
Egy párkapcsolat akkor működik jól, ha nem félünk kimutatni az érzelmeinket. Bizalomerősítő hatású.
Párkapcsolaton kívül? Esete válogatja. Nem fontos.