Ki vagy Te valójában?
Szeretném tudni, ki mit gondol magáról.
Nem az ego véleményére vagyok kíváncsi, hanem arra, hogy:
Ki vagy Te?
Kinek tartod magadat, a spirituális énedet?
Ki vagy Te valójában?
- blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
45 hozzászólásHa az ember megfogalmazza, illetve "kigondolja" magát, azt csakis az ego -val teszi. Ha az ego-t nem keveri bele, akkor csak halgatni tud. Legfeljebb érezheti Önmagát.
Nagyon tetszik a válaszod admacs.El fogok rajta gondolkodni!
Túl hamar lelőtted a poént!
Így nem lesz kedvük válaszolni. : (
Ezzel mondjuk nem értek egyet, nem kell mindent az ego-ra és az elmére fogni. Ezzel az erővel nem is szabadna testben létezünk, mert minden csak az elme és az érzett világ illúziója :) Így az lenne legtisztább, ha csak úgy lennénk külvilág nélkül, azt kész, de akkor meg hová tűnik a dinamizmus?
Kavics22
Én úgy fogalmaznék, vagyok aki vagyok. Az ember egész élete során változik, fejlődik, pozitív, vagy negatív hatások érik. Ha teljesen kizárnánk az ego-t, nem lenne viszonyítási alapunk. Mihez képest kellene javulnunk, változnunk. Az ego ösztönöz arra, hogy megismerjem az ego mögötti valós önmagam.
Tökéletesen egyet értek.
A válasz a csend, azért mert a válasz Te MAGAD VAGY.
Minden ami feltűnik és aztán eltűnik az nem valóság, az nem Te vagy.
Egóból keressük Önmagunkat és az egó megfoghatót, tárgyszerűt keres amivel azonosíthatja magát, ezért egóból soha nem fogod megtalálni magad. De szükség van erre az útra mert úgy jutsz el Önmagadhoz: hogy Ki nem vagy Te. Vagyis a téves önazonosulásainktól megszabadulunk pl.: apa fortyogó epéje vagyok, én túravezető vagyok, én egy diplomával rendelkező egyed vagyok, én egy szerencsétlen vagyok akinek semmi nem sikerül, én egy minek nézel te engem? vagyok, stb.
és minden visszavezethető egy gondolatra, az én gondolatra: én vagyok...
Végül ami ami marad az vagy Te. Soha sem született sohasem halt meg...
Erre szoktam feltenni a kérdést: És ha pl. engem nem zavar az ego-m, akkor ez nem is lesz probléma, nem? :)
Nekem is tetszik... így már nem is érdemes válaszolni... érdekes... mennyi tanulnivalóm van még. Köszönöm
Az eredeti kérdés a jó! Ki vagy?
Tedd fel így és figyeld a válaszokat! :)
Namaszte
Azt szeretném kérdezni,hogy ha arra a válasz eredményre jutottam,hogy...."nem vagyok" Helytállo ez a válasz? Vagy baromság?
Ha magad sem tudod....
Akkor ki tudja?
Talán én? :)
Nincs olyan hogy jó válasz vagy rossz válasz erre a kérdésre.
Főleg nem mástól. :)
Csak válaszok vannak.
És a kérdés NAGYON JÓ!!!!!
Az egyik legfejlesztőbb kérdés az összes közül.
Úgyhogy csak tűnődjetek még rajta..:)
Csak az érdekel, miért erre a válaszra jutottál? Mit értesz az alatt, h nem vagy?
Namaszte
A kérdést Kirtana is megénekelte: Who You Really Are? Érdemes meghallgatni. Fent van a YouTube-on.
A kérdésben benne rejlik, hogy nem tudom, ki vagyok valójában? (És ezt a kérdés feltevője tudja/sejti vagy hallotta/olvasta valahol.)
A kérdés akkor hasznos, állítólag, ha nem akarom egóból megválaszolni, amire történt már fentebb utalás. (A csend tényleg nagyon hasznos - ezt írják :) Akkor mi legyen? Ezt csak mester (guru) tudja megmondani. Például: Ramana Maharshi, Papaji (Pápádzsi), Nisargadatta Maharaj. De mondok egy élőt is: Gangaji. Olvasd őket (mert ők sajnos nem jönnek ide személyesen), a többi a Te dolgod.
Teljesen jogos a felvetésed, hogy ha felmerül a kérdés, Ki vagyok én? - akkor máris biztos lehetsz benne, hogy fogalmad sincs, hogy ki vagy. Így, nem is fogod tudni megválaszolni a kérdést helyesen!
Ezek szerint felesleges választ keresnünk a kérdésekre?
Nem.
Ugyanis ennél a kérdezz-felek módszernél az a lényeg, hogy ne az egodból válaszolj, hanem az énednek egy tudatosabb részétől várd és kapd meg a választ!
Ha az egod válaszol, akkor azt a választ már el is vetheted.
Ha a belső éned / felettes éned / Önvalód válaszol, akkor azzal már kezdhetsz valamit: Kételkedhetsz benne, vagy felismered, hogy az a valóság!
Ez attól függ, hogy az egotól mélyebb szintek közül, pontosan honnan jön a válasz. Mert vannak olyan válaszok, amelyekben még lehet kételkedni és van egy olyan, ami a végső valóság.
Amelyikben még elkezdesz kételkedni, vagyis újabb kérdésed merül fel (pl.: Biztos, hogy ez a helyes válasz?) , az még nem a végső valóság.
A végső valóságot onnan ismered fel, hogy tudod: Az vagy.
Mellesleg, Ganga évente jár Magyarországra, most volt itt pár hónapja.
Papaji még elő tanítványa, Eli Jaxon-Bear jön Magyarországra 2010. Szeptember 14-én!
Ő Gangaji férje. Magyarul megjelent könyvei A megszabadulás Enneagramja, Mit akarsz valójában.
További infók: www.leela.org
www.olyanegyszeru.hu
Om Shanti
Ha összerakod azt a képet, ami benned él önmagadról, aztán ráteszed a külvilág véleménye szerinti képedet, összeadsz, kivonsz, osztasz, szorzol ... és megkapod a végeredményt - hahaha!
Ez nem biztos, hogy tetszik neked - de ez van.
Ereményes "számolást" kívánok!
Eta
Etának igaza van. Magam is számtalanszor megkérdezem magamtól: Ki vagyok Én? - szerető, aggódó anya, gondoskodó társ, vagy az utat kereső? Kinek látnak a barátaim, az ismerőseim, nos nem utolsó sorban a szeretteim? KI VAGYOK ÉN? Egy fizikai testbe költözött lélek, akinek még tanulnia kell? Kíváncsian várom azok véleményét, akik hasonlóan gondolják.
Köszönöm
A Tudat - alaphelyzetben :)
Aztán annak a közvetlen kivetülése a Test - másodhelyzetben
És közvetetten a Világegyetem - harmadhelyzetben
Mint valamennyien :)
De legtisztábban az vagyok ami "van"
De lehet sorolni a nézőpontokat, elég sok van :D
... mondta Descartes, s ezzel pontosan meghatározta a kis ego mibenlétét. Aztán Sartre jött rá (felfedezve a makarónin a lukat), hogy meg lehet figyelni a gondolkodás folyamatát is... tehát aki megfigyeli ezt, annak valami többnek kell lennie, mint a kis ego, aki azt hiszi, hogy ő van mindennek a középpontjában.
Valójában én (és mindenki) a Felsőbb, lelki ÉN vagyok, akinek eszköze a test a tapasztaláshoz, és levetülése (tükröződése) a kis ego a pszichében az elmés gondolati és érzelmi azonosulásaival. Ez az önállósodott letükröződés - amíg rá nem ébred - nem tud róla, hogy elszigetelődött, elszakadt Tőle, nem tudja kinek köszönheti a "létét", kinek a része, s hogy Felsőbb ÉN-je által az Egésznek is a része, ahogyan minden és mindenki.
Ezért amíg vissza nem tud kapcsolódni, addig mindenkivel játszmázik, mert azt hiszi, hogy minden és mindenki ellene van, és neki mindenkit le kell nyomnia, különben őt nyomják le. Ezért spájzol és fogyaszt folyton folyvást, eszetlenül és mértéktelenül, hogy egyre több lehessen... Mintha az egyik ujjam a másik ellen harcolna, hogy melyik nyúlhasson a mézesbödönbe.
Ha már ráébredtünk a kapcsolatra és úja visszafelé törekszünk, fontos vízválasztó, hogy tudjuk-e már a Felsőbb ÉN szemszögéből figyelni a kis ego játszmázását, hangulatváltozásait, elégedetlenkedését magunkban és másokban, avagy még mindig lentről áhítozunk, kapaszkodunk fölfelé hozzá...
Az utóbbi esetben bár már adott a helyes irány - még komoly liftezés lehet az eredmény. Onnan lentről a igazából nem is lehet megbocsátani semmit és senkinek, mert feltétlen szeretetet a kis ego tartósan nem képes csiholni magából, barterezni akar...
Igazi Szeretet, ok nélküli Öröm, és belső Béke csak a Felsőbb ÉN-el azonosulva élhető át. Ez az első beavatás. Ez még nem az Isteni szint, a Tudat végleges visszatérése (mielőtt UÁ hittérítésbe fogna)... a Lélek is fejlődik több életen át, amíg frigyre nem lép Urával, a Szellemmel.
Ilyen az egyik legősibb és legtisztább tanításból, a Védikus világképből következő válasz a kérdésre.
Gyerekek!
Tegnap megnéztem egy fél előadást egy gurutól, és MEGVILÁGOSODTAM.... :) (már megint...:)
Szóval asszem arról van szó, hogy ha már megismertük magunkat, a működésünket, a milyenségünket (két cukorral szeretem a kávét, barna vagyok, hűséges társkapcsolatra vágyom, zenével foglalkozom, Kos az aszcendensem ...stb), akkor van esélyünk HASZNÁLNI azt.
Vagyis nem AZONOSULNI vele. (És egyre kevésbé bármivel)
Ehhez azonban először meg kell ismernünk, és el kell fogadnunk a milyenségünket. SZERETNI KELL!!
Mire befejezzük ezt a folyamatot, teljesen szolgálatba állítjuk az egót, hordjuk, mint a ruhánkat, de nem befolyásol, nem rángat bennünket bele többé semmibe valamiféle illúzió, hamis önazonosság-kép miatt.
Tehát az egót valóban nem elutasítani kell, hanem szeretni, de eközben a tudatosságunkkal FELOLDANI a szeretet által, amire az életünk feladatai adnak módot.
Mert a tudatosság azt jelenti: nem a milyenségem, a tanult sémák, a tudatalattiban tárolt programok határoznak meg engem, hanem ezek feletti uralmam van a tiszta tudat (szeretet) ereje által.
Ki vagyok? A tudatosságom.
Ahol ebben a folyamatban tartok, mindennel együtt. Testestül, lelkestül, szőröstül bőröstül... :)
A szellemem, a lelkem, a testem - és a tudatosságom mindezekre.
Namaszte
Ehhez nem kellett volna megvilágosodott mestert hallgatnod, Huszti Sanyi is ugyanezt tanítja! :)
Most hallgattam ezt a részt a Sirály Cd-én.
Az lehet, csak arra nem volt pénzem. Ezt viszont letöltöttem a netről. Ingyen.
Egyébként, nem ezt mondta el, csak egy infót, ami kiegészítette a mostani tapasztalataimat, és ezért írtam, viccesen, hogy "megvilágosított".
Mert valóban, a saját, az életünk általi felismerések azok, amelyek már igazán beépülnek, hasznosíthatókká válnak.
Végighallgathatsz ezer cd-t, ezer megvilágosodott mester előadását, de a TIED csak az a felismerés lesz, amit meg is élsz, és a megéléseid tapasztalatából ismersz újra fel.
Ez is egy szellemi törvényszerűség, amit már számtalanszor tapasztaltam.
És ezért írom mindig, hogy a tanulás és a tudás csak egy fázis. (Amit persze újra és újra átélünk a legkülönbözőbb területeken az életünkben, ahogy haladunk. De aztán továbblépünk a megélés-felismerés felé.)
Azok, akik már felismerték ezeket, abban segíthetnek, hogy egy kicsit lerövidítjük az utat (és ebben segítheti mindenki a másikat, hiszen mindenkinek vannak tapasztalatai, felismerései), mert irányt mutatnak. De a megélést és a felismerés katarzisát, és örömét nem spórolhatja meg senki. Azt meg kell élni, és anélkül nem történik semmi változás.
És egyébként ezért van még mindig fenntartásom azzal kapcsolatban, hogy szabad e árucikket csinálni abból, hogy az emberekkel megosztjuk a tudást arról, hogyan éljenek, hogyan gyógyulhatnak meg, egy ilyen világban, ahol milliárdok betegek, már annak születnek, és valójában egyetlen igazi dolgunk van ebben az életben (éppen ebből kifolyólag): hogy segítsük egymást ebben, a szeretet megtapasztalásában, a gyógyulásban, önzetlenül, ugyebár, feltétel nélkül, mert az a szeretet.
(De ez egy másik téma, majd ha jutok valamire, írok azon az oldalon róla...)
Namaszte
"Mert valóban, a saját, az életünk általi felismerések azok, amelyek már igazán beépülnek, hasznosíthatókká válna" -irod. Hát nem pont ezért születtünk erre világra? Nem is tudom, hogyan lehetne ez másként.....
Lehet, hogy mégis is inkább Huszti Sanyit kellene hallgatnod!Egyébként neki is vannak ingyenes anyagai amit letölthetsz.
Én egyáltalán nem tudom elitélni, hogy ha valaki a tudásáért pénzt kér. Miért te mit teszel? Te nem kapsz a munkádért pénzt? Amiből bevásárolsz. Annak aki szellemi termékét viszi a piacra arra miért kellene, hogy más viszonyok vonatkozzanak. Belátom, megkesetiti az ember életét a pénz, ha van, ha nincs, de nem tudjuk lecserélni. Most egy ilyen korszakot élünk. És tudod, amire kell mindig meg lesz.
További kellemes megvilágosodást!
Hédi
Köszi, jól megy.
Ha már annyira szerettek idézgetni:
"Belátom, megkeseríti az ember életét a pénz, ha van, ha nincs, de nem tudjuk lecserélni. Most egy ilyen korszakot élünk"
Erről mit tanít Huszti Sanyi?
Az ilyen típusú mondatokról.
Az egóm bővelkedik a hasonlókkal: "úgysem tehetünk semmit" "ez már csak így van" "tök szar de mit tegyünk"
Neked nem tanította a mestered hogy minden szavát, tettét vizsgáld meg? Egyébként szerintem félreértetted. Valószínűleg nem így fogalmazta meg. Azt, ahol tart.
Én azt tanultam: "Aki az eke szarvát fogja, az ne nézzen hátra!"
Mert mindig, mindenre van megoldás. Olyan, ami életszerű, önzetlen, és mégis megéri, mert az Élet is így működik.
De ettől függetlenül senkit sem ítélek el. Csak annyit mondtam, fenntartásaim vannak, és még nem tisztáztam magamban teljesen a kérdést. (Ez nem ítélet).
Fejlődési stádiumokat élünk. Ez teljesen természetes.
Én is benne vagyok, és figyelek.
(Nemrég kezdtem újra dolgozni, és most egész más szemmel kezdem látni).
A pénz korszaka (akár egyéni életünkben mérjük, akár világkorszakként) is csak egy ilyen stádium, amíg meg nem tanuljuk kinőni.
Éppen ma beszélgettünk több emberrel a pénzről.
És többek közt arra jutottunk, h az a kapocs a mátrix rabszolga-tartói és a mi tudatunk között.
Akit nem érint a pénz, az szabad. Csak az életét vehetik el. Attól kezdve szabadon segíthet és adhatja át a tudását, vagy bármit, ami Ő.
Azért ez elgondolkodtató.
És ebben nem széthúzni kéne, mert másmilyen iskolákat (utakat) járunk, hanem segíteni egymást a felismerésekben, hogy megteremthessük azt világot, ami emberi és élhető.
Mert azt csakis együtt teremthetjük meg.
És még egyszer leírom: csak a mögé a dolog mögé tudod beállítani az energetikád erejét, amit magad, a magad tapasztalatából ismertél fel. Persze, ilyenkor olyan, mintha feltaláltam volna a spanyolviaszt, de a cd-n (vagy más forrásból) elhangzottak és e között éppen ég és föld a különbség.
Ja, és végső soron, minden iskola ugyanazt tanítja. Kicsit más szintűek, kissé hatékonyabbak, vagy lassúak, más-más embertípusnak teremtődtek. De ugyanarról szólnak, ezért ezer forrásból megtanulhatod ugyanazt.
Az Univerzum mindenkinek ad esélyt. Akár ingyen is. Mert szeretetből van.
Igazából nem az a lényeg, amiben különbözünk, vagy annak látszunk. Mert az derül ki a végén, hogy az csak LÁTSZAT volt.
Mindig az a lényeg, amiben EGYet-értünk... :)
Namaszte
Mátrix rebszolgatartok a mi tudatunk is.Ugyanis minden a mi tudatunk kivetülése ami persze nem rosz valami?!!!De ha rosznak tapasztaljuk akkor is a mi tudatunk.Ami soha nem rossz!mert mindent tartalmaz amit értünk és amit nem!!!AMIBEN nem értünk egyet az épitő és nagyon lényeges épülni hogy végül rájöjünk hogy álmot álmodtunk!!!!! http://www.youtube.com/watch?v=UR_qg4wkQQc&feature=related SZERETLEKmert az vagyunk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
És melyik előadás volt ez?
Megadnád a linkjét?
Ezzel a tudatosság dologgal kapcsolatban azért merülnek fel kérdések még, hiszen, ha önmaga tudatosságára ébred az ember, akkor az továbbra is elszigetelődést jelent az Egy-ségtől.
Érdekes, hogy az ön-ismeret, ami a tudatosodás maga, tehát, hogy felismertem magam, ismerem a képességeimet, vágyaimat, szándékaimat és a mögöttük lévő motivációkat, tesznek alkalmassá arra, hogy változtassak magamon tudatosan, tehát akaratlagosan.
Ugyanakkor csapda is ez, hiszen az akarat továbbra is az Ön-magam elkülönülése az egységtől, hiszen én akarok megismerni, én akarok változni. Maga az akarás tehát eltávolít a céltól, hogy egyé válhassak Istennel, ha egyáltalán ez a cél, még nem tudom.
Erre a helyzetre adekvát a bibliából: Adjátok oda magatokat az Istennek, okos élő áldozatul...
Vagyis bízzátok a döntéseket Istenre, mondjatok le az akarásról, cselekedjétek Isten akaratát ... legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön...
A tudatosodás csapdája tehát maga a tudatosodás akarása. Mert a cél éppen az, hogy az akaratunk mögött meghúzódó vágyak és önérdekek ne juthassanak érvényre a nagy tudatosodásunkban. Nem kell tehát annyira akarni változni, sokkal inkább hagyni kell magunkat változni, ahogyan a természetet sem kell megvédeni, hanem csak békén kell hagyni, az embernek sem kell annyira tudatosodni akarni, hanem hagyni kell, hogy bizonyos dolgok megtörténjenek, aztán elfogadni, feldolgozni ami van, felismerni a valóságot, amelyről kapjuk az ismeretet, és nem kigondoltuk.
Mert honnan is tudhatnám, hogy mivé kell változnom?
Ha életemnek célja és rendeltetése van, azt előbb meg kell ismernem, csak azután tudnám esetleg tudatosan olyanná alakítani magamat. De önmagam alakítása akaratlagossága vissza fordít az egó irányító hatalmához :)))
Önnön farkába harapó kígyó ez így :)))
A fene nagy tudatosodásban saját egomán létünket erősítjük.
Én így látom ezt a dolgot.
mennyire jól látod a dolgokat! Nagyon örülök, hogy ekkorát tudtál változni, ennyire rövid idő alatt.
Amiről írsz, a spiri egó elég furcsa szüleménye a tudatosodás folyamatának. Mindannyian találkozunk a saját fejlődésünk során ezzel a problémával. Mondjuk tény, hogy a másik ember felfújt spiri egóját jóval könnyebb észrevenni, mint a sajátunkat elfogadni és lebontani :-D
Nekem is nagyon tetszik amit írtál. Nálam is időszerű újra a kérdés.
Szerintem az akarásban is valamiféle egyensúly az, ami továbbvezet és "jó" érzetet ad, vagy a "helyünkön tart". Ha kiteszem bárki akaratának, lett légyen az egy elképzelt Isten, vagy még rosszabb, ha egyház, vagy tanító, vagy még rosszabb, ha mások a magam, a sorsom, akkor csak tévelygek. Kell bíznom önmagamban. Az erőmben, az érzéseimben, az intelligenciámban, a szívemben, abban, amit örökül kaptam. És tudni dönteni és használni az akaratomat. (Ego tudatos használata).
De ebben sem jó túlzásba esni. Kell tudni bízni valahogy abban, amit tanítanak, hogy a világ alapvetően szeretet természetű, és minden, a jó és a rossz is alapvetően érted/értem - értünk van. És bölcsességet tanulni és tisztánlátást és hitet, technikákat, hogy ezeket megtartsuk, hogy amikor nem is látjuk, mi miért van pontosan, legyen erőnk továbblépni, fejlődni. Valami ilyesmi.
A ki vagyok kérdésnél most ott tartok: fejtegetem már egy ideje magamról azokat a dolgokat, amik nem vagyok.
A kérdés az: vajon a végén ott marad, ami valójában vagyok??
Namaszte
"Védikus" Hermess, ez tetszik, nagyon szépen összefoglaltad!
Hol lehet, ilyen mesterekkel találkozni, vagy meghallgatni? Szeretnék már egynek a szemébe nézni, meglátni mi van mögötte :)
Egyébként ezek olyan Isten-megvalósított Mesterek, vagy csak úgy mesterek, vagy mi...? :)