Furcsa ébredés...
Érdekesen ébredtem ma reggel. Nem tudom "hol jártam" álmomban, de valahol biztosan!
Amikor kinyitottam a szemem, olyasmi érzés fogott el, hogy túl anyagi, az, amit látok. Szinte éreztem az anyag sűrűségét, a tárgyak, és falak korlátozó anyagiasságát. És nem esett jól.
Ezért inkább újra becsuktam még a szemem, mielőtt teljesen beleébrednék fizikai valómba, amely megfoszt ettől a különös érzéstől.
Korábban is átéltem már ezt, de az régen volt, és most jó volt újra érezni a csukott szemeim mögötti szabadságot, korlátlan szellemiséget, amelyről már csak halovány sejtelmem lehetett, mert percről percre - már csukott szemhéjaim alatt is - betört tudatomba a materiális valóság szinte elviselhetetlen súlya. Szerencsére az évtizedek alatt már egész jól hozzászoktam a fizikai formában való létezéshez, így ezt a kellemetlen érzést belátó értelmmel sikerült kiűzni magamból.
Ám teljes ébredésem után - számomra megmagyarázhatatlan okból - kissé ideges voltam az első 1 órában. De jött egy szikra, és ráláttam erre az állapotomra, és miután mintegy kívülállóként megnéztem közelebbről, pár perc múltával elillant. :)
Nektek volt már hasonló élményetek?
Hozzászólások
2 hozzászólásSokféle megtapasztalásom volt már, de nem éppen ilyen.
A tudati lélek korában élünk, az emlékezés zajlik, ezért ébresztgetnek bennünket a lelki szellemi szintekről, hogy ne azonosuljunk a fizikai testünkkel, a nevünkkel, a személyiségünkkel és sok egyébbel, hanem tudatosítsuk magunknak, hogy vannak másféle szintek, igazságok, tudatállapotok.
Amikor nekem hasonló ébresztő álmot mutattak, akkor álmomban símán és magától értetődően átmentem a falon. Ez ott álmomban teljesen rendbenlévő és helyénvaló volt. Csak ébredés után voltam döbbent:)
Bocsáss meg, eddig nem igazán aktivizáltam magam errefelé. :/
Köszönöm válaszod. :)
Nekem is volt egyszer ilyen "falon átmegyek" élményem álmomban. Csak én a plafonon készültem átmenni. Sajnos csak készültem, de még harmadik nekifutásra sem sikerült. :( Mindig visszazuhantam a fizikai testembe. Reggel, ébredés után emlékeztem az "álomra" (nálam ez nagyon ritka), és akkor rettentően dühös voltam magamra, amiért a félelmem megakadályozott ennek az utazásnak az átélésében. Tudom, hogy ez egy vízválasztó élmény lett volna spirituális fejlődésemben. Kellett néhány nap, amíg képes voltam másként értékelni az átélteket, és elfogadtam, hogy bámennyire is szeretném, nem vagyok még felkészülve erre. A belátás ellenére is 1-2 napig még nem múlt el az az érzésem, hogy csalódást okoztam a segítőimnek. Hiába éreztem, hogy ez nem így van, az elmém engem hibáztatott a bénázásomért. Azután ezen is túltettem magam. Még ma is sajnálom, hogy nem lehettem részese ennek a tapasztalásnak. Máig sem. Azt feltételezem, hogy még mindig nem készültem föl arra az élményre, ami a "plafonon túl" fogad majd. Úgy érzem, hogy még mindig egy csomó tudatalatti feldolgozatlan dolog van, amelyeket helyre kell tennem magamban, mielőtt tovább léphetnék. Nem ámítom magam, ez még a mai tudatosságommal sem lesz egy fáklyásmenet. De állok elébe! :)
Köszönöm, hogy elolvastál. :)
Szép napot!