Márciusban írtam arról, hogy változás előtt áll az életem….. a szívem mélyén, belső kis világomban tudtam, hogy a változás értem történik, mégis kívül féltem kicsit….vajon mit hoz a jövőm?….

Mostanra kicsit tisztul a kép a változást illetően…..és már tudom, hogy a csodák útját járom….mert vezetve vagyok….és az Univerzum mutatja nekem az utat….

a történetem….

Két évet dolgoztam a cég külföldi központjában…2012 szeptemberében azt mondtam, elég volt, haza szeretnék jönni….egyrészt egyedül éltem, és úgy gondoltam, ha társat szeretnék, akkor haza kell jönnöm….ha meg egyedül vagyok, legalább a családom legyen körülöttem…. kicsit próbálkoztak, hogy maradjak, illetve nem nagyon tudtak nekem munkát ajánlani itthon. Mondtam, akkor is hazajövök, még ha ez azzal is jár, hogy elveszítem a munkámat. Elintézték, hazajöhetek…. ugyanazt a mukát fogom csinálni Budapesten, mint kint és havonta egy hetet kint fogok tölteni külföldön….mondtam, jó. Bár feltettem a kérdést, miért akarja a sors, hogy még visszajárjak külföldre?…..

Pár hét múlva választ kaptam a kérdésemre, ugyanis megismerkedtem egy csodálatos társsal…bummmm….tud az élet rendezni….már tudtam, ezért kell visszajárnom, mert így esélyt kapunk egy kis időt együtt tölteni….annak ellenére, hogy együtt tudtunk tölteni 3 csodálatos hónapot, úgy döntöttünk, hogy hazaköltözöm…. Szerelem-próba…ha igaz az érzés köztünk, akkor az élet úgyis segíteni fog minket….mert azt tudtuk, ha úgy döntünk együtt folytatjuk az utunkat, akkor én fogok kimenni küldöldre….szóval hazaköltöztem….távkapcsolat indul…..izgalmas kaland  tudom ajánlani kipróbálásra….

márciusban jött a bejelentés, a cégnél átszervezések lesznek és a magyaországi szervezet egy része megszűnik Magyarországon és elköltözik a szomszédos országba….. bummmm…. a szervezeti változások, átalakulások mindig is része egy multi életének, de amikor téged érint…. ufff, azért nehéz megemészteni….. 14 éve dolgozom a cégnél, főiskola után itt kezdtem….. és most újra kell kezdenem valamit….egyrészt jó…másrészt meg nehéz….

egy szervezet elmegy, egy új szervezet pedig érkezik Magyarországra….úgyhogy szerencsére a munkatársak egy része, lehetőséget kap az új szervezetben dolgozni…. ez jó hír …. én is kaptam….
ott ültem a megbeszélésen a személyüggyel és azt mondtam, nem tudom elfogadni….mert még fogalmam sincs mi lesz velem a magánéletben…. mi van, ha elfogadom az állást, és utána fél év után a szerelem miatt úgy döntök, vissza szeretnék menni Franciországba….hogyan fogadjam el ezt az állást? Tudatában annak is, hogy ha én most nemet mondok, valaki más lehetőséget kap erre a munkára…. szóval állás elutasítva…. kockáztatok…. ha a szerelem elmúlik, és én Magyarországon maradok, akkor új állást fogok keresni….ez biztos…ha a szerelem megmarad, akkor visszamegyek Franciaországba….no de mit fogok ott csinálni? Kaphatok munkát újra a cég Franciaországi központjában? Visszavesznek? Pánik…..mi lesz velem….. rájöttem, mivel még a magánéletembem a döntés várat magára, így Franciaországban sem tudok állást kérni, keresni…. szóval egyelőre lebegek a semmibe….és reménykedem, hogy fogom tudni, hogy mit tegyek és hogyan….és főleg, hogy merre menjek…

A havonta együtt töltött idő nagyon jólt telt….és egyre inkább abba az irányba vitt bennünket, hogy ennek esélyt kellene adni és kipróbálni együtt……..meglátjuk….

és ekkor újabb változás…. azt mondták szükség van rám az új szervezet kialakításában – és felajánlották, hogy pár hónapot dolgozzam a szomszédos országban, az új szervezet kialakításában…. áhhhhh….most jöttem haza Magyarországra….most megint menjek el…. és főleg annak tudatában is, hogy maximum év végéig van munkám….. egyrészt nem akartam, másrészt arra gondoltam lehetőség. Ha elfogadom, akkor kicsit több időt leszünk egymástól távol, ami talán megerősíti bennünk a döntés meghozatalát…. együtt folytatjunk tovább az életünket… úgyhogy 2 hónapot elfogadtam…..úgyhogy most ismét külföldön vagyok….és tapasztalok….

Az elmúlt hónapokban gyakran gondoltam arra, hogy szeretnék egy pár hónapot pihenni és csak úgy élvezni a létet…a szívem vágyott erre, de még gyáva voltam megtenni….itt valahogy megerősödtem. Rájöttem, hogy jelenleg valami mást szeretnék csinálni, szeretném élvezni a munkámat, örömöt lelni benne….és a jelenlegi munkámban inkább már szenvedek….és elgondolkodtam azon, miért is szenvedek? mi tart vissza attól, hogy abba hagyjam, és azt mondjam ennyi volt….úgyhogy úgy döntöttem beszélek a főnökkemmel, ha év végéig olyan munkát adnak nekem, amit szívesen csinálok, maradok év végéig….ha nem, akkor elmegyek szeptemberben, és kiveszem a jól megérdemelt pár hónap szabadságomat. Ebből egy kis időt Franciaországban leszek, hogy megpróbáljunk együtt élni, egy kis időt a szüleimmel töltök és lehet, elmegyek egy hónapra Indiába…. jól megterveztem az a következő pár hónapot. Megerősödtem, úgy éreztem most már meg tudom tenni ezt, bevállalom….

úgyhogy időpontot kértem a főnökömtől, aki el is fogadta, azzal a megjegyzéssel, hogy Ő is akar velem beszélni, úgyhogy épp jól jön……
Elmondtam a főnökömnek, hogy mit gondolok, érzek. A főnököm kicsit tud a magánéletemről, mert nagyon jó a kapcsolat közöttünk, úgyhogy megkérdezte, hogy állok a döntésemmel, megyek ki Franciországba? Mondtam a döntés még várat magára, de egyre inkább az irányba mutat, hogy ki fogok menni….. és akkor azt mondta, szeptembertől szüksége van rám Franciaországban, úgyhogy ha elfogadom, akkor szeptembertől-decemberig kiküldetésben vissza kellene mennem Franciaországba dolgozni. .....Vauuuuuu…..ez ám a forgatókönyvírás….azt mondta ez decemberig szól, aztán majd meglátjuk…..és tudtam, az Élet vezet engem….esélyt kaptunk arra, hogy együtt éljünk 4 hónapot…kipróbáljuk…..és hogy aztán hogyan folytatódik a történet….. majd az élet megírja…..mert ugye tényleg igaz az, hogy az „élet a legjobb forgatókönyvíró”…..

Ahogy az életem alakul boldogsággal tölt el, de tudom amikor a benne voltam, akkor azért voltak nehéz pillanataim……és pontosan mostanság kezdek ráébredni arra, hogy az út a fontos nem a cél…..ahogy a Békés harcos útjában mondják…..mert most kezdem élvezni az utat…..az út az, ami boldoggá tesz….

Hogyan kerültem a csodák útjára…. agykontroll, önismeret, jóga és Deeksha…..ezek meghatározók az életemben….és mellette könyvek és minden, ami egy kicsit is megérintett – spirituális választerápia, családállítás. Kerestem, mert valami hiányzott az életemből…..és találtam!

Köszönet, hála…..