Megtaláltam itt tartózkodásom első négylevelű lóheréjét. Szeretek négylevelű lóherét keresni. Amennyiben találok lóheréket, kicsit megállok és nézem őket és négylevelű lóherét keresek. Meg is találom őket. Szép lassan egy kedves szokássá válik számomra, hogy négylevelű lóherét keresek. Kellemes időtöltés. Jelképez számomra valami különlegeset. Kevés van belőle, de LÉTEZIK, és ha akarom én meg is találom őket. Élvezem!

A hétvége sok érzelmet hozott fel bennem. Egyrészt nehéz, másrészt jó érzés, mert érzem a tisztulást, a letisztulását a dolgoknak. Vasárnap reggel aktívan telt, táncoltam egy jót magányomban, aztán úgy döntöttem kimegyek a parkba futni. Kicsit borult volt az idő, de még nem esett. Futottam egy jót. Ahogy a park domboldalán futottam le, észrevettem, hogy lóherék vannak. Gondoltam, akkor itt most találok egy négylevelű lóherét. A hétvége vezérgondolata az volt számomra, hogy miért jöttem ide egyedül lenni? Mi az ami, idehozott? Miért kellett idejönnöm? Mit kell itt tanulnom? Mi van itt nekem? Tudtam, hogy itt kell lennie a négylevelű lóherének valahol, léteznie kell. Tudtam a válasz is itt van, miért vagyok itt, csak meg találnom, mint a lóherét. Itt van előttem, mint a sok lóhere. Sok lóhere van, de van közöttük négylevelű, csak észre kell vennem. A válasz is itt van a kérdésemre, csak észre kell vennem. A sok háromlevelű lóhere között egyszer csak megláttam egy kétlevelűt. Ez általában jó jel. Ha van háromlevelű és van kétlevelű, akkor négylevelűnek is kell itt valahol lennie! Hamarosan meg is találtam. Letéptem. Sétáltam és közben néztem a négylevelű lóherét a kezemben. Tudtam azt jelenti a válasz is itt van a kérdéseimre, csak észre kell vennem. A lóhere jelenti most a hitet, hogy észre is veszem. Azt találtam ki, hogy egy A4-es fehér lapra ráragasztom és körbeírom gondolatokkal. Minden kérdésemre választ kapok. A válaszok itt vannak, csak észre kell vennem, észre is veszem és erre a négylevelű lóhere a legjobb bizonyíték és erőt adó „talizmán”.

Utána leültem kicsit egy padra és csak ültem. Eleredt az eső. Régen az első reakcióm volt, hogy gyorsan felpattanok és rohanás haza, nehogy elázzak. Most élveztem az esőcseppeket. Épp csak szemerkélt, élveztem. Legszívesebben eláztam volna az esőben, de az egóm még erősebb volt, és én szívesen eláztam volna, de a fülemben dübörgő zene jelezte, az egy dolog, hogy én elázom, rajtam minden megszárad, de az mp3-t azért sajnáltam volna. Hazaindultam…..