Az egyik önismereti tábor szünetében elmentünk fagyizni egy közeli, jónak mondott cukrászdába. Nézegettem a színes fagyikat, de közben megtetszettek a sütik is. Nagy dilemmába kerültem, vajon most fagyit egyek, vagy egy fincsi krémest? (a krémes az egyik kedvencem)
Nem tudtam dönteni, már majdnem megkérdeztem a többieket, hogy mit javasolnak, amikor bevillant:

Miért ne választhatnám mindkettőt?!

Így is tettem, vettem a krémesből is párat és ettem fagyiból is egy gombóccal.
Azután elgondolkodtam azon, hogy vajon az életben mennyiszer kerülök hasonló helyzetbe? Hányszor hiszem azt, hogy választanom kell két jó közül, pedig akár mindkettőt is megélhetném?

Honnan jön a választás kényszere? Valóban sokszor nem kötelező választani, de mi mégis arra vagyunk programozva, hogy válasszunk, mert csak az egyik jót kaphatjuk meg.

Benned is fut ilyen program?