Az egyik Danielle Steel regény elején találtam ezt az idézetet. Szerintem benne van a lényeg. :)

"Mindnyájan keressük a tökéletes társat. De ha az ember elég sok kapcsolaton van túl, kezdi gyanítani, hogy nincs is tökéletes társ, csupán a tökéletlenség fokozatai léteznek.

Miért van így? Azért, mert mi sem vagyunk tökéletesek, és úgy válogatjuk meg a társainkat, hogy a tökéletlenségeik kiegészítsék a mieinket. Csak ha megküzdöttünk legtitkosabb démonainkkal - megoldhatatlan problémáinkkal, amelyek azzá tesznek akik vagyunk - akkor találhatjuk meg életünk társát, mert akkor fogjuk tudni, hogy egyáltalán mit keresünk.
Ezt a tökéletlen személyt keressük, de nem az első szembejövő tökéletlent, hanem az "igazit". Azt akire szeretettel nézünk, miközben azt gondoljuk: "pontosan ilyen problémát akarok magamnak!".
Én meg fogom találni ezt az embert, az én tökéletes tökéletlenemet!" :)
(Andrew Boyd)

Ha rend van benned, nyitott vagy és kész az új párkapcsolatra, akkor teljesen mindegy, hol ismerkedsz, mert bárhol legyél... MEGTALÁL a szerelem!

Elkerülhetetlen lesz a VÉGZET!:-)

Igen ám, de erre gyúrni kell! Meditálni, és lelkileg felkészülni! Párkapcsolati CD-t tudom ajánlani!

Nekem bejött!!!:-)

Ezzel kapcsolatban írtam pár gondolatot, tapasztalást, bár az oldalt böngészők gondolom, hisznek a vonzás törvényében, azért nem árt némi emlékeztető.

Sokat gondolkodtam azon, hogy is tudnék könnyíteni a munkámon, pontosabban hogyan mondjam meg a társat keresőknek mi az ami megnehezíti a társtalálásukat.
Ezt most közreadom, remélem valamit segítek, ha magukba néznek, megtalálják azokat a tulajdonságokat, eseményeket, amelyek hátráltatják a párra találásukat.

Amit többször megtapasztaltam, az az, hogy a társkeresők nem reálisan mérik fel elvárásaikat a társsal szemben. Ez alatt azt értem, hogy illúziókat, álmokat kergetnek, vagy kőkemény racionalitással keresik az Igazit.

Nézzük az illúziókat kergetőket. Él bennük egy idea amire vágynak, de ez gyakran nem illik az ő saját lényükhöz. Persze ez azért is lehet, mert nem ismerik valódi igényeiket. Legyen magas, ne kopaszodjon, legyen jól öltözött, kedves, figyelmes, ja és ne legyen pocakja, mondják a nők. A férfiak azt mondják, legyen csinos, fiatalos, vagy jóval fiatalabb náluk, házias, nézzen fel a férfira és bírja a strapát, így, vagy úgy .

A racionális szempont, kölcsönösség, hasonló, vagy azonos anyagi körülmények, tegyük mérlegre amink van, anyagiakban, vagy intellektusban. Ezekkel a dolgokkal találkozom.

A társkeresők nagyon kis hányadánál tapasztalom, hogy nem egos elvárások, beléjük nevelt
minták alapján, keresik a társat, hanem a vonzás szerint, azt keresik aki számukra olyan érzeteket vált ki ami, nem a külsőségekben, látszatokban nyilvánul meg.
Nagyon kevesen fogalmazták meg azt, hogy mindegy milyen, de legyen kisugárzása, ami vonzóvá teszi az illetőt.

Van úgy, hogy a társkeresők egy telefonbeszélgetésből megállapítják, aki hívta Őket az nem hozzájuk való. Egyetlen találkozó nélkül mondanak ítéletet, pedig lehet hogy a második randin, találkozón jönnek rá, hogy nekik való a nő vagy férfi.

Ez teljesen érthető, hisz az első beszélgetés alkalmával, lehet hogy a hívó fél zavarban van, ugyanígy az első randevún is előfordul, hogy a zavaruktól nem tudják önmaguk adni az ismerkedők.

Összefoglalva: ülj le, nézz magadba, találd meg ki vagy, majd ehhez keress társat.
Keresd a másik feled!
Légy valamennyire könnyed, a merevség nem tesz jót az ismerkedésnek és tárd ki a szíved!

Meglátod könnyebb lesz, de nem könnyű.

Ha kérdésed van, fordulj hozzám bizalommal!

www.gyongytars.hu Találd meg az igazit!

A születési képlet nyújt némi támpontot, hogy hol, milyen helyzetben, milyen cselekvés közben van lehetőségünk hosszab párkapcsolatot kezdeni.
Eta

Minden kapcsolat tökéletes, amiért nem annak éljük meg, az a tudatlanságunk. Tudatlanságból az egó elvárásával éljük meg a kapcsolatot.
Úgy gondoljuk, hogy az a tökéletes kapcsolat, ami kielégíti az elvárásaimat. Az elvárások teljesülésének függvényében minősítjük.
És most van egy AHA élményem...
Vannak ugyanis rejtett elvárásaink, amiről nem is tudunk. Ezt is bele kell venniaz elemzésbe.
Mitől tökéletes egy kapcsolat?
Ehhez előbb tisztázni kell, mi is a kapcsolat jelentősége, szerepe az életünkben.
Nem mindig tudjuk (akarjuk) reálisan szemlélni magunkat. Szükségünk van a tükörre, hogy abban megláthassuk elrejtett, nem ismert arcunkat is.
A legjobb erre társunk tükre.
A tökéletesség pedig az, amikor pontosan azt mutatja meg, amit látnunk kell. Azért nem fogadjuk el, mert nem akarunk szembesülni vele.
Miért ragaszkodik valaki pl. erőszakos társához, pedig folyton panaszkodik rá? Mert benne van mondjuk egy "szegény én" játszmában. Kielégíti a "legyen miért panaszkodnom" c. elvárását.
Ha a kapcsolat valódi jelentőségét megéljük, rájövünk, hogy pont erre van szükségünk.
Tudjuk, nem azt kapjuk, amit akarunk, hanem amire SZÜKSÉGÜNK van.
Csodálatos az élet, mindig megkapjuk, amire szükségünk van. A TÉT pedig az, hogy ezt mennyire ismerjük fel.

Mostanában vannak az interneten társkereső oldalak. Én hiszem, hogy itt is megtalálhatja az ember az igazi társát. Régebben az újsághirdetések voltak ez helyett. 1985 augusztusában válaszoltam egy hirdetésre. Ö is elvált és én is az voltam. 1985 Augusztus végétől élünk együtt. Tökéletes társra találtam benne.
Kívánom mindenkinek aki keresi az IGAZIT, hogy találjon olyan JÓ társat mint én. Sok sikert Nektek!

Szerintem Bárhol . A dolog nem hiszem, hogy helyfüggő lenne.
Sőőt... Talán éppen ott, ahol az ember a legkevésbé várja . Amikor elkészülsz rá, megtalál...

És talán az , akit az ember a legkevésbé várna .
Egy asztrológus mondta , az ő tapasztalata szerint , nagyon sokan úgy találják meg az igazit ,
hogy elkezdenek lázasan keresni a szóbajöhető partnerek között :

- Talán ő az ! - aztán kiderül : - Nem , mégsem .....

- Vagy inkább Ő ? ? - Sajnos Ő sem .

- De Ő már igen , hát persze, hogy ŐŐŐ az !!! - Hááát..... mégsem.

- Ááá... , Ő aztán biztos, hogy NEM !! - És... Ő AZ !!!

A kínai filozófiák szerint az igazit úgy találod meg, ha te magadat rendbe teszed.
Igazán nagy szerelem csak EGÉSZ- SÉGES emberek között létezik , csak önmagukkal tisztába került
emberek képesek a szerelmet igaz teljességében megélni .

Amíg hiányosságaid vannak , csak önmagad tükörképeit vonzod be , s az a szerelem is számtalan
hiányossággal küszködik az " igazihoz " képest . ( ragaszkodás , birtoklás, önzés, apa - és anyapótlás ,
jó, jó,de valami mégsem stimmel érzése, gyűlöletbe fordulás stb. )

Úgyhogy, ha az igazira vágysz, először találd meg önmagad ! Önmagadban teremtsd meg jin és yang
egyensúlyát ! S akkor kívülről is eljön, akire vágysz !

S ezzel összefügg , a kínaiak szerint a " mikor találhatod meg az igazit ?" kérdése is .

A válasz nagyon érdekes : - Hogy mikor , azt biztosan nem lehet tudni .

Viszont, hogy mikor NEM, azt biztosan lehet tudni : - Amikor nagyon vágysz rá !!!

Akkor biztosan NEM az igazit találhatod meg . Mert akkor csak a hiányod vezérel .

Az igazi akkor jön el, amikor olyan nagyon már nem is vágyunk rá , hiszen teljességbe kerültünk .

Cs. Zsuzsa

Minden bennünk van.
Így ebből ki indulva én belül keresném magamban hisz a többi csak ki vetülés amit én teremtek meg.
Ha megtalálom belül akkor kivül is megjelenik.Helytől ídőtől és mindentől függetlenül.
A megtaláláson túl érdemes arra is figyelni készen állunk e befogadására?
Hisz sokszor vágyunk olyan dologra amire valójában mi magunk sem állunk készen,mert annyi blokk van bennünk.

Bárhol, ha az van megírva ,akit neked szánt az ég.A horoszkópban benne van a teljes életed.AZ IS, HOGY NEGYVEN ÉVES KORODBAN milyen függönyt szeretsz,és az is hogy milyen érdeklődésű, hány éves, milyen anyagiakkal rendelkező társat vállaltál be, még születésed előtt. Mindenkinek le kell játszani a saját játszmáját.

Nekem az a véleményem, hogy sok igazi létezik. Jelenleg a 2. házasságomban élek. Az elsőnél is azt hittem, hogy ő az igazi, pedig nem volt jó a kapcsolat, mégis mikor összejöttünk, úgy éreztem, ő az akivel le akarom élni az életem, mert a rengeteg hibája ellenére is szerettem, vagy legalább is azt gondoltam, hogy szeretem. A második (jelenlegi) házasságomnál is sokáig így voltam vele, de most sokszor megingok ebben is. Persze jó kérdés, hogy akkor miért élek most is vele? Még mindig hiszek benne, hogy talán ő az igazi, csak már 8 éve vagyunk együtt és mióta foglalkoztatnak a spirituális dolgok, gondolom lelkileg is nagyobb iramban fejlődök és picit kezdünk egymástól elhúzni, ha értitek mire gondolok. Pedig nem lehet egy szavam sem, mert szeret, tisztel, becsül engem, egészen jó apa, szeretik a gyerekei és ő is a gyerekeket, harmonikusan tudunk együtt élni, valami mégis hiányzik. Nagyon sokat változtam az elmúlt 3-4 évben, más dolgok lettek fontosak, más lett az értékrendem. Emiatt gondolom úgy, hogy néhány éve még igazi volt, mert teljesen egy szinten voltunk, de mostanra már elhúztam kissé mellette és ezért kezdünk elbeszélni egymás mellett, néhány dologban talán nem is értjük egymást, nem tudom ez így érthető-e. Sokat gondolkodom és igyekszem tenni azért, hogy hogyan próbáljam finoman húzni őt magam után, amit nehéz megtenni az ő (férjem) belső igénye nélkül. De néha ez igen fárasztó tud lenni és gyakran gondolom, hogy váltani kéne, talán nincs már sokáig dolgunk egymással. De persze ott vannak a gyerekeink, a sokmilliós tartozásaink, ezek még visszahúznak.
Tehát azt gondolom, hogy mindig az az igazi, ahol éppen tartunk és ha vigyázunk arra, hogy a mindennapi taposómalom és az élet közben tudjunk egymásnak lenni, együtt fejlődni, akkor tud együtt tud maradni egy pár és akkor lesznek igaziak egymásnak. Szerintem ....

Azt még elfelejtettem írni, hogy véleményem szerint amint érettek vagyunk az "éppen aktuális igazi"-val való találkozásra, akkor az el is fog jönni.
Csak ennyit akartam még írni. :-)))

Kriszti

Hát itt, a fórumon! Ti ezt tényleg nem tudjátok? :DD

Eleg erdekes mivel en nem othol Magyarorszagon talatam meg hanem kulfoldon .de ugy erzem es tudom hogy o az az ember aki nelkul mar nem tudnak elni sem, es nem is akarok.akin erzem hogy nagyon szeret engem es en a vilag legboldogabb nojenek erezhetem magam mellette .mindenbe segitokesz.es neha ugy beszelgetunk mint ket jo barat.soha senki nem volt az eletembe ilyen fontos mint o.mintha csak nekem talaltak volna ki .es a szivem melyen mindig is ilyen ferfira vagytam .En minden kedves olvaso noknek .vagy akik meg nem talaltak meg a szamukra megfelelo tarsat .en tiszta es teljes szivembol kivanom nekik hogy sikeruljon.

Hozzáfűzés : Az ember tökéletlen lény . A tökéletes ember tökéletesen tökéletlen lény .
Tökéletes társam : akivel jó együtt morzsolgatni a napokat , és akinek a hibái is vonzanak . Üdvözlettel : felacso

Osztom a véleményed! Ha nagyon keresel valakit vagy valamit a világban,nem lehetséges,hogy először önmagadban találd meg? Hisz ami bent,az ugyanúgy kint.. Ami megvan benned,az megvan a világban is.. ezotér- exotér...
Az,hogy létezik-e igazi,nem tudom,ideig-óráig biztosan..De elmúlik,és átalakul. Minden változásban van.. az egyik legbiztosabb dolog a világban a változás.
Te is pillanatról-pillanatra változol,és ez a normális.Ez az élet velejárója.. Úgy mint az évszakok,az éjjel és a nappal,a születés és a halál körforgása..
Megismerkedsz valakivel,és úgy érzed ő az igazi! Biztos így van! És azt a kis időt,néhány napot,hete,hónapot,évet használd is ki,éld át a pillanatokat,éjétek meg önmagatokat,amíg adott a pillanat,mert nem azt mondom,hogy ez elmúlik,de változik és átalakul..
Az ember mindig fejlődik,és mindig elérkezik egy pont,amikor a társak úgy érzik ez már nem olyan,mint régen,lehet,hogy mégsem ő az igazi? és ezzel nincs is semmi probléma..Lesz majd egy újabb igazi,számtalan igazi létezik
Ilyenkor jön el az,hogy nem szabad bántani egymást,ne egyből a másikban keressük a hibát,és mérgezzük ezzel a kapcsolatot,és egyre több szálat vágunk el egymás között,hanem üljünk le,és gondoljuk végig először is,hogy BENNEM mi változott,a másikban mi változott,mennyit változtatok,és ezáltal a kapcsolat is..És ha úgy érezzük,hogy már nem egy úton járunk,akkor engedjük el,és hagyjunk teret az új igazinak,mind magunk,mind a társunk számára..

Bízom benne,hogy legalább egyszer mindenki megtalálja az életben az igazit,de inkább többször!:))

"mareta"

Írnom kell, mert feszültség van bennem, a magányos estéken:

Évek óta társat keresek. tettem ezt többféle kép, kombinálva a módszereket, szünetekkel, időnként kisebb, majd nagyobb intezitással.
Ismerkedem, buszon, postán, boltban, vagy ahol az élet erre lehetőséget ad, és természetesen különböző fotókkal az Interneten is.
Nem vagyok rámenős, inkább bátor és udvarias, ezért merek megszólítani hölgyeket.

Kerestem a miérteket, hogy miért nem sikerül, de ezek a miértek nem állják meg a helyüket, könnyen megcáfolhatóak.

Eredménytelen vagyok, de olyan szinten, hogy még egy randevút sem sikerült összehoznom az évek alatt.
Olyan, hogy egy hölgy mutatott volna irányomban érdeklődést, olyan talán már 20éve nem volt.

Ennyire unszimpatikus lennék? Társat akarok, (szeretnék), és nem valami ábrándot, vagy az igazit keresem.

Pár hónapja, már beképzelem magamnak a társat, aki itt ül velem, jön velem a boltba..stb, mert már csak így bírom elviselni a társtalanságot.
De már arra is gondoltam, hogy pénzt gyűjtök és fizetek azért egy nőnek, hogy eltöltsön velem egy pár órát, és no nem a szex miatt (persze az is fontos), de egy hosszú, szótlan ölelés, egy nő felém irányuló mosolya nekem kincs lenne.

Hát milyen sors ez? Én alakítom?

Gábor