Megbocsájtható-e a megcsalás, a hazugság?
Megcsalás, féltékenység, hazugság, kényes és fájó téma, ha már volt róla tapasztalatod. Persze attól függ, hogy melyik pozícióban voltál a szerelmi háromszögben?!
Te képes lennél megbocsájtani a párodnak, ha kiderül, hogy megcsalt?
Hol van számodra a határ, milyen esetben tudnál megbocsájtani? Hogyan kellene közölnie, mit kellene tennie? Voltál már ilyen helyzetben? Sikerült megoldanod a problémát?
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Én tudom, mi a feladatod, ami miatt letört az ág.
Írj a mailcímemre, ha tudni akarod.
Angyalka,
The Drága, a fának legalább esze van :-)
A csaj egy önérzetes picsa volt, akinek fontosabb volt az a tudat, hogy SAJÁT és KIZÁRÓLAGOS Kiskutyát tartson, mint amilyen fontos voltál Te a magad valóságában. Lehet hogy igazából nem is Veled folytatott viszonyt, csak a magában ápolgatott álomképpel, aminek Te csak egy elképzelt megtestesülése voltál. Attól, hogy kavartál valaki mással, attól Te más lettél? Egyáltalán nem. A csaj elképzelése változott? Alapjaiban. Ilyen alapon az álomvilága elég ingatag lábakon állt, és láthatóan Tőled függetlenül működött. Te megbántad? Igen. A csajt ez érdekelte? Egyáltalán nem. Őt csak saját maga érdekli, és arra kérlek, hogy vedd ezt észre!
Az ilyenért nem érdemes felkötni magad, sőt nem is tudnék mondani mást sem, amiért érdemes lenne. Úgyhogy ezt az egész beteg szuicid projektet úgy ahogy van, felejtsük is szépen el!
Sajnos az az ábra, hogy ha ki is nyírod magad, akkor a következő inkarnációban újra szembesülsz a problémával, újra és újra egész addig, amíg egyszer sikeresen meg nem oldod. Az öngyilkosság eredménytelen, szűk látókörű menekülési kísérlet, ami sehova sem vezet.
A magam részéről én abszolút nem sajnállak, és Te se tedd ezt magaddal! Vállalni kell a tetteidért a felelősséget, lehet hogy ez az ügy az ex-csajoddal rosszul sikerült, igen, lehet hogy látszólag hibát követtél el, de mindenki követ el hibákat, és mégsem dől össze a világ. De az is lehet hogy így kellett lennie, és csak egy darabig vitt együtt az utatok. (szerintem inkább ez utóbbi a helyzet)
Különben meg egyedül éléni egyáltalán nem katasztrófa, hanem nagyon is élvezhető állapot, sőt, szerintem aki nem képes másoktól függetlenül boldog lenni, az jobb ha megtanulja ezt, és csak utána akar majd társas kapcsolatot.
Csak drámáztok össze-vissza. Ha az említett hölgyeménynek elég volt egy másfelé elcsattant bakicsók, ahhoz hogy végleg elforduljon a " mindenétől " , akkor ő sem volt lelkiismeretes sem magával, sem pedig veled szemben. ( Főleg hogy rád rakott egy ilyen terhet, amihez még ő sem tud felnőni. )
De te sem vagy saját magaddal ha azt hiszed, hogy egy magadra erőltetett szerzetesélettel majd vezekelsz. Ez egy " csakazértismegmutatom" lökött kölyök bosszúhadjárata, mert belül tudod, hogy akkorát nem hibáztál. Igazad is van! Akkor meg minek hibáztatod magad?
2. Ha a te érzéseid legalább valódiak lennének ömlengenél az iránta érzett szerelmedről, de csak azt írkálod, hogy te mit tettél meg a saját önbecsülésed visszaszerzéséért. Merthogy felvilágosítanálak, erről szólt az egész...
Nincs neked semmi bajod, nekem úgy tűnik jó gyerek vagy.
Két nagy pofon, meg egy vállveregetés helyre rázna...
" bakirandi-bakicsók-bakisimi-bakigyerek...stb.stb.....meddig hívjuk bakinak?!?!?
Egy normálisan gondolkodó szerelmesnek eszébe nem jut "bakicsókolózni" senkivel.
Egyszerűen nem érdekli más pasi vagy nő.
Ha pedig érdekli, minek okoz fájdalmat olyan lánynak aki őt szereti.
Az, hogy rájött a csaj, hogy a "mindene" már máshoz is vonzódik, ezáltal lemond a további kapcsolatról.....tökéletesen érthető és jogos.
Itt nincs a lánnyal semmi gond.
Sztem azok vannak érzelmi "zsákutcába" akik szeretnek egyedül élni vagy azt gondolják bármit megtehetsz és ráfogod csak egy "baki".
Mellékesen kiryen története meglehetősen "hollywood".Legalábbis a fele biztosan :)
Abban értek egyet, hogy a történet nekem is döbbenetesen hollywoodinak tűnt és nem tudtam eldönteni, hogy ez most komoly vagy az itteni levelezés paródiája.. De akár igaz is lehet, és annyi minden hangzott el, hogy kedvem támadt hozzászólni. Kicsit beleveszem a bolygókat is, bocsi..
Zseniálisnak tartom Domoszlai Kati egyik írását a témában, és mindenre meg is adja a választ, a megcsalás valamilyen hiány kielégítése kell hogy legyen. Ezért is simán megtörténhet, hogy élsz egy jónak vélt kapcsolatban és mégis váratlanul és teljesen ártatlanul beleszeretsz valakibe, akibe belelátod vagy akitől meg is kapod azt ami hiány benned. Ez többféle dolog lehet, elsősorban tényleg a szexre gondolhatunk, de másféle éhség is okozhatja a megcsalást. Lehet az intellektuális éhség, szeretetéhség, elfogadáséhség stb.
Az intellektuális éhségen azt értem, hogy a más érdeklődési kör miatt elkezd valami hiányozni az egyik fél életébeől, mert az egyik hegyet mászni akar, a másik meg „ezo” és akármennyire is megengedőek egymással beúszhat a képbe egy harmadik aki igazán értékeli a hegymászást vagy az „ezo”-t, lelkileg közelkerülnek és kész a megcsalás, vagy a vonzódás, szerelem, vágy egy teljesebb valami iránt. Mert már nagyon hiányzott az a hegymászás, lehet hogy csak tudatalatt de akkor is. Alap probléma az „ön nem ismerés” vagy a „hazudás magunknak” miközben a lélek másra áhítozik. folyamatosan és egyre erősebben. Aztán lehet olyan hogy arra vágyik az illető hogy szeressék, elfogadják, mert mondjuk a feleségétől/férjétől csak a zsörtölődést, a napi problémák felsorolását, a hibái ismételgetését kapja nap, mint nap, és valaki más pedig tisztelettel, szeretettel, ne adj Isten rajongással tekint rá és az addig hiányzott az életéből, nem tapasztalta a viszonylag jól működő kapcsolatában. Az is lehet ok, hogy az egyik fél úgy érzi, hogy minden rendben – mert az történik, ami neki tökéletesen jó és elég – a másik pedig azt érzi, hogy egyáltalán nem az történik, amit ő szeretne hogy történjen, és ez normál esetben nem biztos hogy azonos azzal amire 10 éve vágyott.
Az asztrológia szerint egy kapcsolatban kb 2 év (1,8 év) az, amíg a Mars jellegű konfliktusok előjönnek, kiderül hogy ezzel tudnak-e mit kezdeni. Ezek bár mély dolgok lehetnek, de még általában arról szólnak, hogy kinek van igaza, hogy ki „győz”, és hogy mennyire képesek rendezni a konfliktust. Ebben az időszakban nagyon is jó ha előjönnek azok a konfliktusok, és nagyon jó ha sikerül eldönteni, hogy a saját személyiségünk elvárásai a másik felé erősebbek vagy a másik iránt érzett szerelmünk. Ebből nagyon érdemes levonni a következtetéseket. A 2 évet túlélő kapcsolatokban valószínűleg ezek a dolgok szépen helyre tudnak kerülni . Ami azonban szerintem extra fontos (!!!!!), hogy ha együtt maradnak, ha szakítanak, akkor is legyen megértés, megbocsájtás, elfogadás és önvizsgálatból eredő belső változás. Ha ez nincs, akkor ugyanazok a meccsek újra előjönnek.
A Mars meccsek után másféle bolygóhatások jönnek, nagy személyiségbeli változásokat generálnak, ami szintén megrendíti a párkapcsolatot, és akkor is csak megbocsájtással és elfogadással érdemes továbblépni, akár együtt, akár külön.
Tehát a helyzet megértése: mi hiányzott a másiknak? Feltétel nélküli elfogadása annak, hogy ő ilyen, vagy ilyenné lett, ilyen fura dolgok hiányoznak neki. Át lehet gondolni, hogy az ember akarja-e azokat a számára furának tűnő dolgokat megadni a másiknak, akarja-e tudja-e hajlandó-e változni az ügy érdekében. Tehát azt, hogy másik másmilyen, mást szeretne, másképp szeretne, semmiképpen nem érdemes személyes sértésnek venni, sőt... Ha tényleg szereted a párodat, akkor kézenfekvő az elfogadás. Ha olyasmit szeretne, amit neked sok, idegen, kellemetlen, akkor úgysem tudod boldoggá tenni és nem fog működni. Ha egy kapcsolat elején már nincs akkora hatással rád, hogy változz érte, akkor szerintem jobb szakítani és elengedni, mert a későbbiekben majd gondot okoz.
Tehát a sok nagyon-nagyon szeretem, imádom, mindent megteszek érte érzés mit sem ér, ha változni nem tudsz érte. Nyilván ez az egész kétoldaú, ő is változhat érted, ha akar, ha vagy annyira fontos neki. Ha nem, az akkor megint nem nyerő és hasonló csapdába visz. De a változásnak nem szabad olyannak lennie, amelynél bármelyik fél nem lehet önmaga, akarata és meggyőződése ellenére korlátoznia kell önmagát, mert az csak színjáték és nem sokáig működik, csak a következő konfliktusos bolygóállásig. Ha a szakítás jön, akkor is a szeretettel elengedős, belátós fajta szakításnak van csak értelme. Fontos hogy egyik félben se maradjon olyan tüske, ami továbbiakban csak tovább gennyesedik. Itt akár karmikus meccs is lehet, ha ilyen van, hát bizony azt is hasonlóan kellene rendezni, hogy ne jöjjön másik eset. Ez még bonyolultabb és mégkönnyebb sértetten úgy reagálni, hogy nanemá….Tehát szakítás esetén is meg kell bocsájtani, lerendezni magadban az ügyet, akkor is ha csak fél év volt és akkor meg pláne ha 20 év. de… azért ne felejtsük el, hogy ez maga is egy tanulási folyamat. Ha nem találkoztál életeben ezzel, nem tanultál meg megbocsájtani, normálisan szakítani, akkor nyilván nem biztos hogy olyan jól fog menni, akár az ovishiszti szintjéig is vissza lehet süllyedni és az is teljesen megérthető, ha valaki ezt a mintát kapta.ó, és ebben semmi rossz, semmi elítélnivaló nincs, főleg ha az illető hajlandó ebben is fejlődni.
A másik fél megértése után a saját magadban történő lépés is elengedhetetlen, valamit mutat neked ez a történet, valamiben bizonyára itt az ideje a változás, ha volt szakítás, ha nem volt. Sokszor nevetséges apróságokon nem tudunk túllépni. Az önvizsgálat, az őszinteség magunkhoz szerintem mindig beválik és nincs olyan, hogy valaki „hibás”, bármelyik cifra otthagyós, megcsalós éremnek mindig 2 oldala van. Ha csak lehet mindig meg kell bocsájtani, de nem valamilyen álszent megfelelési kényszerből, vagy érdekből vagy önzésből (maradjon velem, én győzzek) , vallási jókereszténységból, , nem is úgy hogy „lesz.rom” megbocsájtok csak rá se kelljen néznem, hanem belülről, elfogadással, sőt szeretettel. N A E Z M E G N E M M E GY CS A K Ú GY M A G Á T Ó L, akaratból, vagy buddha állapotból, mindenképpen szükséges belső munka, hogy képesek legyünk megérteni a valódi okokat. Szerintem Szabó Ica gyakorlatai és Sanyi igazságkereső gyakorlatai /Őszinteség/ kiválóak erre !!!!!!!
Véleményem szerint, ha a másik tesz valamit, amivel fájdalmat okoz, az azért fáj, mert volt a mi részünkről elvárás vele szemben.
Hogy ha én szeretem, ő is szeressen.
Ha én hűséges vagyok, akkor legyen ő is.
A világ ezzel szemben nem így működik.
Minden ember képes adni, jót és rosszat egyaránt.
Ha többet, mást vársz el, akkor az elvárás miatt csalódsz. Ezért a megoldás az elfogadás, azt adta, adja, amire képes.
A megértés szintjén nagyon fontos, hogy belássuk, azt kapjuk amilyen tapasztalatra szükségünk van.
Ami bánt, ami fáj, azt három fő okból kapjuk.
az egyik, ez a tévedésünk, hogy ha szeretünk valakit az viszont kell hogy szeressen. Ha blokkunk van a szeretet befogadásában, akkor az a dolga, megmutassa a blokkot. Itt elsősorban az a fő probléma, hogy a szüleink által elhittünk, mit kell tennünk azért, hogy szerethetőek legyünk, ők sem tudták, önmagunkat kell szeretni és elfogadni, tisztelni és a helyén értékelni, hogy a világ ugyanezt meg tudja adni, amíg tévedünk, hazudunk önmagunkkal kapcsolatban a világ dolga, tükrözze ezt.
a másik az, hogy naivak vagyunk és tapasztalatlanok, az egónk olyan mint egy kisgyerek, meg kell égesse magát ahhoz, hogy megismerje a tűz forró, bízni abban tudjon, ami rajta múlik - és ehhez elsősorban önmagát ismerje meg, a mintarendszerét, ami alapvetően meghatározza mi az ami jár neki - legalábbis az eddigi kondicionáltsága alapján. Ez szükséges tapasztalat ahhoz, hogy meg tudjuk haladni a mintarendszerünket.
a harmadik fő ok pedig a saját karmánk visszahatása, az egó fejlődése során törvényszerű, hogy hibázunk, tévedünk, megcsalunk és meg leszünk csalva. Megtettük és a tapasztalatot visszakapjuk, mert szükségünk van rá, hogy átéljük ugyanazt. Ezért tévedés a harag, hiszen a karma beteljesítőjére haragudni olyan, mint haragudni a napra miért süt, vagy az esőre, miért esik. Törvény, ami értünk jött létre.
Igaz, amit írsz, hiszen megélted. Ám elégedetlenséget áraszt. Miért mentél el kínjaid terepéről?
Az elégedetlenség nem negatív, az elégedetlenség hajtóerő.
Persze bele lehet ragadni helyzetekbe, a mártírságot és a mazochizmust azonban érdemes meghaladni. Ehhez bűntudatokat kell feloldani, megmentési kényszert stb stb. Megtanulni tisztelni önmagunkat a másik embert.
A válaszok végtelenül egyszerűek és minden problémának van legjobb megoldása. Feloldani azokat a mintákat szükséges, ami miatt a Felsőbb Énünk nem képes ezeket megmutatni.
Minden tiszteletem azoké, ha valakik valamiben hisznek.
Magyarázni mindent lehet különböző tudománnyal v. áltudománnyal.
Senkit nem akarok megbántani, de szkeptikus vagyok mindenféle Isten, Sors, Karma, Buddha,
Megvanírva,Következőélet,Astrológia,Mágia, Ráolvasás,Jóslás...stb...stb...sorolhatnám napestig.
Én úgy gondolom, hogy menekülnek valamibe embertársaim, hogy elviselhetővé tegyék saját maguknak az élet rejtett buktatóit.
Őszintén sajnálom és korántsem akarok megbántani Senkit....ennyi baromságot már régen tudtam végig olvasni.
Ennél sokkal egyszerűbb a képlet.
Van Sz@r ember és van jó ember.
Ha én szeretem, nem kell szeretnie ....SŐT !!
Ha nem szeretem a páromat, kiszállok az életéből.
Sokkal hamarabb érzed, hogy nem ő az akivel együtt akarsz élni.....csak GYÁVA vagy lépni....vagy ÖNZŐ módon nem akarsz elveszteni valamit, amit még adhat neked.......inkább félremész.(semmi köze a karmához, ami sztem ugye nincs is)
Hiányzik valami....általában ez a magyarázat és már nem a megcsaló, hanem a megcsalt a nyomi :D
Egyet fel kéne fogni...sosem lesz olyan párunk, aki tökéletes illeszkedik hozzánk...mindig fog valami hiányozni a másiktól. Ez nem jogosíthat fel senkit, hogy hónapokat , éveket vegyek el "valaki" életéből.....vagy szabadon engedjük, hogy élje tovább életét, vagy lemondunk hiányunkról és próbálunk illeszkedni.
Már itt eldől ki sz@r ember és ki tud jó lenni és még közelben sincs egy idegen, másik nemiszerv :)
...és a legfontosabb kedves megcsalók:
Miért sunyi és alattomos módon hajtjuk be a ami hiányzik??
Ha jogos az igényed a "hiány" pótlására, miért nem vállalja fel senki a párja előtt???
Nem kell sokat gondolkodnod.
miért teszel fel kérdéseket?
Mégsem sikerült meggyőznöd önmagad?
Akit megcsalnak, az nagy pofont kap az egójára. Kompenzál persze, mások szarok, alattomosak, sunyik, baromságokat írnak, hülyeségekben hisznek.
Nagyon sok pofont kap az egójára az az ember, aki másokat hibáztat.
Gondoltam, hogy lesz felhördülés. Ez egy jelenség.
Akár a Sanyi, akár az Ági, akár én írom le itt ezen az oldalon, fogadd el, amit kaptál a fejlődésedért van, kiárad a harag, a lekicsinylés, a hamis önmagasztalás azokból az emberekből, akik nem értek meg még arra, szembenézzenek önmagukkal.
Itt még a megbocsátás sem működik, a becsapottság fájdalma feldolgozatlan.
Aki az gondolja önmagáról ő jó, a másik ember pedig szar, kőkeményen hazudik önmagának. A világtól megkapja a tükröt, bevonzza, hazudni fognak neki.
Ez van, növeljetek őszinteséget önmagatokkal szemben - ha tudtok.
Mert milyen alapon akarja valaki elhitetni önmagával hogy ő jó, ha nem képes a megbocsátásra, táplálja a haragot önmagában, ha nem képes az elfogadásra és a szeretettel teli elengedésre?
Az emberi jóság, tisztesség és érték itt kezdődik.
Sajnálom , ha megbántottam bárkit is, nem volt szándékomban.
Költői kérdést tettem fel...én tudom a választ :)
Az elengedés , nem megbocsájtás.....és nem harag miatt engedjük el,hanem szeretetből :D
Az emberi jóság és tisztesség nem kell, hogy egyenértékű legyen az emberi hülyeséggel.
Sokáig hittem a Télapóban, a Jézuskában és a Rézfa...ú bagolyban is.
Nem megyek bele meddő vitákba, hisz értelmetlen a képzelet szülte semmiről meggyőzni egymást.
Egyszerűen másképp gondoljuk.
Őszintén kívánom legyetek boldogok!
Ne haragudj kedves Katalin de én sem igazán értek veled egyet. Engem is megcsaltak 7 év kapcsolat után, mondhatnám teljesen váratlanul, de nyilván ez nem így van, csak én voltam a vak ahhoz hogy észrevegyem a jeleket. Mert maximálisan megbíztam a páromban.
Nyilván van valami oka annak ha az egyik fél félrelép, nálunk azonban ezt nem előzték meg viták, veszekedések, a párom nem kérte hogy változtassak ezen vagy azon, azt sem tudtam hogy van valami gond köztünk. Ráadásul egy olyan nővel csalt meg aki idősebb, iszik és dohányzik is, miközben a párom utálja a dohányzást és antialkoholista. + Vegetáriánus.
Kb 5-6 hónapja csalt, amikor rájöttem. Az lett gyanús, hogy amikor hazajött mindig büdös cigiszaga volt és el sem tudtam képzelni hogy az én cigiutáló párom hol járkál ilyen helyen?. De mindig megmagyarázta, hogy az ügyfelek (P..... ügynök volt) dohányoznak és ráragad.Nem akarom leírni ezt az egészet mert nagyon fájdalmas volt a számomra, és az okát azóta sem árulta el. Ugyan megbocsájtottam neki, de nekem ez a kapcsolat már semmi örömöt nem okoz és megbízni sem tudok benne többé.. És nem érzem hogy hibás lennék, még akkor sem ha "okot adtam erre". Esélyt sem adott arra, hogy bármit megbeszéljünk, hiszen ő nem az a típus. Szerintem elég jellemtelenek azok az emberek, akik arra valóó hivatkozással csalják meg a párjukat, mert az szerintük nem ad elég örömet vagy boldogságot nekik. A problémákat meg kell beszélni és ha nem jutnak közös nevezőre, akkor még mindig szét lehet válni, és a becsület megmarad.
Károsnak tartom azt a mentalítást, amivel itt a megcsalt nőkben gyakorlatilag bűntudatot keltesz, mert biztosan ők a hibás a kialakult helyzetért. Honnan veszed ezt?
Ezzel gyakorlatilag a férfiak önigazolást kapnak, hogy bármit megtehetnek velünk nőkkel.
Ahogy én látom egyszerűen arról van szó hogy a férfiak szexuális étvágya sokal nagyobb mint a nőké, és ezt mindeképpen ki kell elégíteniük, akár a saját párjuk családjuk feláldozásával is.
A felgyorsult életnek köszönhetően változnak az emberi szokások.
A világ is változik....a normál értékrend egyre több emberben felborul.....megmagyarázzák és indokolják a lopást, a hazugságot, s könyörtelenséget, a csalást stb...stb....és a megcsalást is.
Sajnos ez egy idő után normálisnak tűnik, hisz mindenhol ezt hallod olvasod.....persze az emberi társadalom nagyobb része elitéli alapból ezeket a dolgokat.
Azt gondolom, a legtöbb megcsalás a nemiszervek viszketése miatt történik....semmi komolyabb indok nincs mélyebben.
A megcsalók általában egy pár órára jönnek össze és lezavarnak egy-két numerát.
Ott megkapod ami hiányzott??...biztos nem....egyszerűen "izgalomra" vágyik és nem érdekli, hogy másnak milyen fájdalmat okoz.
A megcsalók előszeretettel hangoztatják "Hiányzott ez meg az!!" (oldalakat írhatnék kinek mi hiányzik) hányinger keltő és nagyon gyenge védekezés, ugyanis ha hiányzik valami egy párkapcsolatban, akkor pakolj össze és keress olyan párt aki megadja neked......de a érzelmileg nulla embernek persze nincs bátorsága megtenni, mert egyszerübb ha innen-onnan összeszedni, ami kell neki.
Majd jogot formálunk a "hiány" dumával , hogy még a tükörbe is beletudjunk nézni.
Ez egyszerű ÖNZŐSÉG és GYÁVASÁG....de ha egy olyan emberrel teszed meg, aki szeret és a boldogságodat szem előtt tartva él VELED...akkor gusztustalan és undoritó cselekmény.
Teljesen mindegy Nő vagy Férfi teszi meg.
Minden valamire való ember tudja, hogy egy párkapcsolat lemondásokkal jár.
Olyan ember nem létezik, aki MINDENT megad neked, hisz te sem adsz meg mindent !!
Tedd sorrendbe mi a fontos neked és ha a párod nem tud annyit adni, akkor engedd el és hagyd, hogy megkeresse azt, akinek többet tud adni.
Ez így korrekt, akivel valaha "egyek" voltatok.
Ne bontsuk le Nőre és Férfira....érzéketlen emberek.
Megértem, hogy a történetedben férfi volt az elkövető, de ugyanannyi fehérmájú feleség, élettárs és barátnő van a világon, aki"máshol" kezelteti a szexuális étvágyát ....nem az aktuális párjával.
Ez, hidd el, ez egyáltalán nem bűntudatkeltés, sokkal inkább egy másfajta megközelítési módról szóló gondolkodás, ami órási segítség lehet annak aki hajlandó elfogadni.
Senki nem bűnös, és senki nem bűntelen, mint ahogy senki nem hibás, és nem hibátlan, mindenki az életet tanulja.
Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek a fejében megfordul automatikusan, egy ilyen helyzetben, hogy én vajon mit hibáztam, mit nem vettem észre, miben hazudtam magamnak. Ezt érdemes kicsit mélyebben, tudatosabban is vizsgálni, mert nagyon értékes felismeréshez lehet belőle jutni.
Mondjuk egy megcsalós helyzetben simán ott lehet a másik iránti tapintat, "nem akarom megbántani" attitűd, a "hiába magyarázom mi hiányzik" téma, mert a megcsalt fél tényleg nem is érti a különbséget.
Azonban sajnos én úgy tapasztalom, hogy ha valaki valamilyen bajban, konfliktusban, rossz helyzetben arra jut hogy valaki más a hibás és ő pedig teljesen ártatlan, az egyfajta megrekedés. Lehet hogy egy nagyon kis apróságról van szó, amiben változni szükséges a továbblépéshez, de a azt gondolom, hogy a Sors addig mutogatja, amíg rá nem jössz hogy mi az a dolog, apróság vagy nagyobb. Ha sikerül rájönni és abban fejlődni, akkor tudsz továbblépni, sajnos előbb nem. Amíg ez nem sikerül, addig csak megrekedés van, ilyenkor alakul ki a "szar és jó emberek világa" benned. ahogy ezt az egyik hozzászóló megfogalmazta, és ez nem hinném hogy jó lenne, senkinek, mert az elég sivár világ lehet. Viszont szerencsére mindenkinek megadatik a szabad akarat és a szabad választás lehetősége, és kis bátorsággal olyan világban élhet, ami jó neki.
Kedves Ágnes!
Senki nem bűnös....senki nem hibás.......meg a Sors intéz mindent, csak nézzél mélyen magadba.
Ha beléd rohan autóval valaki hátulról vagy a feleséged az ágyadba hentereg a szomszéddal...stb...stb.....gondolkodj el miben hibáztál....próbáld megközelíteni máshonnan....vagy megrekedsz.
Ennyi általánosságot, áljóságot már régen olvastam.....igen is van szar és jó ember.
Továbbá.....Nem tudom hol élsz te per-pillanat, de a mai világban szabad akaratról és szabad választási lehetőségről botorság beszélni.
Viszont legyél boldog ha neked megadatott /és akkor értem miért írsz ilyen butaságokat/,
mert az emberek nagy részének csak bizonyos utak közül lehet választani és olyan út nincs is amilyet szeretnénk/nének.
Köszönöm a jókívánságot ! Én értem, Tőlem bárki feloszthatja a világot szar és jó emberekre, akinek így jó. Én megrekedt és kereső emberekre osztanám, ha muszáj lenne felosztani. Én azt tapasztalom, hogy van választás is meg út is, de nincs nálam a bölcsek köve.
Abban tökéletesen egyetértek, hogy olyan út, amit az emberek szeretnének, de különösebbet nem kell tenni érte csak átlépni rá, olyan szerintem sincs. Vagy ha van, akkor ahhoz erős hit és önbizalom szükséges, leginkább önmagukban, hogy jól tudnak dönteni az utakkal kapcsolatban. A szabad akaraton a gondolat, hit és cselekvés szabadságát értettem. Ági
ha az ott van.
Aki hibáztatja magát.
Te is ezt teszed magaddal, hiszen belátod - legalább azt, vak voltál.
Sőt még azt is a kommunikáció nem működik köztetek.
Tudod, ha valaki azt tapasztalja, a másik ember gondolkodása olyan merev, mint a Tiéd, egyszerűen abbahagyja a kommunikációt.
Mert kész, betonkemény véleményed van. Ítélkezel és a segítő szándékom bizony nem megy át.
Sajnálom.
Ha ezen nem tudsz változtatni, a kapcsolatod nem fog működni. Mert a párod el fog menni újra lazulni, keresni fog valakit, aki azonnali véleményezés helyett együtt érzően végighallgatja.
Ugyanis ha valóban a szex lenne a probléma forrása, akkor ez jóval előbb kibukik, mint hét év. A nagyétvágyú, lelkiismeretlen pasik még pár hónapig sem bírják ki, és a teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy nők is vannak ebből a típusból.
Hosszú éveken keresztül éltem én is abban a világban, amiben most te. Néha meg-meginogtam, mert olyasmik történtek, amik nem illettek a képbe. A környezetem azonban folyton visszahúzott, mert ők is ilyen egyszerű séma szerint élnek: a halál után megszűnünk, az élet csak ennyi.
Ha ezt elfogadjuk, légüres térbe kerülünk. Magunkat helyezzük a legfelső lépcsőfokra, holott az univerzumról sem tudunk semmit. Ezzel kész a káosz.
A hit valóban becsülendő. Mióta van, én is visszakaptam önmagam, napról-napra rácsodálkozom a világra. Minden értelmet nyert, összefüggő képpé állt. És olyan dolgokra vagyok képes, amikről még én magam sem álmodtam.
És ha hiszed, ha nem, vannak tökéletesen illeszkedő párok. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincsenek nézeteltéréseik.
Amíg nem nyitunk a világra, annak mélyebb régiót sem tapasztalhatjuk meg.
Szép napot mindenkinek!
Kedves Mindenki,
Engedjétek meg, hogy kikérjem a véleményeteket.
Feleségemmel több mint tíz éve ismerkedtem meg az egyetemen. Kapcsolatunk azóta tart. Az idő nagy részében távkapcsolatban éltünk, tervezgettük a jövőnket, álmodoztunk, hogy milyen lesz majd ha összeköltözünk. Sajnos több okból kifolyólag ez hosszú ideig nem volt lehetséges. 2,5 éve végül leköltöztem hozzá, és elkezdtük a közös életünket. Először én tanultam, míg munkát kerestem, aztán Ő tanult, tehát csendben éldegéltünk egymás mellett. Egy hirtelen ötlettől vezérelve megkértem a kezét, majd rá egy pár hétre áldott állapotba került, aztán lakásvásárlás, esküvő.... mindezt úgy, hogy igazán kettesben nem éltünk együtt, nem ismertük meg egymást, most már mindketten belátjuk, hogy kicsit elkapkodtuk...Aztán megszületett a Kisfiam, az életem értelme. Boldogok voltunk, és hihetetlen fáradtak. Aztán ahogy növekedett, cseperedett a kis csemeténk, én úgy kerültem a háttérbe..... nem részletezném tovább, a lényeg, hogy ezek után én megcsaltam...megismertem egy lányt, akivel csak barátok lettünk...aztán több lett belőle, én hónapokig ellenálltam, kitartottam, hiszen a távkapcsolatunk alatt sosem csaltam meg, nem fért bele az elveimbe...és egyszer csak azon vettem észre magam, hogy szerelmes vagyok a másik Lányba...és megtörtem...elkezdődött a hazugságdömping, ami eleinte nem is okozott nekem problémát. Ám a kezdeti nemtörődömség nem tartott sokáig, amikor is végig gondoltam mit tettem, rohamosan romlásnak indult a, a gerincsérvem olyan állapotba került, hogy kórházba kerültem ( ez 2013. júniusában történt) ... de a kórházban a kezelések ellenére nem javult az állapotom...éreztem hogy összefüggés van a dolgok között, ezért megpróbáltam kilépni az új kapcsolatomból...de nem sikerült, nem tudtam elengedni....otthon többször elmondtam hogy probléma van, nem vagyok boldog, és azt is elmondtam miért. A válasz mindig az volt: Majd jobban odafigyelek ígérem...és persze két nap múlva már semmi...hát visszaléptem az új kapcsolatomhoz...többször megpróbáltuk abbahagyni, Ő küldött vissza a családomhoz, hogy rakjam rendbe a házasságom...mindig ezt mondta...de nem sikerült, egyszerűen nem tudtam elengedni. Olyan szerelem alakult ki közöttünk, amilyet még soha nem éreztem, minden jól működött közöttünk, Ő volt ( volt???) a másik felem. Már csak pusztán egymás érintésétől is hihetetlen, megmagyarázhatatlan állapotba kerültünk....az egészségi állapotom egyre rosszabb lett... és mint az várható volt, lebuktunk. Nem volt egyértelmű, de nem bírtam tovább, vallottam...mindent őszintén...mint az várható volt, teljes volt a sokk...elválunk, visszaköltözök anyukámékhoz a gyerekkel.....aztán 180°os fordulat következett...megbocsát, kezdjük előröl...én időt kértem, nem mondtam egyből igent...gondolkodtam, pszichológussal beszéltem, barátokkal beszéltem, Vele is beszéltem, és (talán túl hamar) azt mondtam próbáljuk meg... Őt elküldtem, összetörtem, megöltem a lelkét... és visszamentem a családomhoz...ez múlthét hétfőn történt... aztán pár napig minden szépen alakult, sokat beszélgettünk, sokat szeretkeztünk, úgy nézett ki minden rendben lehet...persze sokszor eszébe jut még, de azt mondja boldog. Viszont én már nem vagyok biztos a dologban...nem vagyok biztos benne, hogy jól döntöttem, félek tőle, hogy azért döntöttem így, mert megsajnáltam, mert bepánikoltam, hogy elveszi tőlem az Életem Értelmét, a Fiamat...és egyszerűen nem tudok másra gondolni, csak Őrá...minden percben, hogy mennyire hiányzik az érintése, az illata, a hangja, az ölelése, a csókja...ha a feleségemmel vagyok, hozzámér vagy megcsókol, nem mondhatom hogy rossz, de azok után, hogy megtapasztaltam milyen a mennyország....És kétségeim támadtak, nem tudom, hogy a feleségem meg tud-e bocsátani, vagy egyszerűen csak ő is pánikba esett, hogy mi lesz vele, és ezért mondja, hogy igen, és maradjunk együtt...nem tudom, hogy én túl tudom-e tenni magam azon, hogy mást szeretek, úgy, ahogy még soha senkit... Félek, hogy nem fog működni, csak megpróbálom a Fiam miatt....és félek, ha kétségeim vannak, nem tudom megcsinálni... félek hogy nem fog működni, de egyszerűen nem élném túl a másféléves Kisfiam elvesztését... Kérlek osszátok meg velem a véleményeteket, az sem baj, ha olyanok írnak, akik csak elítélnek, de ha lenne olyan, aki volt vagy van hasonló helyzetben, kérem ossza meg velem a tapasztalatait... Szép napot
1. Van egy csomó olyan meggyőződésed, ami nem igaz.
És az életedet így nem a valóság, hanem a téves meggyőződéseid mentén kormányozod.
2. Gerincbetegség: nincs tartásod (gerinced), nem vagy Magaddal és másokkal becsületes. Nem tartasz ki az Általad helyesnek ítélt dolgok, mint helyes választások mellett. Egyszerűen nem kezeld az Általad helyesnek ítélt dolgokat helyes választásokként. Az a belső érzelmi konfliktusod van, hogy tudod, mi a jó, de mégsem vállalod fel, nem mered megtenni.
A téves meggyőződések miatt.:)
Hiába észleled, hogy mi a jó, ha közben észben meg az van, hogy ezt nem szabad.
Miről beszélek?:) Lehet érteni?
Ha Neked valami jó, mért nem azt teszed teljes mellszélességgel?
Ha Neked valami nem jó, mért nem mondasz rá nemet?
Ha Te teszel valamit, mért teszel közben úgy, mintha nem tennéd azt?...
Ilyenek.
Ebben a 3 kérdésben fel van sorolva, mikben tudnál helyesebben cselekedni - ami megoldaná a helyzetedet.
Írd fel egy papírra, miket szeretnél, és utána dolgozz ki megoldásokat arra, hogy azt mind, vagy azokból minél többet megkapj - becsületes úton.
Amelyiket szerinted nem lehet megvalósítani, abban kérj tőlünk tanácsot!:)
vagy ha egyáltalán eszébe jutok,és nem a pillanatot élvezi azzal a személlyel,akivel a vágy csúcsait járja,akkor valóban megcsal,mert az én viszonylatomban,velem kapcsolatban éli hozzám ragadt életét.Nem megcsalás,ha nem gondolsz a fehér bűn(tudat)elefántra,hanem egyszerűen éled,amit a helyzet hoz,(az összefonódás kibontakozását).Akkor béklyó és rossz szájíz nélkül szárnyalsz vágyatokkal,és valóban a saját sorsodat éled,és nem más függvényeként görcsölsz a programozott helyes és nem helyes ítélkezéseid érzelmi vonzatai között.De ez csak akkor működik,ha nem alkoholtól,kábszertől,stb.bódultan éled meg a pillanat tisztaságát,hanem önkéntelenül(spontán),és totálisan(elragadtatottan)feledkezel meg a téged befonó kapcsolati és elváráshálóról.Üdv:felacso
Kedves Aditi és Domoszlai Katalin!
Nagyon értékes és sokak számára segítségként szolgáló véleményt írtatok a témával kapcsolatban. Elismerésem. Én pár gondolattal szeretném kiegészíteni az Általatok leírtakat. Aditi az önismeret, önértékelés, szabad szellem, tudatos én felfedezésének szerepére hívta fel a figyelmet. Fontos kiemelni a tudatosságot. Itt nem érzelmi hanem a környezet, működések, saját működés felismerése utáni tudatos életvezetés a lényeg. Sokaknak sokkoló lehet ez a felfogás, de - sajnos vagy nem sajnos - a világ így működik. A mesék, szociológiák, neveltetés által belénk táplált világkép, ebből fakadó elvárások és a valóság nagyon különbözik. Erre a tudatállapotra nagyon sok tapasztalás után juthat el az átlag ember - többnyire keserű élmények után. Domoszlai Kati véleménye is teljesen helytálló a hiányérzetből fakadó csalárd működés kapcsán. E két fő gondolatmenetet szeretném kiegészíteni pár sajánt véleménnyel a teljesség igénye nélkül. Az önismeret és önmegvalósítás kérdése egyértelmű, ezt nem forszírozom - bár talán ez a legnehezebb elengedés, megbocsájtás, feldolgozás témában. Vegyük csak az alapkérdést: hűtlenség. Vajon tényleg mindig kettőn áll a vásár? A hiányérzet amit a megcsaló megél mindig a másik fél tevőleges vagy nem tevőleges hozzájárulásával történik? Hát nem. És nagyon nem. Vannak bántó kapcsolatok, érzéketlen és hiányos kapcsolatok. Azonban a többségében tiszta érzésű és igényű emberek kellnek egybe. Persze lehetűnk poligámok, tapasztalatlanok, sokfélék. A kapcsolatok megtartására nincs egyértelmű statisztikai vélemény míg az ellentétére sem. Nem is a statisztikák döntenek. Sok esetben a hiányérzet nem a kapcsolatból a társ alul vagy felül működéséből ered. Hanem az elkövetőből. Annak gyermekkori és később megélt életútjából, tapasztalásaiból, működéséből. Olyan hiányérzeteket, sérüléseket hordoznak magukban ami folyamatos külső megerősítést kíván a számukra. A bázis kapcsolat eltörpül és mégis oda térnek vissza. Miért? Mert nem a kapcsolatukkal, az abban való megéléseikkel van a bajuk, hiányuk, hanem saját magukkal. Tudják, hogy a döntés amit hoznak milyen következményekkel jár/hat. Sok ember életét sanyarítja meg hosszú időre, de nem tudnak ellenállni a saját igazolásuk vágyának. Teszik amit tenniük kell. Aztán ott van a bőség állapota. Amikor az elkövető mindent megkap. Anyagi, érzelmi, szexuális, stb. téren. Elégedett és még sem. Mert ő maga nem tud, nem képes, nem akar hozzátenni a kapcsolathoz. Ami egyensúlytalanságot okoz. Ez bántja, rossz érzést kelt benne és a kapcsolati hierarchiában is alárendelt érzést kelt benne. Nem marad más minthogy kintről, mással biztosítsa saját értékességének, hasznosságának érzetét. Szóval akár hiány, akár bőség, nem kell mindig kettő a vásárhoz. A döntést és magát a történést egy ember hozza. Hogy mi volt az ok az mindig kérdés marad. Ha valaki kötődik, tisztel, és fontos a kapcsolat, akkor a megoldáson dolgozik és nem a kifelé való megvalósuláson. Hiszen a legtöbb elkövető visszatér a bázis kapcsolatba. Ami már eleve azt jelzi, hogy önmagával kéne tisztában és békében lennie, nem másra hárítani a hiányait ami nem is a kapcsolatából erednek. Ezzel a kis szösszenettel szeretnék sok erőt, kitartást kívánni minden nőnek, férfinak akit ez a gyötrelem elért. Tudatom Veletek, hogy ne magatokat okoljátok. A döntést és a cselekedetet nem Ti tettétek meg. Mindenre van megoldás és aki akarja az megold nem mást keres. Higyjétek el, kevés az a szeretői viszony amiből valós kapcsolódás lesz. A legtöbb ilyen helyzet sok fájdalommal és az elkövető számára nagy tanulsággal jár. Hiába a nagy méret, az extra körítés, a vágyak megélése, mégsem lesznek istenek vagy istennők, mert csak használják őket. Persze vannak kivételek de ez csak pár százalék.