Meditáció - halálfélelem
Egy kérdésem lenne hozzátok. 2 éve "kutatom" a spirituális utat, és közben sok magasabb szintű tapasztalásban is volt részem, de a mindennapi meditációt hanyagoltam.
1 hete kezdtem neki a "műveletnek", mert erős késztetést éreztem. Meditáció közben szinte érzem hogy egy "másik dimenzióban" létezem a testemen kívül, és késztetést érzek hogy hagyjam itt a testem, és akkor ajtóstul rám ront a halálfélelem :D (egyébként a félelemnélküliségen "dolgozom" egy ideje :) ) arra gondoltam lehet túl mohó vagyok tudás szempontjából, mert még pár hete az ismeretlentől való félelmet alakítgattam, mivel pánikfélelmeim voltak, most meg egyből rohanok a halálfélelem nélküliségbe. :D az lenne a kérdésem, ha "túllépnék", akkor meghalhatok? (nem egoban, hanem fizikailag) bár ez számomra is ostoba kérdés, de lehet egy kis "külső" behatás nyugalmat hozna.
Tapasztalatokra is kíváncsi lennék :) válaszaitokat előre is köszönöm :)
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
hanem a halálfélelem kioldása után fogsz tudni igazán élni!
A félelem hatalmas energiaveszteség, beszűkült állapot. A fizikai test halálától való félelem hasznos is, mert védelmezni és óvni fogod az életedet. Az életösztön az egyik legerősebb ösztönünk. Viszont keletkeznek halálfélelmek olyan helyzetekből, amikor súrolt a halál szele ebben az életedben és hoztunk át elég sokat előző életünkből, amikor az adott szituációban ténylegesen elveszítettük az életünket.
A félelem oldó meditáció, akár kicsi dologra akár a nagy félelmeink valamelyikére csináljuk az oldást, kétféle eredménnyel járhat. Ha félig sikerül kioldani meditációban, előfordul, hogy a maradékot megtapasztaltatja az élet velünk.
Tapasztalataim szerint ez a kisebb problémákra vonatkozik. A nagy félelmeink feldolgozása egyetlen meditációban nem lehetséges, ezért ha elszánod magad arra, hogy végigviszed, tartson ameddig tart, a védelmet meg fogod kapni arra az időszakra.
Két halálfélelmemet oldottam ki eddig. Az egyik esetben beleestem egy szakadékba, ahonnan nem tudtam kimászni és szépen, lassan éhen haltam. A másik nagyon durva volt, egy barlang mélyén elkapott és szétmarcangolt egy állat, miközben felfalt még a csontjaim szétroppanását megtapasztaltam a meditációban. Jó pár napig húsra nem bírtam ránézni, de ez aztán elmúlt :-)
Egy szó mint száz azt javaslom vágj bele, érdemes előző életbe visszamenni, hol keletkezett, hogy tudatosítani azt is tudd, maga az élmény oda tartozik.
Hát nem is tudom. Szerintem az elme nagyon is jogosan fél a haláltól, hisze ő nem tudja megkülönböztetni a test elhagyását a valóságban és a mediben amíg nem tapasztaltad. Nekem úgy sikerült áthidalni, hogy fél éber állapotban pusztán az éberségem megtartásával egy helyzetben. vagyis félig álomban, spontán jött el az élmény. Azóta nem félek kilépni a testemből. de nem is gyakorlom, mert mi a fenének?? Ezek annyira téves spiri utak, bocsánat, lehet, hogy neked nem, szerintem így van. nem attól leszünk tudatosabbak, hogy valamit akarunk megcsinálni, vagy meg tudunk csinálni, és nem fogunk tőle jobban szeretni sem. Én az életben giszek, amely elhozza mindig azt a dolgot, amit meg kell tanulnunk, úgy, ahogy az nekünk jó. Nem kell azt kitalálni, erőltetni. A félelmet is szeretni kell, szolgál minket, amíg túl veszélyes lenne valamibe belemennünk. Amíg nem tudunk repülni nem kell leugrani a hegyről. Amikor eljön az ideje, akkor csak észrevenni kell Harcolni, akarni, ellenállni az elmének , a félelemnek sohasem.
Namaszte
megkülönböztetni a jogos félelmet az irracionálistól.
Ha félsz, hogy megbuksz a vizsgán, tanulni fogsz. De láttál Te is olyanokat, akik bepánikoltak, leblokkoltak és megbuktak. A szeretettel megoldani gyökércsakrás problémákat? Az őzike azt mondja a farkasnak szeretlek innentől együnk mind a ketten füvet? Vagy a kölykeit védelmező anyatigris annyira szereti a támadót, hogy odadobja a kölykeit?
Szeretni saját magam, a világot és közben teszem a dolgomat, megvédem azt, amit meg kell védeni. Ez maga az élet.
Az egyes élethelyzetekben helye van az óvatosságnak, más helyzetekben helye van a bátorságnak. A túlzott félelem és a vakmerőség ugyanúgy kibillent állapot.
Az elme által megkreált, irracionális félelem, a paranoia, a pánik a lélek beteg megnyilvánulása, amit megismerni és meggyógyítani kell.
A halálfélelem akkor ésszerű, ha életveszélyes helyzetben vagy. Ha pánikrohamban, rémálmokban jön elő, az a múlt és nem pedig a jelen.
Valójában ez nagyon egyszerű. A problémát ott érdemes megoldani, ahol keletkezett. Ha ebben a pillanatban veszélyben vagyok, ezt a helyzetet kezelnem kell. Ha viszont az elmém belevetít a jövőbe egy irracionális félelmet, akkor az a félelem uralja a gondolataimat.
Fóbiáink sokféle gyerekkori problémából fakadnak. Nagyon sok esetben átveszünk félelmeket a környezetünktől, a felnövekvő generáció különösen rossz helyzetben van ebből a szempontból. A tévéből áradó erőszak a feldolgozás lehetősége nélkül süllyed a tudatalattiba, hogy agresszív cselekedetek vagy rémálmok formájában bukkanjon újra a felszínre.
A gyökércsakrás félelmeink tudatosítása a férfi oldal feladata. A bennünk élő férfi magatartási mintái, képességei és gyengeségei határozzák meg a hogyant.
A repülés jó példa. Van ez a vicc a sasfiókákról és a rókáról. A hegy tetejéről ugranak. A róka is ugrik, zuhanás közben kérdik a sasok: Hé te róka, te tudsz repülni? Mondja a róka, én nem, erre a sasok: Hű de laza :-)
Annyi a dolgunk, ismerjük meg, rókák vagyunk, vagy sasok, a sas úgy tanul meg repülni hogy beleugrik a levegőbe a róka meg soha.
Az egó kapaszkodik a hitrendszerébe, a lélek pedig tapasztalja saját magát és a Valóságot. A földön sétáló sas, aki retteg, az elszállt róka, aki becsapódik, ez itt a 21. század lelkileg megnyomorított embere, akinek narkóként adagolják az ezó maszlagot, a szeretet majd megold mindent...
Az utolsó mondathoz szolnék hozzá, mivel én is így gondolom hogy letudják a probléma megoldást a szeretettel. A bölcsek szerint is akkor van vége a szenvedésnek mikor teljesen elegünk van belőle (beteltünk) , ilyenkor nem szeretettel nézünk az adott helyzetre. Szerencsére volt tapasztalásom e témával kapcsolatban. Hihetetlen mennyiségű haraggal és bezártság érzéssel "lett vége". :) A válaszod köszönöm, de nem utazgatok a múltba, a jelent a múlttal alakítottam, viszont a jövőt most alakítom. :) Ha úgy hozza a jövő, visszautazok majd a múltba....
Érdekes, mert 2 hete nem jártam itt, és ezalatt pont azt "tanultam" meg, amit itt leírtál. :) Egybeesések... Egyébként nekem nem volt cél hogy kilépjek a testemből vagy bármilyen spirituális élményem legyen, hisz meditáció nélkül is mutat az élet "dolgokat". Egyszerűen csak azért meditáltam, hogy az elmém tisztítsam (talán) , de szinte egyből átestem a "ló túlsó oldalára" akaratlanul is. Túl intenzív élményekben volt részem. Már abbahagytam a meditációt, úgy döntöttem tudni fogom mikor készültem fel rá. :) köszönöm a választ.
Remélem kapok valami kis segítséget.Halál félelmet érzek sokszor aludni sem merek.Társul még hozzá egy kis légszomj és mellkasom is fáj.Lehet ez pánik betegség?hogyan tudnám kezelni?
Amikor keletkeztek, nem tudtuk feldolgozni.
Amikor hasonló élethelyzetbe kerülünk, ezek a félelmek feljönnek a tudatalattiból.
Légszomj keletkezhet születés élményből, ilyenkor a új élethelyzetnek kellene megvalósulni.
Jöhet olyan traumából ami ebben az életedben történt és jöhet előző életből, ahol így haltál meg.
Transzlégzéssel jól oldhatóak vagy meditációval. Kérdés, melyik technikát mered kipróbálni. Ugyanis ezeknek a lényege, bele kell menni az érzésbe, megélni, amilyen mélyen képes vagy rá. Így kioldódik és a kapcsolódó fizikai tünetek is megszűnnek.
Az előző életbe történő utazás megajándékoz azzal az érzéssel, jé, meghaltam és mégis élek :-) Bár felkavaró és fájdalmas, nagy tisztulást eredményez.
http://domoszlaikatalin.fw.hu/