Uralkodó ideál
Fiatalkori párkapcsolataim tapasztalatai alapján fejben felépítettem egy ideált arról, hogy milyen társra is van szükségem.
A sors úgy hozta, hogy harmincéves koromra véletlenül össze találkoztam azzal a nővel, aki maximálisan megfelelt ennek az ideálnak.
Nyolc éven keresztül éltünk boldogan, amikor is egy váratlan eseménysorozat olyan változásokat hozott az életünkbe, aminek köszönhetően az ideál megváltozott és végül véget ért a párkapcsolatunk.
Azóta eletet pár év, egyedül élek és hiába keresem az új társam, senkit nem találok aki megfelelne a fejemben lévő ideálnak. Azt is mondhatnám, hogy szerencsém volt, hogy legalább egy nő volt az életemben aki megfelelt.
Na már most, két lehetőségem van, vagy tovább keresek, hátha találok valakit aki megfelel az ideálnak, vagy valahogy el tudom engedni ezt a makacs ragaszkodást az ideálhoz, amit húszon évesen kreáltam.
Érdekes, hogy a fejemben kreált, általam tökéletesnek gondolt ideál képe, nem változott az elmúlt húsz év alatt.
Mit tegyek?
Köszönöm a válaszokat,
János
Már adtál meg címkéket. Saját címkéid:
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hát ez nagyon tetszik. :) Csak találgatok. Lehet, hogy nem mersz lelépni a saját magadnak kijelölt "ideális" ösvényról, és megtapasztalni a "lehet, hogy nem tökéletese, de lám tudom szeretni őt mégis" akpcsolódást? Azért van ilyen sejtésem, mert én ellenkező utat járok. :) Még sohasem találkoztam a ideálissal, inkább csak az ál-ideálisokkal, és lassan el kellett fogadjam, hogy minál többet tudok megtanulni szeretni a maga tökéletelnségért, annál többet tudok szeretni önmaagm tökéletelnségéből. és lassan arra is rájöttem, hogy nincs en ideális, meg nagy ő sem. csak oylanok, akik megtanítanak szeretni valami oylasmit, amit eddgi nem is simertünk magunkban. :) Aztán hogy maradnak e vagy nem, az inkább csak attól függ, én hol tartok. De gyanítom, hogy aki végül hosszú időre marad, az távol van attól, amit most el tudok képzelni.... :) Mert még sokat kell fejlődnöm. :) És azt is sejtem, hogy azok utána viszontagságok és hatalmas katarzisok után, amiken keresztül mentem eddig, az "ideálist" naygjábl halálr únnám. :D :D :D Én a heledben alevesbe csapnék. :) Végülis, mire való az élet, ha nem kockáztatunk?????
Namaszté
Keresd,szeresd,és vagy az érzés megtartásába belekövesedsz,vagy összetörik.Ekkor építs a romokon egy új ideált(vagy restauráld a régit),keresd,szeresd,és ismételd a kört,amíg bele nem unsz.
U.i.:Minél kevesebb az elvárás,annál könnyebben pörög a mókuskerék.
Kedves János,
Egyszerűen csak higgy és bízz és hagyd hogy történjenek a dolgok és akkor - ha valóban szükséged van rá és éretté is váltál a kapcsolódásra (meg a társad is) - akkor minden megtörténik magától is.
Ha az az ideál nem általad kreált, hanem belülről érintett meg, akkor Rád fog találni az ideális társad. Ha azonban csak fejben felépített (és sem a szellemednek, sem a lelkednek nincsen köze hozzá), akkor meg majd a maga idejében átalakul az ideálról alkotott képed.
Másrészről meg megdöbbentő, ahogyan írod: "senkit nem találok aki megfelelne a fejemben lévő ideálnak".
Lehetséges, hogy azért mert nő vagyok, de én úgy gondolom, hogy az ideális társunk nem csak a fejünkben, hanem a szívünkben is kell hogy lakozzon... hiszen a szerelem, a szeretet, a szívem is kell hozzá, hogy a lelki társamra rátalálhassak.