Nem tudom ti mit gondoltok róla, de azt gondolom minden emberrel akivel találkozom, valamilyen kapcsolatot alakítok ki, minden egyes esetben egy tükörkép. Kigúnyolnak a munkahelyemen, piszkosul fáj megalázó látni hogy kb. 5-en röhögnek a viccnek szánt beszóláson tőlem 1-2 méterre egész műszak alatt. Valószínű hogy megérdemelten kapom vissza, mert fáj, valahol valamikor én is megtettem. Kolléganőm első munkanaptól kezdve, felfújt hólyag képpel tanít be a munkára és mindent megtesz annak érdekében, hogy minél hamarabb kirúgjanak, vagy áthelyezzenek ( áthelyezésem megtörtént 2 hét után). Segített rajtam egy férfi a legváratlanabb helyzetben és azóta napi 3-4 órás telefonos értekezletben kell elmagyaráznom, hogy a lelki problémájára nem az a megoldás ha totál részegre issza magát és közben drogozik is. Az meg végképp nem hogy cipőfűzővel akarja felakasztani magát, csak foglalkozzon már vele valaki, vagy ha másképp nem megy tonnányi hazugságot gyárt. A következő hölgyemény aki azt hiszi, hogy attól lesz boldog, hogy megvásárolja egy férfi szeretetét pénzért ( az Úr börtönben csücsül, a hölgy pedig fizeti a hiteleit, az Úr családjának küld pénzt), de amikor azt hiszi a hölgyemény, hogy senki sem látja lehullik a lepel a hölgy arcáról és végtelen szomorúság, és sötét gonoszság sugárzik. A következő 2 hölgy más más formában ugyan, de azért hogy biztonságban legyen, együtt él vagy házas egy férfival hogy anyagi biztonságot kapjon. Ezért bármit elvisel, kifelé mosolyog, miközben a maszkja recseg ropog. A következő kolléganő :D abban élvezkedik, hogy pletykál bárkiről bármit. És sorolhatnék még sok példát. Azért veszem ezt észre mert ugyanígy megtettem én is életem során, és ez a szembesítés? Vagy egyszerűen csak unatkozom, és a saját problémáimat fedem el azzal, hogy megfigyelek másokat.