Kérdezz önismeretről!
Ha kérdésed van önismeretről, a személyiség működéséről vagy önismereti problémamegoldásról, akkor azt itt tedd fel, és remélhetőleg kielégítő választ kapsz majd rá!
Kövess minket!
Friss hozzászólások
-
Edina9:Az új születéséhez temesd el a régit
-
NagyAM:Miért nehéz változni?
-
NagyAM:Célok nélkül nem haladsz!
-
ValksMeli:Keresztelő
-
peridot:Te tudatosítod a belső konfliktusaidat?
Nagyon ritkán rám tör egy érzés és amikor megvan ez az érzés akkor sikerül minden, mindent elsöprő erő mintha valaki megfogna és vinne hogy csináljam és ilyenkor minden sikerül.
Szerinted ezt a képességet lehet e fejleszteni mert csak ritkán jön sajnos, és melyik tanfolyamra lenne szükségem?
Szervusz Imre!
Úgy gondolom, hogy ez az a képesség, amikor eggyé tudsz válni a világ akaratával, együtt rezegsz vele, mert nem mást akarsz, hanem pontosan azt, ami el van rendelve. Persze Te ezt úgy is megélheted, mintha a világ követné a Te akaratodat, de ez már csak nézőpont kérdése.
Ebben az állapotban olyan belső egység, harmónia élményed lehet, hogy már ez hatalmas erőket szabadíthat fel és mivel nem ellenkezel a valódi út ellen, ezért folyamatosan zöld utat kapsz, bármerre is jársz!
Én tudatos áradásnak hívom ezt az állapotot és képességet, ha valaki már önszántából is bele tud kerülni. Ez a képesség nem csak kifejleszthető, de a spirituális fejlődésünk egyik elengedhetetlen állomása, hiszen a lelki önmegvalósulásunk útján tudatosan kell feladnunk az egoból való irányítást.
Habár megszoktuk, hogy az egonkból irányítjuk az életünket és a lelki fejlődésünket is, és ez néha még jól is működhet, mégis át kell adni az irányítást először a belső bölcsességünknek, majd végül a Lelkünknek!
A belső bölcsességünk az intuíció által vezetve egészen szinkronba kerülhet a világgal, de a kontroll mentes, felszabadult egységre a Lelkünk képes csak. Ez az önátadás bekövetkezhet spontán, vagy valamilyen sokk hatására és elérhető tudatosan is az erre kifejlesztett gyakorlatok segítségével.
A gyakorlással alapvetően két részre érdemes koncentrálni:
Ha ezt a két utat egyszerre járjuk, gyakoroljuk, akkor ezzel kifejleszthetjük a belső úton járás képességét, ahonnan már könnyebben eljutunk a tudatos áradásba!
Az ego terveinek és céljainak a felszámolására ezeket a Sirály tanfolyami csomagokat ajánlom:
A belső út és tudatos áradás elérésére pedig ezekben találod meg a megfelelő gyakorlatokat és a hozzájuk kapcsolódó előadásokat:
Én szinte az utam elejétől fogva rendszeresen gyakorlom ezeket a meditációkat, az elengedés és feladás gyakorlatokat, hiszen tapasztalatból tudom, hogy:
"Kevesebb ego, több Önvaló!"
A vágyak és félelemek cd-n elmesélted az élményedet a karambolról és a félelelem oldásáról. Ha pozitív dolgot szeretne az ember teremteni, és elképzeli képben, látja, akkor valamilyen formában megvalósul, ez nekem is egyre jobban működik. Ha eladni akarok, látom a vevőt aki boldog és elégedett, tényleg azt kapja meg, amire vágyik. A félelem oldásánál az a rész, hogy lássam, amint bekövetkezik, lássam magam abban a szituációban amitől iszonyúan félek, hát maga a félelem visszatart, pláne úgy, hogy tudom, maga a vizualizáció milyen hatékony eszköz a tényleges megvalósításban. Azt tapasztalom, hogy amit látok, az bekövetkezik. Mit kell csinálni konkrétan ahhoz, mit kell elfogadni, hogy megélje az ember a félelmet ( mint egy másik életút részét, mint tapasztalatot ) de az ne következzen be? Az a baj, hogy nem élem meg teljes egészében, a szívbe nics beengedve és feldolgozva? Ha megtalálom benne a tanítást, amit megváltoztat bennem, akkor nincs miért megvalósulnia mert a változás végbemegy? Tudom, hogy minden mostani szituáció valamilyen újrajátszása egy gyermekkori elfojtott félelemnek, jobb lenne először azokat oldani?
Egy évvel ezelőtti blogbejegyzésemben merült fel ez a kérdés nálam és most látom hogy ajánlasz egyszerre két olyan csomagot, ami pont a két jövőbeni tervem most a napokban, hogy ezt a kettőt egyben megrendelem majd ha úgy állok.
"A belső út és tudatos áradás elérésére pedig ezekben találod meg a megfelelő gyakorlatokat és a hozzájuk kapcsolódó előadásokat:
* Életvezetés I.
* Megvilágosodás"
"Keresem, kutatom: soha el nem érem,
lemondok róla, s az ölembe hull. "
tartalmi idézet a Taóból.
Lelkesen keresni próbálkozni kell, ez a görcsös akarás veszélyét fogalmazza meg, és nem a tétlen csodavárásra buzdít.
Lelkesen keresni, próbálkozni kell, de azzal a szívbéli elfogadással és megnyugvással, hogy ezen dolgok megélése minden szándékom ellenére még nem ennek az életemnek a része, tehát lehet, hogy a vele való foglalkozás látszólag elfecsérelt idő.
Viszont ha veled van az érzés, akkor lángolj, ragyogj, élvezd ki, és amikor vége, örömmel engedd el.
felacso
4 éve foglalkozom önismerettel. Először különféle tanfolyamokkal (asztrológia), terápiákkal(Hellinger)később magamtól meditációkkal próbáltam feldolgozni a múltamat és közben rájönni arra, hogy ki is vagyok "én" tulajdonképpen? Úgy érzem szépen haladtam. Kicsit "más" lettem amit a külvilág is észrevesz és különféleképpen minősít.
Na, és itt akadtam el sajnos. Amíg egy külső személyről van szó, munkatárs, szomszéd, ismerős, még talán az a pár barát is aki megmaradt addig nem érint meg, ha úgymond hülyének néz. Viszont abban a pillanatban ahogy párkapcsolatba kerülök valakivel, elkerülhetetlen, hogy beszélgessünk arról, hogy hogyan is látom én a dolgokat. És sajnos még nem találkoztam olyannal aki hasonlóan gondolkodik.
A probléma nem is ez, mert ez nem tartozik rám, viszont ami kimondottan bosszant:) az az, hogy úgy veszem észre az emberek akarattal fogják be a fülüket és a szemüket. Nem AKARNAK látni és nem máshogy látnak. Közelebb kellene éreznem az embereket magamhoz, de én inkább a különbséget látom.
Tudom, hogy csak az ego-m hasonlítgat, mégsem tudok ellene tenni. Nem értem, hogy ha valaki boldogtalan és látja, hogy én egyedül élek mégsem vagyok magányos, nem keresek sokat, mégsem sírok folyamatosan, hogy mindegy, hogy jó munkát kapok-e vagy rosszat, nem érint meg és mégis én vagyok az úgymond bolond, aki kilóg, aki nem jól csinál valamit. Nem szoktam beszélni magamról, mert sajnos az a tapasztalatom, hogy nem értenek meg. Viszont mint írtam, ha közel kerül hozzám valaki akkor ez elkerülhetetlen.
A kérdésem az, hogy miért zavar az, hogy az emberek szenvedni akarnak, hogy nem akarnak változtatni az életükön, hogy valami elképesztően vakok. Miért nem tudom elfogadni őket olyannak amilyenek. Nem azt szeretném, ha úgy gondolkoznának ahogy én! De nem értem, hogy miért nem keresnek, miért ülnek a langyos vízben csak hogy, ne kelljen szembe nézni saját magukkal és így csak szenvednek.
Hogy láthatom meg magam bennük? Hogyan lássak túl azon az egon ami vastagon körülveszi őket? És hogyan hagyhatnám el az én szörnyű ego-mat ami ezt a távolságot tartja közöttünk?
Talán kezdd el megkeresni a hibáidat, fogadd el őket, vizsgáld meg, milyen jó dolgok származnak a hibáidból - máris másként fogsz önmagadra nézni, másként fogsz másokra nézni, és így már a "mások" is másként fognak rád nézni.
Sok sikert!
Eta
A hiba, mint erény: az egység csillanása.
felacso
"Hogy láthatom meg magam bennük?"
Nagyon szép kérdés! Van erre a problémára egy egyedi módszerem, amit most megosztanék Veled.
A másik kérdésed, amire válaszolnék:
"És hogyan hagyhatnám el az én szörnyű ego-mat ami ezt a távolságot tartja közöttünk?"
A tapasztalatom szerint nem érdemes haragudni az egonkra, vagy küzdeni ellene, mert ezek a negatív indulatok szintén az egot hízlalják!
Az egod részben Te vagy, hiszen a saját téves énképeidből, tisztázatlan tudattartalmaidból, feldolgozatlan emlékeidből építkezik. Ezeket a belső tartalmakat kell letisztázni, rendet rakni közöttük, így tudod fogyókúrára fogni az egodat.
A teljes megszabaduláshoz a fogyókúrával párhuzamosan fel kell ismerned, hogy ki is vagy valójában?! Erre a spirituális Én-kereső gyakorlatok a legalkalmasabbak.
Amikor már nem ragaszkodsz az egos énképedhez és tudod, hogy ki vagy ott legbelül, akkor egyre többször azonosulsz majd a valódi éneddel, mígnem egyszer úgy is maradsz!
Ezt a folyamatot egyes híres megvilágosodottak látszólag hirtelen érték el, mindenféle átmenet nélkül, valójában azonban Náluk is meg volt ez a folyamat, csak az előző életeikben játszották végig.
Nekünk tökéletesen megfelel a lépésről-lépésre módszer, az őszinteség, önismeret, énkép feloldás pontosan ezt a célt szolgálja!
Oké, hallgatok a bátorító felszólításra, és kérdezek:
Miért van az, hogy szinte igazán szívem mélyéről nem érdekel semmi? Úgy értem, hogy nem találom a helyem, nem találok célokat, ami eszembe jut, azt nem érzem az enyimének így nem is mozdulok rá, nincs semmi, amiért úgymond hajlandó lennék tenni, igazán tenni valamit. Olyan üres vagyok. Néha ez már rettenetesen idegesít, és úgy üvölt belül a kérdés, hogy MIT CSINÁLJAK??!!!! Mivel foglalkozzam? Mi a fenével töltsem itt az időt? Mi a dolgom? Miért jöttem én ide? Mit kéne tennem, hogy jól érezzem magam és megszűnjön ez a Mi a fenét csináljak érzés?
Nem jutok egyről a kettőre... Van valami ötleted? /remélem van!! :)/ Mármint nem arra, hogy miért jöttem ide, hanem hogy hogyan keveredjek ki ebből a céltalan tehetetlen helyzetből. Mi vihet közelebb ahhoz, hogy mit szeretnék? Talán hülyén hangzik, de nem tudom megválaszolni azokat a kérdéseket, hogy mit szeretnék, mit akarok. Egy életérzés van bennem, mint egy kép, ahogy szeretnék érezni, de fogalmam sincs, hogy idézzem elő, hogy tényleg abban az életérzésben éljek.
Köszönöm előre is, bármi gondolatod van ezzel kapcsolatban.
Vagy bárki másnak :)
Véleményem szerint két oka lehet egy ilyen lelki állapotnak:
1. Vannak Benned érzések, vágyak, megvalósítandó tervek, de valamikor annyira el lettek fojtva, hogy most a felszínről már nem is érzékeled ezek jelenlétét, ezért nincs mit követned!
Ebben az esetben nagyon mély tudatállapot elérésével elő tudod ezeket halászni és amikor a felszínre érkeznek, felismered majd, hogy ezek a Tieid!
Esetleg lehet ehhez külső segítséget használni, gondolok itt a "Belső utazás" módszerre - amelyiknél egy vezető adja az instrukciókat - , vagy esetleg a hipnózisra.
Én alapvetően nem támogatom az ilyen külső irányítással működő technikákat, mert ugye jobb megtanulni halászni, mint csak nézni, ahogy halat fognak nekünk, de ha kezdő vagy az úton és nincs tapasztalatod a meditációban, akkor ez még mindig jobb, mint ha nem tennél semmit sem a megoldásért!
2. A helyeden vagy, mert pontosan az ürességet kellene befogadnod, azzal eggyé válnod, de Te ellenállsz ennek! / én erre tippelnék! /
Mindenki élete halad egy nyomvonalon, bizonyos tanítások és tapasztalni valók várnak rá. Néha azt hisszük, hogy eltévedtünk, mert nem az történik, amit szeretnénk, amit elképzeltünk, pedig ilyenkor is az utunkon vagyunk!
Ha tisztán látnánk az utunkat, akkor mindig tudnánk, hogy a helyünkön vagyunk.
Neked most azt az ürességet, célnélküliséget kell megismerned, elsajátítanod és befogadnod, ami elől egyelőre menekülsz! Bizonyára számos felismerés, belső tapasztalás vár Rád ezen az úton és hasznos lesz számodra, ha tudatosítod az ürességet.
Olvass bele néhány buddhista szentiratba és világossá válik, hogy a lelki keresők egyik részcélja annak az ürességnek az elérése, amiben most Te vagy!
A megvilágosodás után sóvárgók mit nem adnának érte, ha végre kiürülne az elméjük, nem ráncigálnák Őket a vágyaik, nem éreznének kényszert, hogy megvalósítsák a beléjük ültetett célokat! ( Ez még nem jelenti azt, hogy magas szinten jársz a spiritualitásban, mindenesetre eljött érted ez a tanítás! )
Ne foglalkozz azzal a hagyományos világi tanítással, hogy: Kell hogy legyen célod! ...meg hogy: Vágy nélkül üres az életed!
Egy bizonyos szinten szükség van ezekre a működésekre, mert ezek hajtanak az úton, nem hagyják, hogy eltespedjünk. Viszont az ego annyira bele tud ezekbe gabalyodni, hogy aztán azt hiszi, hogy a vágyai, céljai kielégítésével elérheti a teljességet!
Nagyot téved!
Neked most ez a tanítás, pontosan
Azt kell megélned, amiben benne vagy!
- ennyire egyszerű a képlet.
Ez egyébként igaz lenne akkor is, ha más helyzetben, életérzésben lennél! Aki elnyomott, annak azt kell befogadnia, aki uralkodik, annak azt kell tudatosítania, stb.
De mi is a tudatosítás?
hogyan tudod ezt az ürességet jobban megélni, befogadni, mint ahogy eddig csak elszenvedted?
A tudatosítás azt jelenti, hogy nem csak úgy hagyod, hogy történjen, hanem odafigyelsz rá, befogadod az érzéseket, gondolatokat és keresed bennük a felismerni, megismerni valót.
Lehet, hogy semmi újat nem fogsz benne találni, mégis ez az éber, nyitott, befogadó állapot elég lesz ahhoz, hogy a helyére kerüljön Benned az üresség!
A profi tudatosítás módszerét és gyakorlatait a Sirály csomagokban megtalálod:
Jó pár tanítványom jutott el korábban ugyan ebbe a szakaszba, amikor is az ürességet kellett befogadniuk.
Ők mind megtalálták Önmagukat az ürességben!
Köszönöm Huszti Sanyi! Nyugtatólag hatottak rám soraid. Behozott középre, egyensúlyba. Most nincs kilengés. Nyugalom van és béke.
Befogadni az ürességet. Igen, ez jó.
Ellenálltam neki. Mintha ennek nem így kéne lennie :)
Oké, nem csak úgy hagyom, hogy történjen, hanem odafigyelek rá, befogadom az érzéseket, gondolatokat és keresem bennük a felismerni, megismerni valót.
Ez az éber, nyitott, befogadó állapot elég ahhoz, hogy a helyére kerüljön bennem az üresség.
Örömmel tölt el, hogy az a jó pár tanítványod, Ők mind megtalálták Önmagukat az ürességben.
Ez velem is megtörténhet :)
Köszönöm még egyszer.
Életem 45 évét így éltem, célok nélkül. Mások vágyait, céljait, valósítottam meg, mert sajátom igazán nem volt.
Csak úgy egyszerűen, voltam, sodródtam, megfeleltem másoknak, legalábbis törekedtem rá.
Nem is értettem mit keresek itt, szenvedtem, elvágyódtam.
Egyszer csak feltört, hogy így nem tovább! De még messze voltak komoly célok, először önmagamhoz kellett eljutnom, önmagam kellett megtalálnom. Ez elég sokáig tartott, több év is eltelt mire azt hittem már elég tudatos vagyok, azután arra is ráébredtem, hogy tévedtem, tudatosságom nem volt stabil.
Már vannak saját céljaim. Céljaim megvalósítása közben sokat tanulok, megélem a szélsőségeket, majd rátalálok az arany középre is.
Letöltéseket ajánlok: tudatosság letöltését, életút letöltését, földi lét tudatosítását.
Sosem késő célokat kitűzni, majd megvalósítani!
Én is a Huszti Sanyitól tanultam : )
Föltétlen mindig csinálni kell valamit, akár lelki - szellemi csekvést is?
Ha mindenáron ki akarod tölteni az ürességet, akkor válassz az üvöltő kérdés helyett valami kellemesebbet, amit akár önsugalmazásként mondogathatsz, mormolhatsz stb., dúdolhatsz magadban.
Én pl. a számomra vágyott élethelyzetekbe nem tudom elképzelni, hogy ott vagyok, főleg képszerűen nem. Ezért akár irigyelhetnélek is, hogy neked ez már megy. De légy biztos benne, hogy az elképzelt életérzés egyszer majd elönt, és benne találod magad, érzékelve annak minden lehetőségét, és most még elképzelhetetlen bánatát (korlátait). Ne siettesd (csak kérd) , mert a gyorsított, kierőszakolt teremtéssel a bájos csecsemő akár vámpírrá is nőhet. Gondolom én. felacso
Köszönöm felacso!
Menj el kórházi önkéntesnek; haldoklók mellé a hospice-hoz; etesd a hajléktalanokat; ments elhagyott állatokat; vásárolj be a nyomorék öregeknek; stb.
(és nem kell élvezned, csak tenned!)
"Z"
Helló Mindenki!
Olvastam egy pár hozzászólást, ami igencsak kötődik hozzám. Régebben(2 hónapja) még nem láttam semmi kiutat az életemből, úgy éreztem, hogy senkinek sincs szüksége rám, legfőképpen magamnak nincs. Most, hogy van munkám, alakul a dolog, csak nem tudom, merre induljak. Szeretném tudni, valójában mit szeretnék csinálni, mire vagyok képes. Folyamatosan fejlesztem a logikai érzékemet, több-kevesebb sikerrel, ezen a téren már haladok, csak éppen a belső világom tiszta homály. Néhány álom és később megvalósult álom segített, hogy jobb döntést hozzak. Érdekelne valami: mennyi idő kell a tudatos álom eléréséhez? És persze azt sem ártana tudnom, hogy mi a nyavalyától félek az emberi kapcsolatoktól.
Melyik programot ajánljátok?
1. A tudatos álom elérése nem az időtől függ, hanem a megfelelő gyakorlástól! Speciális gyakorlatokkal és elszánt gyakorlással elő tudod idézni.
Írtam is egy cikket róla, jó hogy felhoztad a témát! A tudatos álmodás módszere.
2. Ha teljesen kezdő vagy az önismereti úton, akkor azt javaslom, hogy olvass bele néhány alapműbe (mint például az "Út a teljességhez"), vagy hallgass meg ingyenes előadásokat az önismereti út alapjairól!
Az önmegismerés nem más, mint az önmagunknak feltett kérdések megválaszolása. Éber tudatállapotban leginkább az egonk válaszol, a saját monológunkat hallhatjuk, ezért javasolt elmélyülés, meditáció közben feltenni a kérdéseket!
A belső kommunikáció gyakorlatait A lelki fejlődés útja Sirály csomagban megtalálod és egy kis gyakorlással tökéletesen ki tudod fejleszteni.
3. A Programok -nál számos önismereti tanfolyamot, workshopot találsz, kezdésnek az Angyalszív Egészségház szervezésében a Tanulj meg meditálni, ismerd meg önmagad! tanfolyamot ajánlanám.
Klein Csaba a tanítványom volt, önismeretben és meditációban biztos alapokat tud nyújtani!
Szia Sanyi!
Az lenne a kérdésem, hogy meddig lehet eljutni az önismeret terén? Megtudhatja azt az ember valaha is, hogy hol vannak a határai, illetve meddig tágítható? Ami ugye kihat, az életünk minden területére. / párkapcsolat, stb./
Saját tapasztalatomból biztosan állíthatom, hogy belátható időn belül meg tudjuk ismerni magunkat, akár teljesen is! Nem igaz az a mondás, hogy "Az önmegismerés egy véget nem érő utazás!" - csak akinek nagyon sokáig tart, mert olyan lassan halad vele, annak tűnik végtelennek.
A megismerés gyorsasága és eredményessége
Az első feltétel úgy tűnhet hogy adott, a változásra senkit sem lehet rákényszeríteni. Kívülről nem is, de aki felismeri, hogy a saját belső félelmei és gátlásai akadályozzák meg a jótékony változásban, az a szabad akaratát itt maximálisan használhatja, és képes lesz feldolgozni, eltávolítani ezeket a tudatlan akadályokat!
Vagyis, a megfelelő módszer alkalmazásával minden elérhető!
A Sirály önismereti tanfolyam anyagában megtalálható mindaz, amit az önmagunk felszabadításához, szellemi felemelkedéséhez tudnunk kell! Aki legalább az első 6 csomagig elsajátította és alkalmazza az önismereti, önfejlesztő technikákat, az azt tapasztalja, hogy kinyílt a világlátása, tudatosabbá vált, megtalálja a helyes utat, felelősségteljes döntéseket tud hozni.
Az elmúlt 15 évben nem tapasztaltam még olyan lelki vagy élet-beli problémát, amit ne tudtam volna megoldani ezen módszerek segítségével. Ezért merem ajánlani bátran Neked, hogyindulj el az önismereti út ezen tudatos ösvényén!
Szia Sanyi!
Csak pár hónapja vagyok veletek, de máris rengeteget segítettetek. Mohón olvasom a hozzászólásokat, néha hanganyagot is hallgatok. Pár hozzászólást mintha csak nekem írtak volna..
Néhány éve már érdeklődöm az ezotéria iránt, de idén tavasz óta mintha nagyon felgyorsult volna a folyamat. Úgy érzem magam, mint az alsó tagozatból a főiskolába került diák.
Párszor én is írogattam.
Most tanulom magamat, kérlek segíts abban, hol kezdjem, konkrét esetleírást a spirituális szerelem témájában találsz - Merjem szeretni?
Ha kicsit leeresztek, elfogy a kitartásom, ami mindenhez a legszükségesebb elem, és visszacsúszok egy lépcsőfokot. Még szerencse, hogy nem kell a kályhától indulnom újra.
Köszi a segítséget!
Szervusz! Elolvastam a történetedet, tényleg felkavaró kavalkád, ami benned lejátszódott ezidáig!
A feldolgozáshoz a kötődések elengedése anyagot ajánlanám, amely a Párkapcsolat Sirály csomag része, de addig is érdemes lenne elgondolkodnod azon, hogy vajon mely érzéseket, minőségeket találtál meg a muszlim férfiban, amit itthon a férjedben vagy más férfiban nem?!
Ha úgy vizsgálod a vonzódásodat és szerelmedet, hogy az amiatt jelent meg, mert hiányoztak belőled dolgok, amelyeket másban megtaláltál, akkor gyakorlatilag bárkibe szerelmes lehettél volna, akiben megtalálod ezeket a minőségeket!
Így viszont nem is konkrétan belé voltál/vagy szerelmes, hanem a tulajdonságaiba, és azok megnyilvánulásába, a viselkedésébe.
Először is írd össze, hogy melyek ezek az érzések, tulajdonságok, viselkedések és megnyilvánulások!
Utána írd mellé, hogy kitől tapasztaltad ezeket korábban, vagy kitől szeretted volna megkapni, de nem kaptad meg.
Ez már egy jó kiindulási alap lesz a kötődésed feloldásához!
Ha tudatosul benned a kötődésed oka, és emiatt el tudod azt engedni, akkor mutatkozik meg igazán, hogy dolgod van-e ezzel a muszlim férfival, vagy sincs?!
Ugyanis ha a kötődés feloldása után is még Vele vagy lélekben és Vele akarsz élni, akkor ez a kapcsolat több köztetek, mint a hiányok betöltésén alapuló, szerelemnek megélt érdek kapcsolat.
Bocsánat, hogy ilyen nyersen és tényszerűen fogalmazok az érzelmi életedről, de ahhoz hogy tisztán láss az érzelmi áradásod és kétségeid közepette, szükség van rá, hogy lecsupaszítsd a saját vágyaidat, érzelmeidet, lelki életedet.
Meglátod, hogy a kötődések elengedése és az egész párkapcsolati tanfolyam csomag mennyire felnyitja majd a szemedet, és segít tudatosan kezelni a párkapcsolati érzéseidet!
Viszont ez nem egy hűvös, hideg tudatosság lesz, hanem egy olyan tudás, ami megelőz majd minden ösztönös érzelmi bevonódást, és így nem utólag fogsz a kételyeiddel harcolni, hanem a bevonódás előtt, tudatosan megvizsgálod a folyamatot és döntesz!
Ha a döntésed az lesz, hogy belelépsz egy érzelem folyamba, akkor ez a bevonódás 100%-os is lehet, hiszen előtte megvizsgáltad a lehetőségeidet és a kockázatokat és egy felelősségteljes döntéssel léptél bele. Ennek a biztonsága adja meg az esélyt arra, hogy amire igent mondasz, azt mélyebben meg tudod majd élni, mint ha csak úgy ösztönösen sodródtál volna bele.
Remélem érthetően fogalmaztam, a lényeg meg úgyis átmegy az előadások hallgatása közben, és a meditációk eredménye képpen!
Szia Sanyi!
Kicsi korom óta elég gyenge az immunrendszerem, mostanában elkezdtem magamban keresgélni hogy milyen lelki tulajdonságommal van a baj, mit kell fejleszteni ahhoz, hogy a megerősödjön -mert addig hiába szedek bármilyen vitamint. Nemrég rájöttem, hogy az önértékeléssel lehet kapcsolatban, ez az amit az egyetemen előszeretettel taposnak -művészeti suli, érzékeny művészlelkekkel.
Szerinted jó helyen kapizsgálok? Mert végülis mind a kettő arra való hogy a támadások lepattanjanak rólunk, ahogy mondtad is egyik előadásban, hogy csak a saját felelősségünk hogy min bántódunk meg... Erősödhet-e az immunr. ha erősítem az öntudatomat, én-tudatomat, feltérképezem magam (önismeret)?
Sajnálom, hogy csak most találkoztam a kérdéseddel, decemberben valahogy elkerülte a figyelmemet!
A gyenge immunrendszer valóban a gyenge lelki védekező képességre utalhat, arra, hogy ha támadás, kritika, letolás ér, akkor nem tudsz ezekkel a behatásokkal mit kezdeni.
Ahhoz képzetlen vagy, hogy lepattanjon Rólad és gyenge, hogy kibírd.
Ebből rögtön arra következtethetnénk, hogy akkor erősíteni kell a kritika tűrő képességet, leszarom tablettát kell szedni, vagy jól visszavágni a másiknak.
De én inkább azt javaslom, hogy tekints úgy a problémára, mint ami valamire rá akar vezetni, a tünet nem ellened, hanem érted van, vagyis inkább hagyd meg ezt a fajta gyengeséget, mert valószínűleg magadtól nem látnád be a hibáidat és igenis szükséged van a másoktól származó visszajelzésre!
Amikor gyenge vagy, akkor nem fog rólad lepattanni a kritika fájó éle, így biztosan komolyan veszed azt, és ha élsz a lehetőséggel, akkor igen sokat érhetsz önértékelésben!
Mert ugye a negatív kritika többnyire arról szól, hogy valamiben nem vagy elég jó, nem felelsz meg, vagy semmit sem érsz! Ezeket a külső értékeléseket tudatosan be kellene fogadnod, mert valószínűleg van bennük igazság, Önmagadat egy kicsikét többre értékeled, mint amennyi valójában vagy.
Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nagyképű, felfuvalkodott lennél, lehet hogy csak pár százaléknyival értékeled többre magadat, de ez már elég a környezetnek, hogy Rád startoljon!
Mindenesetre ez a régi betegség arra is utal, hogy a személyiséged alapjainál is megtalálható ez az önértékelés beli probléma.
Megkockáztatnám még azt a feltételezést is, hogy Te gyerekkorodban a bántástól, elnyomástól a nagyképűségbe, a felsőbbrendűségbe menekültél, inkább többnek és kívülállónak tartottad magadat a többiektől, mint hogy tovább rugdossanak. De ha nem így van, akkor elnézésedet kérem, nem akarlak megbántani!
Egyébként meg van Neked az Önértékelés Sirály csomag? A napokban arra gondoltam, hogy a tavalyi legaktívabb hozzászólóknak adok ajándékba egy általuk választott Sirály csomagot! Ha gondolod, akkor akár lehetne ez is az ajándék!
Szia Sanyi!
Azonnal szerettem volna válaszolni, mégse tettem -tanácsra- és most már tényleg máshogy látom, hogy ült ez az egész téma, és érlelődött. Nem vagyok és nem is voltam nagyképű, csak lusta. Gyerekkoromban senki sem bántott, fizikailag, valószínűleg utáltak, mert mindig különc voltam, tudtam rajzolni, zenéltem, és erőfeszítés nélkül voltam a legjobb tanuló (általánosban). Beszéltem erről a szüleimmel, szerintük viszont gyerekként mindent rettenetesen a szívemre vettem, szóval lelkileg ezekszerint bántottak, mégsem erre emlékszem. Gimiben én voltam az elvont rocker csaj. (Persze már nem voltam a legjobb tanuló, nem is érdekelt, csak a rajz meg a zene.) Tehát sose kellett küzdenem a sikerért, ment magától. Ha meg nem, otthagytam a fenébe az egészet (ezért nem tanultam meg rendesen egy hangszeren se). Jött az egyetem, rengeteg tehetséges emberrel, és már nem voltam a legjobb. Simán lehettem volna -lehetnék- az élvonalban, mint előtte a szakkörökön, mert tudom hogy mire vagyok képes, mire VOLTAM 15-17 évesen és abban az évben amikor felvettek. Tudtam rajzolni. Viszont azóta hogy bent vagyok, nem megy. Van bennem egy görcs, valami gátló dolog, és ez oda vezet, hogy ellustálkodom. A túlértékelés itt jelenik meg, hogy tudom hogy többre vagyok képes, illetve voltam a múltban, de a mostban ez nincs. Most nem tudok. És hajtogatom, hogy de igen, képes vagyok rá, mégsincs látszata, míg végül elhangzott a mondat a tanárom szájából, hogy csináljam azt ami megy. Ez ellen lázadok most, és hajtom magam, próbálom leküzdeni ezt a lustaságot -hát nem egyszerű, mert jól begyakoroltam:) hátha attól helyére billen a mérleg, és sikerül felhozni magamból ami lappang. Nemértem hogy hogy fejlődhettem vissza, mert mikor nem volt ez az egész egy kényszer -mikor az újszülött tesómat rajzoltam, vagy az aktuális szerelmemet, kedvenc zenekart, stb. - akkor ment, mint a karikacsapás. Nem volt bennem az hogy meg kell mutatni hogy tudom, nem volt bennem hogy úristen jót/szépet kell rajzolni, egyszerűen csak csináltam. Ez az egész viszont hozott magával egy tudatot, hogy "béna" vagyok. Ezen dolgozom, hogy ezt levakarjam magamról mire puff: túlértékeled magad. Holott az alulértékelésen akarom túltenni magam, hiszen ők csak a jelen teljesítményt látják, érthető hogy mit reagálnak, én viszont tudom magamról hogy mi van bennem, kérdés, hogy hogy lehet "előhívni".
Meglátjuk mi lesz, ha már végigcsináltam az önértékelés csomagot!:)
Kedves Sanyi!
Amióta foglalkozom önismereti dolgokkal, nem jutok előbbre önmagamat illetően, állandóan elbizonytalanodom.
Félek az új dolgoktól, nem merem önmagamat vállalni, / homokba dugom a fejem / mindig a másik féltől várom, hogy megmondja, mit kell csinálnom, vagy a visszajelzés jelenti számomra a jót, vagy a rosszat.
Egy helyben topogok, várom, hogy eltudjak indulni, egy bizonyosságot, amibe bele tudok kapaszkodni.
Mit tudnál ajánlani? Tudom, hogy nagy munka vár rám.
Köszönöm, sok szeretettel: M.
Ez a kezdeti félelem sokunkban meg volt az utunk elején. Azt javaslom, ne erőltesd, ne várj magadtól egetrengető változást, hanem csak szívd magadba az új gondolatokat, azok majd beérlelnek Téged!
Amikor már az új világnézeted elég súllyal él benned, akkor megtörténik magától is a változás és nem lesz benne erőszak, szenvedés, csak úgy lágyan befolyik az életedbe.
Te most nagyon akarod a változást, de félsz is a következményeitől, ezért ez a két erő harcol Benned. Ne harcolj magadban, magaddal, csináld lágyan!
Azt javaslom, hogy hallgasd végig az Önismeret alapjairól szóló ingyenes előadásaimat, majd ha azt megemésztetted, akkor az Őszinteség előadásokat. Ez utóbbi erősebb hatást fejt majd ki, ezen ne lepődjél meg!
Ha ezeken túl vagy, akkor összegezd magadban a változást, írd meg nekem és akkor majd meglátjuk, hogy melyik irányba érdemes tovább haladnod!
Szegény egót állandóan kalapáljuk, pedig ő is kell! Véleményem szerint nem eltüntetni kell, mint valami szörnyűséget, hanem szépen a helyére tenni, ahol ő is jól érzi magát. Az pedig akkor lesz, ha azt csinálhatja, amit szeret, amihez ért. Ez pedig az anyagi világ. Ez az ő szakterülete. Úgy tűnik nekem, hogy az ego olyan, mint egy neveletlen kiskutya. Ha megneveled, sokkal boldogabb és hatékonyabb lesz!
Valahol olvastam, hogy az a lényeg: a Felsőbb Én a tanár, vagy Mester, az ego a tanítvány. És nem fordítva. Szerintem a "modern", "felvilágosult" nyugati civilizációban élő embernek azért olyan nagy az egója, mert egyszerűen el van kényeztetve és kész. Dolgoztatni kell, alázatra nevelni és mindjárt hatalmas eredményeket ér el ő is!!
Szükségünk van rá, nem szabad ennyit szidni! Szerintem az is káros...
hát nem tudom, egy szebb világban/társadalomban semmi szükség nem lenne rá. most eszembe jutott, hogy nemrég hallottam egy olyat, hogy az amerikaiak azért is tudták olyan könnyen elfoglalni az indiánoktól Amerikát, mert nem voltak tisztában a tulajdon fogalmával. Nem ismerték mi az, birtokolni valamit. Ez azért elgondolkodtató nemde? Nem mindegy milyen alapokon nyugszik egy társadalom és akár ha azt vesszük egy-egy személyiség(?) is. Úgyhogy egóra vissztérve, néhányszor már sikerült "kiütnöm" a helyéről, és nagyon jól megvoltam nélküle, soha annyira nem voltam még önmagam. Hosszabb távon sem tudom elképzelni hogy bármiféle baj következne a hiányából.
A buddhista filozófiában azt halottam, megszünni, megszabadulni, az ego teher, amit le kell tenni.
Igy is van, de csak akkor amikor az egész terhet letesszük, azaz a testet is. Én ugy érzékeltem, mintha ezt az ego-t a mostani 1 - énünkhöz épitettük volna fel, és ha a lélek megy az utján, TUDATOSAN akkor ez az ego, fantasztikus sofőrként oda fuvaroz ahova menni akarunk, és valóban segit, hiszen tökéletes mint sofőr! De ha nem tudom mit akarok, hova menjek, akkor is tenni akar értem valamit, mert dolga van. Tudja hogy mások élete is az én tetteimtöl is függ. Mégsem hányódhatok az ut kellős közepén, ezért átveszi az irányitást, mi meg csak sodródunk ide oda. Tehát mindenkinek igaza van! Valamikor letesszük. Valamikor meg is szabadulunk tőle, pedig hasznos (pl ezért "félünk mert ő tényleg meghal, ha valami miatt "kiugrunk ba bőrünkből". Néha tulzásba viszi a feladatát, de "csak" szolga, viszont nélkülözhetetlen jó szolga. Vigyázzunk rá, és adjuk meg a feladatot számára (és számunkra i).Bocs de angol gépen irok magyarul)