Mindenért vállalod a FELELŐSSÉGET az életedben?
VÁLLALOD A FELELŐSSÉGET az Életedben az Összes Gondolatodért, Érzésedért, Tettedért, Hangulat- és Kedély-Állapotodért és a Tetteid Következményéértt? Az ESETLEGES Anyagi Gazdagságodért/Szegénységedért? A Jólétedért / Szűkségedért? Az Egészségedért / Betegségedért? A Gyógyulásodért / Állapotod Romlásáért? A Sikerességedért / Sikertelenségedért? Az Önbizalmadért / Önbizalom-hiányodért? A BOLDOGSÁGODÉRT / BOLDOGTALANSÁGODÉRT? Egy szóval: MINDENÉRT, ami Veled történik, MINDENÉRT, amit Magaddal "történtetsz"? Felvállalod, hogy Életedben MINDENÉRT TE VAGY A FELELŐS EGY SZEMÉLYBEN, és MINDEN CSAK TŐLED FÜGG és RAJTAD MÚLIK!?!
Vállalod az Életed élésével kapcsolatos Összes Felelőséget és a Következményeket? A Kockázatokat és a Mellékhatásokat? amelyek tekintetében ne a kezelő orvosodat és a gyógyszerészedet kérdezd meg, hanem a Lelki Ismeretedet... a Belső Hangodat... a Belső Lényedet... Istent... Aki Benned ÉL... ;-)
Csizike ;-)
Most már igen...!
Köszönöm Echart Tolle : Új Föld, Csernus Imre : Férfi, ill. Nő című könyvének, a Vonzás törvényének!
Köszönöm, hogy felnyitották a szemem, szinte szó szerint! Ezek elolvasása közben,után szembesültem magammal, a magam által teremtett életemmel! Nagyon, nagyon hálás vagyok Nekik! És a Sorsnak ( vagy valódi önvalómnak), hogy elém hozta Őket!
Aki megunta, hogy nem látja a dolgokat a maguk valóságában, s ezért nem mer élni, érni, azoknak nagyon ajánlom ezeket a könyveket!
NEKEM RENGETEGET SEGÍTETTEK, SEGÍTENEK!
És ez a honlap is hihetetlenül jó!!
Köszönöm!
MusichPandora
Nem könnyű elfogadni,hogy életünk alakulásáért csak mi vagyunk felelősek.Nem a körülmények és a körülöttünk lévö emberek ,hanem egy személyben csak Én magam.Most egy olyan periódusban vagyok amikor fájdalmas a tudat, a " felelőség".
És mit nehéz Felvállalnod Most, Életednek ebben a "nehéz" periódusában?
Miért nehéz vállalnod a Felelőséget?
És Miért?
Mi a Bajod?
És hol akadt el az Életed Mostanság?
És Miért?
Szerinted?
És mi lehet a Ki-Út?
(A Ki ((Chi)) Isteni Kozmikus Lét Energiát jelent... ;-)
Ki-Út=Isteni Energia Út
Istennel, Isteni Energiával kilábalhatsz minden helyzetből, rossz periódusból és kellemetlen szituációból...
Érzed?
Éled?
Csizike ;-)
A magam részéről igyekszem, sőt...
De nem mindenhez kell isteni energia. Valójában a gondjaink 99,9%-ához nem kell. Nem kell túlmisztifikálni az ügyeket. Néhány alapattitűd elsajátítása ráterel arra az életmódra, amikor életünk minden eseményét kezelni tudjuk anélkül, hogy drámáznánk rajta és anélkül, hogy az égiekhez kellene fohászkodni. A kreativitásunk végtelen, csak azt kell használni.
Ha tökéletesen tudatában vagyunk annak, hogy minden pillanatért az életünkben mi vagyunk a felelősek, innentől nincs értelme hisztizni, drámázni elegendő őszintének lenni és megtalálhatjuk a megoldást. Persze van, amikor a rutinjaink erősek és nehéz másként cselekedni, mint korábban, de legalább már felszínre került, az esélye megvan az átalakításnak. Ehhez nem kell se csí, se kí, se KA csatorna.
Szerintem.
Rossz hírem van számodra !
100%-an Őtőle függ MINDEN.
Ezt pont azért mondom , hogy ne misztifikáljuk magunkat
mert messze vagyunk , nagyon messze Isten Igazságától.
Túl régóta látható -valóságosan- mit tud az ember " magától".
Ebben lubickohatunk nap , mint nap.
Rutinszerűen azt sem tudjuk már biztosan ,nők v férfiak vagyunk e ...
A többi torzságról nem is beszélve.
Szeretettel: ÚÁ
ÚÁ, olvasd el újra, hogy mit írtál.
Egyik bekezdésben azt állítod, hogy nem függ semmi tőled.
A másikban azt, hogy mi csesztük el magunktól.
A kettő semmiképpen sem jön össze.
Szerintem rugaszkodj neki még egyszer.
Szeretettel: Karmatörlő
Ha nem Vele, általa cselekszünk ,csak elrontani tudjuk a dolgainkat.
Ezt próbáltam megfogalmazni.
Szeretettel :Úá
Azt írod, nem kell isteni energia. Ez a Te hited szerint, ezzel kiegészíteném.
Az enyém szerint MINDEN Istentől, Teremtőtől van, tehát ....
Csak tisztánlátáshoz, mi a hit szerintem: a nem látható, de tapasztalható dolgokról való mély meggyőződés. És ugye mindenki más tapasztalattal rendelkezhet, ebből fakadhatnak különbségek.
A szabad akarat is Tőle van, és ugye a felelőség itt nyilatkozik meg.
Vagyis szabad akaratod szerint részt kívánsz-e venni a Teremtő által nyújtott lehetőségeidben. Felelősséggel ebben dönthetünk, és ennek következményeit kell elviselni, ami ugye sokféle lehet. vagyis ha tetszik he nem viseljük a hatásokat. Az más kérdés, ki hogy kezeli örömét, kudarcát.
A meggyőződés, hogy minden isteni energiából van, még nem rak rendet a házban, nem szereli le a tolakodó szomszédot, nem mossa ki a függönyt, nem vasalja ki az inget, nem főzi meg az ebédet, nem neveli a gyereket, nem tőle van a pénzed amin megveszed a gyereknek a legót, sőt nem is ő találta ki a legót, és nem viszi le a szemetet. Sőt, az iskolai leckét sem Isten adja, a munkahelyi feladatot sem Isten osztja. A párkapcsolatra sem Isten mond igen, ahogy az anyósra sem tesz megjegyzést, és az anyós megjegyzését sem ő írta bele a fejébe és nem ő mondta ki a száján.
Neked viszont ilyesmikkel kell megbírkózni. A nagy filozófiával fikarcnyit sem vagy beljebb. Ez a bejegyzés pont arról szól, hogy mihez kezdesz hétköznap. Attól, hogy a játszóteret hited szerint Isten rajzolta meg, neked még Pistikével kell a játékszerért megküzdened. Ahhoz, hogy Pistikének azt mondd, hogy add vissza, az az én játékom, nem kell Isten és isteni energia. Neked kell kimondanod és elérned. Erről szól a felelősség. Felelősség magadért és ami veled történik.
Az én világomban az is rajtam múlik, ha egy olyan helyzetbe keveredek, hogy Pistike elveszi a játékom. Vélhetően azért, hogy végre nyögjem már ki, hogy Pistike az az enyém és hagyd békén, azzal én játszom, és ezzel tanuljam meg kezelni az ilyen helyzeteket. Ehhez sem kell isteni energia és mégcsak fohászkodni sem kell a segítségéért.
Hát, így.
Amúgy természetesen minden puszta energia, már több mint száz éve képletbe foglalta Einstein. E egyenlő m-szer cé négyzet.
Kedves Karmatörlő!
Az teremtést illetően egyetértünk. a cselekvésben is így működik, ahogy leírtad.
Abban látom véleményünket, hogy a cselekvéshez szükséges energia minősítésében Te az isteni energiát nem tartod szükségesnek.
No ez az isteni energis mit jelen?
Mert ha van, akkor az is Istentől van.
Az, hogy a teremtett világot energiaként is szemlélhetjük , csupán a valóság egy energetikai szemszögű vizsgálatából fakad. Mivel a világot közvetlenül nem Ismerhetjük, ez a sokoldalú tapasztalás egy oldala csupán.
Abban igazad lehet, hogy nem kell különleges "magasabb" szintű energia egy bizonyos "tipusú" döntéseinkhez, cselekedeteinkhez, de szerintem ez is egyéni, hiszen vannak dolgok, amiket Te "rutin" szerint cselekszel, (nagyobb erőfeszítés nélkül), de másoknak bizony ehhez úgymond isteni energiára van szükségük. Ilyen szép színes a világunk.
Szeretettel várom válaszod
Minden energia Istentől való, még az is, amivel a fizikai testünket tápláljuk, mert a növény és az állat ugyanazzal az energiákkal fejlődik. Sőt az anyag is Istentől való... akármilyen elmélet vagy vallás szerint próbáljuk a teremtést megmagyarázni. Az ÉLET meg pláne... de ebbe ne menjünk bele, hogy mi az.
Viszont, ha már Einsteint belekevertük, akkor még egy fogalmat illik megidézni > INFORMÁCIÓ!
AZ ENERGIA NEM INFORMÁCIÓ! Amikor különböző energiaminőségről beszéltek, éppen az információtartalom adja a minőség változását. Az anyag, energia és információ megfelelője a védikus filozófia három gúnája - a tamasz, radzsasz és szattva, amelyek folyamatosan egymásra hatnak és egymásba alakulnak. Az élettel bíró anyagi formák abban különböznek a többi anyagtól, hogy magasabb információtartalmú állapotot értek el, amelyet folyamatosan fenn kell tartaniuk, különben káoszba süllyed a rendszerük - "meghalnak". Ehhez folyamatos energiafelvétel szükséges.
Mi emberek, a tudatosságunk mértékének megfelelően rendelkezünk bizonyos minőségű információval, energiával és fizikai testtel. Az energia inkább a lélekkel, a szellem pedig az információval hozható megfelelésbe. KI hol tart a tudatosságában, az önzésében, a felelősség felvállalásában önmagáért, embertársaiért, és az egész élő és nem élő világáért - annál inkább isteni minőségű (információtartalmú) energiákat használ, annál inkább átlátja a saját és mások sorsát és feladatait, annál inkább Isten társteremtőjeként működik.
Ez volna a cél - hogy felnőjünk ehhez a feladathoz. Az emberiség eddigi történelmében nagyobb részt a pusztítással, az energia másoktól (természettől) való elvevésével jutott idáig, ahol ma tartunk. Arról szól a történelmünk, hogy ki mennyi energia fölötti ellenőrzéshez tud jutni. Ez a mód megszűnőben van fenntartható lenni.
MOST jött el az ideje annak, amikor üzemmódot kell változtatni - áttérni a tudatos teremtésre, már ami a ránk bízott világot, és az életkörülményeinket illeti...
Mi a nehéz?
Amit nem tudunk.
Szeretettel:
:)
Új vagyok, tapogatózom, nézelődöm... Jelen tudásom, megélésem szerint felelőssen...
Elgondolkoztatott a téma. Tudok-e mindenért ami velem történik felelősséget vállalni?
Nem.
Nem mert amit a tudatos elmém felfog, az csak egy töredéke annak, amilyen hatást kiváltok a világból, bármilyen gondolatommal, vagy cselekedetemmel. (pillangó hatás)
Nem, mert minden pillanatban amit befelé figyelve élek, csak fókuszokban tehetem. (így működünk, így működöm)
Most pl. arra fókuszálok, mit váltanak ki belőlem a felelősséggel kapcsolatos érzéseim.
Gyarló emberi felépítésem, és világom nem tud/akar mindenért felelősséget vállalni ami velem történik.
Talán jobb is ez így... Így maradhat az élet játék is egy kicsit.
http://sargacsik.hu
Az egész emberiség számára eljött az idő, hogy nagykorúvá váljék... Az emberi társadalom egyéni tudatokból áll össze, az egyéni tudatossági, felelősségvállalási szintek adják ki a kollektív tudatot. A gyermek is játékosan tanul először. Aztán a dolog komolyra válik - eljön az idő, amikor megmérettetik, hogy "játékosan" mit tudott megtanulni. De ez már nem játék. Egyre több dolgot szükséges megérteni, átlátni, és egyre több mindenért felelősséget vállalni. Az emberiséggel ez történik most.
Az az első igazán felelős egyéni döntés, hogy továbbra is gyarló emberkék, éretlen "kamaszok" akarunk-e maradni? Egyszer mindenki elérkezik ehhez a kérdéshez. Örvendetes, hogy egyre többen.
Csak általunk, csak TE ÁLTALAD válhat az emberiség is nagykorúvá!
"Felvállalod, hogy Életedben MINDENÉRT TE VAGY A FELELŐS EGY SZEMÉLYBEN, és MINDEN CSAK TŐLED FÜGG és RAJTAD MÚLIK!?!"
Ha felvállalom, másként cselekszem majd? Jobb leszek, őszintébb? Mi változik, ha nem hiszek másban csak magamban? Egyedül jobb lesz nekem? Azzal, hogy Istentől, egy központi energiától származtatok mindent, azzal elfogadom-e hogy mindenért én vagyok felelős?...
Elgondolkodtató!
Számomra fontos, hogy mit és hogyan élek meg... És igen, mindenért magam felelek. De mi az a minden? Tudjuk? Sejtjük? Minden hatás-mechanizmus hasonlít egy lavinához, ami egyszer utolér, de ez nem hasonlítható ahhoz a "magasabb" rendhez, ahol az egyensúly uralkodik. Amiben a Te tetteid és hatásai részt vesznek, de közel sem olyan arányban, mint a Te, saját életedben....
Nap mint nap helyezed át energia-központod egyik helyről a másikra, de Te nem a végeredményért vagy felelős, nem is láthatod azt, ... hanem az ügyességedért vagy felelős, a megnyugvásért, azért hogy leküzd félelmeidet, azért hogy megtanuld feldolgozni saját lépéseidet. Azért, hogy ne félj saját magadtól, hogy az összes lépésedben ne az önvédelemé legyen a főszerep. Tanuld meg átélni a jót és a rosszat, majd fogadd el és lépj tovább... Nehéz? ... Nehéz!!!
Nap mint nap helyezed át energia-központod egyik helyről a másikra, de Te nem a végeredményért vagy felelős, nem is láthatod azt, ... hanem az ügyességedért vagy felelős, a megnyugvásért, azért hogy leküzd félelmeidet, azért hogy megtanuld feldolgozni saját lépéseidet. Azért, hogy ne félj saját magadtól, hogy az összes lépésedben ne az önvédelemé legyen a főszerep. Tanuld meg átélni a jót és a rosszat, majd fogadd el és lépj tovább... Nehéz? ... Nehéz!!!
Ezekért tudom vállalni a felelősségemet, teszem, élem... néha fáj, de már nem nehéz...
Köszönöm.
Igen, az agykontroll is ezt tanítja, hogy minden gondolatunkért, amikből aztán cselekedetek lesznek ( általában ), mi magunk vagyunk a felelősek.
És mi van akkor, ha valaki aki gyakorlott agykontrollos félre értelmezi a tanfolyamon hallottakat. Mi van akkor ha valaki pozitívan gondolkodik, igyekszik mindent így szemlélni, ugyanakkor a relaxálás az egyetlen, amit tesz a saját életének a megváltoztatásáért ?! Fizikai szinten a minimális cselekvésre hajlandó csupán és meggyőződése, hogy ez így jó, ez így működőképes. Igen, ideig óráig.
Még valami : ez az ember folyamatosan olyan élethelyzetet teremt, a saját maga által hozott döntéseivel, amellyel padlóra küldi magát az anyagi világban és kirántja saját maga alól a talajt. Ez a személy a testvérem és hiába figyelmeztetjük előre, az apukánk és én, hiába ülünk le vele megbeszélni még mielőtt meghozná a végleges döntést, nem hallgat senkire sem! Önfejű, akaratos, észérvekkel sem meggyőzhető, amikor pedig előállt a nehéz helyzet és nem képes már egyedül mebírkózni a rászakadó gondokkal, akkor persze hozzánk fordul, hiszen mi vagyunk a családja.
Szerintetek ilyen helyzetben mit tegyek ( tegyünk )?! Talán mondjam azt, hogy Te okoztad, mássz ki belőle saját magad?! Igen, csak az a bökkenő, hogy van egy gyermeke, akit egyedül nevel és ő is szenvedő alanya ezeknek a történéseknek! Így aztán újra és újra segítünk, amiben csak tudunk és ő újra és újra meghozza a következő hasonlóan "rossz" döntését.
Kérlek Benneteket írjátok le az ezzel kapcsolatosan felmerülő gondolataitokat, tanácsaitokat!
Köszönöm!
Icimama
Ha valakinek van egy meggyőződése és abban vakon hisz, akkor ha kibeszéled a lelked, akkor sem fogod eltéríteni a szándékától. Legfeljebb mondani fogja, hogy megteszi, amit kérsz, de max. az első lépésre hajlandó, semmi többre. Nem szívből teszi, nem saját hitből, ezért annak eredménye sem lesz. Amíg nem hagyjátok, hogy belezuhanjon a saját vermébe, a saját tapasztalásába, akár többször is, ha kell, addig nem fog megváltozni. Ezt támasztja alá ez a mondatod.
"Így aztán újra és újra segítünk, amiben csak tudunk és ő újra és újra meghozza a következő hasonlóan "rossz" döntését."
Tudja, hogy segíteni fogtok rajta, mint már annyiszor. Hagyni kell, hogy önállóan másszon ki a gödörből és messziről figyelni, hogy képes-e rá. Hagyni kell, hogy valóban megmozgasson minden követ azért, hogy felülemelkedjen a gondjain, hiszen nem csak önmagáért felelős. Így az összeomlás után az első lépése az, hogy hozzátok fordul, Ti pedig segítetek - újra és újra. Nagyon nehéz passzívnak lenni, de így soha nem fog megváltozni. Gondolj bele, mi lenne, ha Ti nem lennétek ? Akkor kénytelen lenne a saját sorsát a kezébe venni és végre felelősséget vállalni a döntéseiért, nemcsak önmagáért, hanem a gyermekéért is, és főleg a gyermekéért !
Én a legvégsőkig elhárítanám a segítséget, lehet, kegyetlenségnek hangzik, az is lehet, hogy minden haragját, bosszúságát rátok fogja majd zúdítani, de ez kell ahhoz, hogy legalább megpróbáljon felelősséget vállalni a döntéseiért. A gyermeket, és csakis a gyermeknek pedig támogassátok mindenben, de ne hagyjátok, hogy rajta keresztül zsarolja ki minden esetben a segítségeteket.
Könnyű másnak tanácsot adni, tisztában vagyok vele. Megtenni annál nehezebb. Kitartást és erőt kívánok hozzá !
Ugyanezt irtam volna a kérdezőnek, mint te, kedves Kavics... :-)