Ajjaj jaj!!
Szerintem ez egy kicsit túlzás, de valóban igaz, hogy ha ezen az úton elindulsz , megvagy nélkülük is.
Szerintem azért, mert már sosem vagy egyedül. Isten mindig veled van.

Noa

Én nem tudom mennyire vagyok vagy, nem vagyok spirituális. Azt sem tudom, hogy milyen mértékben játszik szerepet egy (akár spirituális-akár nem, bár szerintem minden ember spirituális) párválasztásban ez a tény, vagy hogy ennek mércének vagy nézőpontnak kell e lennie?. Nem tudom miért mondja valaki, hogy nincs szüksége férfira vagy nőre. "Ez a legnagyobb badarság." nézzük meg a természetet. Nézzük meg a teremtés rendjét. mindegy melyik vallást veszem alapul. férfi és nő. a két ellentétes szimbólum. fekete és fehér, tűz és víz, ég és föld, jin és jang. Nézzük meg a magyar hagyományokat, ha már magyarok vagyunk. mondáinkat, regéinket, népmeséinket, motívumrendszerünket. férfi és nő nem lehet egymás nélkül. Mert egyik sem képes önálló teremtésre, hogy életet teremtsen. az hogy kinek milyen párra van szüksége??? mindenkinek olyanra, amely egyensúlyba hozza, kiegészíti, vagy tanítja valamire éppen. Persze azt megértem, van olyan szakasza életünknek, amikor "nincs SZükségünk" a másik félre. ez az az időszak, akit arra kell fordítanunk hogy harmóniába kerüljek magammal, hogy egy legyek magammal. mert ha elérem ezt, akkor egy vagyok. ha az Élet úgy adja, akkor a párom is olyan ember lesz aki egy magával. aztán ott a kihívás, hogy ketten is egyek legyünk.s ha ez is megvolt, akkor ott az az ajándék lélek akit, vagy akiket ajándékként "kölcsön kapunk". leírva milyen egyszerűnek is tűnik ez.....

Szóval ítélkeztem most egy jót a saját véleményem alapján, s majd ezért ítéltetek, de most ezt éreztem jónak leírni.....

Az ember égi és földi lény egyszerre..és aki elindul az önmegismerés útján ez az ,amit igyekszik megérteni és a megtapasztalások alapján összehangolni. Van a fejlődésnek egy ,,szakasza,, amikor az egyén úgy érzi teljes tud lenni egyedül is..de a következő lépcsőfok majd pont az ellenkezőjét igyekszik megértetni velünk. Isten az Embert saját maga képére teremtette Nőnek és Férfinak.....
Amikor én elindultam az úton,a Mesterem ezt mondta: az ember elindul és majd ugyanoda érkezik vissza, ahonnan elindult, a lényeg,hogy tudjon másként gondolkodni.....
Én innen indultam...elhagytam a férfit , akivel éltem,mert nem tudtam létezni már mellette...eltelt pár év, tanultam, tapasztaltam, megismertem, elbuktam,aztán megint elindultam...azaz lépegettem az Úton és most újra ott vagyok ahonnan indultam...egy Férfi,aki úgy gondolkodik, mint én, abban hisz,amiben én, azt az Utat járja, amit én....
Nem szabad a földi síkot elhanyagolni, itt élünk a Földön és a földi léthez hozzá tartozik a társ is. Ha megértjük és helyesen használjuk a földi lét adományait, ha nem ragadunk bele érzelmekbe és helytelen gondolkodási mintákba...szabadon élhetünk egy olyan kapcsolatban,amely mindkét félt kiegészíti és emeli....

Hm..azt hiszem most ennyi ... :-)
Szép estét
Heni

Nem szeretem ha egy férfiat azért "vadászik le" valaki, mert szüksége van rá, de azt sem, ha valaki ilyen határozottan kijelenti, hogy neki ugyan nem kell...
Vannak érzések amit az ember lánya kihagyhat az életéből, ha úgy éli meg, hogy valami erősebbel, teljesebbel be tudja takarni annak hiányát, de szerintem az sem a hiányosság, vagy szellemi laposság jele, ha valaki szeret párkapcsolatban élni. A Párom nem hiányt pótól, hanem segít megvalósítani önmagam a párkapcsolatban is. Ez is egyfajta társas életmód. Ha valaki mellett nincs férfi, akkor van más... anya, apa, gyerek, munkatárs, szomszéd, s akkor azokkal él társas kapcsolatban. Persze így lazábban , függetlenebbül, de még az sem biztos. De tény, hogy a párjával az ember vállalkozik. Vállalja a másikat, akár az önmegvalósításának segítésében is.

Úgyhogy szerintem hajrá remeték és apácalányok, de én örülök hogy viszonylag hosszú idő után társra leltem... s így jobban érzem magam a szellemi utamon is... szerintemfejlődük, de ezt nem mérném centikben, vagy meditációmennyiségben, vagy tanfolyamokban... (ez csak egy kihagyhatatlan fricska volt, bocs :-)) )

A címben meg ez a "párválasztási szokás" valahogy nekem azt sugallja, mintha természetes lenne hogy az ember egy tucatszor választgat magának párt az életében. Mert hisz szokásról csak ott beszélhetünk, ahol valamilyen gyakoriságban előforduló esemény van. Nem ? Persze lehet sok nő, egy választása is szokás ? Hát talán... De az egy pár is annyira sokszor nem választás kérdése... Hanem jön. Mert melletem a helye, mert mellette a helyem... választásoktól függetlenül. Elég nekem elfogadni. Persze el is utasíthatom... hisz szabadon dönthetek...

Szóval ez az egész blog kicsit olyan, mintha mi, szellemi fejlődősek itt állnánk egy magasabb szinten, ahol nem az anyagiak, vagy a külsőségek szerint válogatunk, mint azok ott lenn.. :-)

Hát persze hogy az ember nézi, figyeli párja lelkét, szellemi életét is... De az hogy ki lágyat, vagy keményebbet akar, az attól is függ, hogy Ő milyen utakra kíváncsi még, vagy ahogy sokan mondanák: mit kell még megélnie...

Na, bocsánat hogy hosszú lettem... :-(

Üdv: Almás

Jó, hogy nem válaszoltam egyből a fórum elolvasása utána a feltett kérdésre, mert Csizike egy az egyben megfogalmazta a gondolataimat! A spirituális úton járó társkereső nők is különböző "szintűek", így különböző "szintű" férfiakat is vonzanak be!