Szia Sanyi!
A kérdésed valamilyen szinten kapcsolódik az én lentebb feltett kérdésemhez, a spirituális szerelem témájához. Mert kapott válaszok alapján, és az eddigi tapasztalataim alapján azt kell elfogadnom, felfognom, hogy tulajdonképpen ha önmegvalósító úton járó emberek találkoznak egymással útjuk során, mármint férfi és nő, akkor ha már elég mélyen járnak önmagukban, és mentelnek kitartóan a kitűzött céljuk felé, akkor tulajdonképpen már csakis barátság szintű kapcsolatként élik meg a szkeptikusok által szerelemnek nevezett érzéseket, mivel elfogadták önmagukat, szeretik önmagukat, s ezáltal az egész világot, és így nincs szükségük arra az érzésre, hogy egy másik ember szereti e őket, mert anélkül is jól megvannak önmagukkal, és a világgal. Ebből kifolyólag megváltozik minden szemléletük a szerelemmel kapcsolatosan, mondhatom barátság szinten élik meg, ha olyan partnerrel találkoznak akivel együtt tudnak egymás mellett haladni tovább ugyanazon az úton tovább tovább, akkor szerintem az az érzés támad bennük, hogy megtalálta a másik felét, de nem a klasszikus szerelem érzése, a nagy tűzzel....és így inkább a barátság kifejezés illik a kapcsolatra. szerintem. Ennek alapján a BARÁTSÁG erősebb mint a SZERELEM, és nincsenek benne akkora érzelmi hullámzások, mint a szerelemben, és hosszabb ,mélyebb kiegyensúlyozottabb kapcsolatot ígér. Nagyon sok gondolat cikázik még a fejemben a témával kapcsolatban, de bonyolult lenne leírnom, most úgy érzem... Én a fentieket az én jelen élethelyzetem, vgy inkább az utam jelenlegi leckéje alapján írtam, de hozzá kell tennem, én még nem vagyok ilyen szinten, csak a párom, én még szerelem párti vagyok, imádom azt a sok csodálatos érzést, amit a szerelem adni tud, és ha össze kell hasonlítanom, a barátság egy tiszta vizű tóhoz hasonlít, a szerelem pedig vulkánhoz, amely izzik vörösen, és egyszercsak kitör, és kiszámíthatatlan!
Ha az életben adódik két ember számára olyan élethelyzet, hogy választania kell szerelem és barátság között, és mindketten ezer fokon égnek, azt hiszem, lehetetlen a barátságot választani, csak úgy , hogy az eszével dönt az ember, és utána szenvedni fog az érzéseitől, és ebből a kapcsolatból az érzések intenzitása miatt nem lehet barátság, illetve lehet, de nagy önuralom és elfogadás kell hozzá. Viszont, ha két olyan ember kerül ilyen helyzetbe, ahol csak az egyik "izzik" a másik pedig csak szimpátiát érez, ott lehetséges a barátságot választani, de az izzó fél számára ez megalkuvás lesz. Volt már ilyen helyzet az életemben... A barátság az már barátságnak is indult az elején, vagy barátság lett egy kihült szerelemből amit minketten egyszerre éltünk meg, és mosolyogva lett belőle barátság.
Ez utóbbiak az én véleményemet fejezik ki, a fentebb írtak pedig azt, amit most tanulok, tapasztalok utam során... szóval úton vagyok, és átalakulóban vagyok, ÉS KÖSZI A SIRÁLY CD-KET!!! Haladok szépen!

Barátság egy nyugodt melegség, mely minden esetben feltétel nélküli.
A szerelem egy öntudatlan állapot, forró, izzó érzelem, vak, nem képes a tisztánlátásra. Bár már többször előfordult velem, pontosan tudtam, hogy a szerelmem milyen jellemű és azt is ez a szerelem nem lesz hosszú, de a vonzásnak nem tudtam ellenállni.
Ebből az önkívületből, idővel lehet egy igaz barátság, ez a jó eset.
Régen volt olyan kapcsolatom, mikor nem tudtam különbbséget tenni a kétfajta érzelem között. Időnként, mikor ellenkező neműnél éreztem a szeretet érzését, elgondolkodtam most melyik érzelmet élem meg.
De mára már jól érzékelem a különbséget, szerelemnél nincs kérdés hogy mi is valójában.
Mind a kettő nagyon fontos.
Barátság és szerelem nélkül nem érdemes élni.

A szerelmes barátság !
Jézus után szabadon !

Nem kell választani !

névtelen úton levő

Ja ! elfelejtettem egy fontosat :

Amikor belép az az EGY akiből vétettél-
az Más ! Az már az identitásodat érinti ,
a teljes önazonosságodat ,mert általa
lesz tejes ,egyszeri és megismételhetetlen
az a Szerelem ,amit csak ti ketten élhettek
meg Isten Örök Terve szerint ...

névtelen úton levő