Teremtés, illúzió, valóság, szintek, tudatosság… de mi a valóság?
Éppen a minap olvasgattam Szepes Mária utolsó könyvét, a "Fény evangéliumát", és elgondolkodtatott, hogy mindenkinek más az illúzió, más a valóság. Pl. itt van a "Küszöb Őrzője című fejezet. Idéznék belőle „néhány” gondolatot. Ti hogyan látjátok?

„…Minden anyagi, érzelmi és értelmi természetű probléma, amelyet a lélek az anyagi síkon nem tudott megoldani, amely elől meghátrált, s annak áldozatául esett, a Küszöb Őrzőjévé, vagyis a fejlődés egy magasabb síkja felé vezető út Cerberusává összpontosul a lélekben. Ezt a démont az embernek le kell győznie ahhoz, hogy felsőbb fokozatra léphessen. A Küszöb Őrzője ilyenformán mindig személyes töltésű fantom, aszerint, hogy miféle gyöngeség, indulat vagy szenvedély hosszas képzelete hozta létre. Anyaga a gondolaterő. Azt, akin élősködik, vámpirizálja. Fegyvere és uralmának titka a félelem.
Minden beteges, névtelen szorongás, vak pánik mögött a Küszöb Őrzője lappang….
…E szörny asztrális tűzfüggönye a halál és a spirituális igazságok kapuja előtt a legfenyegetőbb, legsűrűbb; mert e kapu mögött rejlenek azok a formulák, amelyek megsemmisíthetik.
A transzcendes problémák elöli elzárkózás mindig a sorserőktől való félelmet leplezi. A lélek érzi, hogy ezen az úton feltétlenül találkoznia kell a Küszöb Őrzőjével, ami lényegében nem más, mint az előző életek sötét tetteiből összesűrűsödött eltorzult szörnyeteg…
… A spirituális törvény lehetőséget ad arra, hogy a lélek a Küszöb Őrzőjét félretegye egy időre az altudat valamelyik sötét, megvasalt ajtajú kazamatájába, hogy ott várjon a hívásra, amikor újra nevén szólítják.
E hívás mindig a spirituális fejlődés valamelyik állomásán hangzik el. Ez okozza a pánikot, a megsemmisülés-érzést, mert fizetni kell mindenért, amit a múltban elkövettünk. Ez a teljes elszámolás vonala, az elodázás vége.
A lelkigyakorlatok bizonyos stádiumában a tanítvány nemcsak láthatatlanul érzi, hanem szemtől szembe látja is a Küszöb Őrzőjét. E gyakorlatok nem végezhetők avatott mester nélkül… A tanítvány, aki a törvényes fejlődés útján jut el eddig a pontig, tudja a szörnyeteg nevét. Tudja, hogy fantommal áll szemben, amelyet ő maga teremtett elmúlt életei öntudatlan vagy tudatos fekete mágiájával… Léte tehát tőle függ. A teremtmény nem uralkodhat teremtőjén, csak ha félelemből, tudatlanságból aláveti magát neki. Ezért nem hátrál meg a képzelete által felépített érzelem-komplexumtól, hanem feléje nyomul, visszavonja belőle erőit, s az út szabaddá válik előtte a fény síkjai felé.
… Minden tilos iránynak és minden síknak van őrzője, amely különleges feladatok, próbák elé állítja a behatolni igyekvőt, vagy a rémület fegyverével riasztja el. A szellemi fejlődés fokozatait egészen az utolsó küszöbig Cerberusok őrzik….”
Minden nézőpont érdekel. Köszönöm Nektek.