kedves Reikido! :)

nem teljesen tiszta "amikor az én-böl és te-ből mi-t csinálunk akkor ez a kérdés már nincs is".

arra gondolsz, hogy ha az már 'mi' van 'én' és 'te' helyett, akkor nincs alárendeltség?

köszönöm!
Bochecha

Hi,

szerintem Reikido kolléganő meglátása, vagy kérdése igencsak találó és jogos.

"A Fölérendelt Uralkodni akar az Alárendelten, Elnyomni és Leigázni azt, ráerőltetni az akaratát, (testi/lelki) erőszakkal.

Az Alárendelt pedig lelkileg azt igényli, hogy elnyomják, megalázzák, megszégyenítsék, dominálják és kontrollálják, dirigáljanak neki, leigázzák, behódoltassák és megtörjék... "

Szerintem az alá-fölérendeltség nem feltétlenül egy olyan szado-mazo helyzet, mint a fentebb bevágott sorokból látszik. Miért lenne alá-fölérendeltség ilyen? Ha két ember összekerül, akkor közülük általában az egyik jobban irányító, a másik kevésbé. Így kialakul az, hogy kin van a nadrág, és ki viselkedik odaadó partnerként. Ennyi az egész. Ha két ember együtt dolgozik, akkor az egyik a főnök, a másik a beosztott, ha nem így van, akkor semmire se mennek. Ez régi tapasztalat. Ettől még megbeszélhetik, egyeztethetik a dolgokat. Ha az irányító jól irányít, akkor nem kell erőszak, vagy elnyomás, meg mindenféle egyéb beteg dolog, mert a jó irányító alatt élvezetes vagy kényelmes is lehet alárendelt lenni. Miért kell megtörni, leigázni, erőltetni? Ez egy olyan gyenge dolog, hogy egyenesen szégyenletes... Basszus nem is értem az egészet... A nők többsége szerintem szereti és igen jó néven veszi, ha egy férfi irányító, kezdeményező, ha kell, akkor a szükséges mértékig erőszakos, mert különben az illető úr nyápic kis anyámasszonykatonája, semmi több. Ez nem zárja kis a figyelmességet és a gyengédséget. Az irányításnak pont ez a lényege, hogy nem megtör, hanem vezet, és ez igen nagy különbség.

Pontosan erröl beszélek!Hogy ha agyalok ugy rendben találom!De valami mégis fals..!és ennél a különbözöségnél érzem ezt.Tudod....a megérzés...!Szerintem ha az észervekkel ellentétben valami mást érzek akkor hagyatkozom az erzéseimre.Utolag kiderül hogy ez a helyes.Saját káromon megtanultam hogy mindig bizzak a megérzésimben,még akkor is ha minden és mindenki mást mond!Ezért is nem szeretek tanácsokat adni másoknak,(csak ha erre külön késztetést érzek)mert hogy mikor mit kell tennünk az bennünk van!

.Nincs is szükségem párkapcsolatra a hagyományos értelemben.Nem igénylem hogy valaki szerelmes legyen belém.Nem akarok gyereket sem.Olyat szeretnék akivel baráti viszonyban vagyunk.Ahol önmagam lehetek és ö is.Ahol nem kell találgatnom hogy mi járhat a fejében mert elmondja.(ezelött hisztis és érzékeny pasikkal volt dolgom)

Megfogalmaztam magamban de nem elég alaposan milyet szeretnék.......és ugy látszik müködik!:)Csak amit nem veszel bele a listába .....;)Hát igen!Jól kell kívánni!:)Ezt is megtanultam!