2009. szeptember 22. kedd, 16:33 | Névtelen (útkereső)
Ugyan már, emberek, mi ez a szavazás? Hiszen aki erre az oldalra látogat az eleve a lelki értékek mellett elkötelezett ember. Kinek szól akkor ez a kérdés? Ha egy szavazásra adott kérdések 100-0 arányban csak azonos véleményeket tükröznek, az nem gyanús? Nem teszi eleve hiteltelenné/irrelevánssá az adott kérdést az adott közegben? Kérdezzétek meg ugyanezt a plazacica.hu-n (nem tudom, hogy van-e ilyen oldal), és mindenki az ellenkezőjét választja. Ráadásul az emberek álszentek (szóljatok, ha újat mondtam), és még akkor is azt válaszolják majd hogy a lelki érettséget választják, ha valós helyzetben a Suzuki Swift és a Mercedes közül habozás nélkül a másodikba ülnek. Mit szerettetek volna elérni ezzel a szavazással, kedves szerkesztők?
2009. október 12. hétfő, 0:39 | Zs (útkereső)
Előzmény
"Aki nagyon jól néz ki, de csak közepes a szexualitása?
Aki nagyon jól szexel, de csak közepes kinézetű? "
Hogy a szemed mit lát...hát, amit a lelked. Ha fejlett, ha nem.
Mindig a lényed egészéhez illeszkedőt, a "passzolót" fogod választani, ha tudatosan akarod, ha nem.
A lelked tükrös rezonánsát látod, s érzed közel magadhoz. Ezért, ha ezzel ellentétben választasz, hamarosan kikecmeregsz belőle, egyszerűen nem fog menni, valami nagyon hiányozni fog, még ha nem is tudod, hogy mi.
Az ember alapvető igénye a S z e r e t e t, nem pedig a fenti két kérdés közti választás.
Azt választom, aki a belsőm, a szeretetem visszhangja.
Mert a másikra vetítem, s ettől azt gondolom, érzem, hogy szeretem, vagy szerelmes vagyok belé.
De maga az érzés, amit lénye kivált belőlem, - pld. a mély szeretettől a forró szerelemig - azok a saját szeretet rezgéseim skálája a másik személyre vetítve, hozzá kötözve, neki tulajdonítva.
De nézzük csak mi történik egy kritikus pontban?!:
Ha most ezt a szeretett személyt megfosztjuk az intimitást adó képességétől.
Nézd meg, akár csukd be egy pár pillanatra a szemed és érezd belül, hogy a melegség, az intimitás - itt nem csupán a szexualitás intimitását jelzem - eltűnik teljesen a szereteted alanyából.
Abban a pillanatban, ha két ember közt zsilipszerűen megállna az intimitás - amely egyben a másik iránti elfogadásunkból, szeretetünkből, tiszteletünkből fakad - üressé válik az általunk ráaggatott, belelátott, belegyömöszölt, szelíden, vagy vadul ráragasztott összes jó tulajdonsága, szépsége, pénze, vagy "lepedő ördögsége".
Az ember lelke minden kis fiókjában mélyen a megértésre, odafordulásra, szerethetőség megélésére, tiszteletre, örömre vágyik. És ezt egy társsal tudja kielégíteni. /No persze ez a típusú társ akkor érkezik, ha bent már ezek a fiókok kellően otthonosak, és rájöttünk magunk elfogadásának, szeretetének széles skáláira, s egyben spontán módon már gyakoroljuk is azt./
De minden esetre az intimitás - amely mindenki számára egyedi, szelíd, teljesen elfogadó, mélységes szeretetből fakadó minőséget tartalmaz - érzése, jelenléte nélkül veszett fejsze nyele a fenti választások egyike vagy másika.
Az ember egy érző lény. Az Isten, az Önvaló megáldotta tisztánlátó képességével, a mélységesen emberi, intim szeretettel, kozmikus szerelemmel. Itt nem lehet a felszínen kavargálni. Vagy felnövök odáig, hogy a másik is valóban én vagyok, vagy sosem leszek én, mert nem látom, hogy ő is vagyok, s ha nem tudok róla, hogy ő is vagyok, akkor saját magamat sem lelem.
Minden én vagyok helyett, minden Egy Vagyok. Nem a pénz, nem a jó, rossz kinézet, nem a szex. Az vagyok, aki elég jó ahhoz, itt és most, hogy ezt akár észre vegye, s azt kezdjen vele, amit csak mer.
Minden álmát megvalósíthatja, nem kell két kérdés közé korlátoznia magát, csak tudni, hogy bármelyik pillanatban tarthat a teljesség felé, s ha úgy dönt, akkor már benne is van. A Csend, a gondolatok, agyalások csitulása, s főként ez esetben az önelfogadás minél teljesebb megvalósultsága kulcs a zárba, az összes feltehető kérdéshez.
Nem szavaztam, mert nem tudom. Az adott helyzetben azt választanám akihez a szívem húz. A párom esetében is ez történt anno, nem tűnt ki a többiek közül semmiben. Tudom, a mai világban már nem divat az "igazira várni", ma már a "próbáljunk ki minél többet" a divat -legalábbis én így látom. Én kerestem a páromat, és amikor rátaláltam éreztem hogy ő az akit kerestem, és sem a megtalálása előtt, sem utána nem voltam mással. (eddig még nem bántam meg :)
Hozzászólások
6 hozzászólásUgyan már, emberek, mi ez a szavazás? Hiszen aki erre az oldalra látogat az eleve a lelki értékek mellett elkötelezett ember. Kinek szól akkor ez a kérdés? Ha egy szavazásra adott kérdések 100-0 arányban csak azonos véleményeket tükröznek, az nem gyanús? Nem teszi eleve hiteltelenné/irrelevánssá az adott kérdést az adott közegben? Kérdezzétek meg ugyanezt a plazacica.hu-n (nem tudom, hogy van-e ilyen oldal), és mindenki az ellenkezőjét választja. Ráadásul az emberek álszentek (szóljatok, ha újat mondtam), és még akkor is azt válaszolják majd hogy a lelki érettséget választják, ha valós helyzetben a Suzuki Swift és a Mercedes közül habozás nélkül a másodikba ülnek. Mit szerettetek volna elérni ezzel a szavazással, kedves szerkesztők?
Van egy célom ezekkel a látszólag evidens kérdésekkel, de ezt még most nem árulnám el. 1-2 hónap és megtudjátok!
Szerintem mind a kettő már egy egészen jó kombináció...
..és ha az mondom, amelyiket jobban szereted?
persze kérdés, melyik mellett lennék boldogabb?
"Aki nagyon jól néz ki, de csak közepes a szexualitása?
Aki nagyon jól szexel, de csak közepes kinézetű? "
Hogy a szemed mit lát...hát, amit a lelked. Ha fejlett, ha nem.
Mindig a lényed egészéhez illeszkedőt, a "passzolót" fogod választani, ha tudatosan akarod, ha nem.
A lelked tükrös rezonánsát látod, s érzed közel magadhoz. Ezért, ha ezzel ellentétben választasz, hamarosan kikecmeregsz belőle, egyszerűen nem fog menni, valami nagyon hiányozni fog, még ha nem is tudod, hogy mi.
Az ember alapvető igénye a S z e r e t e t, nem pedig a fenti két kérdés közti választás.
Azt választom, aki a belsőm, a szeretetem visszhangja.
Mert a másikra vetítem, s ettől azt gondolom, érzem, hogy szeretem, vagy szerelmes vagyok belé.
De maga az érzés, amit lénye kivált belőlem, - pld. a mély szeretettől a forró szerelemig - azok a saját szeretet rezgéseim skálája a másik személyre vetítve, hozzá kötözve, neki tulajdonítva.
De nézzük csak mi történik egy kritikus pontban?!:
Ha most ezt a szeretett személyt megfosztjuk az intimitást adó képességétől.
Nézd meg, akár csukd be egy pár pillanatra a szemed és érezd belül, hogy a melegség, az intimitás - itt nem csupán a szexualitás intimitását jelzem - eltűnik teljesen a szereteted alanyából.
Abban a pillanatban, ha két ember közt zsilipszerűen megállna az intimitás - amely egyben a másik iránti elfogadásunkból, szeretetünkből, tiszteletünkből fakad - üressé válik az általunk ráaggatott, belelátott, belegyömöszölt, szelíden, vagy vadul ráragasztott összes jó tulajdonsága, szépsége, pénze, vagy "lepedő ördögsége".
Az ember lelke minden kis fiókjában mélyen a megértésre, odafordulásra, szerethetőség megélésére, tiszteletre, örömre vágyik. És ezt egy társsal tudja kielégíteni. /No persze ez a típusú társ akkor érkezik, ha bent már ezek a fiókok kellően otthonosak, és rájöttünk magunk elfogadásának, szeretetének széles skáláira, s egyben spontán módon már gyakoroljuk is azt./
De minden esetre az intimitás - amely mindenki számára egyedi, szelíd, teljesen elfogadó, mélységes szeretetből fakadó minőséget tartalmaz - érzése, jelenléte nélkül veszett fejsze nyele a fenti választások egyike vagy másika.
Az ember egy érző lény. Az Isten, az Önvaló megáldotta tisztánlátó képességével, a mélységesen emberi, intim szeretettel, kozmikus szerelemmel. Itt nem lehet a felszínen kavargálni. Vagy felnövök odáig, hogy a másik is valóban én vagyok, vagy sosem leszek én, mert nem látom, hogy ő is vagyok, s ha nem tudok róla, hogy ő is vagyok, akkor saját magamat sem lelem.
Minden én vagyok helyett, minden Egy Vagyok. Nem a pénz, nem a jó, rossz kinézet, nem a szex. Az vagyok, aki elég jó ahhoz, itt és most, hogy ezt akár észre vegye, s azt kezdjen vele, amit csak mer.
Minden álmát megvalósíthatja, nem kell két kérdés közé korlátoznia magát, csak tudni, hogy bármelyik pillanatban tarthat a teljesség felé, s ha úgy dönt, akkor már benne is van. A Csend, a gondolatok, agyalások csitulása, s főként ez esetben az önelfogadás minél teljesebb megvalósultsága kulcs a zárba, az összes feltehető kérdéshez.
Annak bemutatását, hogy 6,5 milliárd ember 6,5 milliárd féle képpen gondolkodik és lát. Ráadásul minden kérdésben, nem csak a fenti kettőben:))
Sok örömet neked!
Nem szavaztam, mert nem tudom. Az adott helyzetben azt választanám akihez a szívem húz. A párom esetében is ez történt anno, nem tűnt ki a többiek közül semmiben. Tudom, a mai világban már nem divat az "igazira várni", ma már a "próbáljunk ki minél többet" a divat -legalábbis én így látom. Én kerestem a páromat, és amikor rátaláltam éreztem hogy ő az akit kerestem, és sem a megtalálása előtt, sem utána nem voltam mással. (eddig még nem bántam meg :)