Nagyon éles volt a csend.
Olyan élményben volt ma részem, hogy nem győzöm megemészteni. Budapesten élek és reggel jöttem be dolgozni, busszal. Kiléptem a lakásból és már amikor kiértem az utcára nagyon furcsa benyomás kerített hatalmába. Sok emberrel voltam körül véve és mégis olyan csend vett körül, hogy teljesen összezavarodtam. Csak az autók zaja töltötte be a teret.
Az emberek fásultan felszálltak, leszálltak, mendegéltek az utcán. Senki nem telefonált, nem volt ideges, csak volt és kész. Nagyon éles volt a csend.
Mondanám, hogy ijesztő volt de mégsem. Számomra inkább elgondolkodtató. Teljesen felfalnak bennünket az általunk teremtett szörnyek. A társadalmi EGO az ami nagyon erősen és éhesen követelődző. Marionett bábuként élünk és individuális energia nélkül a társadalom (emberi?) atomrészecskéi vagyunk.
A NAGY EGYSÉG. Kellene egy belső robbanás!
Pusssz.
Hozzászólások
11 hozzászólásÉs akkor mi lenne?
Üdv!
Hédi
Ez az érzés az elméd csendje.A most-pillanata.Ez az a csend amiről Tolle írta,hogy meg lehetne hallani Isten szavát.Nekem a sok meditáció következménye tette.Először minden apró zaj bántotta a meditációbeli öszpontosításom.Mára már elég hozzá az elmém csendje.Apró zajok már nemtudnak kizökkenteni a medi állapotából.Milyen békésnek tünik a világ?Pedig a világ nem változott kint,csak a TE világod belül.
Kellemes érzés így látni a világot,nem?Más ember lettél,ha csak egy pillanatra is.
Gondold el:ilyen csendbe élek.........szerintem épp a TE világod az őrjítő....nem az én csendem.
Örülök,hogy egy pillanatra érezted az egységet és meglátogattál.
Skorpió!
Fircsi, a hozzászólásai alapján nagyonis tisztában van a Most-féle csenddel, de szerintem itt nem erről írt. Hanem arról hogy emberi gépek jönnek-mennek a városban.
Én vidékről kerültem kb 7 éve Pestre, és egy bkv-sofőrrel beszéltem valamikor, hogy csak néha jut eszembe, hogy a buszt-villamost-metrót stb, is EMBER vezeti. Mert csak begördül, ajtó kinyit-becsuk, és elgördül. Mintha magától menne. Erre úgy szoktam gyúrni, hogy a sofőrnél szállok fel, és figyelem mi'csinál, gombokat nyomogat, integet a kollégáinak:) Vidéken az ember felszáll, köszön a sofőrnek, megveszi a jegyet, van kontakt. Sőt még a zenét is hallgatni kell amit a sofőr szeret, haha! De félre a tréfát, sokszor szembesülök a robotélettel, ami nemcsak itt, Pesten van.
A csend -az én olvasatomban- az agymosott robot létre vonatkozott, és nem a Meghitt Teljes Csendre, amiről Tolle ír, mert Abban a Csendben felfedezed a napfelkeltét a 10emeletes házak ablakából visszatükröződve, amit a tömeg kötve hiszem hogy észrevesz... Sajnos.
Szívesen megkóstolnám a cseresznyét
Hi Kirsikka,
ahogy olvasgattam a hozzáírásokat, igen érdekes, mindenki úgy értelmezi Fircsi kolléga megfigyelését, ahogy a saját szemüvegén keresztül látni képes.. Skorpio meditációs élményen keresztül, Te is egyféle képp, meg én is... ha a kettő ellentmond, vagy legalábbis nagyban különböző, akkor is lehet mind a kettő jó, mert a különbség csak annyi, hogy milyen színszűrőt használunk a látáshoz.. Más bejegyzésekben sokan mindent Játszmának értelmeznek, mások meg bevonzásos modellt használnak, és ezek a modellek vannak olyan elasztikusak, hogy szinte minden szitura rá lehet őket húzni.. A nagy kaland majd az lesz, mikor nem a modellt erőltetjük rá egy ilyen megfigyelésre, hanem meg tudjuk majd látni a Lényegét, azon a forráson keresztül, ahonnan érkezett, most épp Fircsitől (pardon, ezelőtt rosszul írtam a kis Nevét) Sokszor éreztem úgy hogy jó lenne vitába szállni azzal, hogy miért kell mindent játszmaként felfogni, vagy miért szado-mazo viszonyként (lásd Csizike írásait) de nem tudja másként látni a polgár, mint amilyen szemüveget visel. Lehet hogy ennek az oldalnak pont az az egyik lényege, hogy hagyjuk a fenébe a szemüveget meg a szűrőket, és lássuk meg a dolgokat olyannak amilyenek. A kis ego persze nevetségesen tiltakozik ezellen. Hát így járt.. Basszus tegnap rájöttem hogy mennyire hisztis vagyok .-) LOL
nem véletlenül cseresznye van ám azon a képen...
http://www.finnhun.com/index.php?PHPSESSID=8c641f8abd58ddda8fbe49fe2c3e6...
Hi Fircsi!
itt a robbanásod, elindultál haza :-) Csak nézz újra körül, és meg fogod látni a rendet a rendetlenségben, a csendet a zajban, a finom ízt a napfényben, észreveszed a fák átölelő szeretetét, a madarak gondtalanságát, a macska tekintetének békéjét, a csendes figyelmet a gondolataid mögött. Mert mindez ott van benned, már elkezdett a felszínre törni apránként. Ez mind Te vagy, lassan el fog tűnni a különbség köztük és Közted. Te már kevésbé vagy marionett bábu, mert a durva minták egyre kisebb mértékben tükröződnek Benned.
ciao, kellemes utat!
l.
Este amikor alszunk a csend nyugalom, vagyis a Teremtő otthonában vagyunk, így pihenünk.
Reggel még ebben voltál, amikor kiléptél, ezért ezt láttad.
Amikor véleményedet észrevételedet először megfogalmaztad, a kettő határán voltál. Mikor leírtad, akkor átléptél jelen világodba.
JÓ LENNE A CSENDES VILÁGTÓL NEM ENNYIRE ELSZAKADVA ÉLNÜNK.
Na, igen! Erről beszéltem annyit! Hogy VEGETÁLUNK!!! ÉLET HELYETT....
Amikor ezt így kívülről látod, az valóban döbbenetes.
Én már nap mint nap átélem. A kórházban a soromat várva mindig.
Olyan, mintha én, aki élő vagyok egy csomó zombi közt üldögélnék. (Tisztelet a kivételnek)
Ilyenkot két dodog közül szoktam választani: 1. szemlélődök, 2. kisugárzom az energiát, és keresek egy partnert hozzá
Általában nagyon érdekes beszélgetéseim szoktak ilyenkor lenni.
Sajnos a kollektív ego felzabálta a világunkat. Ez van.
De van kiút. Az egyén útja: a belső megélésen keresztül.
Amiről írsz, az ennek egy állomása...
csak így tovább...
:)
Namaszte
Vihar előtt is csönd van. Robbanás pedig akkor, ha elérjük a kritikus tömeget.
Nagyon régi hozzászólás, bár én sem mostanában jártam erre. Nem véletlenül...
A kritikus tömeg, a /mennyei prófécia/ című szerzemény egyik tárgyalt fogalma. Nem tudom, hogy erre gondoltál-e? A metafizika is a xx. sz. egyik nagy felismeréseként kezeli ezt a fogalmat.
pusssz...