Szerintem mind a kettő már egy egészen jó kombináció...
..és ha az mondom, amelyiket jobban szereted?
persze kérdés, melyik mellett lennék boldogabb?

"Aki nagyon jól néz ki, de csak közepes a szexualitása?
Aki nagyon jól szexel, de csak közepes kinézetű? "

Hogy a szemed mit lát...hát, amit a lelked. Ha fejlett, ha nem.
Mindig a lényed egészéhez illeszkedőt, a "passzolót" fogod választani, ha tudatosan akarod, ha nem.
A lelked tükrös rezonánsát látod, s érzed közel magadhoz. Ezért, ha ezzel ellentétben választasz, hamarosan kikecmeregsz belőle, egyszerűen nem fog menni, valami nagyon hiányozni fog, még ha nem is tudod, hogy mi.

Az ember alapvető igénye a S z e r e t e t, nem pedig a fenti két kérdés közti választás.
Azt választom, aki a belsőm, a szeretetem visszhangja.
Mert a másikra vetítem, s ettől azt gondolom, érzem, hogy szeretem, vagy szerelmes vagyok belé.
De maga az érzés, amit lénye kivált belőlem, - pld. a mély szeretettől a forró szerelemig - azok a saját szeretet rezgéseim skálája a másik személyre vetítve, hozzá kötözve, neki tulajdonítva.

De nézzük csak mi történik egy kritikus pontban?!:

Ha most ezt a szeretett személyt megfosztjuk az intimitást adó képességétől.
Nézd meg, akár csukd be egy pár pillanatra a szemed és érezd belül, hogy a melegség, az intimitás - itt nem csupán a szexualitás intimitását jelzem - eltűnik teljesen a szereteted alanyából.

Abban a pillanatban, ha két ember közt zsilipszerűen megállna az intimitás - amely egyben a másik iránti elfogadásunkból, szeretetünkből, tiszteletünkből fakad - üressé válik az általunk ráaggatott, belelátott, belegyömöszölt, szelíden, vagy vadul ráragasztott összes jó tulajdonsága, szépsége, pénze, vagy "lepedő ördögsége".

Az ember lelke minden kis fiókjában mélyen a megértésre, odafordulásra, szerethetőség megélésére, tiszteletre, örömre vágyik. És ezt egy társsal tudja kielégíteni. /No persze ez a típusú társ akkor érkezik, ha bent már ezek a fiókok kellően otthonosak, és rájöttünk magunk elfogadásának, szeretetének széles skáláira, s egyben spontán módon már gyakoroljuk is azt./

De minden esetre az intimitás - amely mindenki számára egyedi, szelíd, teljesen elfogadó, mélységes szeretetből fakadó minőséget tartalmaz - érzése, jelenléte nélkül veszett fejsze nyele a fenti választások egyike vagy másika.

Az ember egy érző lény. Az Isten, az Önvaló megáldotta tisztánlátó képességével, a mélységesen emberi, intim szeretettel, kozmikus szerelemmel. Itt nem lehet a felszínen kavargálni. Vagy felnövök odáig, hogy a másik is valóban én vagyok, vagy sosem leszek én, mert nem látom, hogy ő is vagyok, s ha nem tudok róla, hogy ő is vagyok, akkor saját magamat sem lelem.
Minden én vagyok helyett, minden Egy Vagyok. Nem a pénz, nem a jó, rossz kinézet, nem a szex. Az vagyok, aki elég jó ahhoz, itt és most, hogy ezt akár észre vegye, s azt kezdjen vele, amit csak mer.
Minden álmát megvalósíthatja, nem kell két kérdés közé korlátoznia magát, csak tudni, hogy bármelyik pillanatban tarthat a teljesség felé, s ha úgy dönt, akkor már benne is van. A Csend, a gondolatok, agyalások csitulása, s főként ez esetben az önelfogadás minél teljesebb megvalósultsága kulcs a zárba, az összes feltehető kérdéshez.