MIÉRT és milyen FÉRFIAK akarják, hogy URALKODJANAK rajtuk a Nők?
A múltkor volt egy blog: Miért AKARNAK URALKODNI a Nők a Férfiakon? Én ezt most megfordítom a Teljesség kedvéért: Miért AKARJÁK a FÉRFIAK, hogy URALKODJANAK rajtuk a Nők? Ki akar behódolni és miért? Ki vágyik alárendelt szerepre és miért van erre szüksége? Miért jó ez neki? Milyen Lelki-beállítottság kell hozzá? Ki és miért akarja azt, hogy szenvedjen, megalázzák, megbántsák, megszégyenítsék, hogy elnyomják, uralkodjanak fölötte, kontrollálják, irányítsák és parancsolgassanak neki? Kinek és miért jó ez? Miért van rá Lelkileg szüksége? Szerinted?
- Csizike blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
58 hozzászólásSzerintem nincs ez nemhez kötve. Emellett nem is lehet általánositani. Van aki pl.a szex közben szereti ha legyőzik ugymond, de egyébként inkább uralkodni szeret.
Szóval a Kérdés az:
Aki URALKODNI AKAR, AZ Miért akar? Ez miért jó neki? Erre miért van szüksége?
És aki az Uralt szerepét éli: az ezt miért akarja/vágyja? Miért van erre szüksége? Miért jó ez neki?
Honnan jöhet az első igény és a második igény?
Miből fakadhat? Honnan és miért eredhet és mi szülheti?
Miért akar valaki Uralkodni és miért akar valaki Uralt(Elnyomott, Leigázott, Behódolt(atott)) lenni?
Szerinted?
Mi ennek a pszichológiája?
Ha van bármi tipped, ötleted, gondolatod, érzésed ezekkel a Kérdésekkel kapcsolatban:
Tedd most itt közkinccsé!
Köszi szépen.
Csizike ;-)
Szerintem ez a hozzáállás nem csak a Párkapcsolatában mutatkozik meg valakinek, hanem minden egyes kapcsolatában: a munkahelyen a kollegáival és főleg a főnökeivel szemben, illetve a családdal és mindenkivel...
Ez a dolog több helyen és szituációban is kitűnik... mert az embernek ilyen vagy olyan a lénye, a megnyilvánulása, a belső beállítottsága...
Szerintem ez Otthonról jön... ami a Családban kialakult.
Ha valakit gyerekkorában elnyomtak, akkor az Önbizalomhiányban szenvedhet és ettől Kisebbrendűségi érzése lehet, kishítű lehet, és mások alá helyezi önmagát az Önérték(telen)elésének "köszönhetően". Negatív én-képpel rendelkezik... és ezért negatív... Negatív dolgokat teremt és vonz be az életébe... eleve teremti a fájdalmat és a szenvedést... Arra hajt (tudattalanul, Tudat alatt).
De mondjuk az sem gond, ha Valaki 'Szolga-Lelkű', vagyis szeret Másokat boldoggá tenni, és fontos a Számára Mások Öröme, Boldogsága és Jólléte (tipikus 'önfeláldozó' anyák... akik lemondanak mindenről a Kicsinyeik kedvéért...), és Mások javára képes lemondani bizonyos dolgokról és képes önmaga vágyait és igényeit alárendelni a Köznek (Valakinek/Másoknak) hogy ezzel még nagyobb örömet teremtsen és hozzon létre... ha ezt ÖRÖMMEL teszi és ez Őt (Is) BOLDOGGÁ TESZI.
Ha ebben nincs semmi szenvedés...
És persze ez talán akkor valósulhat meg... ha a Másik sem Farkas/Cápa vagy Hiéna... és nem akar visszaélni a helyzetével, és nem akarja leigázni, kihasználni, leigázni és kifosztani, kizsákmányolni a Másikat (fizikai és Lelki értelemben egyaránt).
Persze vannak olyan emberek is, akiknek annyira alacsony az Önérték(telen)elése, hogy olyan igazi 'Rúgjál belém! De két jó nagyot!' kisugárzással közlekednek mindenhova és minden egyes szituációban...
És ennek a felszólításnak nehéz ellenállni...
Főleg akiben benne van egy kicsit is az uralkodási, leigázási és zsarnokoskodási ösztön, a Felsőbbrendűség... az készséggel partner egy ilyen játszmában...
Én is ismerek egy ilyen fickót. Kb. 50 éves, és olyan szinten meghunyászkodik alapból, mindenkivel, mintha még ahhoz is a Másik engedélyét, jóváhagyását és beleegyezését kérni és áhítani, hogy létezzen... Az ilyenbe, aki olyan... nehéz nem belerúgni...
És lehet, hogy valaki (otthon és a munkahelyen, na meg a Családban) tapossa is rendesen... ;-)
De hogy uralkodni miért akar valaki?
És sokszor a legbutább, a legsötétebb, leglustább ember???
Ez a 'Szar akarja lehúzni a WC-t' szituáció.
De sokszor mégis működik...
Mert a WC-partner hozzá/benne...
Mert fel sem ismeri/észre sem veszi, hogy mi történik éppen; hogy milyen helyzetbe akarják beleKÉNYSZERÍTENI.
És itt a Lényeg: az ERŐSZAK.
Miért akar valaki ZSARNOKOSKODNI?
Csizike ;-)
"Ha a Szeretet Hatalma fontosabb lesz a Hatalom Szereteténél az emberek számára... akkor megszületik a (Világ) Béke." Jimi Henrdix
De ehhez kell a TUDATOSSÁG.
Hogy észrevedd, hogy mi történik, mi működik, mi zajlik... körülötted és BENNED.
És ÚGY ÉLJ, AHOGYAN SZERETNÉL!!!
;-)
Csizike ;-)
Két gondolat
1. feltétlen szeretet
2. Uralkodás 1. jegyében, vagyis előszőr tisztázni kell, hogy az uralkodás mit jelent . Pozitív, vagy negatív értelme szerint lehetne csak válaszolni. (jelen esetben a negatívot sugallja, de lehet tévedek)
..van olyan megközelítés, hogy a dominancia, vagy az alárendelődés a hozott energiaszint függvénye. Ami már adott egészen kicsi korban is. Így a gyenge gyermek belekényszerül, majd beleszokik a zsarolós mintákba, mert nincs más lehetősége a figyelemenergia begyűjtésére. Aztán úgy is marad.
Vagy nem nagyon gyenge, de van egy nála erősebb a családban aki mégis elnyomja, s akkor mire felnő, megvalósítja, amit elszenvedett - kíméletlen agresszor lesz belőle. Ezek mind energiajátszmák. Az ego játszmái, amelyet az erőssége függvényében érvényesít bárkivel szemben. Ha valakinek volt egy erős anyja (vagy akár apja), az vagy ugyanolyan nőt talál magának, vagy maga is öntelt, narcisztikus férfi lesz. Amíg ki nem tudatosodik belőle.
Mint minden más, ez is tudatossági szint kérdése. A játszmázásból nem lehet senkit kigyógyítani, semmilyen tranzakcióanalízis, vagy más technikával sem. Csak ki lehet nőni a fejlődésben a tudatosodás által. Minél inkább növekszik a tudatossági szint, vele együtt nő az energiaszint is. És ha már nem vagy magad alatt, akkor semmilyen késztetésed nincs játszmázni - visszaélni az erőddel, vagy sajnáltatni magadat energiaszerzés céljából.
Ha innen továbbmegyünk (vagy inkább még visszább), akkor lehet, hogy nem véletlenül születik valaki gyenge, vagy domináns energiaszinttel - ez már meghatározza az életfeladata körülményeit. És ebben minden igaz, és annak az ellenkezője is igaz, s a kettő között káosz van. Mert valakinek az a lecke, hogy a gyengeségéből tanuljon meg erőssé válni, valakinek pedig az, hogy egész életében tapasztalja a befogadást. Valakinek az a lecke, hogy megtanuljon visszavenni a dominanciájából, valakinek pedig az, hogy bölcsen használja azt és Vezető legyen belőle.
Meg lehetne még keverni a témát a férfias-kiáradó, vagy nőies-befogadó energiák kérdésével, de a konklúzió ugyanaz lenne - kiegyensúlyozottá kell válni, felnőni a játszmázásból.
Szerintem uralkodni az vágyik, aki valamiben gyenge.
1. Gyenge belül és ezzel kompenzál, nehogy mások észrevegyék a gyengeségét, illetve egyfajta belső egós pszichikai egyensúlyt próbálna ezzel elérni.
2. Erős, tudja és meri érvényesíteni az akaratát, és azt gondolja, hogy csak úgy "jók" a dolgok, ahogy ő látja. Ő pedig az elfogadásban, az empátiában gyenge.
Az uralkodást tűrni pedig az vággya, aki
1. A sajnáltatás játszmájában él, csak nem ismerte fel, hogy mit csinál.
2. Nagyon erős benne a szenvedéshez való kötődés. Persze ő sem ismerte ezt fel.
És persze egyet értek Hermess-szel (hogy kell ezt leírni?), hogy mind a kettő megtanulandó feladat.
Szerintem ahogy tudatosodunk önmagunkban, rálátunk a működés módunkra, tudjuk, hogy mit csinálunk és miért, azokat feldolgozzuk, és már nem lesz szükségünk se az uralkodásra, sem pedig az elnyomásra.
Látom, a létező összes kategóriát bejelölte, meg kaptunk még egy tucat új címkét is. Ez azt jelenti, hogy Önt minden érdekli? cisco ccna
Kedves Csizike!
Már egy ideje foglalkoztat téged ez a téma, ha jól tévedek. Ha nem bánod, a saját "fegyveredhez" folyamodnék, és kérdezek:
Mi bajod a nőkkel?
Mi bajod az uralkodással?
Mi bajod a kisbetűkkel? Ez a rengeteg CAPS LOCK-kal írt szó-mondat, felér egy virtuális mikrofonba-üvöltözéssel. Ami már magában erőszakos. Mi ellen, ki ellen lázadsz?
Nézz végig a történelmen, kik is uralkodtak...? (távol áll tőlem a feminizmus)
Olvass bele az általad oly nagyrabecsült Tolle: Új Föld könyvében a nőkről szóló tartalomba... Ott a válasz!
Fogalmam sincs, milyen párkapcsolatban élhetsz, mert mindig elbújsz a kacsintós kérdéseid mögé, de gyanítom, hogy elnyom(ná)nak (vagy a múltban megtörtént), és te szépen kivetíted úgy ám blokk az összes nőre, hogy domina, ahelyett hogy magadba néznél...
Neked ezzel van dolgod, mert ez zavar, hát nosza, meditálj rajta! Kérdezd Magadat... (ne minket újra és újra... "üvöltő" betűkkel...) vagy egyszerűen vesd alá magad egy kemény alázat-próbának, egy nővel szemben. Figyeld meg mit érzel. Mekkora ellenállást... mekkora fájdalmat... stb. Tudod úgyis, hisz te is tanácsoltál már ilyet másnak...
Szép napot, és jó nő-zést ;)
Klára
Kedves Klára!
Valamit félreértettél, amikor azt írtad, hogy "te szépen kivetíted úgy ám blokk az összes nőre, hogy domina".
Ez téves állítás.
"Ezt kikérem magamnak." ;-)
Én ilyet soha nem írtam, soha nem mondtam, soha nem éreztem és soha nem gondoltam...
Nem szeretem, amikor hivatkozásként olyan 'állításokat' idéznek tőlem vagy mástól, amik valótlanok és soha el nem hangzottak, soha le nem íródtak... és abszolút összeférhetetlenek az 'idézett' személy véleményével és meggyőződésével...
Mert vagy olyat írjon és idézzen valaki, ami igaz és megfelel a valóságnak, vagy inkább ne írjon ('idézzen') semmit sem. Az korrektebb...
A "Halottról vagy jót, vagy semmit." analógiát ültessük át az idézetekre és: "Idézni vagy Valósat és Igazat, vagy semmit."
Ezekből a téves 'idézetekből' ugyanis akik olvassák a beszélgetéseket azt hihetik, hogy az a Másik "idézett személy" tényleg azt gondolja, érzi, véli, írta, stb... és ezzel az önmaga kis agyába betesz egy bizonyos olyan skatulyába... és elgondol, elkönyvel magában olyannak... ami messze van a valóságtól... vagyis eleve hamis, téves, és hibás megközelítést ad és eredményezhet...
Csak olyat adjunk a Másik Szájába/Tollába, ami tényleg onnan is való...
Oké?
(Elvégre is ez most itt nem szex... ;-)
Na erről ennyit... ;-)
Visszatérve:
Szóval én azt soha sehol nem állítottam, hogy minden nő domina, mert én ezt nem is így gondolom, nem is így érzem és nem is így tapasztalom.
A 'dominák', csak egy részei a nőknek.
Ez viszont tagadhatatlan tény, és ezt el kell ismerni: vannak ilyenek is.
Nem is kis számban.
Sok ilyen Nőt látok. (De amolyat is, meg emilyeneket is, meg mindenféléket, amilyenek csak vannak...)
Pl. ma is... mivel az egyik közvetlen kolléganőm is egy kő kemény és ultra brutális Domina.
Anélkül, hogy Ő tudná, én átlátok rajta... és pontosan tudom, hogy miféle Poklot okoz ezzel a mentalitásával és viselkedésével otthon a "Kedves" vagy leginkább kedvetlen Férjének... aki már egy lelki roncs... holott Lehetne Isten is... Ragyogva Szeretettel a Szívében, az Egész Lényében, ha a Kedves Ara a letiporás és rongálás helyett a Szeretetével Felemelné...
Tudod: ez a Nap és Szél Meséje... ;-)
(a Szereret és az Akaratosság/Erőszak különbsége a gyakorlatban...)
És ez a nem-mindegy...
Hogy ha élsz: hogyan?
Noha lehet, hogy annak az Otthoni "Szerencsétlennek" (minden relatív! ;-) ez a 'Pokol' maga a Mennyország... mert Ő meg valamiért (Ki tudja miért?) pont erre vágyik...
Erre a megnyomorításra, földbe döngölésre és összetiporásra
lelkileg...
Nekem olyan jó érzékem van a Dominákhoz... hogy ezer méter távolságból bele szagolok a levegőbe és kiszúrom Őket... 1000 közül is...
Mellesleg Csodálom Őket... és szeretem elnézegetni, megfigyelni Őket...
Tetszik bennük, hogy olyan Határozottak, Talpraesettek és Tudják, hogy mit akarnak...
Ezért abszolút csodálni tudom őket...
De amikor elnyomják a Férfit és Uralkodni akarnak rajta...
Az már kevésbe szimpatikus...
Az számomra már inkább visszatetsző...
Mert itt az van, hogy
A SZAR AKARJA LEHÚZNI A WC-T...
És valahogy átlátok a kis (egyben) Önsorsrontó, Önpusztító, Önboldogtalanító, Önhazudó és Önbecsapó Játszmájukon...
Ebbe csak az a leggázabb, hogy ezzel Önmaguknak is ártanak, Önmagukban is kárt tesznek: mert Ők sem lehetnek boldogok.
Mert egy Szar Kapcsolatban ki lehet boldog? Ahol nincsen Szeretet, Elfogadás, Tisztelet, Megbecsülés, Odaadás és Megértés???
Egyszer találkoztam egy olyan dominával is... aki ráadásul Dominika is volt...
Na erre varrjál gombot!
Le se tagadhatná!... ;-)
Nem kicsit volt röhejes a helyzet... vagy inkább különleges... ;-)
nekem nagyon tetszet a szitu...
Mint az iylen abszurd Hétköznapi Csodák mindig...
De van egy olyan Domina barátnőm is (éppen ma találkoztam Vele), aki kerek perec meg is mondta, hogy Ő csak olyan pasit akar megának, akit tud IRÁNYÍTANI, vagyis aki olyan, mint a kezes Bárány: MINDIG AZT CSINÁLJA, AMIT Ő MOND, MINDIG AZT CSINÁLJA, AMIT Ő AKAR...
MINDIG AZ VAN, AMIT Ő AKAR.
VAGYIS: AKARATOS.
ÉS RÁERŐSZAKOLJA, RÁKÉNYSZERÍTI A MÁSIKRA AZ AKARATÁT.
A Kényszer és az Erőszak az Szerinted Pozitív?
Szóval tény, hogy vannak ilyenek, nem is kevesen, de:
Tehát:
NEM MINDEN NŐ DOMINA.
A Nők között is, akár a Férfiak között is, vannak olyan Szolga Lelkek, Szegény-Ének... akiknek arra van szükségük, hogy uralkodjanak rajtuk, leigázzák őket, csapják-vágják, üssék-rúgják (Lelki és esetleg fizikai értelemben véve), hogy kő keményen irányítsák és kontrollálják őket, zsarnokoskodjanak fölötte véres szájú AKARATOS Diktátorok...
Ezek azok a bizonyos "Markáns Arrogáns Macsó Domináns Alfa/Vezér-Hím Férfiak"...
Akikért a Nők egy része... odavan és bomlik... még ha az rossz is nekik... és fáj is... mert ezekben a férfi típusokban látják meg a FÉRFIT. (aki kő kemény)
Csak ez a Férfi-Női felállás "természetesebb", elfogadottabb, mint a Női-Férfi felállás... noha az ugyanúgy egykorú az emberiséggel...
Nem véletlen a mondás: "Keresd a Nőt!"
és az, hogy "A Férfi a Fej, de a Nő a Nyak."
És az abszolút Dominák már a Fejek is Ők maguk akarnak lenni egy személyben... igazi ÚRNŐK...
Bár itt is ugyanaz a Függőségi-viszony figyelhető meg... ami szerintem ugyanúgy nem egészséges... már ha nagyon végletes.
De "Jó az, ami Neked jó."
Tehát... kinek a Pap, kinek a Papné...
Kinek a Szadista, kinek a Mazochista, kinek a Dominált, és kinek a Domina... ;-)))
Kinek a Sós Gizi...
És kinek a Sós Perec... ;-)
Nekem véletlenül sincs bajom az összes nővel... ellenben azzal, amit Te írtál (feltételeztél) rólam...
Ellenkezőleg: Kifejezettem Szeretem és Csodálom A Nőket...
A Lényüket.
Imádok Bennük Gyönyörködni.
Ez a Hobbim. ;-)
Élek-halok a Nőkért.
(Néha Tőlük. ;-)
De ez tény, hogy vannak a Nők között dominák (Dominák).
Ezt szerintem Te is elismered.
Ugye?
Biztos Te is láttál már ilyet.
A közvetlen közeledben is.
Na, engem ezekben a blogokban ezek a Nők, és az ezek iránt vágyat érző férfiak érdekelnek, és az, hogy mi a pszichológiai háttere ennek az egész kérdéskörnek: hogy kiből leszEz és kiből lesz Az, és miért, minek a hatására? Miért vonzódnak egymáshoz, miért van szükségük egymásra, hogyan egészítik ki egymást és hogyan kerülnek egyensúlyba? És hogyan tud valaki túllépni az Ő eddigi szerepén, ha rájön, hogy Ő már mást akar és másképpen akar élni...
Vagyis: hogy miért Dominák a Dominák?
Miért olyan erőszakosak, agresszívek?
Miért akarnak MINDEN ÁRON URALKODNI?
Miért akarják leigázni, ELTAPOSNI, URALNI a Férfiakat?
Ahelyett, hogy Szeretnék Őket.
Kinek és Mit AKARNAK ezzel bizonyítani?
Miért ilyen Kemény Szívűek, vagy Szívtelenek (néha)?
Minek a hatására alakul, formálódik ilyenné egy Nő?
Milyen esetleges defektus kényszeríti erre a viselkedésre?
(Ami a legtöbb ember számára eléggé taszító, destruktív és bomlasztó, és meglehetősen Boldogság-Ellenes egy Kapcsolatban, vagy egy Házasságban... általában. Lásd Házisárkányok kontra otthonról menekülő alkoholista félrekúró férjek...)
Stb...
És a másik oldal: hogy ilyen Nőkre, ilyen Női(etlen) viselkedésre miért van szükségük egyes férfiaknak?
Miért jó az nekik, ha úgy bánnak velük, mint az állatokkal (rosszabb helyeken)... ha megvetik, megalázzák, semmibe veszik és nézik, (meg)bántják, zsarolják, manipulálják, irányítják, kontrollálják, elszámoltatják, kihasználják, kizsigerelik, kiidegelik, stb... őket a Zsarnok Diktátor Önkényuralmi Dominák?
Kinek és miért van erre szüksége, és mihez?
Mit (mi jót és hasznosat, szépet) lehet ebből kihozni?
Szóval ezek a Kérdés-körök érdekelnek engem a Dominákkal és 'Domináltjaikkal', a (Lelkileg) Szado-Mazo Kapcsolatokkal kapcsolatban...
Mert ez egy eléggé általános jelenség...
Sok ilyet látni...
Ahol a Nő akarja viselni, vagy viseli a Nadrágot... és AKAR URALKODNI A FÉRFIN, aki emiatt nem tudja esetleg tisztelni, becsülni, elfogadni és szeretni a Dominát... aki szintén nem tudja tisztelni, becsülni, elfogadni és szeretni azt a "Férfit", akit leigázhat...és akibe belerúghat, akit megalázhat, mert azt lenézi, megveti a gyengesége miatt... ami nélkül viszont nem is lenne rá szüksége... mert Ő csak URALKODNI AKAR.
De azt MINDEN ÁRON.
Ez egy Függőségi Viszony, egy Függőségi Játszma... mind a Két Félnek SZÜKSÉGE VAN a Másikra... mert csak így lehet teljes a JÁTSZMA.
Ahogyan a Mesternek is szüksége van a Tanítvány, hogy Mesterként élhesse meg magát, és fordítva.
Egyik a Másik nélkül nem megy, nem működik.
Tehát : SZÜKSÉGÜK VAN EGYMÁSRA Önmaguk Játszmájának a megéléséhez.
Az Ilyen fajta 'Önmegvalósításuk' lejátszásához/megéléséhez.
Kérdés, hogy milyen Lelki Traumák, defektusok váltják ezt ki az Egyik és a Másik félben... aki így, vagy úgy esik át a Ló túlsó felére... Honnan hozta magával, mitől és miért ezt a mentalitást, Hozzáállást az Élethez, ezt a Viszonyulást, Működési elvet és beidegződést?
És hogyan lehet ezt a Programot felülírni, ha valaki már nagyon unja...?
Egy ilyen Kapcsolat szerintem nem Szeretet-Kapcsolat.
Ez inkább kölcsönös Függőség.
Vagy ahogy Csernus mondaná talán: Támaszkodás.
Persze nem az 'Uralt' hibája, hogy a Domina dominál...
Mint ahogyan nem is a Domina hibája, hogy a Másikon uralkodni tud, hogy a MÁSIKON URALKODNIA KELL (mert az a dolga)...
Ezt mindkét fél magával hozza... otthonról...
És a Vonzás-Törvénye által csak bevonzza önmagának a "Megfelelő Partnert" hozzá, hogy a Szerepét eljátssza... A Másik nem hibás semmiért... mert csak olyan, amilyennek lennie kell...
Ha a Vonzó megváltozik... a Vonzott tárgyak, vagy Személyek is megváltoznak körülötte...
Tehát a Vonzó a Forrás... a Kiváltó Ok.
A Domina esetében az Elnyomott, Leigázott, Uralt fél a Bevonzott Lény...
Míg az Ő szempontjából a Domina...
A Dominancia szó, ha jól tudom sok nyelvben a Hatalom és az Uralkodás megfelelője.
Vagyis, aki Domináns, vagy Dominál, az tetszik, nem tetszik, akarom, nem akarom:
URALKODNI AKAR.
HATALMAT AKAR GYAKOROLNI A MÁSIK EMBER(EK) FELETT.
És ezzel egyszer, s mindenkor: IRÁNYÍTANI AKARJA, bizonyos értelemben: Le akarja igázni, el akarja nyomni a föld alá... el akarja lehetetleníteni...
És ez NEM A SZERETET.
Mert annak szlogenje:
Élni és Élni hagyni.
Szeretni és Szeretve lenni.
A Kérdés tehát az, hogy MIÉRT kell valakinek a HATALOM?
Miért akar valaki URALKODNI?
És miért MÁSOKON?
Miért nem Önmagán?
És a másik: hogy akinek erre van szüksége, annak MIÉRT van erre lelkileg szüksége?
Honnan jön ez az Inger?
Honnan ered ez az Igény, ez a Vágy a Lélekben?
Mi a Forrása és az Eredője?
És hogy lehet ezeken a Beállítódásokon túllépni, ha valaki akar?
De már csak Önmagamat ismételgetem...
Szóvar érted, értitek, hogy mi mindenre szeretnék én válaszokat kapni...
Hogy Szerinted, Szerintetek hogy vannak ezek a Dolgok, ezek a Kérdések?
Most ennyit...
"Röviden és tömören" ;-)
A Teljesség igénye nélkül...
Szeretettel:
Csizike ;-)
Kedves Csizike!
Alig jutok szóhoz... :) Jól kiakadtál ezen a dominázáson és észre se vetted, hogy nem volt idézőjelben. Nem idéztem. Önálló gondolat volt Tőlem Neked. Semmi több.
És hogy mi váltotta ki? Ez a második cikked, amiben NEM azt írod, hogy némely nők, némelyek..., vagy hasonló, hanem hogy A Nők uralkodnak, de minimum akarnak... és a sokadik cikked amelyben A Nők csinálnak valamit szarul. Említettem már a műmelles témánál is, hogy megvan ennek a jelenségnek a férfi megfelelője is. Csakhogy a felfújt férfi kevésbé mozgatja a fantáziá(da)t, mint a felfújt nő. Ez érthető, mivel férfi vagy, mégis
arra kérlek újfent, hogy inkább azt vizsgáld meg magadban, hogy miért csak, vagy többnyire a nőkben fedezed fel (előbb) a negativitásokat!
Mit nem fogadsz el?
ugyanilyen általánosítás a hárpia miatt ivászat-félrekúrás. Én is ismerek uralkodó nőket, egyszer ütötte meg a férje, repült. Csáó. Válás. Sőt a lányával néha együtt lakom, na ő überuralkodó. Saját bőrömön tapasztalom amit írsz, ne hidd hogy nem értem, mindössze arra próbáltam rávilágítani, hogy ne kívül keresd az okot. Ez a lány nagyon tud szeretni. Persze nem(biztos hogy) Úgyigazán, de az ő útja az alázat tanulás -épp holisztikus suliba jár, kíváncsian várom mi lesz a hatása-, ENGEM PEDIG ARRA TANÍT, hogy ne alázkodjak meg neki, ne támogassam a viselkedését, ne szálljak be az uralkodó-alattvaló hintába. Álljak ki magamért, a véleményemért. Ennyi.
Az, hogy körülötted sok nő akar uralkodni elgondolkodtató, de korántsem jelenti azt, hogy minden nő uralkodni akar. De még csak azt sem, hogy csak a nők akarnak uralkodni. Megintcsak Tolléval jövök, Új Föld, ottvan szépen világosan (megvilágosodottan megvilágítva:)) leírva, hogy miért kell EGYES embereknek az uralkodás és hogy mi van a nőkkel... olvastad... de ugyanúgy kint ragadt a szűrődön, mint másoknak az írásaid. Ez ellen nincs mit tenni. Mindig is így volt, és lesz. Mindenkinek az marad meg, amire épp szüksége van. A pillanatnyi helyén az útján. Max egy-egy gondolat, mint mag bennmarad, és később érik be. Mi másra számítottál?
Amíg nem sikerült megvalósítanunk(!) a Feltétlen Igaz Szeretetet, addig mennek a játszmák. Alá-fölé rendeltség, hiszti, sértődés, számonkérés, magyarázkodás, bármi akármi satöbbi. Ezen nemértem mit nemértesz. Egó, és kész. Kell neki hogy többnek érezze magát, kinek uralkodással, kinek alázkodással, hogy sajnálják. Lényeg hogy vegyék észre, törődjenek vele. Nem Ők csinálják, csak az egójuk marionettjei (nem csak ők! Te is, én is...) Azért vagyunk itt mindnyájan, hogy túllépjünk rajta. A SAJÁTUNKON elsősorban, nem másokén. Ott csak a megértés-elfogadás kell, az vezet a Feltétlen Szeretethez.
Sokszor előfordul, ha valakinek tanácsot adok, csapok a homlokomra, hogy magamnak mér nem mondtam/mondok ilyeneket, ha bennem van, ha tudom? Ismerős? Annyira jó volt az a 4 hatalmi drámás cikk, Te magad válaszoltad meg a kérdést, már ott! szóval nem értem miért kellett ez a két kilométerhosszú magyarázkodás most... meg eleve a kérdés. (és nem úgy értem, hogy nemértem, hogy újra megmagyarázd...)
Jó felismeréseket, és további jó nő-zést! de csak csínján!;)
Szeretettel:
Klára
ui. nem is tudom, írtam-e már valaha ilyen hosszú hozzászólást... :D
Kedves Klári!
Nem, szerintem sem írtál, de jól áll. :) És teljesen egyetértek veled. Én már megfutottam a magam "köreit" Csizikével. Sanyi ébresztett fel, hogy felesleges.
Ha valaki valamit belül nem tud megoldani, akkor az egyik lehetőség, hogy addig irogat amig valaki válaszolgat, amig sikerül akár egy valakinek is a figyelmét kicsikarnia. És igen fontos tényező, hogy saját magáról, a megélt tapasztalatairól szinte sosem. És bárhogy is próbálják felhívni a figyelmét saját ellentmondásaira, csak hatalmas, hárító beírások lesznek a kimenetek. Nagyon érzékeny pontok érintése esetén pedig egyre jobban durvul a stílus, jön a lepondrózás.
Nem baj, mi is tanulunk belőle. :) Remélem Csizike jön táborba és megismerhetjük.
Üdv!
Hédi
Ezért biggyesztettem egy ~neválaszolj-kérést a végére. ..de elbújt, csak az találja meg, aki figyel ;)
Az ilyen hosszú dolgokat többnyire nincs türelmem elolvasni. Most csak azért tettem, mert hozzám szólt. Reméljük egyszer feltárulkozik, elvégre az önmegvalósítás, önismeret alapja, hogy felvállalom magam, nem másra mutogatok hogy nahát mér csinálja ezt vagy azt...
Majd kiderül.
Mindenesetre kösz a figyelmeztetést, kaptam már lepondrózás-félét, máskor másért:) akinekneminge... sálálá :) Kowalsky egyik száma jár a fejemben: "szeretni foglak akkor is ha nem akarod" :)
Szép napot!
Klári
ui: DeMello (a minimum-mennyiség elérése végett) :)
"- Nagyszerű prédikáció! - mondta a nőszövetség tagja, miközben a prédikátor kezét szorongatta. - Amit csak mondott, az mind ráillett erre, vagy arra az ismerősömre."
...nahát, ezek a NŐK! :D
Inkább micsoda nők! Egy másik blog kapcsán pont azon évődtem, hogy nem arról van e szó, hogy vannak nők akik nem hajlandóak női praktikákat alkalmazni, vagy legalább is kezdenek róla leszokni. És pontosan úgy járnak mint amikor az alkoholista családja találja magát a pszichológusnál azért mert a férj leszokott a piáról. De ez így van jól. Az ilyen csajoktól tanulnak azok a pasik, akiknek a női oldalukkal valami feladatuk van. Azok akik meg szabadulnak meg a praktikáiktól, elkezdhetnek feldolgozni, befogadni olyan a praktikák alatt rejtőző problémákat amikhez meg tükröt kapnak ezektől a férfiaktól. Nekem is felhívta Eszter a figyelmemet, hogy a játszmázásnál még mindig be van valami akadva. Kicsit dolgoztam rajta, és apám, aki feketeöves játszmázós váratlanul a szomszédokat kihagyva velem beszélt meg egy kettőnket érintő témát. Azt hittem kiesem a kocsiból. Azért is volt baromi érdekes, mert apám nem csak az indirekt rendezés nagymestere, hanem az döntés kromoszómakötöttségéhez is elég erősen ragaszkodik.
A hosszú beírások engem sem kötnek le, amit nem lehet egy oldalban leírni, az valószínű telis tele van olyan dolgokkal amik valamit kendőznek. Nekem meg nincs türelmem a fátylat eltakarítani.
Nekem pont azért tűnt fel, hogy mi lehet az a téma amiről Te ennyit írsz! Azt már csak elolvasom.:)
Üdv!
egy másiknő
Ja és mellesleg, amióta valaki okos feltette ide az Önmegvalósításra azt a bizonyos 'Canon nyomtató eladó' című és tartalmú blogot... azóta azt hiszem ez überelhetetlenül alulmúlhatatlan...
Tehát: nem tudsz olyan kérdéseket feltenni és blogot indítani, ami kevésbé volna ide illő vagy gagyi...
Így mindenkinek kijár a szólás szabadsága.
Ha valakinek lerágott csont már egy téma és unalmas... nem kell vele foglalkozni... nem kell rá írni, és válaszolgatni...
Valószínűleg nem neki íródott... hanem annak, akiben megmozdít valamit... és aki írni, válaszolni AKAR rá...
Ilyen egyszerű ez az egész...
Akinek nem inge, ne vegye magára...
Csizike ;-)
"Nekem meg nincs türelmem a fátylat eltakarítani."
Pedig a sajátodat mindenképpen érdemes lenne...
És akkor talán meglátnád a Fényt...
Az írások terjedelmével kapcsolatban:
Valaki egyperces novellákat ír... (pl. Örkény), valaki meg több kötetes regényeket (pl. Háború és Béke, vagy a Harry Potter könyvek)...
De nem ettől jó vagy rossz valami...
Kinek a pap, kinek a papné...
Valaki 1 szóba tömöríti a Lényegét...
Valaki meg szeret bőbeszédűen körüljárni egy adott kérdést a Teljesség kedvéért...
Kinek mi a Maga Teljessége...
Nem vagyunk egyformák.
Valaki szűk-szavú.
Valaki bő-szavú.
De ettől még az egyik (tartalma) nem rosszabb, vagy jobb, mint a Másiké...
Ez már megint egy fajta bújtatott kritika volt Tőled... nekem.
Ami engem annyira nem zavar... annál is inkább, mert Tőled pont erre számítok... ;-)))
Csak azért írtam le, hogy észrevedd... ha elkerülte volna a figyelmedet...
Ha utálsz valakit, annak minden egyes rezdülésébe és mozdulásába (sőt még a nem mozdulásába is) bele tudsz kötni...
És mint tudjuk, Neked én nem vagyok szimpi...
Innentől kezdve ezt az egész történetet nem is kell már tovább ragozni.
Fogadjuk el ezt el, mint alaphelyzetet, és nincs vele tovább baj...
És tudod, hagyhatnám abszolút szó nélkül is a kis kedves szurka-piszka kis leveleidet... hiszen részemről kár rá az energiát pazarolni...
Mégis azért válaszoltam a múltkor is elég keményen és megmondósan, hogy ébredjél már fel, és vedd már észre magadat.
Talán sikerült, és megindított valamit magadban... amit talán még saját magadnak sem ismersz be és letagadsz...
És ez az a fátyol... amit nem akarsz eltakarítani...
Ami a saját kilátásodat és belátásodat zavarja... gátolja...
Tehát lehet, hogy mégis érdemes lehet a Fátylakkal bíbelődnöd...
A Sajátjaiddal...
"Veszi a Lapot, Aki veszi a lapot"
"A Tisztán Látás Mindenkinek Jár."
Békés Háborút!
Szia!
Csizike ;-)
Hemperegtem a kacagástól
Kösz!
Hédi
Kedves Hédi!
Már vártam Tőled egy efféle reakciót... mert Te úgy szereted hátba döfködni az embereket..., ahogy ezt már egyszer kitárgyaltuk... Élvezed. Ezt JÁTSZOD. Ez a Te Kis Játékod. Ez a Te kis JÁTSZMÁD. Az egyik, a sok közül.
És mivel már régóta nem jött ilyen kis kellemetes beírás Tőled (csodák csodájára, meghazudtolva önmagadat)... gondoltam is rá, hogy na mi van: megváltoztál... fejlődtél, felébredtél... felismerted Önmagadat... és a Kis Játszmáidat?
És abba bírtad hagyni, az Ego-d sértettsége ellenére, amiért lelepleztek...
Pedig az nem könnyű... ;-)
De, mint kiderült: nem.
Most újra csak kimutattad a fogad fehérjét, és bemutatkoztál újra, hogy mennyire 'szeretsz' (ami persze nem kötelező senkinek).
Most kiderült, hogy
Még az vagy, aki voltál...
Nem vagy Te egy kicsit lesipuskás?
Ezt a feladott labdát már nem hagyhattad ki, hogy le ne csapd...
Igaz?
Túlságosan is tálcán kínálta magát Neked, hogy ellenállj...
Nemde?
Eddig bírtad Önmegtartóztatással... ;-)
De azért az vagy, aki vagy...
Nem sikerült kivetkőznöd önmagadból és személyiséget váltanod... ;-)
;-)))
Valóban, ahogy írtad, mi már ezt a kis körünket megfutottuk egymással...
És elég részletesen leírtam ,hogy mit gondolok Rólad, Veled kapcsolatban és a Kis Kötözködős, Beszólogatós Játszmáddal kapcsolatban... amiben annyira sütkérezel...
De NEM TANULTÁL BELŐLE.
Nem nézel magadba.
Azt írod: "Sanyi ébresztett fel, hogy felesleges."
Te még olyan mélyen alszol, hogy még csak azt sem veszed észre, hogy alszol...
Maximum csak álmodtad, hogy Sanyi felébresztett... és közben jóízűen horkoltál tovább... ;-)
Ki kéne már nyitnod a Szemedet!
Persze, ha Neked jó így becsukott szemmel botorkálni az Életedben és tapogatózni a Nagy Világban... akkor nekem is jó vagy így.
Csak vigyázz: neki ne menj valaminek vagy valakinek.
"amig sikerül akár egy valakinek is a figyelmét kicsikarnia"
Elhiszed-e nekem, hogy nincs szükségem a Figyelmedre.
Úgyhogy azt az értékes idődet, amíg nekem irogatsz, hasznosabban is eltöltheted...
Aki ír, az ír, aki nem ír, az nem ír.
Akit valamiért megérint és írásra sarkall, ösztönöz és késztet valamelyik feltett témám, kérdésem, az leírja a gondolatait, érzéseit, meglátásait, tapasztalatait, ha AKARJA...
Első sorban Önmagának fogalmazza meg a Válaszait...
És nem nekem.
Ez egy Szabad Világegyetem.
Itt MINDENKI CSAK AZT CSINÁL, AMIT AKAR.
És persze amit tud.
"És igen fontos tényező, hogy saját magáról, a megélt tapasztalatairól szinte sosem."
Ebben igazad van. Ezt bevállalom.
De hogy ennek mi az oka, azt Te meg nem tudod...
És hidd el, nem az, amire Te gondolsz...
De meg van az oka, hogy miért nem, hidd el...
Nem véletlen...
Viszont, amit Te írsz, az Rólad szól...
Ha akarsz írsz, ha nem akarsz, nem írsz.
Erről szól a játék.
És talán nem arról, hogy a Másikat basztassuk, kritizáljuk és/vagy szekírozzuk...
Itt az Önmegvalósításon...
Persze, ha Neked ez az Önmegvalósítás... akkor miért ne? Lelked rajta!
Egyébként azt látom már régóta, hogy itt nagyon megy a nyalizás-nyálazás... meg a seggnyalogatás egymásnak... ha az érdekek úgy kívánják...
Mint az Életben... általában...
Mint pl. most Te Klárinak...
És a hülyeségek beírogatása... mint pl. amit Te is tettél... a kedves kis "Szeretet-Teljes" stílusodban...
És ezért érdekel engem már egyre kevésbe ez az Önmagvalósítás.hu ...
Az ilyesmire már kár pazarolni és elfecsérelni a drága és értékes időt - energiát...
Ennél sokkal hasznosabb, fontosabb és kellemesebb dolgok is vannak az Életben...
Nem igaz?
Mint a hülyeségekkel, és a fals, valótlan állításokkal vitatkozni...
Nem kell velük foglalkozni...
Szóval mielőtt olyan nagyon okosakat írsz (és gondolsz), előbb inkább:
Nézz Magadba!
Annak nagyobb haszna van.
Az többet ér.
És amit OTT találsz: talán közelebb van a Valóság(od)hoz.
Pl az alkoholisták sem vallják be még az önmaguk számára sem, hogy Ők alkoholisták...
Mert az Ő számukra az természetes, hogy reggeltől estig csak isznak... és szinte nem is esznek... csak isznak...
Ahhoz, hogy felismerjünk önmagunkban valami Igazságot: elég bátornak kell lennünk hozzá, hogy merjünk magunkba nézni, és szembe nézni az Igazsággal.
Szembe nézni a Félelmeinkkel, és a Fájdalmainkkal is, amik mögé elbújunk... mert amíg azok is bennünk vannak, addig azok is az Igazság egy részeit képezik...
Szóval: nézz magadba!
Mielőtt másokat kritizálsz és beszólogatsz másoknak, és másokon esztergálod a nyelvedet...
Érdekes dolgokat találhatsz ott, ahol nem is sejted...
Csizike ;-)
No comment!
Mármint Csizike írása. Hisz ír ő arról, hogy bevállalja amit róla mondtok, hogy nem beszél személyes élményeiről, érzéseiről. Ő ezt tudatosította, és elfogadta, hogy valami miatt erre nem képes. Mi a baj ezzel?
Úgy érzem, hogy nem érzitek át azt, hogy mindenki tükör a környezetetekben, teljesen függetlenül attól, hogy milyen ember ő, számotokra hiteles-e vagy sem. Igaz, ezt nekem is erőltetnem kell, de a szándék már megvan... Ha valamit elolvasok, ha bármely írás érzéseket vált ki belőlem, akkor azzal NEKEM van dolgom, nem annak, aki leírta!
Amit én Klárinak leírtam az Csizikéből ezt váltotta ki, és ezzel nekem semmi bajom. És szerintem azzal sincs semmi gond, hogy Klárival véleményt nyilvánítottunk, vagy hogy valamiben egyetértettünk.
Üdv!
Hédi
"valami miatt erre nem képes"
Szia Csaesz!
Nem nem vagyok képes írni egész konkrétan a személyes dolgaimról, tapasztalataimról, élményeimről bizonyos esetekben, hanem NEM AKAROK.
És ez MÁS.
Ég és Föld.
Csak az Igazság végedt említem meg ezt a kis helyesbítést...
Tudod... a Félreértések elkerülése és helyrerakása végedt...
Mert abból itt már így is van épp elég...
Ne szaporítsuk őket... ;-)
Nem ugyanaz Tudni és Akarni...
Mert éppenséggel Képes lennék rá... ha akarnám... mert nem nagy cucc valamit leírni... nem okoz nehézséget... csak éppenséggel nem mindig és mindent akarok.
Ennyi az egész.
És attól még nem rossz valaki, hogy nem írja le azt, amit nem akar.
Mindenki azt és annyit ír, amit és amennyit akar, tud, szándékozik és a saját szempontjából nézva fontosnak tart...
És hogy minek mi van a hátterébe, minek mi az oka, azt nem minden esetben tudja az, aki ítéletet mond... tehát gyakorlatilag sokszor olyanról mond itéletet valaki és minősít, amiről fogalma sincs, hogy egyáltalán miről is beszél...
És én annak a híve vagyok, hogy olyan dolgokról beszéljünk, amiket tudunk is... és ne olyanokról, amikről nem...
Így pl. én nem beszélek/írok az atommaghasadásról...
Feltételezgetni persze lehet bárkiről bármit.. csak az adott esetben elég távol lehet az igazságtól...
Ilyen alapon regényeket is kitalálhatunk és írhatunk... mert nincs különbség.
Az isa fantázia szüleménye...
Szerintem ez az Önmegvalósítás.hu elsősorban egy Önismereti Lap...
Tehát, ahogy írod is, mindenkinek sokkal előnyösebb le MAGÁVAL foglalkoznia, ás MAGÁBA néznie, mint a Másikban vájkálnia, és a Másikat bemocskolnia...
De ezt valaki vagy tudja, vagy nem tudja...
Igaz? ;-)
Erre nem tanítanak meg senkit sem az iskolában, és pláne nem a munkahelyén...
Ezt vagy érzi valaki, vagy nem...
Csizike ;-)
Nem értem miért érzed Csizike azt, hogy Hédi hátba döfköd? És szerintem egyáltalán nem utál Téged, csak Rajtad tud gombokat nyomogatni, hát ennyi.
Hédi csak kifejti a véleményét, akiben meg benn akad valami, az úgy járt.:)
Szerintem csak azt mutatja, hogy van helyretenni való mindenkiben bőven.
És már megbocsáss Csizike, de már számomra kicsit unalmas, hogy mindig Hédire hárítod a saját megoldatlan dolgaidat. Regrediálsz a sértődött gyermek korodba.
Ja, és ne gondold, hogy én is utállak, mert nem utállak, csak van az énednek egy része, (persze mindenkinek több is) ami igen korai gyeremekkorban maradt. Inkább dolgozz rajta az az idő helyett amit a válaszolásra töltesz, és rá fogsz jönni, hogy Hédi egy Tündér.:))))
... mert meg van hozzá az ereje. De azt hiszi, hogy vele játszmázik mindenki, ezért egyelőre kizárja magát ebből a kategóriából...:)
Hédi, el szeretnék Neked mondani még valamit a játszmázásról, ha már ennyire belemásztunk. Ami egyben válasz lesz az "Aszkéta..." blogban felmerült vitánkra. Egy határidős munkát kell ma befejeznem, így ez csak holnapra marad, ezért elnézést kérek. (Ezt a Tündért nem bírtam kihagyni...:))) Ti barátnők vagytok?
Kedves Edit!
Igen, jól érzed mi van bennem. Annyi amit leírtál és nem több.
Azt hiszem mindenki Tündér, csak rengeteg munka mire alakot ölt.
Kedves Hermess, engem nem érdekel a játszmázásról szóló mondandód. Tisztelem a munkádat, a felhalmozott irodalmi tudásodat. Bizonyos dolgokban nem értünk egyet, de ezért is hagytam ott a tanfolyamodat. Nem hiszem, hogy feltétlenül meg kellene egymást bármiről is győznünk, biztos találunk valami más témát, ahol nem vagyunk ennyire távol egymástól.
Editet ismerem a táborokból, nagyon kedvelem, és egy klassz csajnak tartom. A szó klasszikus értelmében nem vagyunk barátnők, azonban úgy érzem mintha belémlátna, vagy inkább belémérezne.
Üdv!
Hédi
Jó, kívánságod számomra parancs!
Nem én szólítottalak meg a blogokban, úgy emlékszem egyszer sem. Kár, hogy nem vagy rá kíváncsi, mert véletlenül a játszmázás kérdésekben a tudásom is meg a tapasztalatom is szépen együtt áll. Nem kell elolvasnod, nem akarlak meggyőzni. Leírom teljes általánosságban, nem rólad szól, de sok mindenki ráismerhet magára.
1. Az a nagy helyzet, hogy az erős, domináns személyiségek (nemüktől függetlenül, de pikánsabb, ha a nő az erősebb) potenciálisan védekezésre késztetnek bárkit, aki a közelükbe kerül, mert a gyengébbek egója fenyegetve érzi magát általuk. A viszonyulás lehet kétféle: vagy beállnak csatlósnak, hátha nekik is csurran valami, és védelmet keresnek, vagy kizsarolják a törődést.
Ezért érzi úgy az erős, hogy mindenki játszmázik vele. Megesik, hogy néha őt is megpróbálják lehúzni... (aki kardot ránt, kard által...), de nem ez a jellemző.
2. Nem érezné ám úgy, hogy mindenki játszmázik vele, ha nem lenne néha maga alatt ő is. Ugyanis hiába ő az erősebb, a saját normál energiaszintjéhez képest kerülhet maga alá bárki (erős vagy gyenge), amikor az egója valamitől kisebbedik (valaki szebb, okosabb, gazdagabb, jobban öltözött, bármi miatt) egy találkozásnál, vagy akár levelezésnél, blogolásnál.
Ilyenkor az erős is elkezd tehát játszmázni, ha a saját energiaszintje alá kerül, de mivel ezt senki nem tudatosan teszi, ezért egyszer csak azt veszi észre, hogy vele játszmáznak... Mert egyedül nem lehet. A másikban látja, önmagában nem veszi észre. És miután hozzá képest a többség gyenge - ezért nyilván rabló, bántó, kritizáló, kötözködő játszmát fog játszani. A személyes együttlétnél ez előjön energiacsere formájában is, de a levelezésben csak bosszúállás jellege van, amikor az odamondogatással a kis ego némiképpen helyreállítja magát... Az enyém legyen az utolsó szó.
3. Az előbbi kettőből következően, ha valaki erősnek született - vagy agresszor marad, vagy melengető Nappá kell válnia. Aki mindig önként, adakozóan és felemelően sugározza szét a jóságát.
Ha valaki erősnek született, és nem tudja visszafogni, kontrollálni az erejét - legyen képes Nappá válni (mindegy, hogy férfi vagy nő ), és melegítse mások szívét-lelkét válogatás nélkül. Furcsa is lenne, ha azt mondaná a Nap, hogy a parlagfűnek most nem adok meleget, csak a kedvenc virágomnak, mert a parlagfű játszmázik velem... és az arca elé húzna egy felhődarabkát, hogy kitakarja a sugarából.
Nincs más út a számára, mint óvni, és adakozni. Ha önként, áldozatot hozva adja az energiáját - az felemeli őt is, és másokat is. Ez a feladata, ha erősnek született - védelmeznie másokat és igazságosan uralkodnia. A pszichikai erejével lelkesítő vezetővé kell válnia - világi, vagy akár spirituális vezetővé - és felemelni, melengetni, bátorítani másokat, nem pedig lehúzni és bántani.
Ha nem adja önként az erejét, állandó elégedetlenség, meglopottság lesz az érzése, amitől bizony játszmázni fog, hogy helyreállítsa önmagát. És akkor bántani fog válogatás nélkül mindenkit, aki nem fér bele a világképébe, amivel azonosult.
Kedves Hermess!
Amit leírsz az tömören az, hogy akinek van ereje az osztogassa és azt úgy tegye, ahogy a gyengébbek akarják. Mert így előállhat egy helyzet ahol a gyengébbek jogot formálhatnak valamire ami nem az övék, bizonyos erősek pedig segíthetnek a gyengéknek, azaz rátukmálhatják magukat. A többieket pedig megbélyegezzük, hogy agresszorok, hátha akkor kicsit lejjebb kerülnek. Megjegyzem nem tudthatja senki ki a gyenge és azt sem tudod kitalálni, hogy neki milyen energiára és hogyan van szüksége, azt csak ő találhatja meg, ő tudja bevonzani!
Szerintem mindenki olyan amilyen. Valaki gyengének érzi magát, van aki erősnek és az esetek egy részében a valóság pont fordított.
A gyengék rá kell hogy jöjjenek milyenek és akkor tudni fogják nem gyengék, ehhez az erőseknek csak annyi közük van, hogy adják magukat. És ez alatt nem a segítést értem. Az erősek pedig semmivel sem különbek mint a többiek, mert ez itt csak egy viszonyítás, és mint ilyen semmit nem ér. Igen azt tudom, hogy sokan irigylik az erőseket és azt is tapasztaltam, hogy elvárják tőlük, hogy odaadják amijük van. A helyzet az, hogy ezt nem lehet odaadni, ugynúgy, mint ahogy a gyenge sem tudja elhagyni a gyengeségét, csak megismerni magát. Abban igazad van, hogy a nagy játszmások állandóan piszkálgatják azokat akiket ők erősnek vélnek, hogy energiát szerezzenek tőlük és nagyon fel tudnak dühödni ha nem kapnak. Van ez így és nem mindenki ilyen.
Azonban egy dologra felhívnám a figyelmedet aki erős annak van egy olyan tulajdonsága, amit Edit is említett, hogy meg meri tenni, hogy szóvátesz dolgokat. Azt hogy azt a másik hogyan értelmezi, piszkálkodásnak, mocskolódásnak az a másik képernyőjén megjelent kép. Neki ez igy jön le. Ha akarja él vele, ha nem nem. Azzal, hogy megpróbálok dolgokat szebbre átvakolni, hogy nehogy megsértsem a másikat egy hülyeség. Ezt többnyire olyan emberek teszik, akik nem szeretnék, hogy az irántuk érzett tisztelet, szeretet elvesszen. Ezt pedig nem lehet elveszteni, ugye?
Amikor az ember nevén nevez valamit az bizony lehet kemény. Lehet, hogy ez azért van így mert a másiknak erre van szüksége, másként nem fogja fel mi történik vele. Ezzel csak akkor van baj, ha az nem belülről, "ösztönös" reakcióként jön, hanem szándékos mocsokolódásként, vagy ha úgy tetszik energialopás céljából.
Szeretném tőled megkérdezni, hogy te erősnek tartod magad?
Üdv!
Hédi
.... aztán néha átmegy szenvedésbe. De ez csak rím volt a címre.
Ha a gyenge megismeri önmagát - erőssé válik. A gyengeségeiből lesznek az erősségei, már képes önmaga középpontjában maradni, egyre kevésbé kiborítható. UÁ szerint Isten ereje lesz vele. Én úgy mondom, hogy a Felsőbb Én ereje "kilátszik" belőle, ad neki tartást. Nem érdekli a játszmázás, megy a maga útján. Megtanulja rendberakni magát, ha kibillentették. De főleg nem érez késztetést beszólni valakinek, ha maga alatt van, mert észreveszi, és tudja, hogy mindenkivel megesik. Hja, és egyre inkább ki tud állni maga mellett.
Kérdésedre: Én meglehetősen gyengének születtem, ehhez képest tartok valahol. Ezért kezdtem az energiázással és a játszmázással foglalkozni. Korábban akármilyen előadáson, vagy társaságban nem bírtam végigmondani egy három-négy mondatból álló bonyolultabb kérdést, vagy mondókát, mert amikor rám néztek, belezavarodtam. Ebből ki lehet jönni, meg lehet tanulni feltöltődni és önelégségessé válni.
Ezzel szemben az erős, ha megismeri önmagát - még erősebbé válik. A dominanciájával muszáj valamit kezdenie. Az energia be akar fektetődni, akár a tőke haszonnal megtérülni. Vagy hatalmat kreál belőle mások felett, vagy megtanulja a hatalmat önmaga ereje fölött. Nála az önismeret arra tanít, hogyan tudja ellenőrizni, megosztani, átáramoltatni az erejét. Ha valamiből több van mint szükséges - nincs értelme kuporgatni, mert ránk rohad. Pláne, ha lehet vele másokat is felemelni. Tehát vagy önző módon visszaél az erejével, vagy a fejlődés szolgálatába állítva használja - segít a fölösleggel mindent és mindenkit fejlődni. Egy Oroszlán uralkodjon bölcsen és igazságosan az állatok országában, és ne éljen vissza profilaktikából az erejével.
Soha nem az észrevétellel, a szóvátétellel, az "igazságok" szembeállításával van a gond, hanem a tálalás módjával. A szóhasználattal a levélben + a hangerővel a személyes kommunikációban. A spiritualitáshoz nem illik a keménykedés, ez egy téveszme! Ne borítsuk ki a másikat a középpontjából a közlés bunkóságával, iróniájával, könyörtelenségével, stb, ne támadjuk meg fölöslegesen az önbecsülését! Ha valaki erősebb - a keménykedés nem egy nagy dicsőség.
Lehet, hogy a másik kiborul magától a közlés tartalmától is, még ha kíméletesen állítottuk is szembe valamivel, de ez a szembesülés már tényleg az ő leckéje. Én azt hiszem, hogy még ekkor is kötelességünk tovább segíteni a feldolgozásban. Aztán végül van olyan is, hogy a közlésünk nem érte el az ingerküszöbét, nem tudta kimozdítani valami beakadt mintából. Szerintem egyedül ilyenkor jogos a sokkterápia, de csak megfelelő mértékben, hogy lelepleződjék amit játszik, önmaga számára is.
Sajnálom, ha ez mindössze csak megmosolyogtatni tud, ha nem látsz értéket mások felemelésében. "Azzal, hogy megpróbálok dolgokat szebbre átvakolni, hogy nehogy megsértsem a másikat egy hülyeség. Ezt többnyire olyan emberek teszik, akik nem szeretnék, hogy az irántuk érzett tisztelet, szeretet elvesszen. Ezt pedig nem lehet elveszteni, ugye?"
Ez egy fatális tévedés! Sértegetéssel nem tiszteletet, hanem félelmet lehet kialakítani és fenntartani. Akit valóban tisztelnek, az többnyire a középpontjában képes lenni, s az ilyen soha nem engedi meg magának a goromba és bántó stílust. Jézus még a kereszten sem tette.
de ez így van jól!
Üdv!
Hédi