Kié a felelősség? A gazdasági válság hatása pénzügyi helyzetünkre.
A Tanítómmal találkoztam hétvégén. Ahogy az elmúlt években mindig, most is azzal indítottunk, hogy az első fél órában összevitatkoztunk valami alapvető nézetkülönbségen. Annyira másként látunk bizonyos dolgokat és egyikünk sem hajlik véleményében a másik felé, hogy a találkozásunk ilyen kulturált, de eredménytelen vitákban nyilvánul meg.
Most például elmeséltem neki, hogy a napokban a megélhetéshez, pénzhez és gazdagsághoz való viszonyomat, hozzáállásomat tudatosítottam újra. Azt javasolta, hogy vizsgáljam meg a szüleimnek ezekhez való hozzáállását, vajon én hogyan ítéltem meg ezeket gyerekkoromban, miből vontam le téves következtetést, mely dolgokat kapcsoltam össze feleslegesen.
Ebben egyet is értettünk.
Aztán azt meséltem neki, hogy a pénzügyi helyzetem sokszor azért katasztrofális, mert alig van motivációm a pénzkeresésre, inkább dolgozok olyat, amit szeretek, amiben kedvemet lelem, mintsem hogy pénzért tegyek. A munkával kapcsolatban szerintem ez a helyes hozzáállás, de ha ez azt eredményezi, hogy a végén nincs pénzem, akkor valami még sincs a helyén!
Erre azt mondja, hogy ne magamat okoljam, ne bántsam magamat a pénzügyi helyzetem miatt, hiszen a gazdasági világválság engem is utolért, vegyem észre, hogy rám is hat!
Ő például úgy éli meg az anyagi helyzetét, hogy azért felerészben Ő a felelős, a másik felében viszont a környezete, ebben az esetben a világválság.
Kié a felelősség?
No, ebben nem értettem egyet vele. Szerintem, ha más dolgokban azt az elvet követjük, hogy mindenért 100%-ban én vagyok a felelős, akkor miért lenne kivétel ez alól a pénzügyi helyzetünk? Itt miért kellene kihárítani a felelősséget a külvilágra, miért nem találhatjuk meg a teljes felelősséget Önmagunkban?
A gazdasági válság hat mindenkire, akiben van rá nyitottság / lehetőség, hogy hasson rá. Ez a lehetőség lehet az, hogy nem tudatos az illető a pénzügyeiben, a pénzügyi veszteségekben, a környezetnek reá gyakorolt hatásában, vagy például egyenesen olyan karmája van, amely szerint neki pénzt kell veszítenie!
Ha ilyen feldolgozatlan nyitottságok - lehetőségek vannak benne a vesztésre, akkor egy külső folyamat jó körülményt biztosíthat ezek megnyilvánulásához.
Azonban aki feldolgozta ezeket, vagy legalább már elég tudatos a pénzügyeiben, a veszteség és a kölcsönhatások működésében, arra nem fog hatni a válság, mert már tudja, ismeri ezeket, ezért nem kell újra megtapasztalnia.
Az ilyen tudatos lény pont megtalálja azt az utat, ahol a hatások elkerülik Őt. Vagy ha mégis elérik, akkor azok nem hatnak rá sem negatívan, sem pozitívan, Ő csak a változást látja bennük!
Én elég messze érzem magam ettől a tudatosságtól, ezért azt gondolom, nagy felelőtlenség lenne részemről, ha nem adnék bele mindent a pénzügyeim tudatosításába, hanem annak felelősségét akár csak fele részben is, kihárítanám a világra!
Ugyanis amennyit kihárítok, másra vetítek, azt nem fogom magamra vetíteni, így abból tanulni, fejlődni sem tudok. Amiben pedig így kimaradok a tudatosításból, abban valóban védtelen, kiszolgáltatott leszek a környezet hatásaira, ezért csak elszenvedője leszek a világomnak, nem pedig az irányítója!
Nekem ez a véleményem a felelősség vállalásról és annak pénzügyi vetületéről.
/ Ha nem teljesen világos számodra a felelősség vállalása, akkor javaslom, hallgasd meg az erről szóló ingyenes előadást és meditációt /
Te hogy látod ezt a kérdést?
Szerinted kin múlik a Te anyagi helyzeted? Hogyan kezeled az anyagi problémáidat?
Hozzászólások
74 hozzászólásMaximálisan osztom a véleményedet. Én magam is azt vallom, hogy 100 %-ban felelős vagyok az életem minden vetületéért, így a pénzügyeimért is.
Ha bármennyit is áthárítunk ebből a felelősségből, akár a válságra, akár másra, azzal csak tovább taszítjuk a tudattalanságba a pénzhez fűződő viszonyunkat.
Persze kényelmesebb és könnyebb azt mondani, hogy a válság utolért, vagy hogy a társam, vagy a családom, vagy a barátaim élősködnek rajtam, mint tudatposítani a saját problémánkat és feloldani azt. :)
Köszönöm Sanyi, hogy közzé tetted ezt az írást! :)
Szeretettel,
Álomkereső :)
A pénz egy tárgy. A válság egy kódolt szuggesztió egy érzés. A kettőnek nincs köze egymáshoz csak magyarázat a " boldogtalanságra" Ne szeresd a pénzt, szeresd az érzést az embereket és nem éled meg a válságot. Energetikailag ne merülj a mélységbe és vállald a felelősséget az érzelmeidért. Akkor kikerül a pénztelenség hiedelme, a tárgyak csoda világa. Elégedj meg azzal,amid most van és ne azon sírj tehetetlenséget mívelve, amid nincs.
Ez a válasz gyönyörű,igaz.Ha megengeded-befogadom.
Szerintem mindenért mi magunka vagyunk a felelősek.
Valószínűleg jó úton haladsz azzal, hogy akkor dolgozol és azt, amit akarsz és amikor akarod. írtad nemrég nekem e-mailben, hogy azért nem találok munkát mert nem akarok dolgozni. Igen igazad van és az a legviccesebb, hogy olyan jól tudtam másoknak ezt mondani, amikor ők nem találtak munkát.
"Azt tanítod, amit neked is meg kéne tanulnod" ez a mondás igencsak helytálló most.
Amire viszont rájöttem, hogy azért nem akartam munkát, mert nem akartam 8,9,10,12 órában másnak dolgozni. Ezért most saját vállalkozásba kezdtem. A munkával sosem volt gondom, csak az azzal járó fizetség elkérésével. Meglátjuk, hogy most talán másként alakul erősen dolgozom rajta.
Fél éve eléggé beindultak a dolgaim, minden jel arra mutatott, hogy lesz állásom. Aztán sorra az utolsó körökben estem ki a megmérettetésen. Elgondolkodtam hogy miért lehet, és arra jutottam ,hogy a biztos állást én csak ugródeszkának tekintettem. Beállítottam magam, hogy elnyerek egy állást, amit szeretek csinálni. Eddig ok is lett volna, de viszolyogtam attól, hogy elvigye az időmet a sok utazás, ami a munkába -állásból adódik. Hogy ne akkor menjek és oda ahova csak akarok. Kaptam a külvilágtól is a jelzéseket, pl a barátnőim szenvedtek mert nem tudnak semmit elintézni, mivel amikor végeznek már minden zárva van. Évente 20-21 nap szabadság és a legtöbb esetben ne mis te rendelkezel azzal sem, mert cégek nagyrészében megmondják mikor veheted ki. Na ezek nem hiányoztak de egyáltalán nem.
És lehet hogy másnak egyértelmű, de én csak nemrég jöttem rá, hogy nekem ne mis állás kell hanem pénz, de ami a legfontosabb szabadidő. Az kell. Szabadság.
Nekem kell megteremtenem.
és Sanyi. Te aztán igazán jól tudsz teremteni. Miért ne tudnál pénzt teremteni? Mindne más megy, ez miért ne menne?
Azt javaslom, hogy ne a problémára koncentrálj, hogy mi lehet az oka hogy miért nincsen? Hát kit érdekel?
Szerintem teremtsd meg és kész.
Valaki írta itt előttem ,hogy az érzésre figyelj, ebben egyetértek. Arra gondolj, hogy mire kell pl utazásra. Ha ez megvan, akkor érezd át, hogy milyen jól fogod magad érezni az utazáson. Részletesen mindent képzelj el ezzel kapcsolatban. A kedveseddel sétáltok a tengerparton és miket látsz közben stb. Csak jó dolgokra koncentrálj és szívből ne agyból.
Na de neked mondom ezeket?
TE aztán mindenre képes vagy az életben, csakúgy mint mindenki más, aki hajlandó tenni érte.
A válság meg csak arra ható,aki belemegy az aggódásba.
Kedves Auróra!
Bár jól ismersz, de talán mégsem eléggé. Nem vagyok képes bármire, csak azokra a dolgokra, amelyekben már nincsenek korlátaim, mert tudatosítással felszámoltam azokat.
Amikor elkezdtem az önmegismerés, önmegvalósítás útját járni, rengeteg problémám volt, de az intenzív és megfelelő! gyakorlásnak köszönhetően hamar megfogyatkoztak. Akkor készítettem egy számvetést, hogy mivel kell még foglalkoznom most, hogy az apraját helyre raktam?
Azt láttam, hogy a problémáim alapvetően két területre fókuszálódtak: párkapcsolat és megélhetés.
A párkapcsolat akkoriban jobban hiányzott, ezért annak a feldolgozásával kezdtem, keményen meditáltam éveken keresztül az akadályok, blokkok, fájdalmak, félelmek, rögzülések feloldásán és most ott tartok, hogy ezt már egészen jól uralom.
Most ugyanezt az utat kell bejárjam a pénzzel, megélhetéssel kapcsolatban, amit kb. 5 évvel ezelőtt már el is kezdtem, csak még nem értem a végére.
Tudom, hogy ezt is helyre tudom tenni, csak idő kérdése.
A módszeremet illetően fontos tisztán látnotok, hogy én nem használom és nem is javaslom a teremtés technikáját!
Úgy tartom, hogy amire szükségünk van, ami az utunk része, azt megkapjuk, ha nincsenek a megvalósulásának útjában akadályok. Akadályok lehetnek a félelmeink, a gátlásaink, a megszokásaink, mert ezek már a tudatunkban akadályozzák a megvalósulást, így az el sem jut a teremtődés fázisába.
Ezért a gyakorlatban két dolgunk van:
Ha ezt a két oldás-sorozatot végig csináljuk, akkor elkerülhetetlen
a siker, és teremtés gyakorlat nélkül is megjelenik az életünkben az,
aminek ott helye van!
Én ezt alkalmazom immár 15 éve sikerrel, és talán ennek hatékonysága miatt gondoltad azt, hogy teremtek.
Viszont akik a teremtés gyakorlatokra vannak rácuppanva, azok rendszerint kihagyják ezt a két fontos oldás-sorozatot, hiszen nem tanulták, nem is tudnak róla.
Ennek az a következménye, hogy miközben a teremtéssel foglalkoznak, folyamatosan kontroll alatt kell tartaniuk a félelmeiket, gátlásaikat, megszokásaikat, hogy azok ne toluljanak az útjukba.
Másrészt, sokszor olyan dolgok teremtésébe folynak bele, ami nem része az útjuknak, ezért vagy nem sikerül megvalósítaniuk, vagy csak igen nagy erőfeszítés árán, és a végén ebben sem lesz köszönet!
Egy példa
Képzeljük el, hogy van egy ember, aki már csak egy lépésre van a megvilágosodástól. Ez az egy lépés az lenne, hogy szembe nézzen egy régóta cipelt félelmével.
Azonban az egy félelem mellett, van még benne 100 hamis vágy is.
Emberünk a maga egojától vezérelve vajon melyik utat fogja választani?
Valószínűleg inkább elindul a 100 vágya kielégítése felé, mintsem szembe menjen azzal, amitől fél!
Pedig ha tudná, hogy már csak az választja el, akkor nem a hamis vágyak megteremtésével foglalkozna, hanem ennek az egy félelemnek a feldolgozásával!
A kérdés az: Vajon Te hogyan osztod be az idődet?
A felszínes világ által beléd sulykolt vágyakat próbálod megteremteni, vagy a saját vágyaid (saját utad) akadályait számolod fel?
Én arra vágyom, hogy szabad legyek.
Tisztában vagyok vele, hogy ezt belül kell elérnem először és utána megvalósul ez kívül is.
A pénz nekem a szabadsághoz kell. A külső szabadsághoz.
Kettős dolog ez, hiszen mondhatjuk hogy nem kell pénz és nincs is szükségünk rá, de egyenlőre ez nem igaz, legalábbis akkor nem, ha ebben a világban akarunk élni (más ha barlanglakó, magányosan meditáló, megvilágosodottak akarunk lenni). (Bár rengeteg ötletem van és már másoknak is eszébe jutott (pl szívességháló), hogy hogyan lehetne kiküszöbölni, de erre nem várhatok)
Sokáig azt éreztem hogy nekem nincsen szükségem pénzre én jól megvagyok nélküle. Nem görcsöltem rá.
ÉS bejött, mindig volt mit ennem, volt hol laknom és könnyen kerestem pénzt is. Adtam halomra ajándékba és kölcsön is, nem izgatott. Könnyen bántam vele.
Aztán az életem több nehéz fordulatot vett és elkezdtem több területen is aggódni. Párkapcsolattal kezdődött aztán jött a többi probléma is, mondhatjuk hogy minden területen. Addig vidám voltam és mindig megoldódtak a gondjaim. Szinte maguktól, persze ez nem magától volt sosem hanem dogoztam rajta, de sosem görcsösen, hanem ösztönből és sosem gyakoroltam semmit. (A múltkor sikerült újra ez, amikor meggyógyultam két óra alatt, ki is engedtek a kórházból, pedig úgy volt, hogy benttartanak).
Amióta az önismeret útjára léptem azóta sokszor túlaggódom a dolgokat, mindenre tudni akarom a választ, ahelyett hogy ösztönösen cselekednék vagy éppen nem cselekednék, mint ahogyan eddig is tettem.
Arra céloztam a teremtéssel, hogy magától megteremtődik ha rendbenvagy és ne görcsölj rá a problémákra ennyire. Talán még mindig túl racionális vagy.
Amikor megismertelek pont ettől voltál számomra hiteles, mert te vagy az egyetlen tanító (azok közül akit ismerek), aki eleve racionális alkat volt, később vált spirituálissá. Ez azt erősítette bennem, hogy ha neked sikerült, akkor bárkinek sikerülhet, hiszen sokan nem ennyire racionálisak, mint amilyen te voltál, és úgy talán könnyebb a dolog.
Persze ma már másként gondolom, semmi köze nincsen annak hogy ki hol tart ahhoz hogy mit érhet el (lehet hogy valaki mindent elutasít amit nem lehet megfogni, és holnap akár meg is világosodhat.)
Arra céloztam hogy talán túl sok a gyakorlás amit csinálsz, de ez csak megérzés.
A táboraid, előadásaid is nagyon jók voltak mindig, csak az nem feküdt nekem benne (másnak pont ez tetszett, nem vagyunk egyformák), hogy túl sok volt a tudatosság benne, bennük. Mindig túl volt magyarázva, bár volt aki így sem érette, szóval nézőpont kérdése minden. Ez is egy út én csak leírtam amit érzek.
Visszatérve az alaptémára szabadságra vágyom semmi másra. kettős érzés bennem az hogy kell e ehhez pénz vagy nem. a Választ nem tudom.
Nagy tanítók olyasmiket szoktak erre felelni, hogy nem kell pénz a szabadsághoz, a szabadság belül van és hogy dolgozz bármit, bármennyi órát és bármilyen körülmények között, de te lehetsz szabad belül.
Én inkább azt mondom, hogy kívül és belül is szabad akarok lenni, időben és térben egyaránt. Nem akarok helyhezkötött lenni, egyhelyben ülni és egyhangú dolgot csinálni. A munkában is a szabadságot követtem eddig is és bejött, eddig. Csak elkezdtem görcsölni és aggódni.
Kicsit vágytam átlagos életre is, kiszámíthatósággal és "rendes" munkahellyel. Nem jött be, most megpróbálok visszaállni, a szívem útjára, ami azt súgja hogy tartsak ki és meglesz az eredménye. Folytassam amit elkezdtem. Csak elég nehéz kívülállónak maradni, amikor az emberek nagyrésze állandóan a válságon nyavalyog és mindig másokat okol mindenért.
Mielőtt megismertél, bőven tartottam olyan programokat, ahol nem a racionális-spiritualitást helyeztük előtérbe, hanem a szív szavát. Kellemes, felemelő programok voltak ezek, de nem mindenki tudta átadni neki magát, főleg olyanok, akiknek zárva volt a szívük, tele fájdalommal, félelemmel, görcsökkel.
Ezért be kellett látnom, hogy az elszállós, felemelkedős szakasz előtt másoknak is kell "némi" tudatos oldást végezniük ahhoz, hogy kevesebb félelemmel, gátlással ki merjék nyitni magukat.
Gyakorlásból csak akkor lehet sok, ha ezt csinálja az ember ahelyett, hogy él. Én élek is mellette, és nem akadok ki a felkavart információktól, ezért nem érzem soknak a magam gyakorlását, viszont másokét kevésnek tartom, egy-két kivételtől eltekintve.
Szabadság keresés
Azt írod, hogy a szabadságodhoz pénzre van szükséged. Hadd emlékeztesselek arra a tanításra, mely szerint az eredeti vágyra kellene koncentrálni, azt megvalósítani belül és akkor az oda vezető út magától létrejön kívül.
A Te eredeti vágyad a szabadság. Ezt találd meg magadban, fogadd be, azonosulj vele ("Minden benned van!" gyakorlat) és akkor ezt megkapod kívül is.
Hogy mindehhez kell-e majd pénz, azt előre nem tudni, majd akkor kiderül.
Köszönöm szépen.
Éreztem én hogy a valódi probléma nem az, amire koncentrálok, csak nehéz volt nem a külsőségekkel foglalkozni, miközben elkezdtem félni a jövőtől.
Köszönöm a választ. Megkeresem a szabadságot magamban.
Tudjon erről mindenki:
Joe Vitale írása
"A teljes felelősség fogalmát mindeddig úgy értelmeztem, hogy felelős vagyok azért, amit gondolok illetve teszek.
Ami ezen túl van, azért nem felelek.
Azt hiszem, a legtöbb ember így gondolkodik a teljes felelősségről.
A saját cselekedeteinkért vagyunk felelősek, azért pedig, amit mások tesznek nem.
Amikor először hallottam ezt a történetet az emberről, aki magát gyógyítva gyógyít másokat - azt gondoltam, ez csak valami újkeletű legenda. Nem foglalkoztam vele. Egy évvel később azonban újra az utamba került a történet. Hírt kaptam arról, hogy egy terapeuta, egy Hawaiiban ismert gyógyító módszert, a ho'oponopono-t - a gyógyulva gyógyítani módszert használja. Ezúttal nem tudtam kiverni a fejemből. Úgy gondoltam, hogy ha a történet igaz, mindent tudni akarok róla.
Nos, a hawaii terapeuta, Dr. Ihaleakala Hew Len egy egészen új perspektívából tanította meg látnom, mi is az a teljes felelősség. Az első telefonbeszélgetésünk körülbelül egy órán át tartott; arra kértem, mesélje el terapeuta munkásságának teljes történetét. Elmondta, hogy a Hawaii Állami Kórházban dolgozott négy éven át. Az osztály, ahol a "közveszélyes őrülteket" tartották nem tartozott a legbiztonságosabb, legvonzóbb munkahelyek közé - a pszichológusok havonta váltották egymást, az ápolók gyakran jelentettek beteget, vagy csak egyszerűen felmondtak. A dolgozók az osztályon kizárólag hátukkal a falhoz simulva közlekedtek, így kerülve el, hogy rájuk támadjanak a betegek. Az osztályon se dolgozni, sem élni nem volt kellemes.
Dr. Len egyetlen beteggel sem találkozott. Kapott egy szobát, ahol a kórlapjukat tanulmányozta. Amíg ezeket olvasta, saját magán dolgozott. Ahogy magát gyógyította, úgy lettek jobban a betegek is. "Néhány hónap elteltével - mesélte Dr. Len - a korábban lekötözött betegek szabadon sétálhattak, semmiféle veszélyt nem jelentettek. Másoknak, akiket addig keményen gyógyszereztek, már nem kellett gyógyszert szedniük. Azok, akiknek esélyük sem volt arra, hogy valaha kiengedjenek a kórházból, gyógyultan hazamehettek. Sőt, mi több, a személyzet egyre jobban szeretett ott dolgozni." "A hiányzások és a gyors személyzetváltások megszűntek. A végén többen dolgoztak az osztályon, mint amennyire szükségünk volt, mivel a betegek hazamehettek - ráadásul mindenki bejárt dolgozni. Mára az osztály bezárták."
Ekkor feltettem a kérdést: "Mit csináltál magaddal, amitől ezek az emberek ennyire megváltoztak?" "Egyszerűen meggyógyítottam magamban azt a részt, ami őket teremtette." Nem értettem. Dr. Len elmagyarázta, hogy az életért vállalt teljes felelősség azt jelenti, hogy az életedben minden - csupán mert az életedben jelen van - a te felelősséged. Tulajdonképpen az egész világ a te teremtményed. Hát... Ez egy kicsit erős... Felelősnek lenni azért, amit mondok vagy teszek, egy dolog. Azért is felelni, amit bárki más mond vagy tesz a környezetemben, az meg egy másik. De mégis, az igazság az, hogyha felvállalom a felelősséget az életemért, azaz mindenért, amit látok, hallok, ízlelek, érintek, vagy bárhogyan megtapasztalok - az az én felelősségem - hiszen jelen van az életemben. Ez azt jelenti, hogy a terrortámadásokat, az elnököt, a gazdaságot vagy bármit, amit tapasztalok és esetleg nem tetszik - orvosolni vagyok képes. Ezek a dolgok nem léteznek a szó szoros értelmében, csupán belső kivetítéseink. A probléma nem velük van, hanem velünk, és ahhoz, hogy megváltozzanak, magunkat kell megváltoztatni. Tudom, hogy ezt elég nehéz felfogni, pláne elfogadni vagy éppenséggel így élni. Ujjal mutogatni sokkal könnyebb, mint ez az egész "teljes felelősség" dolog.
Ahogy azonban Dr. Lennel beszélgettem, lassan rájöttem, hogy számára és a ho'oponopono szerint a gyógyítás nem jelent mást, mint önmagunk szeretetét. "Ha javítani akarsz az életeden, meg kell gyógyítani azt. Ha meg szeretnél valakit gyógyítani, akár egy közveszélyes őrültet is, saját magad gyógyításával tudsz segíteni rajta."
Megkérdeztem Dr. Len-t, hogy van ez, mit csinált egészen pontosan, amikor azokat a kórlapokat tanulmányozta. "Nem tettem mást, csak folyamatosan ismételtem, hogy "Bocsáss meg!" és "Szeretlek!" - újra és újra." " Ennyi?" " Ennyi."
Úgy tűnik, hogy szeretni önmagunkat a legerősebb módja saját fejlődésünknek, és ahogy mi fejlődünk, úgy javul a világunk is. Kipróbáltam. Egy napon valaki küldött nekem egy e-mailt, ami meglehetősen felbosszantott. Korábban megnéztem volna magamban, miért zavar egy ilyen üzenet, vagy elkezdtem volna veszekedni a levél küldőjével. Most viszont úgy döntöttem, kipróbálom Dr. Len módszerét. Némán mondogattam magamban: Bocsáss meg! Szeretlek! Nem intéztem senkihez a szavakat, egyszerűen csak megidéztem magamban a szeretetet, hogy meggyógyítsa bennem azt, aki ezt az egészet okozta. Egy órán belül újabb levél jött ugyanattól az embertől: bocsánatot kért korábbi soraiért Pedig "látszólag" nem tettem semmit, ami ezt kieszközölte volna, még csak nem is válaszoltam neki. Mégis, azzal, hogy azt mondtam "Szeretlek!", valahogy meggyógyítottam azt a részemet, ami őt teremtette. Így hát azt javaslom, ha bármit is javítani akarsz az életedben, csupán egyetlen hely létezik, amit meg kell, hogy vizsgálj: saját magadat. És amikor befelé figyelsz, figyelj szeretettel!"
http://www.youtube.com/watch?v=ac5SGwRPv0o&feature=related
A dal kezdő sorai angolul és magyarul:
I am sorry Sajnálom
please forgive me kérlek bocsáss meg
I thank you köszönöm neked
and I love you és szeretlek téged
these are the special words god sent to our song ezek azok a különleges szavak, melyeket isten küldött a
dalunkba
these are the magic words god gave to our song ezek azok a csodálatos szavak, melyeket isten adott a dalunkba
Soha eddig ezt a szót nem hallottam, de amit leírtál, az felborzolta a szőrt a hátamon.
A szívinfarktusom után a tudatom elég nehezen jött vissza (újra kellett éleszteni), és amikor még napjában kb 200-szor kérdeztem meg, hogy hol vagyok, és miért vagyok itt, a nővérkék szerint a szívemmel beszélgettem.
Azt mondogattam, hogy ne haragudj, nem gondoltam hogy ilyen nagy a baj, szeretlek. Közben a kezem a mellkasomon tartottam és ők ezért mondták, hogy a szívemmel beszélgetek.
Nem is tudom, hogy most mit gondoljak?
Lehetséges , hogy így gyógyítottam magam?
Nem értem pontosan, hogy dr Len kinek mondogatja hogy,, bocsáss meg , szeretlek"?
Még csak nem is hallottam erről a módszerről eddig.
Írnál róla még?
Üdv : Noa
Kedves Noa!
Azért borzolódott a szőr a hátadon, mert ez az írás téged csak emlékeztetett egy olyan dologra, olyan elfeledett vagy tudatodban eddig nem jelenlevő tudásodra, amit már tudtál, hiszen csináltad magad is már a kórházban..............:)
Ebben az írásban mindent megtudhatsz erről a módszerről, ha még többször elolvasod figyelmesen. Ott minden kérdésedre megkapod a választ!
Üdv: Tücsi
Az este ismét szóba került Dr. Len története.
Még a hősidőkben, Gyurkó Zsoltival beszélgettünk erről a fajta manipulációs technikáról és próbálgattuk kicsiben. Persze mi nem egyszerűsítettük le erre a mantrázós módszerre, de bizonyos esetekben biztosan ez is elég hatékony!
Akár világmegváltó terveket is véghez lehetne ezzel vinni!
Én ma kipróbáltam ezt a módszert (is), volt okom rá. De gyakorlat közben az a megérzés jött, hogy én ezeket nem csak saját magamban gyógyítom, hanem ezzel átveszem a másik sorsát is, és ezzel karmikus kötést hozok létre vele kettőnk között. Szerintetek?
Szia Eszti!
Én is kipróbáltam, és nekem nagyon jó volt.:)
Én a másik problémáját magamra vetítettem, hiszen ahogy írja Dr. Len is, mindenért mi vagyunk a felelősek az életünkben, így az a probléma bennem is megvan.
És ezután magamnak mondogattam, hogy bocsáss meg, szeretlek.
Én zokogtam perceken keresztül, és nagyon felszabadító érzés volt, úgy éreztem valami oldódott bennem.
Persze szerintem azért csak ez a módszer nem elég, de nekem hozzájárult sokban a probléma oldásához.
Én személy szerint sokat tanultam Dr. Hew Len-tôl.
Azt hiszem több fontos dologra is rájöttem, amik megváltoztatták az életem.
Voltam is régebben személyesen egy szemináriumán.
Most pedig én szervezek neki egy hétvégi szemináriumot 2010 októberében Bécs mellett.
Szerintem nagyon jó lehetôség azoknak, akik személyesen szeretnék látni és hallani:
www.hooponopono-class.org
Laci
Midig hosszan elgondolkodom azon, hogy milyen sikeres is ez a válság propaganda. Kreáltunk egy új "istent". Lehet okolni mindenért. Lehet mutogatni rá. Elő lehet húzni, hogy íme Ő a bűnös. Én nem tehetek semmiről.
Valóban válság van, de ez inkább erkölcsi, tudati, gondolati, olyan igazi személyes válság. Mindez bennünk zajlik, de a felszínen, a formák világában. Ott mélyen nincs más csak a forrás, a szeretet, a Lét. Az Aki valójában Vagy.
Talán így lenne a legegyszerűbb:
Ne a világot próbáld megmenteni: mentsd meg magadat!
Szeretettel!
Szivemből szóltál! Már régebben is publikáltam itt (és nem csak...) azon véleményemet, hogy a g.v. csak kitalálmány.
Nem szabad bedőlni. Gazdasági Válság NINCS! Önválság van. Nehéz ez így, hiszen ha nem folyik be a pénz, nem tudsz kifelé sem fizetni. Ez nagy nyomást eredményezhet. De valóban meg kell próbálni elengedni és HINNI, HINNI, HINNI!!! Én hiszek abban, hogy az, amit csinálok és szeretek, anyagilag is megtérül, megkapom a (szakmámban nagyon szépen becézett) tiszteletdíjamat annak fejében, hogy emberek lelkét símogatom a hangommal, dalaimmal.
Nem anyagi visszatérítések, a hála jelei már vannak. Sőt, érzem, hogy az anyagiak is úton vannak. Sokat dolgoztam ezért, főleg önmagamon belül. Nincs ingyen az anyagi siker sem. (Akinek dől a lé, mögé kell nézni, 1. boldog-e valójában, 2. lehet, hogy rengeteget dolgozott önmagán, hogy elérje).
Mielőtt nyugdíjas lettem, azelőtt 10 évvel volt munkahelyemen becsaptak a főnökeim, azzal, hogy ha nem lépek be az egyik nyugdíjpénztárba, mire nyugdíjas leszek nem kapok az államtól egy fillért sem. Eltelt 10 év, nyugdíjas lettem, és a nyugdíjbiztosítótól hiába kértem, hogy engedjen vissza az Államiba, nem tették, hanem elvették a lehetséges nyugdíjam, - 40 évi ledolgozott munka után - 25 %-át, pontosan 36.310.-Ft-ot havonta, vagy felajánlottak egy járadékszolgáltatást, havi 4.800.-Ft-ot!!! Igen jól látod! Volt még egy lehetőségem, hogy 106.000.-Ft-os nyugdíjból ne haljak éhen, vagy ne tegyenek az utcára az 40 alatt megszerzett családi házamból, amit továbbra is fenn kell valahogy tartani, hogy egyösszegben felvehettem, ami a 10 év alatt befizettem nekik a fizetésemből. 35.000.-Ft csak a havi gázszámlám, a többiről már nem is beszélek. Most fél év elteltével a Kormány hozott egy rendeletet, hogy ha visszafizetem, amit fél évvel ezelőtt felvettem egyösszegben, akkor megkaphatom a teljes nyugdíjamat! Ilyen áremelkedéseknél, hogy tudtam volna ehhez a pénzhez nem hozzányúlni, már lezárták volna a gázt, a villanyt, a hitelek miatt elárverezték volna a házat a fejem felül. A pénz nincs, nincs mit visszafizetni, beteg voltam 1,5 évig, 8-szor voltam kórházban, az orvosok csak a gyógyszereikkel még betegebbé tettek. Pénz nem maradt. Mit fizessek vissza? Így nem tudok visszalépni a nyugdíjpénztárba, illetve soha többet esélyem sincs arra, hogy normális nyugdíjam legyen, munkát vállalni nem tudok, lassan már a mostani megélhetés is komoly gondokat okoz, hanem az embertelen törvények, és emberek, akik becsapnak minket, azért, hogy elvegyék a megérdemelt munkáért járó nyugdíjunkat is. Patthelyzetbe kerültem. Fondorlatos szándékos "elszegényítése" az én generációmnak, akik a jelenlegi fejlődési szinthez, mások anyagi jólétéhez 40 évi munkánkkal keményen hozzájárultunk. Én így látom az én esetemben, és nagyon sok sorstársam van, akik ugyanígy jártak.
Szerintem is ugy van, hogy ami a világomban történik azért én vagyok a felelös. Szerintem ott szokott lenni a csuszás, hogy külön van választva az amit szeretünk csinálni, és az amiért pénzt kapunk. Szerintem a munka azért van, hogy örömünk legyen benne, a pénz pedig azáltal jön, hogy amit szeretünk csinálni, abbol sokat és jol tudunk csinálni. Nekem ugy tünik, hogy nem a munkábol van a pénz. Mármint nem abbol a munkábol amit kifejezetten pénzszerzési célbol végzünk.
Én is elkezdtem olvasni egy könyvet(Pokoli profit...), de kb. a 10. oldalnál letettem. Sajnos nem minden esetben működik, hogy amit szívvel lélekkel csinálunk az profitot hoz. A kereskedőknél, meg üzletembereknél talán... És nemigen bírom ezt az "amerikás" stílust.
Én szeretem a munkámat, DE közalkalmazottként dolgozom. Hiába vagyok "profi" meg kedves, pontos, gyors, alapos stb. úgyis csak annyit kapok (pénzt), amennyit a törvény előír. Iskolai végzettség, szakvizsga szerint: kész. Sőt továbbképzéseimet is én fizetem, de már nem sokáig, mert nem telik. Túlórázni nem lehet, maszekolni már nincs erőm, ugyanis a főállásom , ha rendesen és szívből csinálom minden erőt kiszív belőlem. De sajnos ezt szeretem csinálni. Ha mást dolgoznék, nagyon szenvednék.
Így választottam annak idején. Tudtam, hogy sosem leszek gazdag, de azt csinálom, amit tudok, és szeretek. Viszont mostanában a mindennapi megélhetésem került veszélybe... És sajnos ez begyűrűzik az ember elméjébe, szívébe, aggodalmakat kelt, emiatt rosszkedvű lesz...nem ragozom.
Nyílván az egyén felelőssége minden, DE: egymásért is felelősek vagyunk!!! Vannak olyan ágazatok, amik mostohák a "főnökök" szemében. Gondoljatok a hátrányos helyzetű embertársaitokra, a fogyatékosokra, betegekre!!! Őket segíteni, gondozni, gyógyítani, tanítani kell. Nekünk "épeknek" ez természetes kéne hogy legyen. Ezzel szemben azok keresnek a legkevesebbet, akik velük foglalkoznak.
Persze erre azt mondjuk, hogy ez az utam, ez lett nekem leosztva.
Nem is panaszkodom, mert nap, mint nap kapok valamit, amit nem lehet a pénzzel összehasonlítani!! :-D
Ági
Szerintem is a saját felelősségünk, ha nincs pénzünk. Én is voltam pénz nélkül, és abban a helyzetben is, amikor bőségesen volt. Amikor üres volt a pénztárcám, akkor elgondolkoztam, hogy miért van ez így , és rájöttem, hogy egyáltalán nem is érdekelt a pénzzel való foglalkozás, nem volt bennem semmi motiváció. Aztán változott a helyzet, és napi szinten fordítottam rá figyelmet, és tudatosan költöttem. Az eredménye az lett, hogy jött egy munka lehetőség, amiből persze lett jó kis fizetésem.
Sziasztok!
Szerintem a pénz egy szükséges eszköz arra, hogy létünket boldogabban éljük meg. Amennyiben van pénzünk (és nem folyton azon gondolkodunk holnap miből futja erre, vagy arra) több időnk/energiánk van foglalkozni magunkkal és másokkal is -gondolok itt a családra, barátokra, vagy egyszerűen azokra akik rászorulnak segítségünkre.
-A legtöbb ember a gazdagokat folyamatosan lenézik: biztosan összelopta/csalta valahogy, na ez teljesen téves felfogás és írmagjában kell irtani...
-A pénz/gazdagság nem zárja ki azt, hogy olyan dologgal foglalkozzunk, amit igazán szeretünk.
Nem tudom szoktatok e itt könyveket ajánlani én mégis megteszem:
T. Harv Eker : A milliomos elme titkai
Nem kell mindent elhinni benne, nem kell minden tanácsot megfogadni, de szolgálhat ez a mű útmutatóul azoknak akiknek szükségük van rá.
Sok szeretettel:
Kacafan
Igazán egyet értek ezen fejtegetésel,csak még mindig nem igazán értem ,mi modon tudnék váltóztatni.
Élet vitelem egyszerű és mégis gyerek koromtól mindig egyedül oldom meg a bajos dolgaim,DErájöttem
sok dolgom van még ebben a fránya világban.Köszönetem fejezem ki,hogy megosztod a tapasztalataid velünk. Üdv:GUSZTI.
Kedves Guszti és többiek. Amit a belső úton tehetsz a saját pénzügyeid rendezése érdekében, hogy tudatosítod ezek folyamatát, megérted az összefüggéseket, feloldod a gátlásokat, beteljesíted a vágyaidat.
Konkrétabban ez azt jelenti, hogy mondjuk minden nap szánsz rá időt, hogy leülj, magadba mélyedj és elgondolkodj / meditálj az anyagi létezés-működés egy aktuális témáján. Mondjuk azon, hogy:
Most éppen ilyen kérdések jutottak eszembe, de bármilyen kérdést felvethetsz, ami benned kapcsolódik a témához és egy mélyebb tudatállapotban elgondolkodhatsz azon.
Ha később majd haladóbb módszert szeretnél alkalmazni ugyanerre a világ-megértő módszerre, akkor ahhoz haladóbb képességekre, lelki eszközök alkalmazására lesz szükséged: Fejlettebb megértés, információ lehívás, befogadás, elengedés képességek, amelyeket lehet fejleszteni.
Én így csinálom.
Én is egyetértek. Minél kevésbé figyelek a pénzügyeimre, annál több kár ér és annál kevesebb az önbizalmam.
Tényleg csak rajtunk múlok, hogy állunk hozzá, bár azt hiszem, a válságban tényleg alkalmazkodni kell a megváltozott helyzethez is.
Ahogyan már előttem sokan leírtátok -valahogy én is úgy látom, hogy aki ma a válság miatt szenved az magának teremtette az élethelyzetét, tehát a saját felelőssége.
Akit érdekel itt egy "aranyos" videó a gazdasági válság oka címmel
http://www.youtube.com/watch?v=HvEn01gptT4&feature=related
Igen, jó ez a videó, tulajdonképpen a Zeitgeistmoovement móriczka változata.
A gazdasági válság szerintem egy hatalmas nagy hinta, teremtettek egy helyzetet, amit elneveztek ennek, mert olyan félelmetes. Valójában másra nem jó, mint arra, hogy bevigyék ez alá a címke alá, azaz törvényesítsék az újabb eltulajdonítási eszközt. Ha gazdasági válság van, akkor a válság vitte el a törleszteni nem tudó hajlékát. Valójában a bankok ezzel a szituációval elveszik tőle. A válságra való hivatkozással felemelik a kamatot, módosítják a feltételeket és már is viszik féláron a kis összespórolt vagyontárgyadat. Mesterségesen hatalmas pénzügyi várakat építettek, ahova gyanútlan emberek befektették pénzüket. Ezután már csak be kellett buktatni a kártyavárat, felelőst meg vagy találnak vagy nem. De ha igen sem fogja a befektetők pénzét megtéríteni. Igy lehet az, hogy Izlandon megszűnt a nyugdíj, mert lenyeltékaz ilyen műintézmények.
Azaz a bankoknak már nem volt "elég" a kamat, a kezelési ktg. és társai ezért más eszköz után néztek. Találtak. Mivel szinte senki nem tud bank nélkül meglenni elég termelékeny módszer.
A saját részvét ebben a folyamatban pedig mindig saját érintettség, de ezt már sokat megírták itt előttem.
Üdv!
Hédi
Szia Sanyi!
Igyekszem tömör és misztika-mentes lenni..
Nagyon örülök az írásodnak.
Szeritem ez globális kérdés. Sokan, és főleg azok teszik ezt fel, akik elindultak az önismeret/spirituális úton.
Azért is örülök, - és ne haragudj hogy ezt írom -, mert némelyik előző írásodból az tűnt ki, hogy te, mint tudatos ember, tök helyén vagy, anyagilag, érzelmileg...stb.
Amit sejtettem, hogy nem egészen így van. Te is a folyamat része vagy, egyéni és globális szinten is, csakúgy, mint mindannyian. (Egyébként megint a kommunikációd milyensége volt az, amiből ez kitűnt... :) Bocs.)
Mindannyian átalakulóban vagyunk, és ez az átalakulás globális. Akik elkezdtek tudatosodni már, azok elkezdtek felelősséget vállalni magukért, és ezen keresztül a világ dolgaiért is. De mindenki máshol tart a tudati fejlettségében, és máshol abban, hogy ebből a fejlettségből mennyi manifesztálódott már az életében. És mindenki máshonnan indult.
Nem csak olyan értelemben, hogy milyen anyagi, egészségügyi/párkapcsolati helyzetben volt akkor, amikor megvilágosodott számára, hogy belül kell elkezdeni rendbe rakni a dolgokat, mert az a szituáció, amiben erre ráébredt, ha rossznak tűnik, ha jónak, már maga is egy következmény. Már az anyaméhben eldől sok dolog, aztán a környezet, amibe születünk is programoz valamilyen világlátásra, ami ezeket az ok-okozati láncként létrehozza. (Milyen tudattal, egészséggel, milyen szülők gondolat-világába születünk... stb). Ezeket aztán tudattalanul teremtjük mindaddig, amíg rá nem ébredünk: tudatossá válhatunk.
Ezt azért írtam le, mert ezek a nem-tudatos programok okozzák, hogy sokszor úgy érezzük, "nem tehetünk róla". Valójában arról van szó, hogy olyan mélyen a tudatunkban vannak rögzítve a világlátásunk módjai ("a pénz rossz, a gazdagok kihasználnak vele", "a nők buták", "a férfiak a szellemi vezetők", "a poligámia rossz", stb) hogy idő és bizonyos tudatossági szint szint szükséges ahhoz, hogy a felszínre hozzuk őket, és meglássuk, miben is korlátozzuk magunkat. Ez egy folyamat. Van, amit már feloldottunk, és van, amit még fel sem ismertünk.
Ezek valójában ugyanúgy ítéletek, mint a felszínesebb ítéleteink (pl. mondjuk a színes bőrű embereket illetően), csak sokkal nehezebben ismerhetők fel.
Ezek kezelésében nagyon fontos a hozzáállásunk.
1. Szeretettel.
Ez azt jelenti, hogy nagyon nem mindegy hogyan kommunikáljuk ezt magunk és mások felé. Ahogy az előbb írtam, minden lélek máshonnan, más körülmények közül, más kódokkal indul, ami eleve meghatározza őt (mindannyiunkat) mindaddig, amíg fel nem ismeri ezeket és le nem veti. Ezért pusztán a felszín látásán keresztül az életünk (anyagi helyzet, érzelmi "stabilitás") más számára gyakorlatilag megismerhetetlen, és ráadásul a segítő információn és szereteten kívül nem befolyásolható. Viszont mindenki a maga ütemében halad, és ez szintén nem belátható kívülről. (Másra vonatkozólag).
Ugyanakkor éppen az információ-megosztás és a szeretet az, ami legtöbbet segíthet mindenkinek, aki már elindult ezen az úton, hogy felismerje önmaga működését, és változtasson, amin kell.
Ezért az ítélet mentesség feltétlenül fontos az ítéleteink felszámolásában.
A Jézusi "ne ítélj, hogy ne ítéltess" legalább kétféle ítéletre vonatkozik + a működés mivoltjára:
1. A külső/felszín alapján ne vonj le következtetést. Soha! Lehet valaki egész életében szegény, mint a templom egere, mégis olyan tudatos pl. amilyen te sosem leszel. (Lehet h neki ez az életútja, vagy akármi más az oka, igazából ez a rész nem tartozik ránk, és ha szeretettel/tudatosan/ítélet nélkül fordulunk a másik felé, ez a helyes viszonyulás, éppen ezt tanítja ez a törvény. És ráadásul nekünk is ez a jó, mert ilyenkor csak az a dolgunk, hogy a saját elégedetlenségünket tegyük helyre, ne a másikat figyelmeztessük valamire, amit látni vélünk benne... természetesen kivétel ha megkér rá.)
2. Az ítélet nem csak egy érzelmi alapú, szókimondást jelent, amit általában értenek alatta. A felszínes ítélkezést is és még valamit: az összes téves programot, amit magunkban hordozunk arról, hogyan működik a világ!! Megtanultuk az őseinktől, de már a genetikánkban is kódolva van (a történelem tanulással meg csak megerősítjük ezeket), hogy hogyan "kell" kezelni a pénzt, hogyan "lehet" jó kapcsolatban élni, kinek milyen szerep van LEOSZTVA. Ezek mind előítéletek/előfeltételezések. Lehet h nem ez a legjobb szó, de az a lényege, hogy nem a valóságot látjuk ilyenkor, sem önmagunkat, sem a világot nem vagyunk képesek a maga valójában , szabadon látni, mert még nem vagyunk képesek, csak ezeken a gondolati szűrőkön keresztül MEGÍTÉLNI a dolgokat és a dolgok működését. Mindezt abszolút tudattalanul.
A dolgok működésével kapcsolatban pedig azt mondta Jézus: "...mert megítéltetsz". Tükrözés-visszatükrözés. Ugye, ezt már ismerjük? Szóval: ismerd fel az ítéleteidet, és vesd le. Ne ítélj meg másokat, ez eleve segíteni fog téged az ítéleteid meglátásában.
Hogy mit mond a valóságról?
Ez most egy kicsit húzós lesz, de leírom.
Azt mondja, (mint minden szellemi tanító), hogy SZABADOK VAGYUNK. ÉS DÖNTHETÜNK, BÁRMIRŐL. ÉS BÁRMI A MIÉNK LEHET, MERT A TUDAT, A TEREMTŐ TUDAT MINDENEN FELÜL ÁLL.
Ugyanakkor figyelmeztet, mint az előbb említett tanításában is, hogy mindezt szeretettel tegyük. Mert ez az energia (amik mi vagyunk), úgy működik (természeténél fogva), hogy AZT KAPJUK VISSZA, AMIT ADUNK. Még gondolati szinten is.
Jézus ítéletnek nevezi mindazt a programot, amelyet az elménkbe kódoltak tudatosan vagy tudattalanul, és amely eltorzítja a valóságot. "Most még tükör által, homályosan láttok, akkor színről színre!"
Pénz.
Hát, sok mindent írtam már erről. Én is fejlődöm. Látom az ellentétet, amiről írsz, és én is élem egy bizonyos formában.
A szellemi tanítást figyelembe véve most azt mondom:
1. Igazat adok a tanítódnak, abban az értelemben, hogy azok a programok, amelyek tudattalanok bennünk, és esetleg a kollektív tudat programjai (nagyon régről származnak, jól be vannak gyakorolva, társadalmakon hosszú generációk során át beivódva a genetikánkba (magyarul: vérünkbe), tanuljuk és tudattalanul átéljük őket), valóban ÚGY TŰNIK, hogy kívülről jönnek. A gazdasági válság formájában például. Vagy a magyar nemzet tehetetlensége formájában pl.. Megértem, hogy azt mondja, ne ezzel törődj, mert erre nem tudsz most hatással lenni.
2. Valójában azonban egyetértek veled is, mert én is úgy gondolom, a belső úttal HOSSZÚTÁVON minden blokk feloldható. És itt felhívnám a figyelmed a HOSSZÚTÁVON szóra. Szerintem valójában erre inspirált téged a tanítód, nem a felelősség hárítására. Hanem a hozzáállás, a látásmód megváltoztatására. Hogy ne duálisan lásd a dolgokat, hanem egységben.
Ugyanis a dolgoknak idő kell (itt a Földön). Sok felszínre nem hozott blokkunk vár oldásra. Egymás segítése, az életünkben megélt találkozások, kölcsönhatások segítenek hozzá a tudatosodáshoz. Ezeket nem kerülhetjük ki.
Ezért nem szabad türelmetlennek lenni, szembeszállni a fél világgal, harcolni. Kijelenteni "ez rossz, mert akadályoz engem a kiteljesedésben". Lehet, hogy más célért van az a "rossz", ami csak idővel derül ki.
Van aminek itt az ideje, és van, aminek majd két-három, esetleg öt év múlva lesz, de a mai tapasztalatod, írásod, olvasmányod, beszélgetésed hozzásegít ahhoz ami akkor lesz. És még egy fontos dolog: a pénz kérdése globális kérdés/blokk. Ezért az info-csere kiemelten fontos. Minél több mindenki ismeri fel a dolog mögötti valóságot, annál hamarabb élhetünk meg abból, amik vagyunk. Pénzzel, vagy anélkül.
Ez is egy út. De nem egyéni. hanem kollektív felszabadulás, amiben az egyének tudatosodása egyenként részt vesz, és számít. A szeretet kapcsol össze, és most a szeretet rezgésének fennhatósága alatt élünk.
Amit szeretettel teszünk, elfogadva az Élet megmásíthatatlan törvényeit, azzal előrelépünk. Amit, nem (türelmetlenül, gőgösen, dühösen, haraggal, kioktatóan, ítélkezve, tudatlanul...stb), az visszavet anyagilag, érzelmileg. Ez van. Ha nem hiszed, figyeld meg.
A szeretet arra tanít, hogy lehetünk jól, de igazán csak az egymásra való odafigyelés, a türelem, a tisztesség, az odaadás megélései által.
Én úgy gondolom: van, amiben már a kezünkben a kormány, de van, aminek a kormányát közösen kell megfognunk. És a pénz kérdése, a megélhetés kérdése most ilyen.
Amit az emberiség közösen rombolt le, azért kollektíven tartozik felelősséggel.
Ezért az egyénieskedés helyett, jobb lenne már, ha összefognánk.
Én már találtam egy közösséget, ami így gondolkodik. És sok szolgáltatást ingyen adunk egymásnak. Persze ez még nem megoldás önmagában. De már így is jobb, mint volt, és ez egyértelműen mutatja a fejlődést. (Az egyéni látásmódhoz képest.)
Azt gondolom, az egyéni fejlődés bekapcsolása a közös és a közösség fejlődésébe gyorsabb eredményt hozhat világszerte, és az egyéni életekben is, mintha magányos farkasként próbáljuk megváltani magunkat.
Szerintem erre tanít bennünket, tudatosodni vágyókat a gazdasági válság jelensége.
Tehát nem csak az a lényeg a kérdés: te miből fogsz jól, vagy jobban élni, és hogy te mit kell hogy megváltoztass magadban, ahhoz, hogy gazdag és elégedett légy.
Hanem az is, mire tanít minket a válság? Mit tehetünk az oldásért egyénileg, és mit közösségileg? Milyen új közösségeket kellene építenünk? És hogyan?
Mi az, amit itt és most megtehetünk, hogy jobban éljünk azzal a szellemiséggel, ami már a miénk?
lehet, hogy utópista :) vagyok, most ezt látom.
És engedd meg, hogy hozzátegyem: megértem a mestered, amikor azt mondja: " .. ne magamat okoljam, ne bántsam magamat a pénzügyi helyzetem miatt, hiszen a gazdasági világválság engem is utolért, vegyem észre, hogy rám is hat! .." Nem értetted meg, hogy a szeretet mondatja ezt vele. Mert valóban: azoknak a dolgoknak, amelyekre még nem lehet hatásunk, (mert még idő kell a feldolgozásukhoz, felszínre törésükhöz), nem szabad hogy vádoljuk magunkat! (és mást sem!) De a felelősséget sem kell hárítani.
Szerintem ez a válasz. Mindkettőtöknek "igaza van".. :)
És ezért kértelek, hogy ne ítélj el engem sem azért, ahol tartok, és ezért írtam, hogy nem tudhatod, mennyi munka van a mögött, ami miatt egyáltalán életben vagyok. És hogy mennyi hálát érzek amikor önmagammal vagyok azért, hogy ez így lehet. pedig kívülről nézve, a helyzetem több, mint nehéz egy "átlagos" ember szemével nézve. Ijesztő, és érthetetlen. Ezért sokan, akik még el sem indultak a felelősség-vállalás útján megítélnek. És nem tudnak segíteni. De már rájöttem, ez az ő hiányosságuk, nem az enyém. és valószínűleg egyedül is meg tudom oldani azt, amiben nem kapok segítséget, vagy rossz ajtón kopogtatok...
Azért írtam ezt le, mert (és most bocsáss meg megint az őszinteségemért) nálad azt látom, hogy valami miatt ellenérzésed van azokkal az emberekkel és jelenségekkel szemben, amikben úgy gondolod, te már látsz, és tudsz, és fejlett vagy, és a másik "nem akarja észrevenni". Ezt az, akinek ilyenkor azt írod (és a tanítványaid is), hogy "nézz már szembe magaddal..." stb, vádként éli meg, valószínűleg egy csomó bűntudatot, és félelmet felkavarsz vele, ami azonban nem segítenek az illetőnek a feldolgozásban, épp ellenkezőleg, gátolják, mert nem tud bánni egyszerre azzal a rengeteg nem látott tudat-tartalommal, amit felbolydítasz benne.
Ezt szerintem két oldalon kell kezelni: az egyik az, hogy szeretettel kommunikálni. Odafigyelve arra, mire reagál az illető érzékenyen, milyen kijelentést (még ha igaz is) reagál túl, mert a mögött más tévhiedelmek és félelmek sokasága lakozhat. A fokozatosság elve itt is gyógyító.
A másik pedig az önmagad vizsgálata (ahogy te is tanítod): szeretettel légy magad felé, ne akard megváltani a világot, ne vádold magad, mert nem olyan az életed felszínesen szemlélve, ami szerinted tükrözné a tudatosságodat. Ne ítéld meg magad sem. (Épp, ahogy a tanítód mondta). Aki vádol, vagy türelmetlen másikkal, még ha a fejlődésükről is van szó, az magát vádolja, és magával türelmetlen elsősorban.
Ez azért is fontos, mert szellemi vezetőként felelősséged van a kommunikációdban, egyénileg is.
Lehet, hogy nincs igazam veled kapcsolatban, de ezt érzem. És nálam pontosan így működött. A vádakat elég jól sikerült felszámolni. A türelemmel még gyerekcipőben járok... :)
Látod, milyen érdekes, hogy még a tudásnál is többet jelent a szeretet? (Nem pótolja, csak érvényesíti, vagy törli az érvényességét...). Tehát ne vádold magad, és ne légy türelmetlen, mert az nem szeretet.
De éld és mondj bármit szeretettel, és megvalósul.
Mint az a munka, amiből most élek (nyár óta), ami teljesen alkalmazkodik a helyzetemhez, mondhatni, túl vagyok fizetve a gazdasági válságban, (vagy ellenére?) ... :)
Hát, a tömörség megvolt, a rövidség nem sikerült... bocsánat... :)
Remélem, segíthettem.
Namaszte
Sziasztok!
Annyira örülök, Sanyi, hogy előjött ez a téma!!El sem hiszed..
Ja igen, először is köszi a rengeteg hírlevelet, tanácsot, amit napi szinten kapok Tőled. Mindig van benne legalább 1 olyan mondat, ami segít!Köszönöm!
Szóval a pénzügyi helyzetünk. Hasonló a problémám, mint amit leírtál, és nem először vagyok ebben a helyzetben, sőt azt tapasztalom, hogy hiába oldom meg egyik hónapban, a következőben újra kezdődik..mintha direkt azt akarná valaki, hogy ez legyen életem egyik fő "profilja". Ezt felismerve én már végig mentem az érzelmi skála összes fokozatán..le egészen az apátiáig.És még mindig előjön újra és újra..nem értem, miért??Megtettem mindent, dolgozom, spórolok..mit kell megtegyek még azért, hogy gyökeresen változzon ez a helyzet?És biztosan tudom, hogy sokan, nagyon sokan vagyunk ebben a helyzetben, a környezetemben is legalább 5-6 embernek ugyanez a problémája.
Nemrég voltam egy Hölgynél..segítő, látó, nem is tudom, pontosan a megfelelőjét, tény, hogy vannak adottságai az érzékelés területén.
Ő azt mondta, nincs meg az egyensúly a fizikai világ, és a spiritualitás között az életemben. Nagyobb részben a " fátyol túloldalára" fókuszálok, és nagyon kis részben törődöm azzal, hogy fizikai biztonságot teremtsek a magam számára. Azt is mondta, hogy vannak tanítók, akik közel vannak az éhen haláshoz..annyira nem vesznek tudomást a fizikai létről.
Kell, hogy tisztában legyünk azzal, hogy van testünk, és vannak szükségleteink, és kötelességünk, hogy meg is adjuk ezt magunknak. Nagyon jó lebegni, érezni a "másik síkot", de itt vagyunk, itt van ránk szükség, itt kell megteremteni az egyensúlyt az életünkben.
Elgondolkodtam ezen, amit mondott nekem Cs...most ezt próbálom átalakítani az életemben. Nektek erről mi a véleményetek?
Üdv, Csalán