Ma reggel,nagyon kellemes meditációm volt.Sri Chimoy könyvét ahogy múltkorában olvastam,figyelmes lettem arra a megjegyzésre,hogy próbáljak meg a szívre koncentrálni.Ezt én csak most egy hónappal később mertem megtenni.Eddig a tobozmirigyre koncentráltam,ami nem bizonyúlt tökéletes pontnak a koncentrációmhoz.
Most,hogy a szívre koncentráltam,az Ür csendjében,meghalottam a menyei zenét,megéreztem a mennyei illatot,fényt.Ebben a meditációmban most nem volt benne ISTEN.Ahogy kitártam szívem kapuit,nagy melegség,nyugalom,otthon érzete töltött el.Végre hazaértem....a hosszú út után.És ezt senkivel nem akartam megosztani........emberi viselkedés.Szívem mindenét magamnak akartam.A mennyei zenét,fényt,szagot,nyugalmat,békét.
Teljesen kifordítottam szívem.A világ elé tártam,hogy lássák,nincs benne árnyékos hely.A világ alatt értem a levegőt,vizet,fényt,Földet,természetet,köveket,fákat.Az emberek nem voltak az én világomban.A szívemre koncentrálva éreztem az Élet lüktetését.Éreztem,hogy élek.Éreztem,hogy a világom,univerzumom itt van.Itt van benne.És csak az enyém.Itt nincs egy felesleges gondolat sem.Csak egyedül a tiszta cselekedet.Éreztem,mennyire feleslegesek a gondolatok.Ezek életünk elrontói.Szívből kell élni.Nem gondolatokból.Nem gondolkozni kell,hanem cselekedni.A TISZTA SZÍVBŐL.Ott kell lennünk midíg ahol a szívünk van,magunkban.Nem ahol a gondolat....múltban s jövőben.Benne minden szívdobbanásunkban van a jelen,a világunk........utunk.
De,"szerencsére"felocsudtam a mennyei zenétől,illatoktól,fénytől a mennyei részegségtől.Megéreztem Buddha szavait,Hogy amit birtokolsz,azonnyomban elillan,még a pillanatot sem.És én mindenemet mindenfelé a világban az embereközt széjjelszórtam.Így a pillanat megmaradt.....hosszúranyult......és már én kívánkoztam vissza,hogy feljegyezzem frissében érzéseim.
A SZÍV AZ ÉLET FORRÁSA.A gondolatnélküli szív.Szívvel cselekedni annyi mint élni az utad.
Nem zavartak,habár észleltem az elmémben dúló gondolatháborút.A szívben egy gondolat nem volt.CSAK BENNE A TISZTA VILÁG.

A földi élet pontosan olyan, amilyenné mi magunk formáltuk.
Az, hogy ebből mennyi volt a tudatos és mennyi a tudattalan, lehet méricskélni.

Scorpio, szép volt a meditációd.

A témád felvetése szerinted milyen energiákat hoz ide a Földre, mit teremt meg itt a Földön?

A meditációdhoz és az azon kívüli világodhoz való viszonyod milyen energiákat hoz le és aktivizál a Földön?

Ez a felelősséged. Ezt a valóságod is megteremted, ezeket az energiákat hívod be.

Mit teremtettél, Scorpio?

:)

A mindenkori földi élet része egy nagyobb történésnek
( Isten üdvösségének története átível fölötte ).

Bármilyen nemzetbe születtünk is , vannak örök érvényű bűnök és erények.
De mondható úgy is : bűn az ami az Teremtett Élet ellen van és erények
melyek az élet védelmét, továbbadását tiszteletben tartják.

Minden kultúra kereste a magasabb Isteni lényeget.

Voltak tanok , tanítások , de amiben egyedüli a kereszténység az az,
hogy Jézus saját magát adta teljes és tökéletes áldozatként sokakért..

Beteljesítette Isten fele emberként a legtökéletesebb áldozatot
a saját testét és vérét adva...
Ezért az életünk minden pillanatában van reményünk arra , hogy mi is
meg tudunk változni , megtisztulhatunk, bármi is volt eddig az életünkben...

Van reményünk mindenre mert Isten MINDENT megbocsájt,
erre Szent Fia Tökéletes és az Atya terve
szerinti áldozata a biztosítékunk örökre.
Megélhető utat mutatott , élt elénk a szeretetet illetően.

A földi élet mindíg arra tart amerre mi emberek Istennel vagy
Isten nélkül alakítjuk. Társai vagyunk a Teremtőnek és így társörökösök.
Ennek fényében munkálkodhatunk vele vagy ellene.

Ezt dönthetjük el "szabad "akaratunkkal "...

Baráti szeretettel :ÚÁ

SZERETLEK, Apu, hogy vagy?

Ölellek,
Buddhanita