Nekem megadták ezt a "képességet", és egy ideje látom az előző életeket is. Ám azt mondom, hogy ez az elmúlt 8-10 év eredménye. Szerintem ezt nem megtanulni kell, mert alapban benne van mindenkiben, hanem eleget változni, fejlődni ahhoz, hogy visszaemlékezzünk erre a tudásra. Akkor kapja meg az ember, amikor már tudja ezt kezelni. Legalábbis magamnál ezt tapasztalom, de ez csupán az én véleményem.

Hitem hegyeket mozgat meg és csodákat teremt

http://aloeviki.blogspot.com/

http://tundernaploktitka.blogspot.com/

Sziasztok!

Miért vagytok olyan kíváncsiak a jövőre? A jelent megélted már?? Ha azt élnénk,nem foglalkoztatna a múlt és a jövő. Különben mi a haszon belőle? Ha folyton változik(változtatjuk),akkor csak lehetséges jövőképet kaphatunk.Igen ám,de az idő csak számunkra létezik,vagy nem??Ha a pillanatnak élsz,nem hiszem,hogy jövőnek kellene nevezned,ami majd valamikor bekövetkezik,vagy nem.Ez rettentő bonyolult még a legtöbbünk számára,akik még nem ébredtek fel.Ha már valóban nyitott szemmel mászkálunk majd,senki nem fogja múltnak,meg jövőnek nevezni az eseményeket.Csak MOST-nak.Abban a pillanatban jól érzed magad,mindent tudsz,egy vagy Istennel,stbstb.De mire kimondod,az már egy MÁSIK MOST. Hát nem egyszerű??
És elgondolkodott valaki mélységesen már,hogy mit is akar elérni??Boldogság??Szeretet??Gazdagság?És ha mindez megvan,hova tovább??Akkor is tovább szeretnénk lépni.HOVA?
Ha holnap a világ összes embere megvilágosodott lesz(miért ne lehetne),mi lesz velünk??Onnan mit szeretnénk elérni??Tehát:kell sietni vhova??
Félünk,hogy nem vesz fel az Isten szekere??
De ha minden végtelen,akkor Ő is végtelen kört jön értünk....
Ha leesel,valamelyik körben fölvesz....
Akkor nem nézhetjük többet a mónika-sót,nem lesz győzike,nem tudunk vitázni,politizálni,gyilkolni....
Csak végtelen boldogság...
És ha azt is megunod...
??????
?????
????
???
??
?
.......................?

A múlt és a jövő a JELEN „tulajdonsága”. Egyik sincs a maga valóságában sem a jelenben, sem a jelen nélkül. A múlt azért nincs, mert már nincs. A jövő azért jövő, mert még nincs. A jelen mindig hordoz valamit abból, ami volt, és abból, ami lesz. Ami volt, azt az emlékezés szintjén, ami lesz, azt az elgondolás, tervezés, fejlődés, haladás szintjén. Tehát minden teremtett létező a maga létsíkjának megfelelő szintjén hordoz egy olyan tulajdonságot, amely alapján lehet múltról, vagy a jövőről beszélni vele kapcsolatban, illetve, ha szellem lény, tud beszélni mással kapcsolatban. Az tudni kell, hogy minden szellemi lény magában hordja időtlen világának lenyomatát. Minden olyan problémában, amellyel jelen életünkben birkóznunk kell, előző életünkben fel nem dolgozott, meg nem bánt, jóvá nem tett, elmulasztott döntéseink köszönnek vissza. A földi életben mindenkinek mindent szabad, de nem minden használ. Bármilyen jövőbe látót esemény csak előhírnöke annak ami már folyamatban van az időben. A történések végleges kialakulását számtalan dolog befolyásolhatja a jó vagy rossz cselekedetek összessége alapján, de maga az elindult folyamatot nem lehet megállítani csak finomítani, de ha ez sikerül, igaz a történés megváltozik, de a végkifejlett más formában megtalál és az adóságot ki kell fizetni mindenkinek. Ezért nincs értelme a jövővel foglalkozni. Az elsődleges feladatunk a jelent megszentelni és akkor már nem kell félni a jövőtől. Aki mégis képes a jövőt látni az ezt „ajándékként” kapta mely komoly felelősség, és ennek terhét viselni nem könnyű. Nagyon okosan tesszük, ha nem akarjuk felerősíteni magunkban ezeket a képességeket! Nekünk legfőbb feladatunk az legyen, hogy a napi teendőinket becsülettel végezzük el. Amíg tisztességesen elvégezzük napi teendőinket, addig nem kell tartanunk attól, hogy mulasztással vétkezünk akkor sem, ha igyekszünk figyelmen kívül hagyni jövőbelátó és benső halló képességeinket.