Ahogy átgondoltam, hogy milyen programunk legyen az április végi Önmegvalósítás táborban, eszembe jutott, hogy az előző tábor végén leírtam az akkori tapasztalataimat, felismeréseimet. Ezeket előkerestem és most megosztom Veled is:
Igazán jól sikerült az őszi táborunk. Ahogyan a nyári táborba, ide is egy rendkívül nyitott, tudatos csapat jött össze, jó volt velük együtt dolgozni, önismeretet gyakorolni.
A hangulat már az első nap vidáman indult és szokatlanul sokat nevettünk mind a négy nap alatt. De kellett is ennyi nevetés, mert amikor magunkba szálltunk, akkor sok fájó érzéssel, lelki teherrel kellett szembenéznünk, mire eljutottunk a feloldásig.
Délelőtt és délután is 3-4 órát foglalkoztunk önismerettel, meditációval, majd a vacsora utáni kötetlen beszélgetésekben is visszatértünk még a napi élményeinkre. A témák épp oly változatosak voltak, mint amilyenek a résztvevők:
- Volt, aki Önmagával nem volt békében, félelmeitől, gátlásaitól szenvedett.
- Volt, aki szeretetre és elfogadásra vágyott, mert eddig mindig kívülről szerezte be azt és még így is kevés volt neki!
- Más, a párkapcsolatában szeretett volna rendet rakni, tisztábban látni a helyzetét, döntéseinek következményét.
- Foglalkoztunk még a helyes önértékeléssel, az őszinteségünk növelésével, spirituális képességek fejlesztésével, tudatos álmodással, Tantrával és a Lélekpárok egyesítésével is!
Ez a program két fontos tapasztalatot adott nekem. Az egyik, hogy:
Meditálni tudni kell!
Sokan úgy jönnek el az önismereti programokra, hogy még soha sem meditáltak. Ez önmagában nem lenne nagy baj, hiszen az erre kidolgozott módszerrel fél-egy nap alatt bárki képes elsajátítani azt a meditációs technikát, amely az önismereti meditációkhoz szükséges.
Azonban az ezzel töltött időt szánhatnánk önismeret tanulásra, gyakorlásra is, ezért végül mégis csak elvesztegetettnek éreztem ezt az időt.
Miért van szükségünk a meditációra?
