Család | Önmegvalósítás.hu

Család

images.jpg

Sziasztok!

Tegnap meghitt családi körben együtt voltam a szeretteimmel.
Én finomságokat készítettem, az asztalt szépen megterítettem, hogy együtt együnk. Ők megjöttek, jókedvűen, mosolygóson, hozták a desszertet és egy gondosan, szépen becsomagolt ajándékot. Jókedvűen mesélték a nap történéseit és csillogó szemekkel nézték, ahogy az ajándékot bontogatom és lesték, hogy vajon mit szólok hozzá? Tetszik-e? Eltalálták-e a színét? Örülök-e neki? Használni fogom-e?

szerelem1.jpg

Számtalanszor kidobta már nekem a Webmester a fenti mondatot, de eddig nem gondolkodtam el a mélyebb értelmén. Valóban így lenne ?

Nekem elég sivárnak tűnik, ha egy kapcsolatot csak a szex tart össze és mindent az határoz meg. Elismerem, döntő fontossággal bír, de nem hinném, hogy ez lenne létünk alapja, értelme. Itt nem a szaporodásra gondoltam.:)

Ha így lenne, akkor idős korban, vagy egyéb egészségügyi probléma miatt szexualitásra képtelen pároknál vajon csak a megszokás tartja össze őket ?

KenWilber-2.jpg

Az integrál szemlélet kidolgozója Ken Wilber. Ez a szemlélet képes a káosznak tűnő rendben megtalálni a közös nevezőt.

Mivel nem szeretném szétoffolni Kati blogját,ezért nyitottam egy önnálló blogot
hogy itt folytassuk a nyomozást mi lehet a domináns anyai viselkedés hátterében.

17784_mocskos_domina.jpg

A domináns anya nem mond le a gyermek birtoklásáról akkor sem, ha az már felnőtt. Az elég jó anya fokozatosan húzódik a háttérbe, teret adva az önállóság növekedésének. A domináns anya viszont nem akarja az anyai szerepet elveszíteni, mert a többi szerepében megbukott, vagy neki sem állt azokat megvalósítani, nem megélt becsvágy fűti. Valójában gyenge karakter, van amikor a domináns anya igazi gyerekként viselkedik, a felnövekvő gyermeke a szülői feladatot kénytelen felvállalni a saját anyja felett.

szerelem-279x300.jpg

Idézem: "Szeretni a szerelmesünket kell, meg maximum a családunkat, esetleg olyan elvont fogalmakat, mint a haza. (...) Ennyi a kapacitásunk! Örüljünk, ha ennyire futja!"

Tegnap
Ismét igen tanulságos állításokon sikerült részt-vennem.

A fő probléma-kör, dominánsan a párkapcsolati problémák körül forog, amelyben valakit üldöz a párja a szerelmével, de legalább is a ragaszkodásával, míg más esetben tejes iszonnyal gondol egyedül élő hölgy arra, hogy partnerkapcsolata legyen, miközben érzelmi világát a fia felé fordítja, emiatt a fiú az anyjával való szolidaritás vállalása okán szintén nem tud tartós kapcsolatban maradni.

A keddi dunaújvárosi klubban elhangzott egy mondat, ami azóta is fogva tart: "ha tökéletesen elfogadnánk magunkat, a minket ért kritikára csak úgy reagálnánk: íme, egy elégedetlen ember "

5.jpg

A spirituális utunk során valamennyien szembesülünk azzal a kérdéssel valamikor, miért pont a szüleinket választottuk ( később azzal is, gyermekeink vajon miért minket választottak )
Ahhoz, hogy a tudatosságunkat erősítsük, az életfeladatunkat megtudjuk valósítani, nagyon fontos befogadni hogy minden ami megtörtént velünk, értünk van, jó és rossz egyaránt. A gyermekkorban kapott negatív hatások nem feltétlen konkrét traumához köthetők, van amikor a probléma nagyon burkolt, jóformán nem történt semmi.

U. Erika egy mondata olyan szöget ütött bennem, hogy nagyon. Úgyhogy először is köszönöm Erika, hogy ekkora felismerést okoztál nekem magammal kapcsolatban. :) Összeállni kezd tőle egy kép, amit régóta feladatom, hogy összerakjak.

Bővebben kifejtve rámutattál nekem egy borzalmas nagy tévedésemre.

Tartalom átvétel