Nem tudom, fontos-e ez másnak, de azt érzem valamiért, hogy írjam meg.

Megmentősdi. Van ugye a játszma, amikor egónk ezzel szeretné megmutatni önmaga nagyságát, hogy másoknak fölébe kerekedik és minduntalan mindenkit meg akar menteni, aki erre vevő. Kétszereplős játék, mindkét fél egyformán benne van.

De most nem erről szeretnék írni. Szerencsére ez a "betegség" nem kínoz engem úgy általában, ha belevonódok egy ilyen játszmába néha, akkor is észreveszem, mert furán érzem magam benne, számomra nem komfortos ilyet játszani - ami persze szintén kezelendő, de nem tartozik a tárgyhoz.

Este elmentem az első "spirituális" előadásomra. Érdekelt a téma, egy fizikus beszélt a tudomány és a spiritualitás kapcsolatáról. Az előadást Andreas K. Freund tartotta, aki Grenoble-ban dolgozik egy kutatóintézetben. Elmesélte, hogy több nemzet dolgozik itt együtt, és hogy ez mennyire és mennyire érdekes. Igen, szép is ez a világ. Amikor összefogunk és együtt szeretnénk felfedezni, azt ami van.... Az előadás szlogenje megszólított.... "hinni kell a láthatatlanba, hogy meglássuk a hihetetlent".....

Képzeld el, hogy a lényed egy ház. Ha valaki elhagyott, de nem tudod elengedni, azt jelenti a lelked egy darabja egy lezárt szobában van kettesben vele. Minden félelmed, vágyad, örömöd és szomorúságod ott van abban a szobában ami összeköt Vele. Az ablak zárva. Ha beletörődsz, fogod az ajtó kulcsát és a tengerbe dobod. Beletörődtél, de nem engedted el, most már a lényed még egy része is lezárt, aki vagy a kulcsot próbálja kétségbeesetten megtalálni, vagy értetlenül áll a bezárt ajtó előtt.