Problémamegoldás | Önmegvalósítás.hu

Problémamegoldás

Gyorsan közeledik a 2018-as országgyűlési képviselő választás... Természetesen itt nem politizálunk, sokkal inkább arról van szó, hogy saját gondolat- és hitrendszerünket feszegetjük. Amolyan tükörkép magunknak, vajon tényleg úgy vannak-e a dolgok, ahogy hisszük?! Sose késő újragondolni...

1. Választó-jog: Kit illet meg? Kinek áll jogában adni? És kinek?

2. Attól visszhangzanak az aluljárók is, hogy menj el szavazni, válassz. Ugye Te is érzed, hogy valami sántít, valamit nem mondanak el? Miről kell lemondanunk cserébe azért, hogy 'élhessünk' a választó-joggal? Hol a csapda?

Arra tanítottak, fogadjuk el, hogy mindenről az igazságot mondják el nekünk, a valódi bizonyítékok eredetének megkérdőjelezése nélkül. De még ha a mai modern eszközök segítségével sem tudjuk pontosan rekonstruálni, mi is, hogyan is történt tegnap vagy a múlt héten, akkor ki és milyen alapon mondja meg a 'frankót', mi és hogyan történt évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt?

Ezt észben tartva, milyen eszméket kérdőjelezel meg? Itt van néhány az én kérdéseim közül:

Ha örömöt próbálnál vásárolni, akkor jobban járnál, ha pénzedet egy trópusi szigetre szóló nyaralásra költenéd, mintha pl. egy új számítógépre költenéd - állapította meg egy tanulmány.

Az eredmények azt mutatják, hogy az emberek elégedettsége az élettapasztalataikat növelő vásárlások tekintetében - legyen szó mozifilm megtekintésétől egy kirándulásig - magasan kezdődik és ez idővel még emelkedik is. Ugyanakkor, szintén örül az ember egy új kütyünek vagy egy éppen divatos új ruhadarabnak, azonban az ezekkel kapcsolatos elégedettség idővel igencsak megfakul.

A storym elég hosszú, és bonyolult, senkinek nem mertem, nem tudtam erről beszélni, mert olyan dolog történt velem, ami ha kiderülne, atombombaként hatna a családomra, és talán még a férjemet is elveszíteném miatta... de kezdem az elejéről: a jelenlegi férjemmel 7 éve vagyunk együtt, tavaly volt az esküvőnk, 28 éves vagyok most. 2013-ban végeztem az egyetemen, azon a nyáron össze is költöztünk, minden tökéletes volt, elkezdtem munkát keresni. Voltam pár helyen, de közben úgy alakult, hogy a férjem édesapjánál megüresedett egy pozíció, pont olyan, amiben én gondolkoztam, és elvállaltam.

Lassan végére érünk az ezévi karácsonyi őrületnek, mindenki megvette az ajándékokat és kezdünk ráhangolódni az ünnep valóban jó részére.
Van, akinek öröm az ajándékozás, másoknak hatalmas feszültség, hogy mit vegyen, jót vegyen, jusson mindenkinek...
Szerencsére egyre többen mondanak le a vásárlási láz adta idegeskedésről és beszélik meg szeretteikkel, hogy nem kell a rengeteg boltban vásárolt cucc, inkább magunkat, szeretetteli jelenlétünket adjuk egymásnak!

De a szeretet ünnepe nem csak a vásárlás miatt okozhat stresszt, vannak, akik magától az ünnepi együttléttől is irtóznak, mert ilyenkor kell találkozni azokkal a rokonokkal, akiket egész évben kerülnek vagy akikhez fájó (gyerekkori) emlékek kapcsolódnak. 
Valahogy kezelni kell az ilyen helyzetet is!

Az még sincs jól, hogy évről-évre stresszt okoz a legszebb ünnep!

A legjobb az lett volna, ha már hónapokkal ezelőtt elkezded feldolgozni az emlékeket, fájdalmakat, félelmeket. Ha ezt nem tetted meg, vagy nem elég hatékony technikát választottál, akkor most bizony már tele vagy stresszel!
Mit lehet még ilyenkor tenni?

Van, amikor nagyon is sokat tehetsz a másikért, akár megmentheted Őt saját magától, máskor pedig nem tehetsz érte semmit sem és ezt így kell elfogadnod!
Nem könnyű tisztán látni ebben a kérdésben, ezért mutatok neked pár új megközelítést, amelyek segítenek megérteni az elakadásaitokat:

Első szabály:

Minden ember fejlődni akar!
...csak már nem mindenki tud!

Mélyen belül mindenkit hajt a vágy, hogy jobbá váljon, a kíváncsiság az új dolgok megismerésére és a kényszer, hogy megoldja a problémáit.

Azonban mire felnőtté válunk, a kudarcaink, a neveltetésünk, a biztonság keresésünk és a megszokásaink gátat szabnak ezeknek a nagyszerű erőknek:

  • Elveszítjük a kedvünket az új dolgok felfedezésétől és a tanulástól
  • A kudarcaink miatt lebénulunk, remény vesztetté válunk
  • Félünk minden változástól, ami bizonytalanságba taszíthat
  • Félünk megnyílni kapcsolatainkban, mert az magával hozza a csalódás és fájdalom kockázatát
  • Már nem hiszünk a jóságban és a fejlődésben, elveszítjük a hitünket
  • Ideológiánk és hitrendszerünk megfoszt a szabadságtól és tisztánlátástól
  • Nem tudjuk merre induljunk, kihez forduljunk segítségért

Hiába akarják az emberek megoldani a problémáikat és szeretnének fejlődni, ha nem tudják kezelni az ezzel járó változást, félelmeket, veszteségeket, fájdalmat, nehézségeket!
Ha ezen akadályok megszüntetésében tudsz nekik segíteni, akkor átlendítheted Őket az elakadásukon!

Emlékezz vissza, a Te elindulásod és az azóta elért sikereid is azon múltak, hogyan győzted le a belső ellenállásaidat vagy találtad meg a használható válaszokat, a hiteles tanítókat.

A fejlődés kulcsa, az akadályok eltávolítása és a válaszok megtalálása!

Ha segíteni szeretnél a szerettednek, akkor ezen akadályok felszámolásában segíts neki és Ő magától elindul majd az úton!

Második szabály:

Hiába fejlődsz az önismereti - spirituális úton, ha a szeretteid nem járják ezt az utat, akkor kénytelen vagy végignézni, ahogy kínlódnak, szenvednek az életükben a saját korlátoltságuk, szorongásaik, kishitűségük miatt.

Pedig milyen egyszerű lenne elindulkniuk, változniuk! - de miért nem aarják??

 
Bizonyára sokszor próbáltad már felébreszteni Őket a rémálmaikból, de Ők csak kapaszkodnak a saját valóságukba. Hiába a jó szándékod, a rengeteg beszélgetés, az ajánlott könyvek és tanítók garmada, csak nem indulnak el az útjukon!

Ugyan el kellene fogadnunk, hogy így döntöttek szabad akaratukból, de...

Ez nem csak az Ő életükre van hatással, hanem a Ti közös életetekre is!
Ezért muszáj tenned valamit!

Fontos megértened, hogy idővel annyira lemaradnak hozzád képest, hogy az már a kapcsolatotok rovására fog menni!

 
Te fejlődsz, változol, Ő pedig egy helyben toporog vagy olykor még a gyermeki játszmáiba is visszaesik. Távolodtok világnézetben, érdeklődésben, tudatosságban, problémamegoldó képességben...

Talán már tapasztalod is, hogy annyira eltávolodtatok egymástól, hogy:

  • Nem értitek a másik szavát és már türelmetek sincs meghallgatni egymást.
  • Totál másként akarjátok megoldani a problémákat, mert alapjaiban különbözik a megoldásotok iránya.
  • Nem érzitek egymást - nincs együttérzés vagy akár már a szeretet kapcsolat is megbomlott köztetek!
  • Legrosszabb esetben, már nem is kommunikáltok egymással érdemlegesen, mert csak a vita van belőle!

Hogy ezek után tartjátok még a formális kapcsolatot vagy sem, az már szinte mellékes.
Nem jó ez így, nem jó ez senkinek!
  

Biztos vagyok benne, hogy mindketten változtatni szeretnétek a helyzeten, de nem megy, mert annyira elbeszéltek egymás mellett!

Mi akkor a megoldás?

Mit tehetsz azért, hogy újra összhangba kerüljetek és a szeretted is elinduljon a fejlődés útján?

...erről fogok írni a következő levelemben. Hétfőn figyeld az email fiókod!

Addig is, írd meg hozzászólásban, Nálatok hogyan jelent meg a fejlődésed okozta eltávolodás!

Tartalom átvétel