Idő...mint egy test. Egyszer lüktet, majd halkan múlik, mint ahogy egy kéz végigsimítja válltól a könyökig a testem. Egyszer gyors, ahogy a kulcscsont környékére, a nyakhoz ér, ahol látja a nyaki ütőér domborulatát. Egy másodperc ahogy a vállamról elsöpri a hajam, majd az idő ismét megtréfálva örökíti meg a percet, mikor csókot ad hajszálaim régi helyére. Ekkor hirtelen az apró pihék a nyakamon és a kezemen vigyázzba állva jelzik, hogy készen állnak a többi csókra, felkészültek a jövőre. Beleveszek ebbe a várakozásba.

Sziasztok!

Mostanában elkezdtem olvasni Kurt Tepperwein - Savtalanítás - A Fiatalság forrása c. könyvet és elgondolkodtam, hogy vajon mennyi lelki ok állhat a betegségeink mögött és mennyi a helytelen életvitel miatt... Ahogy a könyvet olvasom, ahogy kikövetkeztettem a második lehetőséggel többet ártunk magunknak... Mivel TEST-LÉLEK-SZELLEM kombó van, azért fontos a testtel is foglalkozni, szerintem, ezért is merem ide írni ezt a bejegyzést...