Egy egyszerű kérdés merült fel bennem a napokban.
Nagyon sok spirituális keresőt látok magam körül.
De vajon mit is keresnek valójában?
Még több megszerezhető dolgot, még több táplálékot az elme számára, nagyobb önbecsülést, esetleg a spirituális egójukat akarják növeszteni (hogy ők többek, mint mások) vagy a beteljesedést, a keresés végét, a Buddha állapotot.

El tudod-e képzelni, hogy egyszer vége a keresésnek?

Sokszor olvasok mindenféle meditációkról, de sehol nincs leírva, vagy legalább is nem találtam, hogy milyenféle technikák útján jut valaki meditatív állapotban a céljához.

Többször olvastam már, hogy le kell menni a belső bölcsességhez, vagy a belső mesterhez, és majd az elvezetgeti az embert.

Erről is szeretnék némi információt kapni, hogy mi, vagy ki ez a belső bölcsesség, és miként lehet kapcsolatba kerülni, illetve hogy ezáltal miként lehet mások ilyen belső dolgaival kapcsolatba kerülni?

A keddi dunaújvárosi klubban elhangzott egy mondat, ami azóta is fogva tart: "ha tökéletesen elfogadnánk magunkat, a minket ért kritikára csak úgy reagálnánk: íme, egy elégedetlen ember "

Hermess miskolci tanfolyamán csináltunk medis gyakszikat és egy problémámmal elkalandoztam és az jött fel, hogy "földönjárás"...

Ez szerinted mit takar(hat)? Vagyis mi a földelés? Mármint spiri értelemben... Persze, vannak földelős, "földhöz" kötős gyakszik, viszont milyen az, amikor lényünkből fakadóan földelünk?