A legfontosabbnak az életben, világon, a dolgok felépítését tekintve mindig az alapokat tartottam, a forrásokat-okokat amikből okozatok születnek, és az egyre mélyebb, egyre alapvetőbb forrásokat, egészen addig a Forrásig amely a legvégső meghatározó Erő. Szeretem tehát az egyszerű, tiszta logikát, amelyet úgy Érzem megtaláltam ezen a Forrás-szinten, a lelki síkon, és éppoly tökéletes mint folytatódása, a fizikai (Energia-)megnyilvánulási szint felépítése (pl. atom, molekula, ...sejt, szövet...).

"Véletlen" találkozás. Mostanában sokat foglalkoztat az a dolog, hogy mely gondolatok jönnek a szívemből és mely gondolatok az egóm szüleményei. Számomra még nehéz kicsit különbséget tenni közte, bár azt is mondhatnám, kezdem érezni. Adhattam volna ennek a résznek azt a címet is, hogy intuíció, megérzés vagy valami ehhez hasonlót, valamiért mégis úgy érzem, hogy az ISTENI Sugallat tetszik a legjobban. Dolgom van az ISTENI-vel, elfogadni azt, hogy van valami ISTENI, ami mindenhol ott van és mindent áthat.

Nagyon sokszor nekiugrottam már, tök komolyan elhatároztam, hogy namostaztán végighallgatok egy-egy meditációs anyagot, de alig hogy belekezdek, már alszom is.
Mintha csak valami letiltaná bennem a hallgatást. Kikapcsolok.

Azt viszont simán tudom, hogy néha csak úgy belemerülök a semmibe. Persze így is elalszom, de jóval később, és ilyenkor végtelen nyugalmat, békét érzek magamban, ám ha egy meditációs anyag után ébredek, akkor mindig előjön egy kis bosszantó elégedetlenség, hogy na már megint nem sikerült.

Ti hogy vagytok ezzel?
Nektek simán megy?