Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Kép 046.jpg

Érdekes dolgot figyeltem meg a minap, mikor lányom kutyáját Drazsét sétáltattam.
Mostanában gyakran van a felsőcombomban izomfeszülésem időnként a vádlimban is.
Ráfogtam a magassarkú cipőkre, ha abban többet gyalogolok, bár ha jobban belegondolok, nem gyalogolok annyit tipegve, hogy emiatt létrejöjjön bennem ez a kellemetlen érzés.
Elkezdtem analizálni mi az oka ennek a dolognak?
Arra jöttem rá, hogy a görcsös akarásom mindenképpen benne van, hogy a dolgaimmal gyorsabban haladjak.

Most épp jól megérdemelt szabadságomat töltöm itthon Magyarországon.

Véletlenül találtam rá az Ivád nevű kistelepülés történetére, kreatív küzdelmére és mindenre elszánt, olykor filozofikus, olykor humoros Ivády Gábor polgármesterének blogjára. Olvasgattam, mosolyogtam, sajnálkoztam, megérintett,  együttéreztem.
Aztán jött egy ötlet, amit megírtam a Polgármesternek, kiváncsi vagyok, mi sül ki belőle?!

Szervusz Gábor!

 Egy kedves ismerősömtől kaptam ezt a könyvajánlót.

 
tánc.jpg

Tehetségesnek születtem. Már gyerekkoromban szembe kellett néznem azzal, hogy ez felelősséggel jár. A Sors úgy akarta, hogy az ezzel járó népszerűségbe csak jóval később, felnőttként kóstoltam bele.
Meddig kell, lehet elmenni? Muszáj a végsőkig? Mennyit kell beleadni? Mindent?
És aki menekül? Aki a felelősségre ráismervén nem akarja beteljesíteni, amire predesztiálva van? Biztosan kemény pofonokat kap.
És aki beteljesíti, de közben "elszáll az agya"? Úgy érzi, őt kell szolgálja a nép?

Gyorsan közeledik a 2018-as országgyűlési képviselő választás... Természetesen itt nem politizálunk, sokkal inkább arról van szó, hogy saját gondolat- és hitrendszerünket feszegetjük. Amolyan tükörkép magunknak, vajon tényleg úgy vannak-e a dolgok, ahogy hisszük?! Sose késő újragondolni...

1. Választó-jog: Kit illet meg? Kinek áll jogában adni? És kinek?

2. Attól visszhangzanak az aluljárók is, hogy menj el szavazni, válassz. Ugye Te is érzed, hogy valami sántít, valamit nem mondanak el? Miről kell lemondanunk cserébe azért, hogy 'élhessünk' a választó-joggal? Hol a csapda?

we_want_you.jpg

Mi számít manipulációnak? És mi meggyőzésnek? És hol a határ a kettő között?

Mennyire van befolyással az egyén szabad akaratára a két "módszer"?

És mit tehetünk, hogy "kivédjük" ezek hatásait?

Kedves Fórumozók!

Ezt a blogot annak szeretném szentelni, hogy az esetleges konfliktusok, elmérgesedett viták után leírhassuk az önmagunkban lejátszódott változások, felismerések tapasztalatait tiszta fejjel és szívvel, indulatok, vádaskodások nélkül.

A blog nyitásának gondolatát a Szeklice kontra Éva és Egy kis akárki konfliktus engem érintő része generálta, amelyben meggyőződésem szerint mint gyakran felemlített személy, a "láthatatlan" indikátor szerepét töltöttem be.

Egyelőre ennyi, mert most már munkába készülök. Ma éjjel vagy holnap reggel folytatom.

Álarcosbálban

Maskarába öltöztem
Ez illik a bálba.
Csak előtted veszem le,
De tán ezt is hiába.

Táncra kérlek,
S kaplak.
Te vagy itt az egyetlen
Akit akarlak.

Rizsparóka,
porcelán arc,
minden élet
egy - egy kudarc.

Magukat takarva,
Féltve,
Ropják a táncot
Az éjjeli zenére.

Habos ruhák,
Éles szmokingok,
Bábuk, kik betöltik
E nagyszerű porondot.

Nyikorog a faláb,
Csörög a pálcika - csont,
Összegabalyodtak a huzalok
S a bábmester is csak zokog…

Sosem voltam nagy rajongója a keresztény hagyományoknak, kiváltképp a szertartásokat, kegytárgyakat tartottam feleslegesnek, de ez a véleményem jelentősen átalakult két hete egy élménysorozat után.

Amikor Szombathely-Sopron-Győr vonalon tartottam önismereti előadásokat, igen érdekes spirituális tapasztalataim voltak Szombathelyen és Győrött.

elengedett pillangó.jpg

A kezdők és a tudatlanok bátorságával írok ide. Én, aki szinte soha nem hittem semmiben, most önfeledten merülök bele teljes valómmal az ezotéria, a spiritualitás csodáiba. Milyen régóta keresem ezt az utat, nagyon hiányzott, de nem tudtam a létezéséről. A fájdalom mélységét kellett megjárnom, hogy rám találjon. Nagyon friss az élmény, de általa a napoknak üzenete lett, még ha nem is mindig ismerem fel valós tartalmukat. Még az egóm által szemlélem a dolgokat, de már figyelek, keresek, megtapasztalok, az időm végtelen, semmit nem lehet sürgetni.