Kicsit talán intim a téma, de akkor is kíváncsi lennék a véleményetekre.
Szóval nagyjából 6 évvel ezelőtt derült ki, hogy a "hagyományos módon" nem lehet gyermekünk és akkor egyenesen az egyik lombik centrumba irányítottak engem és férjemet.

Már a tízes évét élte. Jutott a változásból bőven, remélte, hogy abból már valami kedvező jön.
Gyakran eszébe jutottak az előző év történései. Az a fél év, amit hazáján kívül töltött. Nagyon nehezen élte meg azt az időt, de tudta anélkül a fél év nélkül, egészen más ember lenne.
Most örült, hogy kipróbálta és megélte régi álmát, igaz nagy árat fizetett érte, már nem bánta.
Elolvasta az akkor írt sorokat.

Ma beszélgettem egy ismerősömmel és egy kérdésemre egy válaszreakciójánál hirtelen úgy éreztem, mintha ezer apró tűvel finoman mellkason szúrtak volna egyszerre.. Először figyeltem fel ilyenre, ez vajon azt jelenti hogy hazudnak nekünk ilyenkor, vagy mit jelent ez? Tudtok még hasonló tüneteket, miket lehet, kell érezni hasonló esetekben, mikor kiváncsiak vagyunk hazudik-e a másik vagy sem? Köszi.

Arról beszélgettünk Zoli barátommal ma este, hogy vajon ha Önmagad elérésének ára lenne, akkor mi lenne az a végső ár, amit még kifizetnénk érte?
Egy Önismereti tanfolyam 2 napjáért kifizetünk 6000 forintot. Egy hosszabb tanfolyamért, mint a Sirály tanfolyami csomagok, megéri 100.000 forintot fizetnünk. Egy autóért reálisnak tartunk 2-3 milliót és egy házért nem sajnálunk pár tízmillió forintot sem fizetni. De vajon odaadnánk-e mindenünket, ha ez lenne az ára annak, hogy Önmagunk lehetünk?

Kezdetben vala az ige, mondá a Biblia.
Ige= (én úgy gondolom) hang, vagy inkább gondolat=rezgés az üres térben=külső-, belső- UNIVERZUM.

Tudományos okfejtsét tettem, persze nem vagyok ultra-hiper-szuper biológus, fizikus, csillagász, vagy tudom is én mi. Csak kíváncsi vagyok, mi is igaz. A Bibliai teremtés történet, vagy a tudósok nagy Bummja. Vagy netán az utóbbi alátámasztja az előbbit? Kíváncsi vagyok, hogyan látjátok.