A Második nagy Földi korszak beköszöntével, kezdett lazulni a világban az erkölcs és a rend. A Ksatriják-vagyis a harcosi rend, egyre inkább megkérdőjelezte, a Papi-Bráhman, rend felsőbrebrendűségét. Élt ebben az időben, egy nagy bölcs, akit Dzsamadagninak- neveztek, és volt, egy fia, akit Rámának hívtak. Az ifjú Ráma, éppen Kasjapánál, a minden tudományban jártas, bölcsnél tanult. Ráma, nemes, és bátor ífjú volt, és jártas volt, a fegyverek használatában is.

A napokban több hozzászólás is szólt a természettudományok és más tudományok hasznáról/haszontalanságáról. Ezzel a témával kapcsolatban szeretném megosztani tapasztalataimat, gondolataimat.

Ma aztán igazán elégedett lehetett önmagával, mert megállás nélkül dolgozott.
Reggel korán kelt, pedig ma a hosszúhétvége harmadik napja volt, megfőzött korán reggel, mert várta az öccsét, a lányát és az öccse barátját.
A kertet tették rendbe, mielőtt beáll a rossz idő. Szerencséjük volt, mert nem esett, így gyorsan haladtak a sövénynyírással, ásással, virágok rendezésével. Még a kamra átrendezésére is jutott idő. Jólesett a fizikai munka a jó levegőn.

Szóval ez a kérdés jutott az eszembe amikor rájöttem,hogy sok esetben már magában a blog kérdést sem értem.Egy buta ember is lehet boldog? Egy egyszerü vidéki kistanyasi ember élhet minőségi életet?
Jelent-e előnyt a fősulis végzettség utad megtalálásában.
Ne nézzetek most álszentnek, nem vagyok nagyon buta, de azért tudásban nem állok mindig a helyzet magaslatán és vannak olyan blogkérdések amikre abszolut nem tudnék válaszolni. Köztetek sok olyan ember van, aki tudásban leköröz. Most csak az egyszerű közember kérdez.

Az a kérdés bennem, hogy mi a helyzet a vágynélküliséggel? Van olyan nézet, hogy vágyra van szükség a teremtéshez. Aztán olyan nézet is van, hogy a boldogság a vágynélküliség állapotában van. Szerinted?