Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Egyik nyáron történt, hogy egy hosszú nehéz éjszaka után kifacsart rongyként ültem reggel a konyhaasztalnál. Rosszkedvűen capuccinót kortyolgattam , mert az járt a fejemben, előttem a nap és hogy fogom végigcsinálni ?

Konyhaablakunk egy nagy kertre néz. A virágokban gyakran el szoktam gyönyörködni. A zöldségek különösebben nem vonták magukra a figyelmemet.

A múltkorába szóba került, hogy vajon mit jelenthet, ha valaki gyakran néz az órájára, amikor éppen 09:09, azt gondolom, hogy igenis mindennek van jelentősége, üzenete annak, ami velünk történik, amit látunk, amit hallunk, ami megérint… ….. a kérdés csak az, hogy tudjunk-e értelmezni ……és én szeretem a dolgokat a saját tapasztalataim alapján értelmezni ….

Egy egyszerű kérdés merült fel bennem a napokban.
Nagyon sok spirituális keresőt látok magam körül.
De vajon mit is keresnek valójában?
Még több megszerezhető dolgot, még több táplálékot az elme számára, nagyobb önbecsülést, esetleg a spirituális egójukat akarják növeszteni (hogy ők többek, mint mások) vagy a beteljesedést, a keresés végét, a Buddha állapotot.

El tudod-e képzelni, hogy egyszer vége a keresésnek?

"...a 2. világháború náci borzalmainak jelentős része nem az ördög műve volt, hanem egyszerű átlagembereké." - A "Csodás dolog volt egy pillanatra látni Hitlert" című cikkben olvasott idézet juttatta eszembe azt a gondolatot, hogy személyiségünk emberire értékeknek megfelelő felszíne alatt, egy olyan lény lapul, amely bizonyos körülmények között a legborzalmasabb rémtetteket is megteszi, mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül.

Mit sem ér a több évtizednyi szocializáció, adott körülmények között bármelyikőnkből

Nem tudom mások számára mennyire megvitatandó kérdés az, ami nekem az utóbbi hónapokban elég központi szerepet kezd betölteni. A "létkérdések szorongatnak" bejegyzésben már elkezdtem mesélni a halálfélelemről, ami mostanában sokszor rám tör esténként. Az utóbbi néhány hétben "megkímélt" ez a rám törő szorongatás, de tegnap este jött egy újabb érzés, gondolat.

Mit gondolsz a Halálról?

Régen nagyon fájt, mikor valaki meghalt és én ismertem, főleg, mikor szerettemről volt szó.

1362_orangyal_gondolat.jpg

Egyik nap arra ébredtem, hogy valaki a nevemen szólított. Meglepődtem, mert tudtam, egyedül vagyok otthon. Ritkán ébredek ennyire magamban, s kicsit tartottam is ettől, mi lesz ha elalszom. De nem aludtam, hisz VALAKI felkeltett... bár az órája kicsit korábbra volt állítva mint ahogy nekem kellett volna, de ezt be tudom annak, hogy Ők az időt nem úgy érzik, értékelik mint mi, földi halandók. :-)
Alapvetően nincs kapcsolatom egyenlőre az angyalokkal, de most mintha mégis megszólított volna valaki... valaki, akinek a hangja nem volt se női, se férfi...

Értek tragédiák, veszteségek, sérelmek és ezekbe kapaszkodva elmélkedem és őrlődöm, a múltbéli lelki sebeimbe kapaszkodom, mint pók a hálójába.
Sokat alszom, és kihasználom azt a kényelmes helyzetem, hogy negyven évesen ismét a szüleimmel élek és nem dolgozom, nincsen munkahelyem, eltartatom magam.
Persze keresek állást és néha próbálkozom és elvállalok alkalmi munkát, főleg a látszat kedvéért, de valahol belül érzem, hogy nem is akarok dolgozni menni.

esőben2.jpg

Nem is lépek
Csak a lábam visz tovább,
Felverem az esős járda
Szürke porát

Szemembe húzom kalapom,
Gallért igazítok.
Gyufáért kutatva hetykén
Reágyújtok.

Sercintek.
Pocsolyába
Olajkép
Vászonjára.

Mély szippantás…
Dióízű, füstös, szürke.
Megyek s nézek
Csak előre.

Már biztos.
Hallom,
Érzem,
Látom.

Azt hittem
Kitalálom
Már ott ül az ősz.
Az ablakpárkányon

A weboldal működésével, funkcióival, megjelenésével kapcsolatban ide megírhatod a véleményedet, javaslatodat, ötleteidet.

Ha a tartalomról van véleményed (dícséreted), akkor azt a Vendégkönyvbe várom!