Lelki élményeink közül a félelmek okozzák a legtöbb szenvedést, szorongást és hibás döntést, ezért minél hamarabb érdemes felszámolni azokat! Félünk amikor megszületünk, félünk amikor felnövünk, félünk felnőtt korunkban és az elmúlás miatt is félünk.  A félelem megbénít életünkben, nem vagyunk képesek élvezni miatta a szép pillanatokat sem! De miért hagyjuk, hogy ezt tegye? Miért nem tudjuk elengedni a félelmeinket?

A legtöbb ember az élet velejárójaként tekint a félelmekre, azt gondolja, hogy ez egy természetes rossz, kezelni és elviselni kell, mert megszüntetni nem lehet. De ez nem igaz! A félelmeket iganis meg lehet szüntetni, ha megérjük a működésüket, ha megtaláljuk a keletkezésük okát.
Ehhez jó mélyen magunkba kell mélyedni, a legjobb erre a meditáció, és megkeresni, hogy honnan erednek a félelmek, mi a kiváltójuk és hogyan lehet csírájában feloldani azokat?!

Így vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy a félelmek nagy részének a hátterében valaminek az elvesztése áll, ami által kevesebbnek, kisebbnek élnénk meg magunkat, vagyis minket is egy veszteség érne. Tehát a félelmek kiinduló pontja az a félelem, ami a veszteségre, mint veszélyre figyelmeztet, attól próbál előre megvédeni.

A félelem kialakulásának és létének van egy igen fontos oka, mégpedig az, hogy ezzel tudjuk megóvni magunkat a veszteségtől, fájdalomtól, szenvedéstől. Ez jó.
A rossz az tud lenni a félelemben, amikor olyankor is félünk, amikor nem kellene, amikor az is aggódást kelt bennünk, amire még gondolnunk is fölösleges! 

Irreális félelmek

A félelmek tényszerű vizsgálatával észrevehetjük, hogy bizony sok félelem teljesen irreális alapokon nyugszik, olyantól félünk, ami nem valós veszély, vagy valaha az volt, de már régóta nincs jelen az életünkben.

Ez olyan, mintha az emlékezetünk nem különböztetné meg a múltbeli és az elképzelt dolgokat a valóságtól, és annak az árnyképét is idevetíti, aminek a jelenben nincs semmi realitása! Olyantól félünk, ami nincs itt, ami nem biztos, hogy bekövetkezik, ami nem valószínű, hogy valaha megtörténhet velünk!
Ha az ugyanilyen valótlan, elképzelt dolgoknak örülni is tudnánk, akkor csupa vidámság lenne az életünk, de sajnos örülni csak a megtörtént dolgoknak tudunk. Miért nem tesszük ugyanezt a félelemmel?!

Mennyivel kevesebb dologtól félnél Te is, ha csak azt a félelmedet vennéd komolyan, ami már éppen történik Veled, és amelyek a távoli múltból vagy a jövőbe gyökereznek, azokat egyszerűen kinevetnéd!
Vajon hány ilyen alaptalan félelemmel élsz együtt? Ezt biztosan nem tudod, hiszen senki sem tartja számon a félelmeit, de ha elkezded figyelni a félelmeidet, hogy aztán szétválogathasd azokat alapos és alaptalan félelmekre, akkor szinte biztos, hogy a nagy részük alaptalan lesz!

Túlzott félelmek

Van a félelmeknek egy olyan hányada, amely valós alapokon nyugszik, vagyis joggal félünk tőlük, de a félelem mértéke messze több, mint amekkora szenvedéssel járna a veszteség. Például amikor egy gyerek fél a injekciós tűszúrástól és hatalmas hisztit csap félelmében, mi pedig csak mosolygunk rajta, hogy emiatt a kicsi fájdalom miatt kellett ekkora balhét levágnia?!

De ugyanígy a felnőttek is sok dologtól félnek túlzott módon: egér, béka, eső, költözés, hivatali ügyintézés, változás, ...
A túlzott félelmek mögött rendszerint egy korábban megélt hasonló helyzet és veszteség áll, ami annyira nem lett feldolgozva, hogy idővel hatalmassá duzzadhatott az elménkben.
Olyan ez, mintha a félelem mumusa akkor tudna növekedni, amikor nem nézünk rá. Ha sokáig nem is akarunk gondolni az elszenvedhető fájdalomra, akkor ez a mumus képes akkorára megnőni, mintha az életünket fenyegetné, pedig valójában...!

A legegyszerűbb módszer ennek feloldására, ha bátran szembenézünk a félelemmel, a lehetséges veszteségekkel és tényszerűen felvállaljuk az egészet magunkban. Ahogy vizsgáljuk ezt az érzelmi gócpontot, érezhetően csökkenni fog a félelmünk, és mire az átélésére kerül a sor, addigra már nem is tűnik olyan vészesnek!

Valós félelmek

Valós félelmeknek azokat a félelmeinket hívhatjuk, amelyeket megvizsgálva valóban arra a következtetésre jutunk, hogy ezektől érdemes és jogos is félni! Az előző két félelem típussal szemben, ezt tényleg érdemes komolyan venni, hiszen ha itt bölcsen félünk, akkor komoly veszteségtől óvhatjuk meg magunkat.
Ez nem azt jelenti, hogy ilyenkor aztán féljük széjjel magunkat, mert itt sem szabad túlzásba esni, hanem arra kell figyelnünk, hogy a félelmet egy vészjelzőként fogjuk fel, ami szól ha baj van, vagy ha a baj közelít felénk.

Vannak olyan elkerülhetetlen veszteségek az életben, amitől teljesen felesleges félnünk, hiszen mindenképpen be fog következni. Ilyenkor a félelem okozta stressz, szorongás csak rontja a közérzetünket és miatta még azt az időt sem tudjuk felszabadultan élvezni, ami megadatott!
Tehát a félelem még ha a valóságot tükrözi is, a vészjelzésen túli szorongás miatt kifejezetten káros hatással van ránk. Ezért érdemes ezeket a mellékhatásokat felszámolni és megtanulnunk bölcsen félni, ami azt jelenti, hogy csak a vészjelzés funkcióját hagyjuk meg a félelemnek, de a görcsöt, belső szorongást okozó részét már nem!

Így elérhetjük, hogy ha egy veszély közeledik, akkor nem bénulunk le a szorongástól, ijedségtől, hanem tiszta tudatossággal képesek leszünk megkeresni a megoldást, vagy elfogadni a természetes változást!

Tehát használjuk bölcsen a félelmünket, éljünk vele, figyeljünk rá és akkor biztos társunk lehet az életben!

A Vágyak és félelmek című Sirály csomagban megmutatom annak a módszerét, hogyan tudod meditációban felszámolni az irreális félelmeid gyökerét, illetve a valós félelmeket hogyan tudod úgy befogadni, hogy azok ne rombolják a közérzetedet, hanem a tudatosságodat fokozzák!
Ezzel a módszerrel teljes uralmat szerezhetsz a félelmeid felett, és bár veszteségek és változás továbbra is ér majd Téged az életben, attól nem fogsz előre rettegni, szorongani, hanem megőrzöd a tiszta tudatosságodat, békés Önmagadat.