Ma volt két üres órám Fehérváron ,és úgy gondoltam sétálgatok egy kicsit …
Korán sötétedett , de nekem sétálni támadt kedvem a belváros utcáin.
Régebben kétszer is meggondoltam, hogy egyedül nekivágjak a sötét utcáknak , de egy idő óta
egyre több dolog már nem okozott problémát.
Tavaly a párkapcsolati tanfolyamon megtanultuk, hogy lelkünknek van egy ellenkező nemű
másik fele is , amely ugyanúgy bennünk él, de általában elfeledkezünk róla hogy tudatosan is használhatnánk.

Egy igaz történetet írok le, ezért nevek és foglalkozás nélkül írok egy lányról , akit pár éve még
közelebbről ismertem , mostanra egy távoli ismerős maradt. De örülök , hogy megismertem, mert
úgy érzem azon kevesek közé tartozik aki megtalálta az IGAZIT...!

Első tartós párkapcsolatában egy városszerte " híres " emberrel élt.
Belevitte számos "híres emberek összejövetelébe ", kinyitotta számára a világot , ugyanakkor
számtalanszor megalázta is.

Szeretek egy férfit.

Már akkor nem értettem, hogy mi van velem, amikor olyan "könnyedén" rábólintottam az első találkozás ötletére. A könnyedén kifejezésnek itt azért van jelentősége, mert akkoriban nem éreztem nyitottnak magam egy kapcsolatra, jóformán abban az időszakban nem AKARTAM találkozni férfiakkal - párkapcsolat céljából legalábbis....hozzá mégis valami különleges, kíváncsiságot és érdeklődést generáló, láthatatlan kötelék vonzott és azt éreztem, Vele találkozni szeretnék.