Reinkarnáció, karma

Reinkarnáció, karma
Előadás 2013. február 19.

Reinkarnáció
Úgy a karma-tanból is annyi van szinte, ahányan beszélnek róla, s a reinkarnációról ugyanolyan gazdag a kínálat – és nincsenek fedésben egymással az egyes erre vonatkozó elképzelések (sem). Én is megalkottam a magam koncepcióját az asztrológiából és a reinkarnációs visszavezetésekből származó tapasztalataim és saját gondolataim alapján. Ahogyan én interpretálom tehát, az is egy a sok-sok közül, s egyáltalán nem gondolom azt, hogy megdönthetetlen igazságokon alapszik.

A reinkarnáció ´újratestesülés,´ ismételt leszületés egy olyan folyamatban, amely egyes feltételezések szerint élettelen – például ásványi – állapotból indul és egyre fejlettebb szervezeteken át az emberi formáig ér, majd emberi alakban is számtalan inkarnáción keresztül fejlődik tovább a lélek. A leszületések mennyiségét és ütemét is igen változatosan jellemzik a különböző felfogások. A visszavezetések alapján az ősidőktől folynak az újratestesülések, sőt, némely ritka és extrém esetben régebbi civilizációba (Atlantisz, Lemúria) keveredik az utazó. Ami pedig az ütemet illeti, igen változó: van amikor száznál is több földi év eltelik két élet között és van, amikor mindössze egy-kettő. Az utóbbi évtizedekben (esetleg évszázadokban) pedig kifejezetten felgyorsult.

A reinkarnáció célja az, hogy az eredetileg hozott és a különböző életek során – hol növekvő, hol csökkenő – karmát a lélek végső soron ledolgozza és elváljon a földi síkon zajló fejlődési folyamattól. Abban sem egyeznek az egyes ideológiák, hogy egyáltalán van-e vége, végső célja és ha igen, akkor micsoda. Abban egyeznek meg többé-kevésbé, hogy a fejlődés maga az egyik fontos cél.

Karma
A karma szó szanszkrit, és azt jelenti tükörfordításban, hogy „tett”. Akció-reakció-ellenreakció vagy ok- okozat értelemben használjuk. Mint már utaltam rá, a többféle karma-tan nem egységesen, de mégis úgy tekinti, hogy sok életünk van, s tapasztalataink kvintesszenciáját a tudattalanban visszük egyik életünkből a másikba, s a különböző életek során különböző szerepekben és színtereken megdolgozzuk azt a feladat-csomagot, amit hoztunk magunkkal, ami tartalmazza mindazt, amit eddig elértünk. Jelen életünkben is arra fókuszálunk a legjobban, amit az előzményeinkben begyakoroltunk. A múltból hozott rendkívül erős beidegződések, fenntartások, félelmek, fóbiák, téves beidegződések; óhajok, vágyak, képességek határozzák meg motivációinkat, mindennapi életünket és nagyobb céljaink kitűzését. Ezek a tényezők azonban sokszor félrevisznek minket, mert már oly jól sikerült begyakorolni őket, hogy felesleges foglalkozni velük. Viszont tovább kell(ene) lépni, mert a mostani és további életeinkben más, új feladatot, karma-részt kell megdolgoznunk. A karma tehát az ember aktuális sorsszerű feladataként is megfogalmazható.

A magam részéről semmiképpen sem értelmezem valamiféle „bűn és büntetés” szinten a karmát. Viszont azt vallom, hogy cselekedeteink, sőt: gondolataink is válaszreakciókat váltanak ki, s valamilyen formában visszatérnek hozzánk, visszahatnak ránk.

A karma finomabb és határozottabb jelzéseiből következtetni lehet arra is, mekkora súlyú volt az a cselekedet (vagy nem-cselekedet!), amelynek következményeivel adott pillanatban szembe kell nézni, s arra is, mennyire sikerült ledolgozni az onnan származó (újabb) feladatot. Ha ugyanis megszűnik a jeladás, akkor megoldottuk a problémát.

Az előadás során szóba kerül egy olyan horoszkópelem is, amely kifejezetten azzal foglalkozik, hogy – különböző korcsoportok szerint – kinek milyen területre koncentrálódik jelen életének karmikus feladata, feladat-együttese.

Helyszín:

A jelentkezés lezárva.