Igen, eldöntöttem végre, hogy sz@rul érzem magam a bőrömben, (bocsi, muszáj volt itt ezt a szót használnom :) lépnem kell már végre valamit, amit el is indítottam. Eldöntöttem, hogy a világ nem értem van, nekem kell megmozdulnom, ha közelebb akarom hozni magamhoz. Eldöntöttem, hogy kíméletlenül leszerelek mindenkit, aki két mondatnál többet panaszkodik a körülményeire és a lelkét nekem akarja kiönteni, még akkor is, ha ezen megsértődik.
Eldöntöttem, hogy még nem tudom felvállalni önmagam és ezt felvállalom.

Nem döntöttem el, mert nem látom. Még nem hagyja magát, és keresem. Esténként... meg néha az utcán. Aztán hirtelen dob valamit, és olyankor jobb egy kicsit... majd megint nem jó. Valami célja van... majd kiderül...