Friss tartalom | Önmegvalósítás.hu

Friss tartalom

Ma találtam egy videót, ami olyan börtönkísérletről szól, amiben ártatlan, jólelkű, önként jelentkező fiatalok közül választanak ki rabokat és börtönőröket. Egy egyetem pincéjében megteremtik számukra a börtön-feelinget, és vizsgálják a viselkedésük változását. Röviden: a jólelkű börtönőrök hatalmaskodó, gonosz, szadista emberekké váltak pár napon belül. A rabok pedig kezdeti lázadásuk után engedelmeskedtek nekik, elhitték magukról, hogy ők rosszak, gonoszok, akik ilyen bánásmódot érdemelnek.

Ma reggeli megérzésem….
Van egy útszakasz, ahol többször volt már útszűkítés, lezárnak egy sávot…. eddig én mindig ugyanazt a sávot láttam lezárva… ma reggel is, láttam kint a táblát… útszűkítés…. Múltbéli tapasztalataimat felhasználva “tudtam” melyik sáv van lezárva, úgyhogy ügyesen át is soroltam abba a másik sávba, amelyikről azt gondoltam haladhat…. Ekkor jött az érzés…. Most tuti az a sáv van lezárva, amelyikbe épp átsoroltam….Kocsisor…halad….és meglepetés…. Sorolhattam vissza a másik sávba…

Megfàzàsom végét jàrta.... màr csak köhögtem.... ez viszont nagyon mélyről tudott jönni.... a repülőgépen voltam éppen, amikor rámtört a köhögés..... becsuktam a szemem....és köhögtem, azt vettem észre, ha becsukom a szemem és befelé figyelek, akkor a köhögési roham abbamarad.... ez a módszer többször is bevàlt....amikor becsukom a szemem és megpróbàlom kizàrni a külvilàgot valahogy megnyugszom....

Nagyon érdekes àlmom volt..... azt hiszem egy fiúval közösen építettünk egy nagy hàzat.... amikor felnéztem 3 szintet làttam.... nagy boltíveket.... aztàn làttam falépcsöt....meg teraszfélét, és éreztem, nem értem, hogyan döntött nélkülem a lépcső és terasz felépítésében..... úgy éreztem becsaptak..... és igen..... következő kép màr az, hogy kiderül.... kisemmiztek, amit beletettem a házba pénzt, elvették tőlem.....csak az a kép van az emlékeimben, hogy becsapják az ajtót az orrom előtt, nevetnek rajtam.... elvették a pénzemet....

Szombat délelött cipővàsàrlàs a gyerekekkel.... délutàn szerettünk volna elmenni a kertészetbe, venni egy-két dolgot a kertbe..... KisLàny rögtön kifejezte nem tetszését, hogy neki nincs kedve boltba menni, .... mit lehet tenni ilyenkor? ....meg tudom érteni, ha nekem nincs kedvem valamihez, én sem szívesen csinàlom, úgyhogy igyekszem tiszteletbe tartani màsok érzéseit is...

Ökokerületben lakunk.... kaptunk egy tájékoztató lapot, hogy a kerületben kecskéket fognak tenni, hogy legelésszenek és igy készitsék elö a terepet a további építkezésre.... ugyhogy kéretik tiszteletben tartani őket, nem etetni....stb.... megérkeztek a kecskék..... elkeritett területen vannak...az egyik oldalon a szomszéd kertből áthajló bokrokkal, faágakkal....

motoros turára indultunk az Úrral.... elhaladtunk a kecskék mellett....és mit látok? A kecskék az elöttük heverö csemegében gazdag terület helyett a szomszéd kertböl áthajló faágakat eszik...

X-men film…., egy-két részét màr làttam…legalábbis részleteket, a hétvégén làttam egy részt belőle…tetszik nekem ez a film… elgondolkodtatott…. Ebben a részében talàltak egy oltóanyagot, amely képes elvenni a mutánsok képességét…és emberi lényekké vàlnak…elvesztik a mutàns képességüket…. Eleve elgondolkodtató, miért az a mutàns, akinek van valamilyen képessége…. Azért mert ők vannak kevesebben? Az egyik làny kérte a szérumot, vegyék el a képességét… mikor sorban állt a szérumért olyan furcsa érzésem volt. Isten adta a képességét.

Eléggé felgyorsultak az utóbbi időben a változások (egyesek szerint ez Marshoz köthető asztrológiai hatás)
és mivel nem kellene elveszítenem a fonalat, szeretném a segítő véleményeteket kérni, hátha így megokosodom!

A történet 2001 telén indul (nyugi, nagy léptekben haladunk) amikor is a BME rektora előtt álltam, az előtt valószínűtlenül távoli Isten-Nagy-Prof előtt, akivel eddig csak írásban ápoltam a kapcsolatot, pót-pót-pót-pót

Kedves emberek!

Tanácstalanságom miatt fordulok hozzátok, hátha tudtok okosat mondani. Igazából ez nem egy új téma, de fontos, és mindig aktuális.

Van egy visszatérő érzés, a létbizonytalanság, ami végigkíséri az életemet. (persze tudom mindenkiét..)
Ez van hogy enyhül, és van hogy nem is érzem - de akkor is visszatér. És jelenleg olyan erős hogy nagyon fáj. Olyan mintha kilöktek volna a semmibe és egy örvényben léteznék és forognék, szörnyű. Egyfajta otthontalanságot érzek.
Felsorolom mi lehet ennek a gyökere:

-eleve a létezés, az anyagi síkon, és hogy ezt nem tudom elfogadni..

Fogalmam sincs mit szeretek csinálni, nem tudom mit kezdjek magammal,milyen munkát szeressek csinálni, csak vergődök, mint hal a parton.
Segítsetek!

Az én rövid történetem.Férjem 20évi házasság után elköltözött tőlünk 2hónapja, azóta már egy másik nővel összeköltözött:o( Hetente 2-3 alkalommal jön hozzánk ilyenkor itt is alszik a gyerekszobába.
Állítása szerint nem tud dönteni a szerető és a családja közt.
Tudom, hogy hagynom kellene elmenni de én még mindig szeretem és küzdök azért, hogy vissza jöjjön hozzánk.
Meddig lehet még egy "félresiklást" helyrehozni??
A gyerekekkel rettenetesen szenvedünk mert eszt a kétlaki életet sem bírjuk sokáig.

Sziasztok!

Az én rövid történetem.Férjem 20 évi házasság után elköltözött tőlünk 2 hónapja, azóta már egy másik nővel összeköltözött :o( Hetente 2-3 alkalommal jön hozzánk ilyenkor itt is alszik a gyerekszobába.
Állítása szerint nem tud dönteni a szerető és a családja közt.
Tudom, hogy hagynom kellene elmenni de én még mindig szeretem és küzdök azért, hogy vissza jöjjön hozzánk.
Meddig lehet még egy "félresiklást" helyrehozni??
A gyerekekkel rettenetesen szenvedünk mert eszt a kétlaki életet sem bírjuk sokáig.

Anno, amikor külföldre költöztem arra kértem anyumat, bármi is történik a családban, bármi-bármi…csak arra kérem, legyen velem őszinte...és kérem, hogy mondja el nekem…

Sziasztok! Tegnap előtt lett vége a 2 és fél éves kapcsolatomnak. Én szakítottam ,mert a párom már nem volt öszinte egy ideje és hiába beszéltem vele nem egyszer és hanyagolt és olyan mintha teljesen kifordult volna önmagából . Nem vállalta fel a hibáit mindig engem hozott kínos helyzetbe hogy rám hivatkozott vagy olyan dolgokat kezdett rólam mondani a szüleimnek amiket én nem véletlen nem mondtam és volt hogy túlzott is. Nem egyszer elárult és ugy hogy a szemembe igérte hogy bizalmasan tartja a dolgokat. Sokáig nyeltem ezeket és próbáltam mindig a kedvére tenni .

Januàrban kezdtünk el új albérletet keresni....... siker...... màrcius 22-töl kibéreltük az új hàzikot...... a régi lakàs felmondàsi ideje pedig àprilis 21 volt.... vállaltuk, hogy egy hónapot két helyen fizetünk..... úgy éreztük, ez így biztosabb....akkor mondtuk fel a régit , ha megtalàltuk az újat....

...... szerencsére sikerült a lakástulajdonosnak új bérlőket talàlni.....akik úgy döntöttek, hogy àprilis 15-től költöznek....hurrà, nyertünk egy hetet...4 hét helyett, csak 3 hetet fizetünk két helyen....

Ezt a gondolatot valamelyik nap kaptam…. Érzem, egyetértek vele ….úgyhogy gondoltam megosztom…

Minden gyermekkel éreztetni kellene, hogy különleges; és soha nem összehasonlítani.
Sri Bhagavathi Bhagavan

„Égből pottyant anyaként” a gyerekekkel együttélés az én életem része is lett. Tapasztalásban gazdag élet. Figyelem a gyerekek viselkedését, és azt, hogy milyen gyönyörűen másolják azt, amit a felnőttektől látnak…. Ahogy én látom, a gyerekek „másolva” tanulnak, fejlődnek….Megfigyelik a felnőttek viselkedését, és aztán ők „másolják” …..

Megnéztem a 12 év rabszolgaság című filmet…. Kolléganőm hívott meg, nézzük meg együtt…. megnéztem a film bemutatóját… ahhh, nekem eszembe nem jutott volna megnézni…. mégis arra gondoltam, ám legyen…megnézem, az élet kínálta kihívás, elfogadom….. mennyire vagyok erős belül, a lelkemben….hogyan tudom végig nézni a filmet…. a bemutatóban láttam Brad Pittet….ez kicsit megnyugtatott abban az érzésben, ez csak film… bármit is látok, ez csak film…. gyakran gondolok arra, az életem is film…. egy színházi darab…most épp ezt a szerepemet játszom…..

Életünk során számtalanszor csalódunk, amiből sokan azt a következtetést vonják le, hogy a csalódás az élet elkerülhetetlen velejárója. Szeretünk egy embert, hiszünk egy helyzetben, reméljük a pozitív történéseket, de a végeredmény sokszor nem igazolja vissza az elvárásaink jogosságát.

Van már valami szép magyar szavunk arra, hogy "mostohaanya" ?.... Franciául úgy hívják, hogy "szép-anya".... Egyszer a francia bolhapiacon egy dísztányérba botlottam..... az volt ráírva, hogy a "szép-anya egy égből küldött angyal" ..... és igen, ez is meglehet.... úgyhogy azt a nevet adtam magamnak, hogy "égből pottyant anyuka" vagyok ...két lány, 7 és 9 évesek..... saját gyerek nélkül..... :-)

Ezer és egy tapasztalás..... mit-mikor-hogyan-miért csináljak..... úgyhogy gondoltam, beszélgessünk a gyereknevelésről..... vagyis inkább, hogy éljünk gyerekekkel együtt-boldogan......