Család-megfelelés-felelősség
Olvasgattam bejegyzéseket, és eközben jutott eszembe az alábbi gondolat:
meddig /ha lehet ilyent, hány éves korig / felelős az ember a családtagjai, szülei érzelmeiért? Meg egyáltalán, hány éves korig, miyen mértékben "jó" a megfelelésre törekedni?
Másokkal való kapcsolatainkban nyílván felelősek vagyunk egymásért, és törekszünk megfelelésre. De én itt azon a téren próbálok tapogatózni, hogy hol a határ?
Örülnék, ha megosztanátok velem véleményeiteket!
Szeretettel!
Szia Smaragdzölden
Ez a határ nem egyéntől függ?
Szerintem ez olyan, mint minden más az életben.
A matek se megy Mindenkinek ugyanugy.
Van aki napokig tanul, a másik ember pedig 5 óra alatt bevágja.
Ott a határ, ahonnan már fájdalmat okoz.
Ahol már túlzott előnybe helyezünk egy másik embert, legalább is Én igy gondolom.
Mondhatnak Rólad vagy Neked ezren mást és mást, de ha Te fogod Magad felteszed a nagy költői kérdést-JÓ EZ NEKEM, JÓ ÉRZÉSSEL TÖLT EL, ÉPITEK EZZEL A DÖNTÉSEMMEL stb. és amig IGEN a válasz addig határon belül Vagyok, Én.
"JÓ EZ NEKEM, JÓ ÉRZÉSSEL TÖLT EL, ÉPITEK EZZEL A DÖNTÉSEMMEL stb. és amig IGEN a válasz addig határon belül Vagyok, Én."
Köszönöm! Erre több élethelyzetben is rá lehet meditálni. Tkp. a Lelkiismeretedet, Istent kérdezgeted magadban. Ezt gyakorolni kell.
Én még sokszor kibillenek az egyensúlyból. Kapok egy olyan hírt, élethelyzetet...és elkezdek kapkodni. Meg embereket kérdezgetni, hogy szerinted ezt kell tennem? ez így jó lenne? te hogy csinálnád? stb. stb. És közben tudom, hogy ahány ember annyi vélemény... Magunkban van a válasz...szinte már elcsépelt mondat, de igaz.
Meg a megfelelésem... pedig Isten MINDIG fogja a kezünket. Csak mi engedjük el...
Szia Vándorlélek, mármint, ha itt Vagy
Hogy vagy?
Mi a véleményed erről a blogról?
Ott a határom , ahol az egyre erősödő kényelmetlenség érzés már rég átcsapott a számomra már tartósan elviselhetetlenbe , - amihez számomra előre megláthatatlanul mégsem sikerült felnőnöm , - és a nyomasztó teher ólomsúlyától ( azt lábamra ejtve ) hopp ! hirtelen megszabadulok . Üdvözlettel : felacso
Ez a téma nagyon érdekel. :)
Szerintem amúgy az a lényeg, hogy megvizsgáljuk, mi is pontosan az, amiből kiindulunk. Az, hogy jókat gondoljanak rólunk, akkor is ha nem vagyunk önmagunk, vagy az, hogy úgy viselkedjünk, hogy nem akarunk megfelelni, de az a cél, hogy örömet okozzunk a családtagoknak, vagy legalábbis ne ártsunk, ha lehet. Ez dönti el szerintem az egyensúlyt. Ezeket tapasztaltam ki, bár ezt még gyakorolnom fel, főleg anyukámmal kapcsolatban, mert még mindig rosszul tud esni, amikor olyannal kapcsolatban kapok tőle kritikát, ami nem azzal kapcsolatos, hogy őt megbántottam-e. Ettől még nem tudok függetlenedni, de már rájöttem, hogy kellene. Viszont azt már meg tudom csinálni, hogy ez ne befolyásolja a viselkedésem, gondolataim, csak rosszul esik, és inkább nem vitázok. Amúgy nincs sokszor ilyen, de amikor van, akkor nagyon tud fájni, ha apró dolog is.
ha nem tudok vagy akarok visszabántani , akkor arra gondolok , hogy biztos energiára volt szüksége , és harapott belőlem mint egy szelet sajtból a reggelinél . Ilyenkor reiki energiát kérek magamnak , hogy újra étvágygerjesztőre kigömbölyödhessek . Ha az megnyugtat , akkor még azt is hozzágondolom , hogy valószínűleg az előző életemben én viseltem a gonoszabb ruhát vele kapcsolatban . üdvözlettel : felacsó
Köszönöm, én is kipróbálom majd ezt a módszert. :) Amúgy anyukám jó anya, és ritkán van ilyen, és talán épp ezért is tűnik komolynak, ha van mégis.
Úgy gondolom, hogy elsősorban önmagunkért vagyunk felelősek. Ha az általam generált események, érzések váltanak ki másokból, érzéseket, cselekedeteket, azokért nem én vagyok a felelős. Ők felelősek a saját reakcióikért, én a sajátomért, felelek. A törvény a felelősséget, kicsit szétbontja, de a karma, a karmikus következmények nem az emberi törvények szerint működnek. Ez így van jól.
Ha az én drága jó anyám agyon félt, nevetséges dolgok miatt, az nem az én problémám, hanem az öve, neki kell megérteni, hogy magamért én felelek.
Hogy a megfelelésre meddig kell törekedni, kelleni nem kell, mindenkiben ott a mérték.
De vigyázz mert a sok megfelelés közben elveszíted önmagad.
Magadnak felelj meg elsősorban.