Addig amíg az ember nem inkarnálódik úgy, hogy nem az ellenkező neműre vágyik, hanem a sajátjáéra, addig nem beszélhetünk tapasztalatokról, csak törvényekről és tapasztalat nélküli világnézetekről.
Mindennek van létjogosultsága, hogy igazán megismerjük önmagunkat.
Az igazi együttérzés tudja, érzi, hogy semmi sem történik véletlenül...aki nagyon ellene van valaminek, az még nem együtt érző.
Mindenki egy kicsit homosexuális, ahogy hetero is.
Aki ezt tagadja az kétségeket támaszt.
Az, hogy melyik van nagyobb arányban bennünk...az határozza meg azt, hogy milyen is a beállítottságunk...de ha csak egy kicsit is , de bennünk van valamelyik, hogy a másik nagyobb arányban lehessen bennünk. Ezért sem ildomos tagadni semmit...mert, ha tagadjuk egyre többször jön velünk szembe.
Bosszantani fog.
A legnehezebb elfogadni azt, hogy bennünk van minden.
A legfontosabb az, hogy elfogadjuk a másikat úgy, ahogy van.
Az, hogy mi a helyes, azt az egészségügyi állapotunk tükrözni fogja...ha a lelkünk teljes, akkor egészségesek maradunk, ha differencia van, akkor...