"A karma törvénye mindenkire vonatkozik, ugyanakkor az ember felülmúlhatja azt meditációjában. A karma törvénye létezik, de ugyanakkor megvalósulással, Istennel való egységgel és a spiritualitás erejével túlszárnyalható.

A múltat magunkban hordozzuk. Ez egy állandó áramlás: "ahogy vetsz, úgy aratsz." Ha valami rosszat teszünk, akkor ma vagy holnap, a külső vagy a belső világban megkapjuk az eredményét. Ha folyton lopok, egy nap elkapnak, és börtönbe zárnak. Lehet, hogy ma nem kapnak el, de egy napon majd igen. És ha valami jó dolgot teszek, ha imádkozom, meditálok és isteni dolgokat művelek, annak is megkapom az eredményét. Néha azt látjuk, hogy valaki, aki rosszat tett, élvezi a világot. De lehet, hogy a közvetlenül ezelőtti életében valami rendkívülit, valami csodálatosat tett, és most aratja le jócselekedetének a gyümölcsét, míg rossz cselekedeteinek eredményei még nem kezdtek gyümölcsöt hozni. Élete alkonyán, vagy egy elkövetkezendő életében biztosan büntetést kap.

A hétköznapi, nemtörekvő ember esetén a karmikus ítélet elkerülhetetlen, megváltoztathatatlan. A karma törvénye mindig kötelező erejű. Az ember köré tekeredik, mint egy kígyó. Az embernek meg kell fizetnie a vámot, az adót. A karma törvénye könyörtelen. Ugyanakkor létezik egy olyan dolog, amit isteni kegyelemnek nevezünk. Tételezzük fel, hogy tudatlan voltam, és tettem néhány rossz dolgot. Ha keserű könnyeket hullajtok, és megbocsátásért esedezem, akkor természetesen rám virrad Isten könyörülete. Ha valaki spirituális életbe kezd, karmája könnyen semmissé tehető, ha ez Isten Akarata, mely a spirituális mesteren keresztül működik. Isten végtelen kegyelme lassan megsemmisítheti rossz karmájának eredményét, és felgyorsíthatja jó karmájának eredményét."
Forrás: www.srichinmoy.org

"Az ember szemszögéből nézve a létezés két nagy részre osztható. Van egy olyan része, amit a mai átlagember a hagyományos érzékszerveivel nem észlel, és egy olyan, amit a hagyományos öt érzékszervével észlel. A materiális világkép azt állítja, hogy az ember képes az érzékszerveivel átfogni a teljes létezést, míg a különféle vallások és spirituális rendszerek azt tanítják, hogy az, amit a mai ember lát, hall, észlel a világból, az a teljes létezésnek csak egy része, mondjuk az egy százaléka, csupán a jéghegy csúcsa, s a többi 99 százalék, vagy esetleg még több, a mostani ember számára láthatatlan, hallhatatlan. A szellemi tanítások szerint ezeket a létszférákat, amiket ma nem észlelünk, régen látta, hallotta az emberiség, csak azóta elveszítette az ehhez szükséges képességeit.

Amikor valaki meghal, egyfajta karmát is magával visz. A karma a köztes létben nagyon letompítaná a tudatot, ezért a Hold-szférában az a védőangyal, aki kísérte az embert egész életén át, átmenetileg magára veszi azt. A szellem így karma nélkül járja be a köztes létet, s amikor újra inkarnálódik, a saját védőangyalától visszakapja ezt a karmikus csomagot."
Forrás: Váradi Tibor (Megjelent a Manifesztum 34. számában).

Ha ezeket a fenti megállapításokat valósnak fogadom el, akkor úgy gondolom, hogy a védőangyalunk az, aki őrzi számunkra a karmát, de ha meditációban sokszor és elég mélyre jutunk, meg az Isteni kegyelmet is működésbe tudjuk hozni, akkor van esélyünk arra, hogy meghaladjuk a karmánk által ránk rótt kötelezettségeket.

A saját egyéni tapasztalatom az karma ügyben, hogy sok minden van a tudattalanom legmélyén, ami hat rám. S talán még azt is megkockáztatnám, hogy másképp hatottak rám a dolgok az életem első felében, és másképp a második felében (a második felében valahogy jóval erőteljesebben hat rám minden)

Eltérő, hogy mikor mennyi minden az, ami rámzúdul a tudattalanból. Van amikor ez jól viselhető, s akkor azt érzem, hogy a karmával, köszönöm jól megvagyok. Van olyan is, amikor viszont több minden tör fel, vagy intenzívebben, akkor bizony úgy érzem sok minden nehezedik rám, s nincsen könnyű helyzetem.
De ez a feszítő erő egyben magában hordozza a megoldás lehetőségét is, mert átélésért, megtapasztalásért, feloldozásért, átvizsgálásért, tapasztalatlevonásért kiált. S mint ahogy Ti is írjátok nincs is más lehetőségem, mint hogy őszintén felvállaljam mindazt ami jön, ahogyan jön.
Ezzel valami kioldódik, kitisztul, s vagy megszabadulok tőle végképp, vagy legfeljebb később újra jelentkezik még erősebben. De ez nem végtelenül jelenlévő valami, mert igenis meg lehet tőle szabadulni és kikerülni a hatása alól.
Azután van olyan is, hogy a türelem, a kivárás, a csendben várakozás is beletartozik egy egy belső kötöttségtől való megszabadulás procedúrájához. Mert nem mindig kaphatom meg azonnal azt a kegyelmi erőt, ami kiold a sorsom által rám mért kötelezettségtől.
Az az érdekes, hogy lehet olyan is, amikor a külvilágból már megkapnám a segítséget/támogatást/elfogadást, de belülről nem vagyok összhangban vele, ezért ott még nem tudom elfogadni/megengedni magamnak.

Én így értelmezem a karmát.

No persze, még az is belefér, hogy nincs is karma, csak én vagyok, aki vagy összhangban van önmagával és a létezés egészével, vagy elfordulok tőle és karmaként élem meg ezt az elfordulást... ezt nem tudnám megmondani.

Erdekes ez a karma kerdes, mert ha kijelentjuk, h a karmaban valo hit nelkul, vagyis a karmaval kapcsolatban elmelyitett tudas/informaciok nelkul nem letezik, akkor vagy mas szabalyrol kell beszelnunk vagy a veletlenrol, a kulso es belso esemenyek valtakozasara vonatkozoan. (Szandekosan valasztottam kulon a kulsot es belsot.) Viszont egy tokeletes rendszerben nincs veletlen. :)

A karmat semmifelekeppen sem kellemes vagy kellemetlen erzetek alapjan kell ertelmezni, mivel ertelmezhetunk jo karmanak egy kellemes erzetu szituaciot, elethelyzetet, de ugyancsak ertelmezhetunk jo karmanak egy kellemetlen erzetu elethelyzetet, amin keresztul fejlodunk, tudasra/kepessegekre teszunk szert.
Amennyiben az elso a gondolat es annak kovetkezmenye a cselekedet, a beszed, akkor a gondolat karmikus. Az elmevel azonosult tobbsegnel a gondolat szinte minden esetben megelozi a cselekedetet es a beszedet, pedig ezt legtobbszor nem erzekeljuk.
A jo vagy rossz jelzo, mindig vmihez kepest jo vagy rossz. Pl. nevezhetjuk rossz karmanak, azon idotartamot, amikor tudatlanul az elmevel azonosulunk. Mikozben vannak kellemes erzetu es kellemetlen erzetu, de fejlodesunkhoz hozzajarulo gondolati kovetkezmenyek.
Amenyiben az elmet kikeruljuk, a tudattal azonosulva, annyiban nem a gondolat az elso, nincs is gondolat. Tehat nem a gondolat a karmikus vagy legalabbis nem csak a gondolat.

Osszegezve, talan a kivaltott boldogsag szintje es allandosaga a karmikus. Igy nem szamit, h elmevel vagy tudattal azonositjuk magunkat, mert minel kedvezobb a karma annal inkabb a tudattal azonositjuk magunkat es annal inkabb atvesszuk annak termeszetet, tulajdonsagait.
Vagy talan a tudat tartamanak a szamunkra elerheto tartomanya a karmikus?

Akar letezik a karma, akar nem, az teny, h az abban valo hit, vagyis az azzal osszekapcsolodo elmelyitett informaciok egy kedvezobb jovot eredmenyeznek. Mint az igazsag egyik aspaktusa letezik. Allandoan motivalva vagyunk, h minel helyesebben cselekszunk, minel kevesebbet artunk, minel tobbet segitunk, annal kozelebb kerulunk a teljes megvilagosodashoz. Igy a karma, mint torveny hozzajarul a fejlodesunkhoz, masreszt hozzajarul egy egyre jobb vilaghoz (relativ szint), egy egyre elhetobb bolygohoz, egy egyre magasabb szintu emberiseghez. En hiszek benne, mert tobbet nyerek vele, mint veszitek. :) A karmaban valo hit tett aktivva, nem csak a sajat fejlodesemre torekvove, hanem a sajat fejlodesemre torekvove masok javara! A torekves kifejezest pedig nem szo szerint ertem, nincs kenyszer, nincs eroltetes, ahogy jon. :)

Szeretnek az emberek a sajat tapasztalataikra hivatkozni, mikozben nem veszik figyelembe, h tudasuk, tudati tartamuk alapjan tapasztaljak onmagukat/a vilagot. A "felebredettek" tobbsege pedig az igazsag kulonbozo aspektusait magaba fogalalo tanitasokat is gyakorol, ami azt jelenti, h egyre inkabb elmelyitik azon informacio rendszereket, aminek kovetkezteben folyamatosan meg is tapasztaljak azokat. Az elozo eletek alatt rogzult tudati tartamok pedig ugyancsak hatassal vannak a tapasztalatokra. Ezert velemenyem szerint az egyeni tapasztalat nem minden esetben hatasos erv.
Kulonbozo spiritualis utak, mint az igazsag kulonbozo aspektusait tartamazo utak egytol egyig megtapasztalhatok. Igy mukodik a fogalmi megertes es elmelyites, tapasztalatokat szul.
A meg nagyreszt onmagukat elmevel azonosito emberekre igaz ez, mert valljuk be az uton jarok tobbsege mar felismerte valodi onmagat, de azzal nem kepes allandoan azonosulni, sem annak tulajdonsagait atvenni, ha utobbi teljes mertekben megvalosul, akkor beszelhetunk teljes megvilagosodasrol. Nem gondolom, h az oldal latogatoi kozul barki is ide tartozna.

Nekem teljesen más elképzelésem van a karmáról, akit érdekel, íme:

Szerintem a karma nem magát az élet-feladatokat tartalmazó valami, hanem ezen feladatok megoldását segítő dolog. A karma csak olyan helyzeteket idéz elő amik elősegítik/elősegíthetik a fealdat megoldását. Ideig óráig lehet halogatni, de egy idő után bekeményít és válaszút elé állít bennünket a kérdést illetően. Ekkor már nem térhetünk ki a választás elől bármennyire is kellemetlen a helyzet és bármennyire is szeretnénk még elodázni. Továbbá véleményem szerint maguk a feladatok sem adottak az életre, mármint nincs konkrétan meghatározva, mit kell teljesítenünk és ha kész akkor azt kipipálhatjuk. Elmondom miért. Adott egy élethossz, legyen 70 év. Az első 20 évet leginkább tanulásra és szórakozásra fordítja minden ember. A komolyabb feladatokkal csak ez után tud foglalkozni, pl párkapcsolati problémákkal. Ha mondjuk a hűség az amit meg kell tanulnia(ez eléggé sok embert érintő dolog) azt igencsak sokáig el lehet halogatni. Ha csak arra gondolunk, hogy manapság sikk, ha egy pasinak sok csaja van akkor nem csaoda ha valakinek egy élet is kevés erre. Azt még meg sem említve, hogy nagyon sokan nem is gondolkodnak úgy, hogy fejlődni kellene csak sodródnak az árral és nem értik mi miért történik a világban. Egy ilyen feladat még egy komoly ébredezőt is jól megdolgoztat úgy, hogy tisztában van magával a feladattal. És ez csak egyetlen fealdat volt.
Honnan lehetne előre tudni, hogy valaki már az első próbánál felfogja mi történik vele és próbálja megoldani azt, vagy az egész élete rámegy arra, hogy bukdácsol az elé állított feladatokban, de meg sem próbálja érteni mi történik vele?
Emiatt gondolom én azt, hogy csak a fejlődés iránya van belőve és nagyjából egy két feladat(vagy kicsit több), de nem pontosan deffiniált program. Hisz mi van akkor ha valaki jó veszi az akadályokat és nem kell neki 50 év, csak 25 hogy teljesítse a feladatait? Annak talán meg kellene halnia, mert a feladatait elvégezte? Az élet kincs, nem szabad elpazarolni és ezért sem örülnek annak odaát, ha valaki megunja és végez önmagával. A feladatok elől nem lehet elmenekülni, azokat meg kell oldani, de ha 20 évesen valaki feladja, az elpazarolt feleslegesen 20 évet, amit más talán sokkal jobban kihasznált volna. Tudom, kicsit hosszúra sikeredett, de ez a téma elég sok dolgot foglal magában amiről még nem is beszéltem.

Összegezve: A karma olyan szituációkat teremt ami elősegíti a fejlődésünket, de szerintem nincs olyan, ahogy mások gondolják: Ha rosszat teszek valakivel azt a rosszat nekem is meg kell tapasztalnom, mert karmikus dolgot vettem magamra. Aki belátja, hogy valakivel rosszat tett és kiengeszteli, annak nem kell átélnie ugyan azt. Szerintem.