Kiégés | Önmegvalósítás.hu

Kiégés

2010. április 26. hétfő, 1:24 | Huszti Sándor -...

Hermess hozzászólására reagálnék, beszélgessünk itt a kiégettségről, annak kialakulásáról, elkerüléséről, értelmezéséről:

Most vagy rosszul értem, hogy mire írtad ezt, vagy nem értek vele egyet! : D

Ha a hepe-hupa kilengéseket nem támogatod, akkor erre a saját tapasztalatom az, hogy azokra egyszerűen szükségünk van az önmegismerés során. Hiszen minden szélsőséget meg kell tapasztalnunk ahhoz, hogy aztán azok végleg kiégjenek belőlünk, elveszítsük azok felesleges favorizálását vagy éppen a félelmünket feléjük!

Aki ezt a fajta kiégést negatívumként éli meg, az nem önmegvalósító hozzáállással jutott el a kiégettségbe, ezért nem tudta/tudja feltárni a még kiégetlen motivációit, a benne szunnyadó vágyait. Pedig biztosan vannak még benne vágyak, csak ahhoz túl felszínesen tapasztalja magát és a módszert sem ismeri, hogyan csalogathatja elő ezen vágyakat a mélyből.

Ha valaki felszínes tudatossággal egyszerűen csak "belesodródott" a kiégettségbe, az nem csoda, hogy ezt negatívumként éli meg, miközben a jógik ódákat zengenek a vágynélküliségről!

szeges képe
Szia Sanyi! Engem nagyon érdekel a téma, de leginkább néhány
2010. április 26. hétfő, 1:30 | szeges

Szia Sanyi!

Engem nagyon érdekel a téma, de leginkább néhány tapasztalati vélemény, mert úgy érzem…

„Ha valaki felszínes tudatossággal egyszerűen csak "belesodródott" a kiégettségbe, az nem csoda, hogy ezt negatívumként éli meg,…”

… ebbe a kategóriába tartozom, viszont mégsem élem meg negatívumként. (Legalábbis nem érzékelem, hogy így lenne.)

„…miközben a jógik ódákat zengenek a vágynélküliségről!”
Szerintem azért, mert VÁGYÓDNAK utána.

Kavics22 képe
A hepe-hupa kilengések szerintetek saját elhatározásból fakadnak
2010. április 26. hétfő, 11:03 | Kavics22   Előzmény

A hepe-hupa kilengések szerintetek saját elhatározásból fakadnak a tudatosság alacsony szintjén ? Dehogy abból ! Dobál az élet ide-oda, a hegyek és a völgyek ott tornyosulnak előtted, várnád már a sík terepet, mert rohadtul eleged van, de ezek előtted állnak, esélyed sincs megpihenni. Annyi időd van, hogy mély levegőt vegyél és folytasd az utad. Ha visszafordulsz, akkor mögötted lesznek azok a hegyek és völgyek, amiket már elhagytál, újra meg kell mászni őket, tehát semmivel sem jutottál előrébb.

Az élet viszont jó nagy szervező, ha eljutottál a sík terepre és sokáig gyalogolsz rajta, hiányozni fognak a hegyek és a völgyek, amelyek színt visznek az életedbe. De ezek a hepe-hupák már szelídebbek, kihívások ugyan, de nem a félelem és az elkeseredettség hajt feléjük, hanem valamiféle belső igény, hogy minél inkább kiteljesítsd, kipróbáld önmagad.

hermess képe
H: Paradoxon
2010. április 26. hétfő, 13:29 | hermess   Előzmény

Idézem magamtól, amire feltehetően Sanyi reagált: "... a baj nemcsak az, hogy a hupa is nagyobb lesz, hanem az is, hogy az asztráltest hozzászokik az erős érzelmi hatásokhoz, kilengésekhez, ingerekhez és egyre intenzívebbekre lesz igénye, amit nem lehet a végtelenségig fokozni. Jobb esetben telítettség, rosszabb esetben kiégés, életuntság és csömör lesz az eredmény."

Tény, hogy valamely kielégületlenséget úgy lehet elhagyni, hogy előtte az telítődik. Mint meséltem találkozásainkkor, én az alkohollal jártam ezt így végig. Veszélye, hogy fizikai és pszichikai szinten is beleragadhat az ember és nem képes segítség nélkül kijönni belőle. Szerintem, minél testközelibb a vágy rezgése, annál inkább, de a gyakran ismételt gondolatokkal és érzelmekkel is ugyanez a helyzet. Erre mondják azt, hogy vágyakat kielégíteni, olyan mint olajjal tüzet oltani, az egónak mindig több és több kell, nem ismer mértéket.

Én is vallom, hogy a még meg nem tapasztalt minőségeket nem lehet nem kipróbálni, csak úgy azt mondani róluk, hogy ezt én nem választom, mert tudom, hogy visszahúzna az utamon... De ez csak addig áll, amíg legalább egyszer, valamelyik életében el nem vitte valaki a telítettségig (a határig), vagy hozzá közel azt a bizonyos dolgot. Így talán árnyaltabb amit írtam. A következő életben azonban már nem biztos, hogy ugyanazt a telítést kell végighajszolni ahhoz, hogy túljussunk rajta, tovább lépjünk belőle... elég "visszaemlékezni" rá, és innen kezdve a szélsőséges "kilengetés" már nem biztos, hogy jó, vagy egyenesen fölösleges.

Amit Sanyi alkalmaz a gyakorlataiban, hogy gondolatban, meditációban éljük át, vagy telítsük a hiányzó minőséget - ez is a "visszaemlékezést" segíti , így nem kell fizikai szinten is megélni, csömörig elvinni azt, amire annyira vágyakozunk. De valszeg a nagyon "fiatal lelkeknél" ez nem működik, mert nekik tényleg át kell élni azt az érzést fizikailag is...

Nem beszélve arról, hogy a "hajlam" rendszerint áthozódik a jelenlegi életbe, ha pedig függőség is volt, akkor majdnem bizonyosan. Vagyis embere, vagy inkább "lelke" válogatja, kinek jó, kinek nem - attól függően, hogy ki hol tart. Nem mindenki választja az önismeret útját, aminek ez a módszere és jól működő része, vagy talán nem minden dolgunkat jó ugyanúgy kezelni.

Meg hát az is tény, sok bölcs mondás szól arról, hogy a középpontunkban maradva tudunk a leginkább kapcsolódni az Önvalónkhoz, a szélsőségek ebben nem segítenek, azok ekkorra már mögöttünk kell maradjanak. Mindenki eldöntheti hát, hogy a szélsőségek megélésére van éppen szüksége valamiben, vagy éppen az elhagyására.

A "beleragadás" meg külön eset. A fentieken túl, szerintem az erős érzelmi hatások szenvedélyes hajszolása tévedés, egy bizony ponton túl már nem visz előre a fejlődésben. Valahogy így értettem, mindez mögötte volt annak amit írtam.

"A "beleragadás" meg külön eset." ----------> engem meg ez
2010. április 26. hétfő, 13:40 | Szabó_Péter   Előzmény

"A "beleragadás" meg külön eset." ----------> engem meg ez érdekelne...

hermess képe
H: Hát ez egyértelmű...
2010. április 26. hétfő, 17:32 | hermess   Előzmény

Petyus, amikor abból meríted a biztonságérzetet, amire rászoktál... ha pedig nem teheted, akkor szarul érzed magadat, semmi másban nem tudsz kiteljesedni a megszokott kellék nélkül.

Mondok egy durva példát. Ha megszokod, hogy alkohollal szexelsz, akkor alkohol nélkül nem lesz teljesség érzeted benne, sután, nem magabiztosan érzed magad, hiányzik az oldottság érzete. Ebből átváltani egy lelki közvetlenségbe, ami szintén oldottságot ad - hosszú út.

Mondok nem annyira testközelit, amikor nem tudod a kedvenc szerepedet játszani... Ha pl. valaki rászokott, hogy jól fűzi a szót, bohóckodik és ő a társaság közepe - ha ezt nem teheti, vagy nem vevők a stílusára, rendkívül rosszul fogja érezni magát, mert nem jut figyelemenergiához.

Ha a csajszik nem tudják reggel kisminkelni magukat, ha nem a bejáratott ruhádban vagy - az mind egy kis stresszhelyzet. Volt egy főbérlő nénim, aki naponta egyetlen szál cigarettát szívott el... reggel a vécén. Ha elfogyott a cigije, nem tudott vácére menni. :)

Hajszolt managerek csak úgy tudnak lazítani, ha extrém sportokat űznek, mert csak az egyre erősebb külső ingerek képesek a belső káoszukat leállítani, valami vezérfonálra fűzni a gondolataikat. Szingli, jól kereső, sok testi élvezetet maguknak megengedő csajok (pasik) szerelemről-szerelemre szállnak, mert ha az érzés már nem annyira intenzív, nem olyan szenvedélyes a szex - már nem ad kielégültséget. Kell egy másik partner. De mindig erősebb, és színesebb, és szenvedélyesebb valami kell ugyanannak a szintnek az eléréséhez, ha az inger kívülről jön.

Szóval, az asztráltest hozzászokik egy jellemző ingerből következő rezgéshez, bekonfigurálódik, s ha ezt az "üzemanyagot" nem kapja meg, akkor elégedetlen, bizonytalan, zaklatott, stb. Így hát lehet mondani, minden kívülről szerzett boldogságérzet, minden külső vágy kielégítése valahol függőséget okoz. És valahol mindegyik egy hamis, önbecsapós energiaszerzési módszer, legalább is annyiban, hogy ha megvan a "kellék" - használhatod, játszhatod, akkor alsó körön legalább nem veszít energiát az ember a biztonságérzet hiánya miatt, ha meg teljesül a vágya, akkor kimondottan jól érzi magát ideig-óráig.

Most ezzel nem arra biztatok senkit sem, hogy szenvedélyes érzések nélküli, sótlan, bekorlátozott életet éljen, például, ne merjen szeretni, mert ha otthagyják, fájni fog... Csak tudjuk, hogy mi hogyan működik, mikor van ott az ideje, és mikor kell abbahagyni, ha az már nem visz előre. Ne a farok csóválja a jó közérzetünket. :))

Milyen könnyű is leírni...

Kirsikka képe
nihil-nirvana
2010. április 26. hétfő, 13:00 | Kirsikka

szerintem Hermess kifejezetten Jaguárhoz címezve fogalmazta ezt meg... de szóljatok ha tévedek!

Ami a kiégettségről szól, azzal egyetértek: a hétköznapi értelemben vett kiégettség, egy nihil. A spiris meg egy nirvana ...lehet :) ni-ni melyiket szeressem? :D

szeges képe
Sokfélék vagyunk, s az élet általában nem fekete fehér...
2010. április 26. hétfő, 13:16 | szeges   Előzmény

Sokfélék vagyunk, s az élet általában nem fekete fehér...

hermess képe
H: Találtam egy idézetet a témához
2010. április 26. hétfő, 13:36 | hermess   Előzmény

/Annie Besant: Karma – Az ok-okozat törvénye/

„Álljunk meg egy pillanatra a szokás ilyen kialakulásánál, minthogy kicsiben nagyon hatékonyan mutatja be a karma működését.

Tegyük fel, hogy kapunk egy olyan kész elmét, ami mögött nincs múltbeli tevékenység, – ez természetesen lehetetlen, de a feltételezés adja meg a szükséges különleges kiindulási pontot. Elképzelhetjük, hogy egy ilyen elme tökéletes szabadsággal és spontán módon működik, és hoz létre gondolatformát. Ezt sokszor megismétli, amíg egy gondolat-szokás, egy határozott szokás alakul ki. Így az elme öntudatlanul is ebbe a gondolatba csúszik, erői ebbe fognak áramlani az akarat minden tudatos szelektáló tevékenysége nélkül.

Tegyük fel továbbá, hogy az elme kezdi helyteleníteni ezt a gondolat-szokást, és nyűgnek érzi fejlődésében. Eredetileg az elme spontán tevékenysége következtében, kész vezetéket létrehozva megkönnyítette a mentális energiák áramlását, ez viszont most korláttá vált. Ha ettől meg akar szabadulni, azt csakis az elme újabb önkéntes, a meglévő bilincsek lerázására és végleges széttörésére irányuló tevékenységével érheti el.

Előttünk áll egy kis ideális karmikus ciklus, amin gyorsan fussunk át: a szabad elme létrehoz egy szokást, majd ezen korlátok között kényszerül működni, viszont a korláton belül megtartja szabadságát, és belülről dolgozhat ellene, amíg végül elhasználja. Természetesen eleinte sosem vagyunk szabadok, mert ezekkel a bilincsekkel megterhelve jövünk a világra, amelyeket saját magunk készítettünk a múltban; de a folyamat, minden egyes bilincs esetében a fenti kört írja le, – az elme készíti, viseli, és használat közben lereszeli.”

szeges képe
Ez nekem kicsit magas, viszont fentebb azt írtad: "Erre mondják
2010. április 26. hétfő, 14:06 | szeges   Előzmény

Ez nekem kicsit magas, viszont fentebb azt írtad:

"Erre mondják azt, hogy vágyakat kielégíteni, olyan mint olajjal tüzet oltani, az egónak mindig több és több kell, nem ismer mértéket."

Így van! Valami űzi, hajszolja előre, és emiatt a mértéktelenségbe menekül az ember. Én több fronton is a mértéktelenség hajhásza voltam.
Egyszer azonban megálltam és azt mondtam: Jó ezt már ismerem, újat nem ad, ezután nem kell. És azt is megismertem, meg amazt is és azok se kellenek.

Lehet, hogy nem is kiégett vagyok?
De akkor mi a fene? Felfedező?

jaguar képe
Felfedező.
2010. április 26. hétfő, 20:59 | jaguar   Előzmény

Felfedező.

hermess képe
H: Nihil és Nirvána
2010. április 26. hétfő, 17:23 | hermess   Előzmény

Ez a "ni-ni" definició egy mondatban - sokkal jobb, mint az én hosszú hozzászállásom...:)