Mi van veled Aditi? | Önmegvalósítás.hu

Mi van veled Aditi?

2009. július 16. csütörtök, 18:29 | Huszti Sándor -...

Aditinak rengeteg kérdése van, ezért nyitottam neki egy külön topicot.

Aditi képe
Tegye fel a kezét az, aki nem önáltató!
2009. július 19. vasárnap, 22:43 | Aditi   Előzmény

Soha nem állítottam, hogy képes vagyok az Itt és Most-ban lenni állandóan, vagy, hogy megvalósítottam önmagam, vagy hogy megélem a bennem élő isteni szeretetet.

Arról írtam a leveleimben, hogy milyen csodálatos, amikor ezekből, csak egy-egy morzsát sikerült megélni, egy-egy transzcendens tudatállapotot, egy-egy órát, netán egy napot fenntartani, megélni. És milyen hatásai vannak, hogyan éltem meg, esetleg, hogy mit gondolok róla, és hogy tudtam összefüggésbe hozni a tapasztalataimat azokkal, amikről ti írtatok, és azokkal, amikről tanultam, vagy más vallások -tanítások megismerése kapcsán találkoztam.

Azt sem állítottam, hogy full-tudatos vagyok. Éppen azért írtam a "bajaimról", arról, hogy "gondolom" , gondolkodom, hogy lássék, az egóm, mert a blokkok mindig ott vannak, és ráláthassatok, hiszen csak úgy tudtok segíteni, ha megmutatom magam.

Kaptam is segítséget, és nagyon köszönöm. Sanyi, talán tőled a legvelősebbet, ami egyben nagyon hasznos is, és mindennap nap közben is folyton velem van.

Közben azért vitáztam, hagytam megnyilvánulni az egóm, hogy még több minden lelepleződjön, és válaszokat kapjak.

Ezekre hol válaszok jöttek, hol reakciók. (A ti egótok is megnyilvánult :)

Mindenki más utat jár. Én egy olyat, amiben hatalmas tudást kaptam, amiből még keveset éltem meg. Nem az az önáltatás részemről, hogy értékelem, amit tudok, vagy megosztom, amire ebből késztetést érzek, (még ha tanítani lehet ennél magasabb szinten is), hanem az, amikor nem élem meg a saját életemben amit máséban esetleg már látok, vagy egyszerűen csak látom az összefüggéseket.

De, ezzel mindannyian így vagyunk. Vagy ti minden szellemi törvényt betartotok? Teljesen legyőztétek az egótok uralmát? Minden, amiről itt beszéltetek nekem, a ti életetekben tökéletesen rendben van?

Pl. Nem kaptátok azon magatokat mostanában, hogy amit tanítotok itt ezen az oldalon valakinek, az nincs rendben az életetekben? Vagy nektek MINDIG rendben van?

Mindannyian önáltatóak vagyunk. Csak kisebb-nagyobb mértékben. Egyik életterületen már viszonylag jól látunk, a másik viszont még sehol sem tart. Az egyikünk még csak most indult el, a másik meg még nem ért haza. Az egyik a pokol fenekéről felkapaszkodott a talaj szintjére, óriási erőfeszítéssel, sok tanulással, a másik meg onnan indul ebben az életében. Amikor azt hisszük, már ez elég jól megy, jön a következő, nagyobb próbatétel, és rádöbbent minket milyen hatalmas az feltáratlan Kozmosz, ami mi vagyunk.

Aki önmaga meglátása szerint nem önáltató, annak sürgősen utána kéne nézni a dolgainak.

Mindenben amit még nem tudunk magunkról önáltatóak vagyunk.

Az más, hogy valaki törekszik az önmaga látására, hogy figyel, és tanul ébernek lenni. De csak az mondhatja el magáról, hogy nem önáltató, aki MINDENT TUD, és folyamatosan meg is valósítja az életében. Hogy nincsen ilyen? Szerintem van. A megvilágosodottak ilyenek..

Persze lehet, hogy ebben nem értünk egyet.

Egyébként amit írtál abban igazad van.

Egy dolog az, hogy mit jelent a létezésünk, az életünk a körülöttünk lévők számára, és egy másik az alázat, hogy ne ezzel foglalkozzunk. Tanultam valamit. De betartani idő, és gyakorlat. És újra és újra azon veszem észre magam, hogy már megint "becsaptam" magam, és nem azzal foglalkozom, amivel kéne, egészen addig, amíg már a sok gyakorlás után uralni kezdem az egóm ezen késztetését.

És addig önáltató vagyok.

És egy dolog az, hogy "engedd el a fiad" és egy másik megélni.
Egy dolog az, hogy engedd el az egész életed és megint másik megélni.
Egy dolog azt mondani valakinek, aki a halálán van: ne szenvedj! tedd ezt és ezt! És másik dolog megélni azt a szenvedést, aztán elengedni egyáltalán, mielőtt bármi mást tenni tudnánk.
Még ha erre is szólít fel az élet, még ha megértettem is, még ha tudom is amit tudnom kell, megélni, teljesen más.

Ezért van, olykor hogy jól mennek a dolgok, érnek a tanítások bennem, gyűjtöm a tapasztalatokat, figyelek, és bízok. Van hogy észreveszem, most sikerült megvalósítanom valamit magammal kapcsolatban, amire eddig soha nem voltam képes. Észrevettem, és megcsíptem az egóm egy darabját, mielőtt automatikusan megnyilvánult volna.

És van, hogy visszaesek az egóm csapdáiba. Kétségbeesek, a félelem és a pánik irányít és észre sem veszem. Ilyenkor mindent elkövetek, hogy kiszabadítsam magam, de minél jobban vergődök, annál jobban uralkodik rajtam mindaz, ami az egómban van. Mert még nem uralom, vagy nem is ismerem azt a tartalmat, jellemvonást.

De szerintem ez mindenkivel így van.

Csak kiben ezek, kiben azok a "jó" és "rossz" "értékek" dominálnak.

Elsődlegesen fontosnak tartom, hogy ne ítéljek. Semmi alapján. Hogy minél többször és minél előbb képessé váljak az emberekben és mindenben csak a jót látni. Önmagamban is.

Hogy ne legyen bűntudatom. És ne féljek.

És hogy megtanuljak megbocsátani magamnak, és másoknak.

Mert "rosszat" mindig, mindenhol találni fogunk.

És amíg "rosszat" látunk a világban, a másikon, a másik megnyilatkozásában, amíg azt támadónak, sértőnek, butának, csúnyának, gonosznak, önzőnek, stb látjuk, addig mi vagyunk támadóak, sértők, buták, csúnyák, gonoszak....stb. Mert így működik az Univerzum.

A másik egóját csak az látja, aki az egójával néz. Ez a tükrözés törvénye.

Mi a szeretet?

Szerintem nagyon sokat lehet írni róla. Mert a szeretet bármiben megnyilvánulhat, kérdés, hogy a megnyilvánulást melyik szemünkkel nézzük: a egónk tükörképét látjuk, vagy mindazt, ami szép, jó, csodás, kedves, örömteli, érdekes, mint a szív megélései.

Én ezt az utat járom. Számomra a szeretet útját járni a dolgok megértése, és a megértés elengedése azért, hogy a kettősség látását lecserélhessem az egység látására: arra, hogy minden jó, elfogadható, békével, örömmel, türelemmel, állhatatossággal, tisztelettel, alázattal, szabadon megélhető.

Egy dolog hogy látom a célt, és olykor látom a dolgok megvalósulásában a törvények működését. Egy másik, az, hogy hol tartok a megvalósításban.

Búcsuzóul hadd osszak meg veletek egy történetet a szeretetről.

Volt egy bölcs, akit nagyon szerettek az emberek, lábához borultak, és imádták, mert megvalósította Istent. Volt egy gazdag és hatalmas király, aki csak az emberek megfélemlítésével érte el hogy lába elé boruljanak, ezért megírigyelte a bölcset, és elhatározta ő is megvalósítja Istent.

Tanult, gyakorolt, böjtölt, évekig. A lelkét kitette, de nem sikerült. Ekkor teljesen kimerülten, és csalódottan, odament a bölcshöz, és arra kérte, hogy mondja azt az embereknek, hogy neki is sikerült megvalósítania Istent. Hiszen olyan nagy a hatalma, az isteni szeretet, amit sugároz mindent felülír, senki nem fog kételkedni a szavaiban.

"Már hogy mondhatnám?" kérdezte tőle erre a bölcs. "Hogy mondhatnék olyat, ami nem igaz?"

A király éktelen haragra gerjedt és megfenyegette a bölcset, hogy megöli száz gyermekét, ha nem mondja róla el mindenkinek, hogy megvalósította Istent. De a bölcs nem tette.

Erre a király, akinek nagy volt a földi hatalma, megölette a bölcs száz gyermekét, a tiszta szívű tanítványait. De a bölcs továbbra sem teljesítette a kívánságát. Végső elkeseredésében a király úgy döntött azzal fenyegeti meg a bölcset, hogy őt magát öli meg, ha nem enged.

Elment a bölcs házához, és az ablakon keresztül kihallgatta a bölcset, amint az a feleségével beszélt.
"Uram, miért nem mondtad hogy megvalósította Isten? Ha mondtad volna, még mindig élnének az én kedves, odaadó, tiszta szívű, szerető gyermekeim. Miért nem mondod ki azt az egy mondatot?"

"Hogy kérheted ezt tőlem?" kérdezte a bölcs "Hogyan hazudhatnék az embereknek róla, ha egyszer szeretem őt?"

Erre összetört a király, és a bölcs lábához borult. Nem tudta elképzelni hogy létezik ekkora szeretet, ami még azt is megbocsátja, amit tett, és őt így, feltétel nélkül szereti.

"Bocsáss meg nekem, bocsáss meg Uram", sírt a király. "Soha nem gondoltam, hogy bárki a földön szerethet egy olyan személyt, aki megölte a gyermekeit"

"Ma megvalósítottad Istent," mondta neki a bölcs "mert ma tudod, mi a Szeretet, mi az Igazság. Isten csupa megbocsátás. Megbocsátok neked, mert a bennem lakozó Isten megbocsát neked. Ma megvalósítottad Isten."

Az, hogy valaki mennyire jutott az úton, hogy képessé váljon a szeretetre, nem látható a körülményein.

Semmiről sem alkothatunk valós képet a látható, hallható, tapintható ..stb tapasztalat alapján.

Az, hogy kinek, mi lakozik a szívében nem tudhatja senki más, csak ő, és a benne lakozó Isten. Ezért ha valaki már megtanult Isten szemével látni, és Isten szívével élni, az látja csak a másik embert annak, ami.

Jónak, szépnek, bölcsnek, szerető-szívűnek, valakinek, aki szeret, és szerethető.

Ez a valóság.

Én ebben nem csak "hiszek". Most is azt mondom vannak tapasztalataim.

Attól, hogy még nem valósítottam meg Istent, olykor már látok egy parányit az ő szemével. És az sokkal felszabadítóbb, és gyógyítóbb, és igazabb minden másnál.

És arra, hogy valaki megítél, mert még nem vagyok elég tiszta, tudatos, vagy ügyes, vagy szerető-szívű ahhoz, hogy ezekkel a hatalmas feladatokkal megbirkózzak, amiket bevállaltam születés előtt, hogy még mindig csak menetelek, mert ő azt gondolja, ő vagy más ennél sokkal több, tisztább vagy tudatosabb, sokkal rövidebb idő alatt, vagy hatékonyabban tudná élni az én életem, csak annyit mondok: az ő élménye, hogy lát engem.

Az enyém meg az, én hogy látom őt.

Ez az egyetlen feladatunk.

Namaszte

Ennyi.
2009. július 19. vasárnap, 23:08 | Látogató   Előzmény
Ennyi.
A sajnálatért az életeddel fizetsz!
2009. július 18. szombat, 15:38 | ratvaidori (útkereső)

Mikor akarod észrevenni, hogy a sajnáltatással nyert sajnálat és a Veled való foglalkozás már nem kifizetődő, hiszen az életed az ára?!

Mikor akarod észrevenni a hazugságaidat a haladásoddal, a fejlődéseddel kapcsolatban?!

Mikor jön el az a pont, amikor hajlandó leszel magadon változtatni?!

Sanyi annyi mindent leírt, hogy mit kellene tenned ill. Ő mit tenne hasonló helyzetben. Mire vársz még?!

Mikor veszed észre, hogy már csak Te kellesz?!!! Hogy TE nem teszel meg mindent azért, hogy más életed legyen! Akkor ezt a közvezlen környezetedtől hogyan várhatod?

Megvannak már az I. Az önmegvalósítás filozófiája és az V. Őszinteség című Sirály csomagok, melyek ingyenesen letölthetőek az oldalról?

Amíg a panasz tölt el örömmel, marad a sanyarú sors
2009. július 18. szombat, 21:49 | Nagy Edit2   Előzmény

Szia Aditi!

Én azt látom, hogy mindenre tudsz mondani valamit, hogy mit miért nem tudsz megcsinálni.

Én a helyedben arra koncentrálnék, hogy mit miért tudok megtenni. Valahol el kell kezdened a megoldásra koncentrálni.
Például, ha tudom, hogy kellenek Sanyi CD-i, pontosabban Sanyi tanításai akkor azon "mesterkednék", hogy hogyan tudnék hozzájutni. Nem arra koncentrálnék, hogy ez se lehet, mert nincs pénzem, hanem arra, hogy hogyan is lehetne.

Szeretnél Te igazából, a lelked mélyéből változtatni az életeden??????

Amíg mindenre csak azt mondod, hogy miért nem lehet, addig Te mélyen belül ragaszkodsz a gyötrelmeidhez. Ragaszkodsz a sérelmeidhez, ragaszkodsz ahhoz, hogy panaszkodhass. Ez ad életet Nekded, ami persze el is veszi azt.

Ha felhagysz a panaszokkal, akkor valami más fog a helyére jönni. Ha tudatosan megoldáskeresést teszel a helyébe, akkor nyert ügyed van.

De amíg ilyen hosszasan ecseteled a "nehéz sorsodat", addig minden marad a régiben.

Ennél többet, és hasznosabbat nem tudok Neked mondani.

Üdv.:
Mackó

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Egyetértek.
2009. július 18. szombat, 23:05 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Egyetértek. Teljesen egyetértek Veled!

Aditi képe
Igazatok van
2009. július 19. vasárnap, 1:22 | Aditi   Előzmény

Elgondolkodtatok.

És igazatok van.

Tulajdonképpen nem is akarok mindezen változtatni.

Jó ez nekem így.

Kényelmes, igaz, kicsit "kellemetlen" elviselnem hogy szinte mindent elveszítettem, nem tudom ki vagyok, és alig van erőm élni.

Hogy bármit teszek magamért, korlátozva vagyok benne. Hogy imádott kisfiam tudat alatt fél attól, hogy elveszít engem. Hogy állandó a fájdalom közel 14 éve, amire már rég nem szedek gyógyszert, mert megtanultam "együtt élni vele".

Hogy hullik a hajam (nem pszichés okokból, hanem fizikális), szörnyen nézek ki, a testem lassan felmondja már a szolgálatot, de én anya vagyok, és nő, aki nap mint nap belenéz az őt megvizslató, kegyelem-nélküli, ítélő szemekbe az utcán, és még sok helyütt.

Hogy ha eszek valamit, mindig fájdalmat okozok magamnak. Egy nap legalább ötször. Hogy minden nap újrakezdem, nem adom fel, és teszem a dolgom, és hajlandó vagyok változni, de a nap közepén már le kell feküdnöm. Hogy tűrnöm kell ilyenkor és mindig amikor túl gyenge vagyok az attrocitásokat.

stb. nem írom le, mert leírhatatlan, és úgyis csak "panaszkodás"

Tudjátok, itt kinyíltam, azért, hogy válaszokat kapjak.

Kevesen voltatok, elfogadóak. És még kevesebben fordultatok a kegyelem, a tiszta empátia , a megértés, a tisztán-látás képességeinek birtokában felém, és egymás felé.

Igazából én is elrontottam, hiszen honnan is tudhatnátok, ki vagyok, vagy ki voltam az előtt.

Az az igazság, hogy ha néhány évvel ezelőtt találkoztunk volna, MINDENKI közületek meg lett volna győződve arról, hogy teljesen rendben vagyok. Sanyi, téged is beleértve.

Ugyanis rendezett volt az anyagi helyzetem, munkám volt, kórust vezettem, amit imádtam, kitűnőre diploma-koncerteztem, még működő házasságban éltem, gyönyörű kisfiammal, akit mindenhol megcsodálnak, mert olyan a kisugárzása, a külseje, a képességei, a mosolya, és is híres voltam a boldog mosolyomról, kivételesen szép nőnek számítottam, három diplomával, rengeteg barát, ismerős vett körül, sokan szerettek, sőt rajongtak értem, és én is sok embert szerettem. És nem voltak problémáim a szüleimmel, mert külön éltünk, és mindnenki csinálhatta, ahogy szerette csinálni. És ha volt megengedhettük magunknak azt a luxust, mint ti, legtöbben, hogy elemezgettük, megbeszéltük a párunkkal, a családdal, és "megoldottuk".

Amikor összejöttünk családi bulikon, mindenki jólérezte magát, és kész. Meg voltak húzva a határvonalak:

Ez az én életem, ez a tied. Ha valami bajod van, én adok tanácsot, te meg oldd meg.

Kb. erre képesek a ma magukat "tudatosnak" nevező emberek, sajnos nagyobb részt, még mindig.

Ez Az ÁTLAG EMBER ÉLETE

Az átlag embert még nem érte utól a kegyelem, hogy poklainak mélyére nézhessen. Hogy akkora pofont kapjon, amiből NEM TUD FELÁLLNI. A programok szerint éli az életét, és csak a koktél összetételétől függ, mennyire szerencsésen vagy szerencsétlenül illik bele a társadalomba.

Csakhogy a tudatosság, a szeretet, nem ezt jelenti.

A szeretet próbája az, amikor elveszítesz valamit. Hogy akkor tudsz-e türelmes lenni, kitartó, vagy éppen segítőkész, ha a másikról van szó. Hogy elviseled e a terheket, amíg rájössz, hogyan tedd le.

Amíg nem mondtam el semmit a nehézségeimről, és segítséget nem kértem, csak alkalmazkodtam a jópofizós hangvételhez, ami eddig folyt itt az oldalon, addig mindenkinek nagyon tetszettek a hozzászólásaim.

Amint segítséget kértem, özönleni kezdtek a kritikák.

Tessék, most ti is nézzetek a tükrötökbe.

Méghozzá olyan dolgokról, amihez fogható megéléseknek legtöbbetek még a közelébe sem került.

Ha én ragaszkodnék a szenvedéshez, ahogy írjátok, akkor azt csinálnám, amit az anyukám. Bevenném szépen az anti-depresszánst, továbbra is vádolnám a világot, amiért ez történt velem, és szarnék magamra meg a problémáimra. Nem lennék itt, és nem tenném meg naponta azokat az embert-próbáló erőfeszítéseket, amit megteszek, csak azért, hogy élhessek még egy kicsit, és változtathassak, amin még nem sikerült.. Nem olvastam volna el azt a rengeteg könyvet, és nem ismertem volna fel egyáltalán semmit magammal és a világgal kapcsolatban.

Ti nem ismertetek azelőtt, és most sem ismertek igazán.
Nem tudjátok, honnan indultam, mit tanultam eddig, és hogyan. Csak megítéltek a felszín alapján.

Éppen azt csináljátok, amit egy szülő, amikor a gyermeke sír, mert fáj neki a térde, és azt mondjátok:"hagyd már abba bőgést, fiam, nem mész vele semmire"

Igenis megy vele. Mert azért sír.

Igaz, hogy a panaszkodás önmagában nem megoldás. De ha valaki nem tudja, miért van rosszul, vagy nem tudja feldolgozni egyedül, akkor az a jó, ha megosztja ezeket, és ha sír, nagyon sokat sír.

Azelőtt, az első fázisban elfojtottam minden sírást. Mert erős akartam lenni. Na, akkor követtem el a "majd én megmutatom, hogy erős vagyok" dolgot Sanyi, nem most.

Most már tudatosan rakom ki a dolgokat, vagy éppen hallgatok, ha "dolgozok rajta". De ha feszültség van, már nem fojtom el.

És a "panaszkodás" mellett, ahogy nevezitek, dolgozok is. Most hosszabb elvonuláson vagyok, természetes, hogy előjönnek a dolgok. A kérdések. A panaszok... még intenzívebben.

Az emberek nagy része nem érti meg azokat, akik olyasmin mennek át, mint én. Mi a pokol szülöttei vagyunk, és onnan kimászni a felszínre, sokkal több sírással, kényszerű szünettel, pálfordulással, és olyan kísérő jelenségekkel jár, amit a közvélemény egyszerűen megítél. Mint az a nő, akiről írtam nektek megítélte a szomszédját, mert a pánikbetegsége miatt "még ki sem takarít"

Egyszerűen azért, mert neki olyan szerencséje van, hogy soha nem kellett még ilyesmit átélnie. és nincs benne szeretet, hogy képes legyen olyasmihez segítő szándékkal fordulni, megértés vágyával, amivel még nem találkozott.

De nem baj, mert most olyan idők járnak, hogy az ilyen embereket, előbb utóbb beavatja az élet. Ha máshogy nem megy, addig ítélkeznek, amíg maguknak is át nem kell élniük, amit a másikban megítéltek felszínesen. Ez van.

Én ezért nem teszem.

Amit itt leírtam, ténymegállapítás. Mert nem haragszom, és nincs semmiféle indulat bennem. Már megszoktam ezt a hozzáállást. Nem reagálok. Elfogadom, tudom, hogy a természet helyre teszi.

Ezeket azért írtam le, hogy egy kicsit ti is lássátok magatokat, és hogy lássam, vajon ti is képesek vagytok a tükrötökben látottakat ítélet nélkül tudomásul venni?

Mert én mindettől függetlenül tisztában vagyok vele, hogy mindegy, hogy kioktattok-e vagy,sem, megítéltek e vagy sem, az a ti élményetek, és tirátok száll vissza. Én pedig a hangnemtől és az ítélettől függetlenül azért mindent megvizsgálok magamban újra, amiről írtok. Mert csak ez számít végső*soron.

Jött egy lány drámapszichológiára, akiről kiderült, hogy szklerózis multiplex betegségben szenved. Egy fiatal doktornő. Intelligens, kedves. Még sohasem panaszkodott. De annyira félt, hogy az első foglalkozás felénél elment. MERT MÉG SOHA NEM IS MERT PANASZKODNI SENKINEK.MERT TUDJA HOGY FOGALMA SINCS AZ EMBEREKNEK MIT ÉL ÁT. Neki mit mondanátok?

Hogy mosolyogjon, és fogadja el, hogy elsorvad teste meg az egész élete? És a kínok kínját fogja átélni közben? Mert ez "benne van". Még a tudatlan orvosok sem ilyen kegyetlenek ebben az esetben általában. meg hogy "ne panaszkodjon" .

Az is egy szellemi betegség. Meg az enyém is. Tudtunk is miről beszélgetni. És segítettünk is egymásnak.
Ha valaki hisz a gyógyulásban, akkor elsőrendű, hogy hisz a sírás erejében.

De nem magyarázom tovább. Ajánlom figyelmetekbe Dr. Molnár Gábor: Beavatás a tanuságba c. könyvét. Meg Jézus tanításait az ítéletekről. Meg az Ajurvéda tanait a gyógyulás természetes folyamatairól.

És mielőtt válaszoltok (ha egyáltalán válaszoltok), MEDITÁLJATOK AZON VAJON MILYEN LEHET HA ELÜT EGY KAMION ÉS MINDENT ELVESZÍTETEK. És kiszolgáltatottan fekszetek a szüleiteknél, akik úgy gondolják, felesleges teher vagytok, és már jó lenne ha minél hamarabb "összeszednétek magatokat" és járni kezdenétek, mint Lázár.

Hiszen mindenki azt kapja, amit "megérdemel", ugye?

És vigyázzatok, mert igaz a tanítás: "Ne ítélj, mert megítéltetsz!" És bármikor megtörténhet veletek ugyanez. Vagy rosszabb.

De nekem nyugodtan írhattok majd. Mert minden tudást meg fogok osztani veletek, ami segített nekem "meghalni" és újjászületni.

De nem a ti szavaitokkal.

A kegyelem nem sajnálat, igaz.

De a kegyelem-nélküli felismerés és okos hozzászólás meg nem szeretet.

Nem vagyok tökéletes. Én sem.

Vagyok, aki vagyok.

Namaszte

Ég Veled Aditi
2009. július 19. vasárnap, 20:28 | Nagy Edit2   Előzmény

Szia Aditi!

Bár csak az elejét olvastam a levelednek,mert szerintem képtelenség végig olvasni állandóan ilyen hosszú írást, csak ennyit mondanék:

A segítség számomra nem az, hogy simogatjuk valakinek az "okos buksiját", mert akkor úgy érzi minden rendben van, és ugyanúgy él tovább, mint eddig, hitegeti magát, kvázi semmit nem javul a helyzete.

Nekem mindig az segítette a legtöbbet, amikor kíméletlenül a képembe tolták a tutit!!! Ugyanis mindig volt valami igazságtartalma, a legtöbbször meg szó szerint igaz volt.
Fájt, k..vára fájt. De bevállaltam, sőt nem csak azt, hanem mégtöbbet is. Hagytam, hogy sz.r legyek önmagam előtt, hogy lerombolja addigi önhittségemet.

Ha úgy gondolod, hogy a betegségednek nem Te vagy az oka, akkor valóban nem is tudsz semmit tenni ellene, csak a kegyelembe bízhatsz. De kegyelmet csak Isten adhat, tőlünk hiába várod, nincs hozzáférésünk a sorsodhoz.

Ui: Nekem akkor sem tetszettek az írásaid amikor állítólag mások sztároltak, (és csak ritkán tudtam végig olvasni a gigantikus méretei miatt) és nem beszéltél a problémáidról. Azért nem is reagáltam addig, mert gondoltam Te tudod, szabad ország, szabad véleménynyilvánítás...:)

Segítséget kértél, és én a legjobb tudásom szerint tettem. Én ezt tudtam mondani, mert nálam ezek váltak be.

Kívánom Neked, hogy a "csodák" amik történnek Veled, áldjanak meg egy hatalmas adag őszinteséggel belátással, mert valamiért nem akarod látni a valóságot. Én nem bántani akarlak, ha ez nem tűnik ki a soraimból akkor nem hiszem el, hogy a namasztét hitelesen használod.

Minden jót Neked Aditi, amit Te kívánsz Magadnak.

Üdv.:
Mackó

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Igazad van Aditi.
2009. július 19. vasárnap, 20:25 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Igazad van Aditi.

Aditi képe
Mindenkinek igaza van. A saját világának igazsága. Épp ott, ahol
2009. július 20. hétfő, 11:36 | Aditi   Előzmény

Mindenkinek igaza van.

A saját világának igazsága. Épp ott, ahol tart. Nem is tud máshogy lenni... :)

Egyébként, örülök, ha tényleg így látod.

Mert ha valaki igazat ad a másiknak, az csak azt jelenti, a másik igazságában felismeri a sajátját.

És ez örömet okoz mindkettőnek.

Olvastad a bölcsről és a királyról szóló kis mesét? (fentebb)

Olyan szép. Engem nagyon megérintett.

Namaszte

Hatar Beatrix képe
Tisztázás
2009. július 19. vasárnap, 22:02 | Hatar Beatrix   Előzmény

Aditi ami neked ítélet és kritika az nekünk gyakorló önismereteseknek, haladás és előbbrejutás lehetősége. Én ezt gyakorlom az életemben napi szinten hatalmas sikerrel. Nem mondom, hogy kellemes sokszor szembe nézni magunkkal de működik.

A segítségről más az elképzelésed, mint nekem.
Amikor a gyermekem kirohant az út közepére, ahol jártak az autók, ráordítottam és visszarohant.
Mosolyoghattam is volna és küldhettem, volna sok puszit is. De abba belehalt volna.
Sajnálom, hogy támadásnak élted meg, ítéletnek és kritikának. De ez a te szemszöged.
Jó párunk ezt nem így látja.

Biztos, ez is egy hozzáállás, ég a ház, alszik benne egy ember nem ébresztem fel, végülis olyan szépen alszik, inkább betakarom hadd aludjon.
Hááát nézd, kinek a pap kinek a papné.
Engem feltétlenül ébresszetek fel, ha ilyenre kerülne sor ezúton is köszönöm.

Amit írtunk, tanácsoltunk azt a SAJÁT ÉLETÜNKBE HASZNÁLJUK!!!!!!!!!!!!!

"MEDITÁLJATOK AZON VAJON MILYEN, LEHET HA ELÜT EGY KAMION, ÉS MINDENT ELVESZÍTETEK. "

Sok ilyen és ehhez hasonló meditációkat végzünk......

Valóban tanító vagy nekem megtanítottad, nem lehet mindenkinek segíteni....

Sok sikert a továbbiakban.

Aditi képe
Válasz Beának...
2009. július 20. hétfő, 11:17 | Aditi   Előzmény

Kedves Beatrix!

"Aditi ami neked ítélet és kritika az nekünk gyakorló önismereteseknek, haladás és előbbre jutás lehetősége."

Igen, ez így van. Lehet, hogy tévedek. Már figyelem.

"A segítségről más az elképzelésed, mint nekem."

Igen. De ez szerintem nem baj. A feladataink is mások.

"Valóban tanító vagy nekem megtanítottad, nem lehet mindenkinek segíteni...."

Mindenki tanító. És valóban, nem mindenkinek lehet segíteni. Sajnos. És magán sem mindenkinek sikerül segíteni. Ilyen is van, sok-sok milliárd ember. Lehet, hogy még én is ezek közé tartozom.

De lehet, hogy már nem.

Már megértettem nagyjából, hogy mi az oka a nézet-különbségeinknek. És ebből nagyon sokat tanultam! És ezért hálás vagyok nektek! És bocsássatok meg, hogy nem tudtok ennél többet segíteni. Most.

Nagyon köszönök, minden hozzászólást!

Namaszte

Bevallom
2009. július 20. hétfő, 11:27 | Névtelen (útkereső)

Kedves Aditi!

Bevallom neked, nem tudom elolvasni hozzászólásaidat. Az elején még megpróbáltam, de nehezen tájékozódom a káoszban ezért már néha azt a topicot sem nyitottam meg, amelyikben hozzászóltál. Nekem csak az jött le abból amit egyáltalán felfogtam, hogy az egész egy kihívás Sanyi felé, ill. egy hatalmas kiálltás felénk, hogy rohanjunk segiteni.
Azt viszont megtettem, hogy kikalkuláltam, hogy mennyi időt tölthetsz azzal, hogy irsz és ezáltal eltereled a figyelmedet magadról. Ha nekem ennyi időm jutna gyakorlásra...........
Ezen a szájton kevés embert fogsz találni, aki sajnál, akitől energiát tudsz szivni, akármeddig is próbálod a klubtagokat különböző eszközökkel rábirni. Próbálj meg helyette gyakorolni!!! Dóri ajánlata tök jó, egyszerű és nem kerül semmibe. Meditálj amikor csak tudsz, küzdelem és segélyhivások helyett. Az irás nagyon jó eszköz, én is élek meg grafomán korszakokat, de többnyira magamnak irok, csak azért, hogy ezuton is tudatosodjon valami. Ha csak annyit fogsz gyakorolni, amennyit irásra forditasz lehet még meggyógyulsz tőle.
Te nagyon nehéz helyzetben vagy, mert még nem értetted meg, hogy mi nem tudunk segiteni. Mindig megköszönöd és irod, hogy mennyit segitenek neked a hozzászólok,. Szerintem ez nem igaz! Te csak olvasod őket és mondod (irod) tovább a magadét. Annak a jele, hogy megérkezett hozzád az üzenetünk az lenne, ha napokig nem hallanánk felőled és akkor is csak azt, hogy meditációban mire milyen választ kaptál.
Szeretettel

Hédi

Aditi képe
Kedves Hédi!
2009. július 20. hétfő, 12:27 | Aditi   Előzmény

Kedves Hédi!

Nekem eddig nem volt "grafomán" korszakom, és bocsánat, ha ezzel bárkit is leterheltem.

Senkitől sem várom el, hogy sajnáljon, mert már régen rájöttem, hogy semmit sem ér.

Az információk megosztása azonban valóban segít nekem.

Az is, hogy megmutattam kicsit a "másik" arcomat.

És a reakciók is, amik erre válaszul érkeztek.

Már írtam, hogy a meditáció valami miatt nem működik még mindig úgy nálam, ahogy nálad/nálatok.

Ezért máshol is keresem a válaszaimat, mert nem fojthatom addig sem magamba, amíg jobban megy majd, vagy találok más módszert.

Bocsánat, hogy hosszú vagyok. Ez van. Igyekszem tömörödni.

Egyszer majd írok egy könyvet. Egyébként verseket is szoktam. Azok rövidek....:)

És azt is "meditációban írom"...:)

Én sem olvasom el azt, amiről első ráérzésre az az érzésem nincs dolgom vele.

Nem azért mert megítélem, hogy "ez hülyeség, na már megint ez a..xy....(az is ítélet, mert mindenki változik, ezért én nem válogatok személyek alapján), ez ilyen az meg olyan...", egyszerűen csak tudomásul veszem, hogy ezzel most van dolgom, vagy nincs. Most.

Mindenki máshogy működik, és folyton változik.

Amíg konvencionálisan éltem az életem, és megfeleltem az aktuális társaságnak, akivel érintkeztem, mindenki jónak, szépnek, okosnak, erősnek, tehetségesnek meg mit tudom én még minek tartott. Mert annak akartam látszani.

Ezt abbahagytam. Olyan életperiódust élek, hogy már nem engedhetem meg magamnak, hogy az legyek, aki valójában nem vagyok.

Ezért megélem magam, amennyire tudom, persze azért igyekszek figyelni.

De a tanulságokat csak úgy tudom levonni, ha kibújok a csigaházamból, és ránézek arra a lényemre, akit eddig eldugtam oda.

Senkit nem akarok bántani, és szándékozok energiát szívni. és nem is ebben látom a megoldást.

De ezt fel kellett vállalnom.

Már kezdem megszokni, hogy csodabogár vagyok.

valószínűleg ez egy darabig még így lesz. Aztán vagy kinyiffanok, a Sanyi szavaival, vagy sikerül megoldásokat találnom, működő technikákat, és stabilizálódom, továbblépek.

Ez hamarosan kiderül, mert már nincs sok időm.

Ha nem érdekel amit írok, ne olvasd el. És ha úgy érzed nem tudsz segíteni, ne segíts.

Nem kell tenned semmit. Elég ha nem ítélsz.

Namaszte

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Falra hányt borsó.
2009. július 20. hétfő, 12:58 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Végülis mindegy, hogy mit írunk, a végére úgyis mindig ugyanazt hozza ki!

Erre mondják, hogy "Falra hányt borsó."

Na mindegy. Le is zárom ezt a topicot.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Ki tud így szeretni?
2009. szeptember 18. péntek, 10:30 | Huszti Sándor -...

Értem én amit mondasz: A szeretet minden különbséget és ítélkezést felold, helyre teszi a dolgokat. De ki tud így szeretni mindent, mindenkit és mindenkor?

Egy útjának végére ért lény, biztosan képes rá, de aki még úton van, annak bizony foglalkoznia kell a maga egós dolgaival, nézetkülönbségeivel, tévedéseivel és hibáival!
Ez a szavazás és a többi buta írásom is azt a célt szolgálja, hogy az olvasók szembesíthessék önmagukat, görbe tükörbe nézhessenek, ha elég őszinték önmagukhoz.

Persze minden véleményt, minden írást el lehet azzal intézni, hogy szeresd magad, szeresd a világot és akkor a dolgok a helyükre kerülnek, de azt Te sem tudod megtanítani, hogy hogyan szeressék önmagukat az emberek, amikor tele vannak félelmekkel, hamis vágyakkal, tévképzetekkel, megszokásokkal és hazugságokkal!

Én azt tanítom, hogy ezekkel a dolgainkkal igenis foglalkozni kell, vállalni kell a hibás önmagunkat és a feltárt dolgaink felé gyakorolni kell az elfogadást.

Ha kihagyjuk a dolgok boncolgatását, megértését, mérlegelést, döntést, választást és elengedést, akkor a feldolgozási folyamatnak elmarad az első lényeges szakasza, amikor is megismerhetnénk, hogy mit is akarunk elfogadni a második szakaszban.
Márpedig a megismerési rész nélkül, nem vagyunk képesek elfogadni, befogadni, eggyé válni! - szerintem.

A szeret az a természete, hogy csak afelé nyilvánul meg spontán, erőltetés és hazugság nélkül, amit korábban el tudtunk fogadni, magunknak érzünk, mert megértettük a lényegét a feltárás és megismerés által.

Ugyan képesek vagyunk a szívünkből kipréselni valamiféle szeretetet, de az nem a tiszta, belülről jövő szeretet, hanem az ego hazugsága, amely szertefoszlik az első komolyabb szembesüléskor!

Ezt tapasztalhatják azok, akik mindennapos meditációjukban szeretetet küldenek a szenvedőknek, haragosaiknak, rokonaiknak, vagy a Földnek, de egy konfliktusban hamar elpukkan a rózsaszín buborék, és mégiscsak a különbséget, elutasítást és haragot érzik a szívükben!

Én erről az álszeretetről szeretném lenevelni az embereket, mert ebben nincs haladás, csak önámítás! Az igazi szeretet eléréséhez szerintem szükség van a megismerés folyamatára is, hogy az elfogadás és szeretet megalapozott legyen, ne csak egy ezós duma.

 

Persze, Te biztosan képes vagy csak a szeretet által feldolgozni a problémáidat, a hibáidat és nem gondolkodsz, mérlegelsz, hasonlítgatsz, csak ráküldöd a rengeteg szeretetet és már a helyedre is kerültél! Képes vagy csak a szíveddel rendet tenni a fejedben, a kapcsolataidban, a megszokásaidban, az önértékelésedben és a világnézetedben.

Kérlek, tanítsd meg nekünk ezt a módszert, ne csak áradozz róla a hozzászólásaidban, hanem mutasd meg a konkrét alkalmazását!

Szervezz egy tréninget, tanítsd meg nekünk a szeretet erejét és akkor biz' Isten én is jelentkezek rá!
Ha egy hatékonyabb módszert tudsz tanítani, mint amit eddig alkalmaztam, akkor áttérek rá, hiszen én is jót akarok magamnak!

Aditi képe
A miértek a hogyanok és a szeretet
2009. szeptember 18. péntek, 10:31 | Aditi   Előzmény

Kösz, hogy engem láttál, és nem az egóm.

Már ezzel is szeretsz.

A szeretettel az a baj, amit te is írsz: van a tiszta szeretet, és vannak a téves szeretetek: "szeretlek, mert",...stb, ezeket arról lehet felismerni, hogy feltételt szabnak. Persze, amikor ezeket éljük meg, sokszor nem könnyű felismerni, mert azt tanultuk: ez a szeretet. Pedig sajnos nem az.

Azt hisszük szeretünk, amikor érzelmeket élünk meg, pedig nem az érzelem a szeretet. Ha van szeretet és mellette tiszta érzelmek születnek, az klassz élmény. De önmagában a szeretet is elég.

Ezt nagyon nehéz megérteni, és megélni még inkább. Engem az Élet avatott be.

Már sajnálom, hogy annyit szapultam a volt párom itt is, de ez is a fejlődés része volt.

Ma értettem meg, mi volt az egyik szerepe az életemben: éppen ez, hogy el tudjam választani a szerelem, a szexus, és a szeretet (leegyszerűsítve, mert több szint volt) rezgéseit/tudatszintjeit/megéléseit magamban, és képessé váljak a tiszta szeretet megélni. Mert csak abban lehet tanítani/helyünkre kerülni.

Ismert tény, hogy az agy sokadikra fogja fel a "nem" szó jelentését. Ha azt mondod: ez nem citrom, sokszor kell elmondanod, hogy az értelem valóban felfogja. Ha azt mondod: ez egy narancs, rögtön megvan, miről van szó.

A szeretet hasonlóképpen működik.

Mindenki tele van blokkokkal. És valójában ezért csak azzal tudunk átvinni információt, amit tiszta szeretettel, vagyis tudatosan kommunikálunk/élünk meg. Indulatok nélkül, a másik igényeire figyelve, éppen annyit adva, amennyi kell. Erről nehéz jól írni. De ha tudom, mi kell a gyerekemnek, és rá akarom erőltetni, mert türelmetlen vagyok, dühös, vagy félek, nem fog működni. Ha a belső békémmel megfigyelem, mi a következő lépés, és szeretettel, de akár megkötő érzéseim nélkül kommunikálom, AZONNAL HAT!

És mivel mindenkinek vannak blokkjai, éppen ezt kell gyakorolnunk: akkor tudjuk szeretni a másikat, ha képesek vagyunk mi NEM REAGÁLNI. Vagyis elválasztani a másik gondolatait, érzelmeit a miénktől, és ha megélünk gondolatot vagy érzelmet (pl. dühöt, haragot), akkor azt a saját számlánkra írjuk, kitisztítjuk, és ezektől mentesen, tiszta tudattal figyeljük meg kívülről a szitut, magunkat benne, a másikat benne. Ilyenkor jön a jó megoldás. Néha ez egyszerűen ennyi, az elengedés, de néha a konszenzus alapja. és néha az önzetlen segítség-nyújtás alapja. Ez mindig a helyzettől függ.

A tiszta szeretet nemcsak ennyi. De erről tényleg elég nehéz itt írni. Azt hiszem később dolgom lesz ez, azért is "dumálok" itt ennyit. Nekem ez az első lépés.

Még nem szervezek tanfolyamot, mert még nem vetült fel bennem, hogy elég érett lennék rá.

De már megélem ezeket a dolgokat, amikről írok, és tanulom a kommunikációt.

Én kaptam egy beavatást, amit nem így szoktak az emberek megkapni, ahogy én, és csak ez az oka, hogy nem beszélek róla. Egyébként meg szokták kérni a mesterek a beavatottakat, hogy ne beszéljenek a beavatásról, de nálam nem ez a helyzet. De ez nem is lényeges.

A módszer összetett, de az egyik lényeges eleme az, (és ez már a kiegyensúlyozott élet kulcsa is) hogy megtanulod felismerni és kezelni az egód. Ennek több lépcsője van.

A MIÉRT= "MI"-"ÉRT" SZÓBAN BENNE VAN, HOGY AZ ÉRTELEM KERESÉSÉRŐL VAN SZÓ. De ez csak az első lépcső.

Egyetértek veled, hogy ez nagyon fontos. És én is úgy vagyok vele, hogy van, amiben már továbbléptem, de vannak életterületek, amiben még fel-felmerül bennem újra a miértek keresése.

Több szellemi iskola is tanítja, hogy a másodi lépés a "HOGYAN". Fontos, hogy itt már technikákról van szó, ami teljesen egyedi összetételű kell h legyen. És itt már nem szabad kérdezni.

Azért, mert az elme eszköze az értelem, de egy bizonyos pontig képes csak az összefüggéseket látni. Ezért meg kell tanítani arra, hogy a tudatot szolgálja, ami viszont a MINDENTUDÁS tárháza. És emellett még az IDŐTLENSÉG, A HATÁRTALANSÁG, A MINDENHATÓSÁG (OMNIPOTENCIA) tárháza is. És a SZERETETÉ.

Az alsóbb dimenziók (nem rossz, csak alsó) szeretet-megélései kötnek. A szívtől felfelé azonban szabadság a szeretet a megélésekben. A hetedik csakránál kapcsolódunk a mindenhatóság energiájához (Univerzális tudat), amihez csak a szeretet, vagyis az elfogadás, az elme csendessége, a belső nyugalom, a nem kérdezés, a kétely-nélküliség, a gyermeki hozzáállás, a hála, az öröm juttat el. Az alsóbb csakrák megélései kellenek a földi dolgok vezérléséhez/megéléséhez (Az erő, az érzelmek, az akarat, a megértés, a gondolat... stb), de nem vezérelhetik az életünk, mert csak a Mindenségben elfoglalt helyünk tehet elégedetté és boldoggá/azt pedig nem az értelem fogja fel. Ha a szeretet tanulását felvállaljuk, és a gyakorlását elkezdjük (ez egy folyamat, ami hosszú), akkor a helyünkre tesz a Mindeség természetes működése.

Erről is tudnék írni, de az tényleg nagyon hosszú lenne.

Ha érdekel, majd inkább kérdezz, hogy tudjam, mire válaszoljak.

És most szerénynek kell lennem.

Én is a szeretetet tanulom. Mindenki, de én különösen.

Ugyanis olyan blokkokkal születtem, amik temérdek félelmet raktározott el a tudatomban, mélyen, még a születés előtt, és erre jött a többi. Ugyanakkor úgy találta ki a szellemem/vagy a természet (mindegy), hogy oldhatom. De ez egy nagyon hosszú folyamat. Ezért kértelek titeket, hogy ne ítéljetek a külsőből. Ezek a félelmek, állandó alapot képeznek a többinek, és amíg teljesen fel nem oldódnak (ezeket már nem nem lehet az értelemmel feldolgozni, volt aki megpróbálta, és beleőrült...), kísértenek a teremtéseimben.

De a szeretet, vagy más szóval az állandó meditáció, a szemlélés állapota fokozatosan oldja a tudatban lévő blokkokat, a megélés alázata közben.

Tényleg, van hogy az ember hazudik magának, amikor "szeret" és ez csak később derül ki. Sokáig tipródtam én is ezen, h miért jön ugyanaz elő, és hogy lehet végleg eltüntetni úgy, hogy ne önáltatás legyen, de ha meg folyton újra-kérdezek és a figyelmem rajta tartom a "problémán" akkor éppen attól nem szűnik meg..

A válaszom, amit ma ismretem fel a következő: A természet folyamatosan változik. Úgy, hogy, közben tágul. És ha mi megéljük a belső békét, a szeretetet, nem kérdezünk, fel tudjuk csak egy pillanatra is számolni a félelmünket, a kételyünket, és bízni tudunk abban a működésben amit meg ismerhetünk ( erről szólnak a beavatások), akkor a dolgok magától elindulnak (az egész életünk) a rend,a harmónia, a blokkok oldása felé, mert mi is együtt tágulunk a tágulással... És közben egyre szélesebb körű tapasztalatot szerzünk a valóságról, az emberi tudatban tárolt illúziók leleplezése által.

Lehet, hogy hülyén hangzik, de így van. És nekem csak ez az út van. És nemrég álltam rá.

Lehet, h nemsokára írni fogok róla.

Olyan ez mint a meditáció. Csak az egész életeddel kapcsolatban. Ott is elengeded a gondolatokat, és mire minden gondolatot, és képet és hangulatot, és érzelmet és töltést elengedsz és a fekete űr marad: na ott jelenik meg a szeretet. És az nem a lélek. A lélekben még vannak képek, gondolat-foszlányok. Igaz, egy magasabb dimenzióból, de vannak. A szeretet a szemlélésből áll elő. A semmiből. Amikor már nincs ott a földi, csak szemlélés szintjén. Még nehéz írni róla....

Mindenesetre kigyógytottam magam a legutóbbi ( a napokban) történni akaró begyullad a májam-ból. A dolog két részből állt: felismerés: hogy a tudatom tartalmai csinálják (kiszolgáltatottság érzésének megszűntetése), és szeretet (magam és a világ teljes elfogadása ÚGY AHOGY VAN)

Ez útóbbi a lényeg, és becsapós, mert aki így olvassa, az azt gondolja: dehát ez olyan egyszerű!!, én is elfogadom. Aztán egy frászt. Csak azt hiszi. ÉRTI. De nem éli át.

Nekem nincs már idő, hogy ilyenkor újra kielemezzem az okokat. Egyszerűen olyan mélyen vannak már a tudatban, hogy képtelenség. Nincs időm élni, ha folyton ezt teszem. A szeretet a rövidebb út. A tudatos, tiszta szeretet. De ehhez, néha át kell élni újra a poklokat. (pl. az elmúlt négy napom maga a haldoklás volt..., miközben minden erőmmel azon voltam, h talpon maradjak, és éber maradjak, és felfogjam, mi történik, és feldolgozzam, de ha a májad kihagy, akkor van, h minden erődet elveszted, remegsz, és még gondolkodni sem tudsz..., és közben ott a gyerek, a munka, és a szüleid, akik még egy zsákot tesznek rád, ha bevallod, h rosszul vagy, mert jönnek a tudatlan programjaikkal... :) De amikor visszajövök, mindig új felismerésekkel, tanulságokkal, és erővel, örömmel gyarapodva térek vissza. Most az ötödik napon sikerült... :) AMIKOR VÉGRE FELADTAM AZ AGYALÁST ÉS A KÜZDELMET. De ezt a saját feladatában az embernek a legnehezebb megélnie még ha kívülről nagyon klasszul látja, és érti is. Ezért fontos a kegyelem egymás iránt és az ítélet-mentesség. (Ami alatt szintén mást értek, mint gyakran ti, de erről majd máskor)

A szeretet átélése egy csoda. Megtisztít, felemel, tudatossá tesz. Lábad elé teszi a világot.

Leírhatatlan, meleg, erős energia a szeretet, ami szó szerint gyógyít, teljes elolvadás, gondolat-nélkülivé válás, felolvadás a hatalmas egységben. A világ és önmagam összeolvadása.

Sokszor még csak képekben tudok írni róla, ezért tűnök olyan "misztikusnak", de csak arról van szó, hogy én így érzékelem a világot, nem arról, hogy magamévá tettem valamiféle elrugaszkodott szemléletet.

Most a a Mózes életéről szóló film jutott eszembe, meg az égő csipkebokor. Fehér láng a szeretet, amelybe bele teheted a kezed és nem ég meg, mert abból vagy. Az élet teremtő alaprezgése. És mégis éget, mert égeti az egót. Mindent, ami nem az őhozzá való visszatérés megélésével történik. A gyűlöletet, a haragot, az irígységt, az ítéletet, a gőgöt, a közömbösséget, a dühöt, a...stb..

Az ENERGIA (így is nevezik) a mi élet-energiánk, amit ha szeretettel használunk tudatosan, nem fordul ellenünk, nem válik az előbb felsorolt energiákká, hanem megtisztul, vagy megmarad tisztának.

Bocs, hogy megint áradoztam. Ez azért van, mert ha megélem, ez van...

Konkrét: sok módszer létezik, de sajnos az a rossz hírem, hogy a saját egóját mindenki csak a saját módszereinek kombinációjával egyedül saját maga tudja megszelídíteni. Mert minden tudat egyedi. Csak a tiszta tudat nem. Nem arról van szó, hogy az ego rossz lenne, csak korlátozó.

A dühös ember nem rossz, és szeret "a maga módján". Lehet h éppen miértünk dühös. Mégis képtelen sok mindenre, ahhoz az emberhez képest, aki már felismeri és elengedi a dühét. Ez így van az összes többi tudatszinttel is. A testtel is. A társadalmi berögződéseinkkel is. Az emberi tudatban ősidők óta tárolt "sablonokkal" is. Azok olyan mélyen vannak a tudatunkban, hogy ezer élet sem lenne elég kielemezni. De ha sikerül megfékezni az egót (a kollektív tudattartalom töltéseit oldani) és megélni a szeretetet, feloldódnak ezek is...

Az egész emberiség tudatát meg lehet így tisztítani... Gondolj csak bele...

Bocs, ha még nem tudok megfelelni az elvárásaidnak. Itt tartok. Most. :)

Remélem, azért sikerült mondani valamit. És egyszer már felajánlottam, de nem reagáltál, h szívesen találkoznék veled. Szerintem ezekről jobban tudnánk infót cserélni beszélgetés közben, mint írásban.

Az első kérdésedre válaszolva: vannak, akik tudnak így szeretni. Itt vannak velünk a Földön és segítenek megtanulni így szeretni. Én is a "tanítványuk" vagyok. Vannak, akik testben teszik ezt (én ilyen vonalon tanulok), de vannak, akik csak jelen vannak más dimenziókban de ebben a térben, h segítség a kollektív fejlődést. Ezt már lehet h hitetlenkedve fogadod, nem győzködlek, majd ha lesz tapasztalatod, nem kell hinned.

És mi is tudunk így szeretni. A különbség csak annyi, hogy mi csak pillanatokra, percekre, órákra, esetleg napokra. De ez a fejlődés része.

És az a dolgunk, hogy ezt a szeretetet éljük meg minél többet, minél többször. Mert ez valóban, MINDENRE megoldás.

És az egészben a legszebb az, hogy mindvégig a helyünkön vagyunk. Mert a tér és az idő csak kivetülés. A teremtő szeretet-energia teremtett illúziója. Csak a tudatunkban történik a fejlődés. Ezért is fontos a miértek elengedése. Ez egy tudat-szint-lépést jelent.

Ezét mondom mindig: hogy nincs jó és rossz, és nincsenek különbségek a szeretetben. Csak a tudatosságunkban. A szeretetben egyenlőek vagyunk. Mint a Bibliai Isten előtt.

És nem értek egyet veled a megértett szeretet-dologgal kapcsolatban. Ezt is ma ismertem fel. A szeretet teljességgel irracionális. Semmi köze a megértéshez. Ha valamit meg kell értened ahhoz, hogy spontán megnyilvánuljon a szeretet... már le is írtam az ellentmondást...

Az ego az, aki be akarja biztosítani, hogy kontrollál mindent, ezért meg akar érteni mindent, és "csak" akkor szeret... de ez feltételes szeretet ugyanúgy.

Még egyszer: nem azt mondom, h nem kell a megértés, mint egy fázis. D ezen túl kell lépni a szertetért. És az élet szintjén is egyszer meg kell ezt lépni. Elengedni a miérteket.

Namaszte

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Nem értelek, mert számomra túl misztikusan fogalmazol
2009. szeptember 18. péntek, 10:32 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Az este grape rávilágított arra, hogy amikor nem értelek Téged és amit írsz, mert számomra túl misztikusan fogalmazol, akkor valójában Te is egy transz, "áradás" állapotában vagy, elönt a szeretet, elönt egy felemelkedett érzés.
Így olvasva, már felismerem ezeket az érzéseket, nekem is voltak hasonló áradásaim korábban. Azért reagáltam olyan heves ellenkezéssel ezek megfogalmazására, mert nem gondolom, hogy a weboldal olvasói ezekből képesek tanulni!

Elismerem ezen állapotok, áradások létjogosultságát a lelki fejlődésben, sőt igen fontosnak tartom, de ezt az oldalt alapvetően azoknak hoztam létre és tartom fenn, akik pillanatnyilag az értelmükkel keresnek és a megértésükkel találnak válaszokat a miértjeikre.
Az internet főleg az értelmi információ szállítására alkalmas, nem az érzelmi átélések közlésére, hacsak nem egy szép zene és videó vált ki belőlünk élményeket!

A Te áradásaid igazak (habár néha belekeveredik egy kicsit a fantáziád is, de ez nem túl nagy mértékű!), de azokat - szerintem - személyesen lehet hitelesen átadni, nem a billentyűzetet csépelve!
Egy szemkontaktus, egy érintés vagy egy ölelés, amikor ebben az állapotban vagy, átvisz minden olyat a másik emberbe, amit akkor Ő képes befogadni.

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy ne áradozzál itt, csak egyszerűen feleslegesnek tartom és néha károsnak is! Ugyanis, ha egy útkereső idetéved és a szeretet áradásodat olvassa, abból megkapja a választ az Ő hétköznapi, földhözragadt kérdéseire?
Nem. Sőt olyan messzire kattint, hogy soha nem olvassa el az itt fellelhető, logikus, érthető válaszokat!

Tehát csupán a weboldal tartalmának és használhatóságának a védelmében tartom feleslegesnek az áradást, a lelki fejlődés szempontjából nem!

Kérdezte grape, hogy miért zárnám ki ezt az stílust az oldalról, amikor belátom, hogy ez is az élet része?

Nos, ez egy szándékos döntés részemről, még jóval a megjelenésed előtt eldőlt, mert volt ám itt más is, aki áradozott előtted.
Szeretném egy keretben meghagyni és tartani a weboldal tartalmát, hogy aki idetéved, az tiszta, értelemmel felfogható válaszokkal, kommunikációval találkozzon!

Az értelem és megértés, mint tudjuk, fontos része a tanításomnak és bármennyire is szabad mindenféle témát erre a weboldalra hozni, azért ez mégis az én tanításaimnak a reklám felülete. Vagyis ezt a vonalat szeretném ha tükrözné, még ha témáiban olykor el is kalandozunk.

Gyakorlatilag azt szeretném, hogy ha itt valaki az angyalokról, a túró készítéséről vagy a fogamzásgátlásról kérdez, akkor ezekre mindig önismereti megközelítésben kapja a válaszokat.

Persze, ez sok mindenkitől függ, hiszen írhattok ide bármit, nem jellemző, hogy cenzúráznék (2 év alatt csak 5 bejegyzést kellett kitöröljek), de furcsa mód nem csak én reagálok hevesen az "elszállós dumákra", hanem mások is lecsapnak rá és addig csapkodják az illetőt, amíg tovarepül vagy felébred!

Igaz, hogy ezek az "önkéntes kapuőrök" főleg az én tanítványaim, de nem én biztattam őket és remélem, hogy nem azért hasonló a véleményük, mert nem gondolkodnak és utánoznak, hanem mert a dolgokat átgondolva, Ők is hasonló véleményre jutottak!

Remélem, megérted és elfogadod ezt a felállást, az érveimet, és a módszereink különbözősége ellenére is velünk maradsz, hiszen ritka színes foltja vagy a közösségünknek és talán eljön az idő, amikor tudunk tőled is tanulni valamit!

Aditi képe
A nyelvezetünk csak látszólag különbözik..
2009. szeptember 18. péntek, 14:04 | Aditi   Előzmény

.... de az egymás megértésének/elfogadásának folyamata a lényeg...amíg ez tart, az alatt tudatosodunk:

Hát, nagyon jólesett az elfogadásod, és bölcsesség nyilvánult meg abban, ahogy viszonyulsz hozzám. És ez is jólesett, ez is szeretet.

Tényleg, ahogy mondtad, meg kellett hogy előzze egy megértési fázis azt, hogy erre juss, ezt érdekesnek tartom. Biztos így is működik, és ha belegondolok, nálam is van ez így sokszor.

Tehát úgy látom, bár így is működhet, az a megélés, amiről írni szoktam, nem ez. És azt hiszem ezért találkoztunk mi itt az oldalon.

Ha belegondolsz abba, hogy minden EGY, a világ egy önmagát tökéletes rendszerben kitöltő összefüggés-mező, azért nincsenek véletlenek, mert azok az utak találkoznak össze, amiben ki kell cserélődnie az információknak. Mert kiegészítik egymást tudásban, tapasztalatban.

És amikor ez történik, azt onnan lehet felismerni, hogy mindig ott a legnagyobb a vonzás/érdeklődés/inspiráció, és/vagy indulatok!!! Pont, mint a szerelemben! :) Vagy egyáltalán a kapcsolatainkban.

Ahol vonzás van, ott az információk kiegyenlítődésre "vágynak", mint amikor kinyitod az ajtót egy frissen szellőztetett szoba és egy fűtött szoba között. És ahogy a hideg és meleg front találkozik a légtérben, úgy csapnak ilyenkor össze és sülnek ki a "blokkok". Semmi más nem történik, csak kiegyenlítődés. (Ez a Tarot "Kiegyenlítődés" Arkánuma) És ez a szexben is pont így működik, tudat alatt. :)

Az egész csak azért van, hogy a másik megtapasztalása által megtapasztaljuk magunk egy részét, amiben nem voltunk eddig tudatosak, és azzá váljunk. A Mindenség tánca ezért van. A találkozások, a beszélgetések, a szeretkezések, a háborúk, a szenvedés, a szenvedés-okozás... minden. Csak kisebb nagyobb emberi drámák, amikben a tudatosodás lehetősége rejlik, ami aztán kiemel ezekből minket. De ehhez tudnunk kell erről.

És nem csak azért megélni a dolgokat, mert élni kell, és elfogadni, h nem tudunk hatni az életünkre. Ez a sorsból való kiemelkedés kulcsa és nekem ezt kell tudni végrehajtani ahhoz, hogy meggyógyuljak. (Mert a betegség nálam a sorsba lett írva még születésem előtt.)

Igyekszem nem elszállni, bár ez elég nehéz nekem.... És igyekszem minél pontosabban és lehetőleg kissé megfoghatóbb alliterációkkal fogalmazni.

És pont ez a lényeg: én sokat tanulok tőletek azokban a dolgokban, még a megfogalmazásban is, amiben nagy a tapasztalatotok az önismeretben. Főleg a lelki és a fizikai dolgok rendezése terén. Az én világomban ez a rész gyenge. Ez nem azt jelenti h nincs önismeretem, csak máshonnan kezdtem. Ezt elég hosszú lenne elmagyarázni, ezért nem teszem, de nagyon örülök, hogy úgy tűnik ráéreztél, megértetted, és elfogadod. Ez segít nekem és azoknak is akiknek így talán érthetőbben tudok majd írni.

Én azt hiszem kicsit úgy élem meg a világot, ahogyan a művészek a művészetet. (hiszen az is vagyok...:)
Érzékelem a "felfoghatatlant" és le is tudom írni. Képekkel, áttranszformálni hangokká, színekké, szavakká. De ahogy a művészeknek általában, nekem is nehéz a "földön járni", és a földi dolgokkal gyakran összekeverem a többit. Ez nem illúzió-gyártás, bár olyan életszakaszom is volt (elkerülhetetlen, az ilyenek csak így tudják megtapasztalni a földet, hogy legalább egyszer túlságosan elszállnak...), hanem egy olyan dimenzióból való látása a dolgoknak, ami magasabb, mint az értelem szintje. Ez egy adottság. És egyszerre csodás, és egyszerre nagyon nehéz megtanulni élni vele, és megtanulni a földön is járni.

De mint minden adottságot , ki lehet aknázni, jóra lehet fordítani, meg lehet tanulni kezelni, és közben tanulom a földi részeimet is.

A meditációban, amit láttam a csecsemőkorból, kiderült, hogy miért hárítottam tudat alatt az egész földi létezést. Nem részletezem, de így volt. És leírhatatlan hatással volt rám a felismerés. És azóta figyelek, és tanulok. Persze, amikor megszólal az egóm, a félelmeim, előjönnek újra a túlzások, de végtelen hálát érzek azért, hogy ezt felismerhettem, mert érzem, hogy ezzel rendbe teszem lassan az egész életem, miközben a helyére kerül az adottságom is.

A művészet arra való, hogy a világot más dimenziókat is látva fogalmazza meg. (Valójában, azokból, fentről indul ki, de ugyanazokat a dolgokat írja le, mint ti is, az Élet jelenségeit, csak egy magasabb összefüggés szemszögéből nézve.) A metaforákban benne van a föld és az ég is, de egy kicsit több az égből. A logikus gondolatok erősebbek a törvényszerűségek földi oldalának láttatásában.

Hadd éljek egy metaforával... :) (csak nem bírom ki.. :) Az én tudatosságom a világról olyan most, mint egy szitakötő, akinek hatalmas, erős szárnyai vannak, de olyan csökevényesek a lábai, hogy minden le és felszállásnál elakad, orra-bukik, beüti magát. Nem repülhet jól, mert nem tud állni. És most találkoztam olyanokkal, aki tudják, hogyan kell erős lábakon állni, de még csak próbálgatják a szárnyaikat... :)

Ezért nem tudom pontosan, most mit tegyek, mert én (mint ahogy mindenki) "csak" olyan tudok lenni, amilyen vagyok. És valószínű nem tudok majd a te megfogalmazásoddal élve "mindig önismereti megközelítésben" adni válaszokat, mivel h pont ezt tanulom, viszont adok valami mást azzal, ahogy én válaszolom meg a kérdéseket... Ezért egyetértek grape-pel (aki kicsoda is? :), hogy az Életet mindennel együttvéve tisztelem, és azt mondom nincsenek véletlenek... a dolgokat úgy kell megtanulni elfogadni, ahogy vannak, ezzel növesztjük a tudatosságunkat. És hát, nagyon úgy tűnik bejöttem a képbe... :)

De tisztelem a helyed, a feladatod, és a szándékaid, (az egód nem, ne essék félreértés!:), ezért nem az a célom, hogy magamutogassak. Talán az a megoldás, ha megtanulunk alkalmazkodni, és vállaljuk a kiegyenlítődést... Ezt azért is érzem így, mert nem értek egyet azzal, hogy azok, akik még a miérteknél tartanak, nem értenék vagy érzenék át a stílusomból adódóakat... Sőt, az volt a tapasztalatom, sokakkal összerezegtünk, voltak akikkel leveleztünk is sokáig, amíg ki nem cseréltük az infókat. Segítettünk egymásnak.

Az is a tapasztalatom, hogy a kiegyenlítődésben vagy vesszük a lapot, kíváncsiak vagyunk és akkor összerezgünk, vagy, ha nagyon nem tudatos oldalon érintkezünk reagál az egónk ezerrel... Ez történt itt is. Volt, aki vette a lapot, volt, aki csak reagált. Te is olykor ezt, olykor azt élted meg. Persze én meg vissza... :) De épp az a dolgunk ilyenkor, amit te is teszel: megvizsgálni magunkban: miért is reagáltunk? Ez a helyzet ebből a szempontól ugyanígy kezelendő. Addig tart az egész, amíg ki nem egyenlítődnek az energiák, vagyis, amit én "tudok" át nem megy, és ide meg át nem jön hozzám minden, ami nálam nem-tudatos. Amikor ez megtörtént, vagyis úgy érezzük, már nem tudunk tanulni egymástól, megszűnik az inspráció. (És addigra nekem egy kicsit erősebbek lesznek a lábaim, nektek meg a szárnyaitok... :)

Pl. ha valaki ragaszkodik a vallásos álláspontjához, egy idő múlva már nem tud tanulni, ezért elmegy. A másik oldalon, ha nem reagálsz a ragaszkodására, előbb elmegy..., mert nem tud tükörbe nézni... .) Ahhoz viszont h ne reagálj tudás és bölcsesség kell. Ha szeretettel vagy felé, akkor meg tanítod, mint most te engem. :) Én nyitott vagyok... :) és nem vagyok semmilyen hívő... Remélem, ti is így viszonyultok. Attól adunk még pár maflást egymásnak, az tuti, mert hát erről is szól, de legalább van mit "kielemezni".

Egyébként tűnődtem, h biztos igazad van abban is h a "módszerem" sokkal hatékonyabb élőben (lehet h ezért is lenne jó talizni :), és itt nem csak a mosolyról, meg a simogatásról van szó :), hanem az energia tudatos áramoltatásáról a gesztikulációban, és mindenben... :). Mégis, úgy látom, gondolattá és szavakká is transzformálható. És szerintem sok változást előidézett már eddig is ezen az oldalon. És nagyon örülök, h a legutóbbi leveledből úgy tűnik, te is "vetted".

Hidd el, én megtapasztaltam, h csodákat tud művelni ez az energia. Illetve ne hidd el, tapasztald meg. Azóta egyébkét megértettem azt is, miért voltak olyan spontán megéléseim... de erről majd máskor.

Szóval, remélem, sikerült érthetően megfogalmaznom, hogy a "heves reakció" mindig az ego, és ugyanúgy tanulhatsz belőle, ha mögé nézel, miért reagáltál te, és/vagy "kapuőreid" olyan hevesen? Ugyanis ha valamiben tudatosak vagyunk, akkor nem reagálunk. És a reakció mindig rólunk szól, a mi megélésünkről, és nem arról, a másik mit tett, vagy mondott. A küzdősportokban is a rendíthetetlen nyugalomra, a figyelemre és érzelem-mentességre tanítanak, épp ezért.

A kérdés csak az, vállalod-e a kiegyenlítődést? :)

Én szívesen tanulok (tudatosodok) tovább! :)
De az biztos, hogy ha beengeded ezt az energetikát az oldaladra, az könnyen borítja a bilit... :) (Ego-tartalmak tudatosítása)

(De csak átmenetileg: majd leírom a működés lényegét, ha érdekel. A kiegyenlítődés vége mindig az egyensúly újra-teremtődése egy magasabb tudatossági fokon)

Szerintem egyébként nem tud rosszabb lenni nagyon, mint eddig. A te módszered nagyon jól működik, és előbb-utóbb mindenki magába néz. Én is. :)))

Szerintem ha bevállalod, szinesítheted és emelheted a tudatossági szinteteket, csakúgy, mint én az enyémet... :)

A tanítványaid pedig követni fognak, ez így természetes. Ezért is nem mindegy, merre tartasz. Felfelé, vagy az orrod elé nézel továbbra, is, mert azt a szintet már ismered... :)

És nem én vagyok itt a valaki, (még mielőtt letámadtok, h gőgös vagyok), hanem az Élet, amelyik azt mondta: TESSÉK, ITT VAGYTOK EGYMÁSNAK, KÉT ÚT, KÉT TUDATOSSÁG, ELÉG JÓ SZINTŰEK. NA, MIT KEZDTEK EZZEL? MEGLÁTJÁTOK A LEHETŐSÉGET, GYAKOROLJÁTOK AZ ELFOGADÁST, A TANULÁST, A TUDATOSODÁST, VAGY RAGASZKODTOK A MAGATOK IGAZÁHOZ.

Amikor összeadódik a kettő, és megleljük az egységet, akkor találjuk meg a közös igazságunkat: és az a szeretet.

Egyébként vannak tanítványok, akik még másolnak, és ez is természetes. Így tanulunk. Aztán elindulunk magunktól tapasztalni. A szellemi mesterek ilyenkor mondják, hogy a magad mesterévé válsz, és ezért is mondják, hogy "mindig vizsgáld meg amit mondok..". hogy mindig legyen lehetősége a tanítványoknak elindulni, megérezni hol válik el az útjuk a mesterétől... de addig másolunk.

Hálás vagyok neked az elfogadásodért, tudom, h velem (az egómmal) sokszor nem könnyű... és remélem, sikerül a közös nevezőt megtalálni...

Én ezt tudom felajánlani...

Bocs, h megint oltári hosszú voltam... a továbbiakban igyekszem "összeszedni magam"... :)

Szép délutánt... megyek az új "munkahelyemre..." játszani, és közben sok-sok pénzt keresni...:)))

(Hogy is kell kékkel kiemelni? Az úgy teccik..)

Namaszte

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Nagyjából egyetértek.
2009. szeptember 18. péntek, 15:08 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Nagyjából egyetértek.

Tanítványok

Nem hinném, hogy sok dologban másolnának, utánoznának a tanítványok, hiszen jórészt technikákat, módszereket tanítottam nekik, és nem azt mondtam meg, hogy mi micsoda!

Ha valamiben mégis hasonló véleményen vannak, mint én, akkor az azért van, mert tanítottam nekik egyfajta következetes gondolkodást, a manipulációk - szerepek - emberi játszmák felismerését, valamint ott van még a rengeteg saját tapasztalatuk!

Sokuk nélkülem is, előttem is elégéles látással bírt, jó emberismerettel, tőlem talán csak a problémáik megoldásához tanultak eszközöket, így teljesen szuverén személyiségek.
Viszont ha többen is ugyanarra a véleményre jutnak velünk szemben, akkor valami igazság lehet abban, mint ahogy rám is igaz, hogy gunyoros és gőgös vagyok

Nem győztél meg

arról, hogy szükséges az oldalra az áradós stílusod, de talán indíthatunk neki egy szavazást, hogy segíti-e az olvasókat, amikor Téged olvasnak?!

De azért ne hagyd abba az írást, ez csak az én véleményem és nem akarlak korlátozni!

"Hogy is kell kékkel kiemelni?"

Nem mutatom meg, mert akkor rákaptok és mindent kiemeltek, ha kell - ha nem, aztán elcsúnyul az oldal! ; )

Hosszú

Vajon hogyan tudtad volna az előző bejegyzésedet egy szóval megfogalmazni? : )

Aditi képe
Állati jó, h már itt tartunk...
2009. szeptember 18. péntek, 19:41 | Aditi   Előzmény

Nem úgy értettem h a másolás rossz. Sőt, eddig még az összes szellemi vezetőnél ezt láttam. Így tanulunk. Mindenki és mindig.

És az is természetes, h sokan példaképnek tekintenek. A magasabb tudatosság vonzó, mint a mágnes, és az képes leszakadni róla, akinek már helyén az önértékelése, és kiegészítette a világképét annyira, h nincs szüksége a továbbiakban másolni.

Láttam itt olyanokat, akik még másolnak, meg olyanokat is, akik már csak "egyeztetnek", de lényegében a saját útjukat járják. Ez is nagyon jó ebben az oldalban.

Az írásaimmal kapcsban nem akartalak meggyőzni. Így látom, és kész. És ilyen vagyok. Most. Ezen nem tud változtatni egy szavazás...:) Ha nem bánod, h írok, akkor meg minek?

Majd figyelek egy kicsit jobban... hátha bejön...

Az előző bejegyzésem egy szóval:

Köszönöm!

Namaszte

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
A kérdések nélküli szeretet módszere
2009. szeptember 18. péntek, 10:56 | Huszti Sándor -...   Előzmény

A másik dolog, amire reagálnék, a kérdések nélküli szeretet módszere amit többször is említettél, hogy Neked már csak ez maradt, mert nincs időd a boncolgatásra.

Nos, ezt a módszert én valóban nem alkalmazom, évekkel ezelőtt próbálkoztam vele egyszer, de nem jött össze, ezért maradtam a boncolgatós, majd elfogadás verziónál.
Érdemes lenne azonban kipróbálni, hogy akik a boncolgatást tanulták, alkalmazzák, milyen eredményeket érnének el a Te technikáddal?

Lehet, hogy van, akinek az jobban passzol az énjéhez és a problémáihoz, mint az én feltárós-megértős módszerem.

Felhívnám még a figyelmedet arra, hogy véleményem szerint az elfogadás és a szeretet, mint két fogalom és lelki élmény (olykor pedig gyakorlat is), összefolyik benned.
Sokszor azoknál a lelki tetteknél, amelyeknél elfogadás történik, Te szeretetet emlegetsz és talán ez is az egyik ok, hogy nem értjük egymást!

Az én értelmezésem szerint:

  • Elfogadás az, amikor valami beárad a mélyebb régióinkba, például a szívünkbe.
  • Szeretet pedig az, amikor a szívünkből kiárad a szeretet minősége (sokan ezt érzésnek azonosítják).
  • Illetve van egy még tisztább szeretet állapot is, amikor nincs kiáradás, mert feloldódott a kint és bent közötti különbség, ezért a végtelen szeretet tiszta minősége az egyetlen létező. Talán ezt hívod tiszta tudatnak.

Gondolom, Te ezt a két utóbbit szoktad az áradásaid során megélni, viszont amikor valami problémádat próbálod feldolgozni, akkor az elfogadással élsz felé.

Ha az elfogadással magadba engeded a problémát és az egyesülés folytán eltűnik a különbség és így az addigi elutasítás is, akkor ez után képes megjelenni a szeretet akár kiáradás formájában, akár a magasabb szintű tudatállapotban.

Véleményem szerint azonban az elfogadást és szeretetet nem érdemes összekeverni a megfogalmazásokban, mert aki olvassa, azt azt hiheti, hogy a szeretet kiárasztásával elérhető az egyesülés és a probléma megoldása is!

Egyetértesz ezzel a pontosítással, vagy esetleg más a tapasztalatod?

Aditi képe
Cseppkőbarlang
2009. szeptember 18. péntek, 18:59 | Aditi   Előzmény

Fú nagyon jó, amiket írsz, és nagyon sokat segítettél tudatosítani, mit is csinálok! Köszönöm!

Asszem valahogy így van.. de megvizsgálom...

És a megfogalmazásaim valóban nem mindig pontosak még, még dolgoznom kell rajta..

Sokszor nehéz ezeket a minőségeket elválasztani, sőt, azt hiszem arról van szó, h olykor szimultán, vagy egyszerre kel alkalmazni őket egy szituban. Lehet, hogy ez az oka a keverésnek, de lehet h más is.

Majd "utánanézek"...

Várj, eszembe jutott erről valami.. Egy kicsit ezósnak fog tűnni, de szerintem le tudjuk fordítani.... (tudod, "csak" nyelvek...)

Nemrég, amikor egy "látó" barátnőmmel beszélgettem, meséltem neki az élethelyzeteimről, és arról, hogyan élem meg őket. (Mit is szeretnék, hol vagyok benne én, ...stb) Nagyon szeretetteljes, csendes beszélgetés volt, sok hallgatással, nyugodt légkörrel. Éreztem, ahogy beszélek, az energiákat. Nagyon érdekes érzés volt. Mintha többféle energia vett volna körül váltakozva.

Egyszer csak azt mondta a barátnőm, hogy ne haragudjak, h megszakít, de ő még ilyet nem látott, h az aurám színe annak megfelelően váltakozott, hogy melyik életterületet milyen szinten (tudatszinten) szeretnék megoldani. Amikor a terveimről, vágyaimról beszéltem, tiszta fehér volt (teljessség, tiszta tudat), amikor a volt páromról, rózsaszín (szeretet), amikor magamról, zöld (önbizalom, öntudat), és ez utóbbi gyenge volt. (És ez igaz is volt, ezen sokat kell dolgoznom minden feladatomban.)

De miközben én éreztem ezeket az energiákat, és éreztem, h váltakoznak, tehát a tudatomban szétválasztódnak már, mégsem voltam erre tudatos. Erre mondják a mi iskolánkban, h a "szellemed" csinálja a dolgát, de te nem mindig (az elme) tudja követni, értelmezni. De van, amit idővel le tudunk fordítani.

Szóval igen, én valahol egy dolognak élem meg azt hiszem az elfogadást, a szeretetet, és a tudatosságot is, (pedig más rezgések)... Lehet, hogy ezt ennyire tudatosan szét kell választani? vagy csak jól csinálja a szellemem, akkor, amikor szitu van, de én még nem tudatosítottam... ?

És azon még sosem tűnődtem, h a szeretet kiáradása nem elég..., merthogy a szeretet a tiszta tudat alaprezgése, és abban ezért minden benne van...

De érzem, itt van valami...majd rájövök...

Van egy jó "metaforám" :): a Cseppkőbarlang. (Saját :) Szóval, a cseppkőbarlangban MINDEN cseppkőből van. Az borítja véges végig, ráadásul nem lehet tudni, hol kezdődött és hol a vége... :) ez olyan, mint a szellemvilág egysége, a Mindenség alaprezgése, a teremtő tudat rezgésszintje, amit Jézus is többek között szeretetnek hívott. Mert ezzel töltötte fel a halas kosarat, és a kannákat soha ki nem fogyó étellel és itallal, és ezzel gyógyított. A szeretet energia tudatos árasztásával. Mert ennek soha nincs VÉGE. Örök és múlhatatlan és soha nem fogy ki, mert teremtő. Ez egy más minőség, mint a teremtett (földi, fizikai, lelki) rezgések, és más szabályszerűségek szerint működik. Ezért nem képes felfogni és megérteni az elme.

De a cseppkövek a sűrűbb rezgésekbe is alakot öltenek, ezt szimbolizálják a csúcsok és formák a barlangban. És amikor két csúcs egymásra néz, úgy tűnik, mintha különállóak lennének, és mások. Pedig csak a teremtő energia teremtett, korlátozottabb, sűrűbb, épp ezért tapasztalható változatai.
És amikor két ember nézi egymást, az olyan, mintha a két cseppkő-csúcs nézné egymást, és különállónak gondolnák magukat, pedig ugyanabból az anyagból vannak.

Nem tökéletes metafora, de a lényeg benne van. A tudatosság csúcsa (a földié) az "istentudat" az, amikor a "cseppkőből vagyunk mind" tudatára ébredünk, végtelenségének és egységüknek tudatára. Közös tudatunk megtapasztalása. A nem-különállóság megtapasztalása.

És ezt az ember nem csak felfoghatja, hanem meg is élheti, sőt ez az, amit csak MEGTAPASZTALNI LEHET, amit az elme nem képes felfogni, egyszerűen mert másik dimenzió törvényszerűségei szerint működik, úgy, ahogy más törvények érvényesek a földi fizikára, mint a univerzum tágabb terében. (Newtontól-Einsteinig) Úgy tűnik, mintha a földi szabályok eltörlődnének, pedig csak arról van szó, h egyszerűen NAGYOBB KERETEK TÖRVÉNYSZERŰSÉGEI ÍRJÁK FELÜL.

Ilyen értelemben végső soron CSAK A SZERETET VAN. És abban/az által minden más.

Lehet h ezért nem választom el tudatosan a folyamatokat. De lehet, h érdemes. Majd megfigyelem.

Köszönöm!

Namaszte

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Kérted Aditi, hogy szóljunk.
2009. szeptember 18. péntek, 11:39 | Huszti Sándor -...

Kérted Aditi, hogy szóljunk, ha látjuk, hogy mi nincs rendjén.

Az írásaidban rendszeresen megjelenik önmagad dícsérete, az eredményeid magasztalása ahhoz képest, hogy Te milyen rossz helyzetben vagy.
Talán egy kis önértékelés, önelfogadás, öndícséret és vállveregetés segítene ennek a felszámolásában. De semmiképpen nem ajánlom, hogy visszafogd magad, mert akkor beléd szorul, ahogy belém is!

Ugyanis én is szoktam dícsérni magam, talán burkoltabb formában, úgy hogy ne legyen annyira feltűnő, de attól az még ott van és ki kell oldani magamból a kishitűséget, vagy elfogadni azt, hogy valóban kicsi vagyok!

Aditi képe
Kicsi?
2009. szeptember 18. péntek, 19:27 | Aditi   Előzmény

Igen, ez így van, az előző levélben írtam is h az önbizalom még erős változtatásra szorul...

Az igazság az hogy ez is egy szint már tőlem, mert egész életemben mindent elfojtottam. (arra tanítottak, meg már eleve blokkolt is voltam. )

Úgyhogy öndicséret büdös, de inkább, mint nyelni...

Közben azért igyekszem szeretni is magam, és csendben megélni a békét, az önelfogadást, de gondolom, ez még jó ideig eltart majd... :)

Szerintem azt nem jó elfogadni h kicsi vagy...

Max én úgy szoktam, h néha beugrik a földi létezés jelentéktelensége, és a létezés csodájára való rácsodálkozás... ilyenkor sok minden oldódik, nem csak a kisebbségi érzésem... :)

Köszi!

Namaszte

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Kicsinységünk elfogadása!
2009. szeptember 28. hétfő, 16:27 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Szerintem meg jó elfogadni azt, hogy kicsi vagy!

Ugyanis amíg ez nincs elfogadva, addig egy csomó öntudatlan cselekedet (és így energia) megy el az ellenkezőjének bizonygatására.
Mihelyst belátod és elfogadod, hogy kicsi vagy, érezni fogod, mennyire megnyugszik az egód, mert leáll a hadakozás, a küzdelem.

Persze ez is egy többlépcsős gyakorlat, egyszerre nem tudjuk feldolgozni az egészet, így vissza-vissza kell térnünk kicsinységünk elfogadásához!
Kedvet is kaptam hozzá, gyakorlok ma egyet!

Aditi képe
Egy "másik" ? módszer..
2009. szeptember 29. kedd, 22:07 | Aditi   Előzmény

Ezt először ne értettem. Olyan duálisnak hat...

Elfogadni, azt hogy kicsi vagyok, hogy az egóm ne akarja az ellenkezőjét bizonygatni (oldani a feszültséget...)

Olyan bonyolult..

De értem most már. biztos működik
Én úgy csinálom: VAGYOK AKI VAGYOK

Olyan, amilyen. éppen.

ÉS VÁLTOZOM.

Nem kell megfelelni senkinek és semminek azzal, amilyen vagyok.

A tudatosságom, a figyelmem elég, hogy dolgozzak magamon.

Felelős vagyok a fejlődésemért, és ennyi elég.

Ez azért jó nálam, mert nem csinál az egóm bűntudati kérdést a dologból. Mégis átélhető, hogy "kicsi" vagyok. Vagy éppen bármi, "amilyen" vagyok.

Ez egyfajta elfogadás.

Nyugalommal tölt el, békével, nem érzem magam sem rossznak, sem jónak (kiemelkedőnek, másnak...stb) általa.

És nem kell küzdeni, meg gondolkodni sem hozzá.
Csak lenni.

Namaszte

Íme a tükrözés!
2009. szeptember 18. péntek, 11:46 | csaesz

"Ha látjátok a lelki sérüléseim (reakcióim), megköszönöm, ha visszatükrözitek."

Hát legyen:

.".. nem tudnak az emberek szeretettel fordulni felém. "

Ez vajon mit tükrözhet? Kérlek, csak magadnak válaszold meg. Engem különösebben nem érdekel mire jutsz a témában, bármi is lesz a válaszod, elfogadom.

Lejártam
2009. szeptember 18. péntek, 11:48 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Kösz Eszter a bejegyzésed! Mert igy legalább nem kellett nekem egy frappáns véget keresnem ebből a kimeritő válaszból. Te megtetted! Köszönöm!

Nézd Aditi én ezennel bevallom, hogy akkora az egom, hogy olyan mélységekbe húz, ahonnan nem látom az ezoterikus erdőtől, hogy miért is válaszolgatok itt valakinek, aki képes bármilyen bejegyzésre, bárkinek sértődötten válaszolni és utána még lehordani. Ha te nem veszed észre, hogy magadnak is kellene magadban dolgozni és nem csak a mi tükrünket használni, akkor ehhez én a magam kis szerény képességeivel csak annyit tudok mondani, hogy gyógyulj ezerrel, örülök neki, hogy hizol és jobban vagy, de az én tükrömet ezentúl inkább másra használom.

Kivánok neked továbbra is minden jót!
Hédi

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Térjünk inkább át, valami gyakorlatiasabb kritikai stílusra!
2009. szeptember 18. péntek, 11:50 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Neked meg nincs hosszú í-d!   
: DD

Térjünk inkább át, valami gyakorlatiasabb kritikai stílusra!
Nekem tetszett, amikor Buddhanita felvetette, hogy gyakoroljunk és írjuk meg a tapasztalatainkat!

Mit szóltok hozzá?

Versenyezzünk például abban, hogy ki csinál meg hamarabb 10 önelfogadás gyakorlatot!

1,2,3 ... Start!

Most nincs kedvem...
2009. szeptember 18. péntek, 12:02 | csaesz   Előzmény

sem versenyezni veletek, (azt amúgy is utálok, majd egyszer dolgozom rajta), sem együltő helyemben 10 önelfogadás gyakorlatot csinálni.
Ezeket felvállalva - a megfelelés kényszerének nem engedelmeskedve - máris gyakoroltam egy kicsit az önelfogadást! :) Nekem mára ennyi elég is volt, inkább megyek üdülni! : ))

Feliratkozás Hírlevélre