Miért
Kérlek segítsetek, mert nem látom a fától az erdőt!
Már harmadszor kapom meg az élettől ugyan azt a leckét és még mindig nem tudom mi lenne a feladatom, mit kéne meglátnom, megtanulnom belőle.
Két éven belül ez a harmadik kapcsolatom, ahol a partnerem anyagilag, szellemileg(ötlet, hogy hová menjünk, mit csináljunk), figyelemmel (meghallgatom a másikat, odafigyelek rá) nincs benne a kapcsolatban. Milliószor tettem fel magamnak a kérdést, hogy vajon én sem, de teljesen őszintén, látva a saját "hibáimat" is nincs így.
Nekem van autóm a partnereimnek nem volt, ezért az enyémmel megyünk, amit én tankolok és ez teljesen természetes. Nekem van lakásom, ahol állandóan vagyunk, eszünk, amit én főzök, az általam vásárolt anyagokból, használjuk a vizet stb. és eszébe sem jutott egyiknek sem, hogy hozzon valamit, bármit. Én odafigyelek, hogy együtt legyek a társammal, ha bajban van, vagy ha szomorú, meghallgatom, vigasztalom, amit én mondok az egyiket sem érdekelte. Na nem is folytatom, mert panaszkodásnak tűnik és a másik hibáztatásának, de tudom, hogy ez nincs így! Ez én vagyok.
Mi lehet a feladat, mit nem látok? Ma reggel olyan gondolataim jöttek, hogy nem becsülöm magam, nem értékelem magam, vagy csak a szeretetet akarom "megvásárolni"? Ha irigységgel és önzéssel találkozom, akkor mi az amit sajnálok magamtól, amit nem adok meg magamnak?
Aztán tovább menve, mindig nehezemre esett elfogadni bármit is, legyen az csak segítség, vagy bármi anyagi dolog. Miért? Elfogadás? A kontroll kiengedése, elengedés? Női energiák, pedig annyira vágyom rá, hogy egyszer nő lehessek, hogy ne nekem kelljen mindent kézben tartani, mindenről gondoskodni. Tudom, hogy a válasz itt van előttem, de nem látom, és ha ezek igazak is hogyan kezdjek hozzá, hogy változzanak. Hogyan tudnám megérteni és elfogadni, hogy értékes vagyok, hogy megérdemlem azt amit az élet adhat?
Kicsit zavarosra sikeredet, de tudom, hogy megértitek. Kérlek segítsetek, kívülről mindig könnyebb.
Köszönöm!
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Tipikusan a nő=igásló nőkép derül ki a megéléseidből.
A Máriakép köré szőtt keresztény és bibliai maszlag. Mert ugye egy nő szeret, gondoskodik, befogad, és a szeretet az nem kér, nem hivalkodik, nem izé....., vagyis dógozzá megszakadásig, türjél, hülye liba és azt hiszed, hogy magad vagy a női eszmény.
A női energiáknak két odala van és csak a Földanya gondoskodó energiáját szokták belevenni a női energiák közé. Csakhogy a női energiáknak ott a másik oldala, Pistis Sophia a szabadság és bölcsesség energiája. Nos, abba elég sok minden belefér. Szó szerint minden, és az oskolában valaha együtt volt szabadság és bölcsesség, a 3D elválasztottságában azonban előbb jön a szabadság, sok bűntudatot okozó balfékséggel és csak utána a bölcsesség. Pistis Sohpia vonaláról eléggé igyekezett megfeledkezni a világ, hiszen a szabadság kihozza mindazt belőlünk, ami csak bennünk van. Az összes visszaéléssel együtt, ezért a női energia sötét, megtagadott oldalává vált. A nőket és a földi világot ettől az energiától évezredeken át megfosztották.
Most vagyunk azon a ponton, hogy a női energiák teljességét is vissza kell hozni.
Mert belül a férfi és a női energiák ezzel együtt képesek egyensúlyba kerülni.
Igen, az önbecsüléssel van gond. Mindaz, amit az anyagi világban megteremtesz arra használod, hogy kizsigereld magad. A nők azt hiszik, hogy most az egész világ a vállukon van, nekik kell az anyagi biztonságot is megtermelni és a családról is gondoskodni. Sokan csinálják, inkább az, mint a kitartottság kiszolgáltatottsága, jogfosztottság. Ha a pénz a spirituális energiák egyik formája, akkor a pénztelen női társadalom spirituálisan is kifosztott, márpedig erről volt szó évezredeken át. A nők évezredeken át árukcikkek voltak, minden lány kiházasítása eladás volt. Eladó lány, eladó sorba kerül a lány - a magyar nyelv plasztikus, mindent elárul. Még ma is dívik a kereskedés, nem a fél világon, hanem jóval nagyobb részén.
Az anyagi biztonság megteremtésének képessége, hogy a léthez nem kell önmagát eladnia, elég a munkáját eladni, újkori női tapasztalat. Minden nőben, aki ilymódon kizsigereli magát ott a végletekig kiszolgáltatott nő, aki nem hajlandó többé másokra utalt lenni. Persze a jogfosztottság nyomorából sorra ott vannak az élmények, amikor igenis megadta magának egyszer-egyszer, ami neki jár, emiatt bűntudat alakult ki és már nem is érdemli meg a jót. A szokásos forgatókönyv.
Szóval, igen, önbecsülés, elfogadás, önmagad és önmagad összes aspektusának elfogadása. Minden külsődleges esemény a belső kivetülése. Szerintem jó úton haladsz a kérdéseiddel, válaszolj rájuk. Mit tagadsz meg magadtól? Valószínűleg a valódi természeted.
Azért nem vagy végre "nő", mert a benned élő nő, a valódi női természeted és az, amire most azt mondod, hogy ilyen "nő" akarsz lenni, nincs fedésben. Nem az a feladat, hogy belekényszerítsd magad a megélhetés miatt valamilyen klisébe, hiszen az anyagi világban jól boldogulsz, hanem, hogy felfedezd valójában ki vagy.
:)
Kedves Karmatörlő, köszönöm a válaszod és kérlek segíts tovább!
Hogyan találjam meg azt a nőt aki én igazából vagyok? Tudom, hogy vannak bennem "ideál képek" nőről, férfiról, barátságról, anyáról. Igyekszem mindent félre tenni, de nem találom magam. Mit tegyek, vagy mit ne, hogyan lehetnék önmagam? Honnan tudhatom, hogy amit teszek az csak egy tanult szerep, vagy egy ideálnak való megfelelés, vagy tényleg "én" vagyok?
Általában: A hétköznapi önbecsülés felépítése. Figyelsz magadra, figyelsz a saját jelzéseidre, mikor érzed magad jól, mikor érzed, hogy ez neked nem jó, mikor érzed, hogy valami furcsa, valami idegen, az anyukád, a nagyanyád, apukád, nagyapáőd vagy valamelyik sablon szól ki belőled. Ha észreveszed, hogy egy nyomasztó rutin közepében vagy, akkor megállsz egy pillanatra és tudatosítod, hogy ez eredmény pont az lesz mint eddig, ha ugyanúgy csinálod mint eddig. Kitalálsz vagy kitaláltok valami más forgatókönyvet, ha az sem jön be, jöhet az újabb, egészen addig, amíg valóban kedvedre való nem lesz az ügy.
Magad felé a jóérzéseid gájdolnak el. A nagy érzelmi hullámzások az önámítások mellett alakulnak ki, ahogy a tenger is ott vet nagy hullámot, ahol nem túl nagy mélységben sziklának ütközik. Nem az a kérdés, hogy ki vagy, hanem hogyan érzed jól magad és akkor fogod maradéktalanul jól érezni magad, ha önmagadhoz hűen élsz, ha nem csinálsz olyasmit, amit nem akarsz, ha nem teszel olyasmit, ami számodra terhes, ha nem csinálsz sem áldozatot, sem mártírt, sem akármit magadból. Nem vagy egyik cimke sem. Biztosan nem vagy a nagy magyar anya, nem elég, ha jól érzed magad a gyerekkel? Ha meg szarul akkor tudsz változtatni a helyzeten, nem? Ha meg pont nem vagy a topon akkor kibekkeled, mert tudod, hogy ez is elmúlik. Ha kínosan mosolyogsz, nem ámítod megad, hogy örülsz.
Csupa fontos apróság, jelzés magad felé, hogy számítasz magadnak, odafigyelsz magadra. Odafigyelés, észreveszed mi jó és mi nem, elfogadás, tudomásul veszed mi jó és mi nem, önbecsülés, a saját jóérzéseid mentén cselekszel, nem teszel meg senki kedvéért olyasmit, ami neked nem jó.
Az alapvető világosságra a vonzás törvénye is megtanít. Vagyis, amit akarunk az van, ami van, azt akartuk. Ha azt gondoljuk, hogy de én nem ezt akartam, akkor az első szabály lép életbe, minden pontosan úgy történik, ahogy mi akarjuk. Mi a fenének akarom én ezt? Mire volt jó ez nekem?
Ki a fene akarna magának ilyet? Mi kellene ahhoz, hogy jól érezzem magam? Ezekre a kérdésekre minden olyan helyzetben válaszolni kell, amit úgy élsz meg, hogy valójában nem ezt akartad. Mert, de igen, csak a mögöttes ügyekkel nem vagy tisztában.
Konkrét helyzetben: Ki kéne nyomozni "a párkapcsolat kisemmiz" típusú helyzet volt-e már a családban. A felmenők és oldalágiak egyaránt lehetnek. Volt-e a családban olyan férj, akit a feleség kisemmizett, volt-e olyan asszony, akinek a vagyonát a férj elkótyavetyélte? Ha igen, akkor családállításos technikával ezt helyre kellene tenni.
Szia!
Nem látok bele, de szerintem a benned élő nő akkor tud igazán kibontakozni, ha nem hagyod magad elnyomni. Nekem is volt ilyen volt párommal, nem anyagi, hanem szellemi téren próbált teljesen elnyomni. Ez ki is ölte belőlem az érzéseket aztán, és ott is hagytam. Utána kaptam még elnyomókat, de nem hagytam magam, vitatkoztam, a kapcsolat végének árán is. Szóval a sarkunkra kell állni, ha kiszolgáltatva érezzük magunkat. Nem hiszem amúgy, hogy hiányoznának a női energiák, inkább csak hagyod magad. Mostani párommal is voltak viták, de megtanultam a diplomatikus módszereket egyrészt, másrészt ő is kereste a megoldást, tehát rajta is múlt (az ilyen két emberen múlik) és meg tudtuk beszélni a dolgokat (utána következőnél hiába tudtam ezeket a módszereket, nagyon önfejű volt, és vége is lett a kapcsolatnak, nem ő volt az igazi, próbáltam rajta túl lenni és keresni a velem összeillőt).
Én mindig akkor érzem magamban a női energiát, mikor szerelmes vagyok, vagy amikor nem volt párom, akkor elképzeltem, milyen lenne, ha lenne, és ezáltal éreztem, hogy tudok mennyire tudok szerelemmel is szeretni, tehát a nő bennem él (nem kell hozzá feltétel). De azt később megtanultam hozzá érezni, hogy ez ehhez tartozó férfi energiája milyen, aki biztos nem olyan, aki igazságtalanul viselkedik, hanem pl benne is megvan a gondoskodás, csak férfi oldalról (pl védelmező jellegű). Szóval ez szerintem egyszerűbb, ösztönösebb, és nem kell nagyon keresni, és benned is ott van a nő, nem kell nagyon fogalmazni. Inkább arra koncentrálj, hogy ne hagyd magad. Vizsgáld meg, az élet más területein is jellemző lehet-e rád a túlzott megalkuvás. Nekem nagyon is jellemző volt, de azt hiszem, most már sokkal jobban érzem az egyensúlyt, és az alkalmazkodás már nem megalkuvás. Mérleg a holdjegyem, ezt is kellett megtanulni, megtalálni magamban a kost, de egyben megtartani az egyensúlyt alkalmazkodás és kiharcolás között. Utána a női energiákat is jobban éreztem, mert jobban tudtam szeretni is szabad nőként, jobban tudtam, milyen párt szeretnék, (és már nem is tudnék szeretni önző férfit).
De lehet, most nem olyanokat írtam, amire igazán szükséged lenne, csak a saját tapasztalatom tudtam megosztani, de hátha a te esetedben is vannak hasonló vonások.
Minden szó segítség lehet és érdekes, hogy én is mérleg vagyok (első házas bezárt kos jeggyel:))
Szóval a harc soha nem volt az erős oldalam, és igen, az hogy szeressenek, elfogadjanak sokszor megalkuvásra késztetett. A béke szeretete, a harmónia utáni vágy nagyon erősen van kódolva bennem.
Mégis úgy érzem nem itt a baj, nem a harc, az akarat ami a "problémát" okozza. Valami van itt, amit nem látok, mert nem merem meglátni. Abból gondolom, hogy miközben a válaszotokat olvasom, összeszorul a gyomrom és félek, félek, hogy kimondjátok azt amit nem szeretnék meghallani. Nem tudom, hogy mi az, valami nagyon mélyen van eltemetve, de látni szeretném, akkor is ha fájni fog, akkor is, ha kicsit bele halok!
Kérlek írjatok, segítsetek!
Szia Kereső
Szerintem annak ellenére, hogy Te nem igy gondolod, igenis fontos Neked az anyagiak.
Most ezzel nem azt mondom, hogy ne legyen fontos.
Egyébként pedig megerősitő gyakorlatokat végezhetnél -boldog vagyok- teljes vagyok-képes vagyok-szabad vagyok-egész vagyok-
Ja és vizualizáld a férfit, aki számodra az, akit szeretnél, meglátod, elérkezik.
De ezek csak szakértelem nélküli tanácsok
Voltam "gazdag" és "szegény" is, már nem érzem úgy, hogy függnék a pénztől, vagy fontos lenne.
A baj az, hogy amikor egyedül vagyok és nincs barátom, akkor kijövök a fizetésemből, még félre is tudok tenni, aztán belép az életembe valaki és kiürül a kassza. Én úgy értelmezem, hogy felborul az energia egyensúly, mivel minden felőlem megy ki és nem jön vissza semmi. Már harmadszor az életemben. Úgy érzem addig hiába is próbálnék bevonzani olyan pasit amilyet szeretnék, hiszen pont én állom útját.
A megoldás bennem van, csak nem látom sajnos:(
hát igen, anyagiakat adsz, gondoskodsz, kárpótlás, mert a szivedet nem tudod adni. Ajaj, ismerős, benne voltam már én is párszor
ez ÜZLET, nem szerelem
A Sziveddel van dolgod.
Érzelmeid nem valódiak, vagy monotonná, egysikúvá váltak, vagy minden őrültségbe belemész. Én az előzőre tippelek. Hamis komolyság, nyugalom van rajtad, mélyben pedig a megbúvó , elfojtott érzelmek valódi arca.
Magad a lényed, hűvös maradsz, bárki is van melletted. Figyelj a szivedre, ott megérzed. Mikor az általad szeretet lény ott van, de a szived még is olyan, mintha semmi sem történe. Hideg.
Szerintem kevesebb vagy, mint ami/aki lehetnél. Nem tudtad megvalósitani a lehetőségeidet.
Félelemből, gyengeségből, lustaságból? Vagy többnek, vagy kevesebbnek mutatod magad?
Hogy állsz a kudarccal? Inkább vannak dolgok, amikbe bele se vágsz? Hogy állsz, önmagaddal, ha hibázol? Elfogadod-e? Vagy gyötröd magad?
Szerintem mérlegelj, mi jó az életedben, és mi nem. Ami nem, ki kell dobni.
Mik azok a vágyak, amiket még nem értél el? Kell egy "normális " pasi? Akkor mit keresel még olyan mellett, aki nem azt adja Neked, amit megérdemelsz?
Nem akarsz egyedül maradni? Inkább maradsz egy "rosszabb" kapcsolatban?
Hogy vonzod be igy a jobbat? Vagy szólsz majd, várj, Életem, kidobom még a másikat, mert az már nem kell nekem?
Nagy munka áll előtted, le kell bontanod a falaidat. Az ál-érzelmeket ki kell dobni. Nyisd ki a szived, még ha fáj is, ÉLD.
Elfelejtjük, hogy a fájdalomból születik minden szép. Nem akarunk megdolgozni a boldogságért. nehogy már rosszul érezzem magam!
Erre csak annyit tudok mondani, oké, mire vágysz?
Mit értél el, a mostani szemlélettel?
Na, ha ezen változtatsz, ez igy is marad, sőt, rosszabb is lesz, mert az élet addig pörget, mig meg nem tanit, rá nem terel az utadra.
Ezt akarod? Mikor az életed lecsap, úgy hogy nyekken az ember? Inkább változz, mig a baj, a fejedre nem ér.
Tanulj meg régi sérelmeket elengedni, megbocsátani, megnyilni. Most azt fogod megtanulni, hogy nem halsz bele, ha megéled a szived nyitottságát, sőt, általa csak több lehetsz.
Miért jó neked, ha mások tőled függnek? Igy ő sem tanulja meg a saját dolgát, te meg még plussz terheket cipelsz. Minek?
Kisasszony, tessék kérem szépen kinyilni, nincs miért szégyenkezni!!!
olvasd el, ahogy megirtad a blogod: ott van, amit szeretnél, amit vársz, majd ott van, amit te adsz.
Mit adsz?
Pedig tudsz te szeretni, csak NEM MERSZ.
Minden kapcsolatunk (akár pár-, akár csak a szomszéd kutyája) Őskérdése ez:
Oda adjam magam, vagy ne?
Ha odaadom magam: törékeny leszek, kiszolgáltatott, mi lesz, ha visszaél vele??
Ha viszont nem adom magam, én sem tudok szeretni. Bent rekedek a falaim között üresen, hidegen.
Mi lesz, ha odaadom magam?
Rájövök a nagy igazságra: egy nő akkor lesz nő, ha a szive nyitva van. Befogad, akkor is ha fáj. Nem gyengeség ez.
Ez a szeretet legyőzhetetlen. Ez csak árad, kiapadhatatlanul.
Ez a mi feladatunk! Megtanulni, nincs mi összetörhet, nincs mitől félnünk, még az sem számit ha nem szeretnek viszont. Nem lényeges. Mi magunk válunk a SZERETETTÉ.
Ennyi. És beteljesedünk.
Ancsi, Kedveském
Van képed.
Jajjjjj de jó.
Ezen is nagyon szép Vagy
jaj, nem ezt akartam, de még mindig nem lelem, hehehe :D
KÖSZÖNÖM, puszizlak, TEEEEE, most úgy megölelnélek
Ilyen melegben?
Jól van ölelkezzünk
még a végén bemelegszünk
:D hahahahahaa
Te Drága Anitám
Mit tevékenykedsz ezen a képen, kártyát vetsz?
Römizünk a családdal Karácsonykor , imádtam minden pillanatát, vérre ment!
A vesztest megettük Ünnepi vacsorára, mivel annyira szeretünk mindenkit, majd megzabáljuk :D. Én még élek, mert NYERTEM :D
Már azt hittem, hogy Te nem vagy hús-vér ember, azért nem kajáztak meg
hát jó lenne, de imádom az Egómat, még ;)
Jajj Buddhanita, "hát igen, anyagiakat adsz, gondoskodsz, kárpótlás mert a szívedet nem tudod adni."
Ez talált! Fájt, de valahol igaz! Szerintem nem nem merek szeretni, hanem nem tudom hogy kell:( Nagyon szeretnék és igen, néha érzem a pillanat csodáját, amikor minden együtt van, érzem az egységet, de néha semmit. Hogyan kell szeretni, hogyan lehet felolvasztani a jeget a szívem körül? Mit csináljak?
Húú, tudom mit érzel, nagyon is. Még mindig rossz rá is gondolnom.
Régi sérelmek miatt, az ember bezárul.
De van egy jó hirem, nézd meg a blogjaim között a szivnyitás meditációt, gyakorolj. Bármikor ki tudod nyitni a szived.
Aztán, ha már érzed az energiát, vidd tovább, gondolj arra, hogy áradjon ki a szeretet. Gyakorolni kell. Meg kell erősödnie a kicsi szivednek. Kitartás, és türelem, és sok-sok elengedés kell hozzá
lesz mikor sirsz is, fáj is, nem baj, csak kitisztulsz, felszabadulnak a régi sebek.
Enged csak. Sirj, fájjon, csak enged meg magadnak.
Szeretettel ölellek. Menni fog, ha nekem is ment!
Kérlek:
ne félj, a saját félelmeid kötnek meg, de Te döntesz. Neked kell ezt végig vinni. Senki nem élhet helyetted, segithet neked, csak Te válthatod meg Önmagad.
Ezt tartsd szemed előtt. Nekem a dacos akaratom segitet. Azért is megcsinálom, szembenézek a félelmeimmel, a fájdalmaimmal. Mikor megéltem őket, hirtelen elröpültek. Könnyebb lettem, bár én sem vagyok az út végén. De jóval könnyebbek a lépteim.
Tudod mit érzek Buddhanita? A szíved melegét ami átjárja az enyémet is, köszönöm!
Közben mégis valamiféle mély fájdalmat érzek és potyognak a könnyeim. Éreztem már ilyet sokszor, a melegség, a szeretet hulláma hozza fel belőlem. Mi fáj?
Én már bele mennék bármibe és szembe néznék vele, csak látnám mi az amit el akarok kerülni, mert azt érzem, hogy iszonyatos erővel tartok ellent valaminek. Abban a pillanatban, ahogy a szeretet hulláma elér, jön a fájdalom is. Talán nem akarom az érzést, bár ez nem tudatos. Talán tényleg félek tőle, de hiszen így is fáj... Fáj az ellenállás, engednem kellene, de hogyan? Megpróbálom a meditációdat.
A tudat, hogy azt gondolod,- " nem vagyok méltó rá, hogy szeressenek"
Múlt hétvégém ezzel ment el: elfogadás, elfogadom, hogy sajnálom magam, hogy nem kellek, nem szeretnek, stb.
Mit mondjak, nem volt kellemes az élmény. De belementem, egyre jobban, egyre mélyebben, sirtam, nagyon is. Jöttek fel régi emlékek, és még jobban sirtam. Aztán egyszer csak vége lett.
Kisajnáltam magam az önsajnálatból. :)
Mellesleg, a szivedben, önmagad szeretetét érzed. Ott van az enyém is, de a Tiéd is. Ha a Tiéd nem lenne, nem éreznéd az enyémet sem. Nem tudna behatolni :). Fokozd tovább, kérd a szivedet (csak lazán, ha érzed, h tólakarsz, feszülsz, lazitsd el a testedet, olykor elég ez is, hogy az akarás is lazuljon), hogy termeljen sok-sok szeretetet.
Az ellenállást éld meg. nem baj, ha többször csak egy kicsit foglalkozol vele. Figyeld közben az álmaidat, a napjaidat, előfordul, hogy olyat mondanak neked spontán az emberek, amik előbbre visznek.
Ügyes vagy, már megy is, csak ne legyél türelmetlen önmagadhoz. A kicsi szivednek is fel kell nőni ;)
Puszi a szivedre ;)
Üzenem Neked, és minden ezoterikus gondolkodású lánynak:
Válasszatok veletek azonos tudatossági szintű pasit, vagy aki még előrébb tart kicsit, s aki az érzelmi kommunikációra is képes már! Aki a saját és a társa belső, tudati változásait képes megfigyelni és kölcsönösen megbeszélni.
Őt biztos, hogy nem a külső jegyei alapján lehet megtalálni és kiválasztani. A tudatossági szint fontosabb kell legyen, mert csak akkor lesz nagyjából hasonló a két értékrend. Ami még ezen belül is lehet olyan nagyon más (érzés, gondolat, vagy akaratorientált a legegyszerűbb esetben), mintha teljesen különböző nyelven beszélnétek. De ha az előbbi szintegyezés nincs meg - a dolog eleve reménytelen!
Ez azt is jelenti, hogy az adott közös szinten az önzés mértéke nagyjából egyforma, de még itt is előfordulhat, hogy egyiketek éppen az önérvényesítési/önmegvalósítási szakaszában jár, a másiknak pedig a kapcsolatépítés a fontosabb. Ekkor az előbbi törvényszerűen önzőbb, és a másik alárendelődőbb.
Merd elhinni, hogy találhatsz olyan Társat, aki ezekben a kulcsfeltételekben illik hozzád!
Azon a szeretettel kapcsolatos sérülésen pedig dolgozni kell, hogy mire megtalálod, addigra nagyjából kiszereld magadból. A főpróbán már félig gyógyultan lenne jó működni... :DDD
"nyitottan várok egy társat, akivel minden szinten megoszthatom a szerelem örömeit"
Hermess, de mit tegyek én?
Aki elég tudatos lenne, már nem szexel, aki még igen, már foglalt.
Uraim, nyitott vagyok. Minden megoldás érdekel. :D
Nyuszikám, a Tudatos hapsik is szexelnek.
Sőt, szerintem sokkal édesebbek ,pont tudják melyik pillanatban mit szeretnél
jaj, Mamám
Ne a legtetejéről válassz...:D
Szerintem Neked csak a face-to-face kommunikációban kellene lányosítanod egy kicsit. Ami talán könnyebb is, mint belül átalakakulni. Belül már elég "finom" vagy, csak kifelé is tudd megmutatni... ne vezesd félre a férfinépet! :DDD